adozona.hu
BH+ 2014.9.405
BH+ 2014.9.405
A bíróságoknak nem kell hivatalból vizsgálniuk a per során nem csatolt általános szerződési feltétel tisztességtelenségét [Ptk. 209. §, 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 9.a. pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek 2008. szeptember 4-én "ingatlanfedezet mellett deviza alapon nyújtott hitelekhez" megnevezésű kölcsönszerződést kötöttek, mely alapján az alperes 20 394,29 CHF összegű, svájci frank devizanemben nyilvántartott kölcsönt nyújtott a felperesnek. E szerződés III.4. pontja a következőket rögzítette: "Amennyiben a kamat-meghatározáshoz szükséges referencia-kamatláb már nem kerül közzétételre, jelenlegihez gazdaságilag a legközelebb állónak minősülő kamatláb kerül a Takarékszövetkezet ...
BH+ 2014.9.405 A bíróságoknak nem kell hivatalból vizsgálniuk a per során nem csatolt általános szerződési feltétel tisztességtelenségét [Ptk. 209. §, 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 9.a. pontja].
A peres felek 2008. szeptember 4-én "ingatlanfedezet mellett deviza alapon nyújtott hitelekhez" megnevezésű kölcsönszerződést kötöttek, mely alapján az alperes 20 394,29 CHF összegű, svájci frank devizanemben nyilvántartott kölcsönt nyújtott a felperesnek. E szerződés III.4. pontja a következőket rögzítette: "Amennyiben a kamat-meghatározáshoz szükséges referencia-kamatláb már nem kerül közzétételre, jelenlegihez gazdaságilag a legközelebb állónak minősülő kamatláb kerül a Takarékszövetkezet által kiválasztásra, melyről Takarékszövetkezet az adóst haladéktalanul tájékoztatja.Amennyiben törvényi, vagy hatósági intézkedések, vagy egyéb események folytán a kiválasztott referencia-kamatláb alkalmazása a tényleges pénz- és tőkepiaci körülményektől eltérő kamatláb meghatározást eredményez, a Takarékszövetkezet tárgyalásokat kezdeményez az adóssal a célból, hogy az eredeti szándékoknak (kamatláb-hozzáigazítása a pénz- és tőkepiaci viszonyokhoz) megfelelő megoldás szülessen.
Amennyiben erre vonatkozó egyezség 30 napon belül nem jön létre, a Takarékszövetkezet jogosult a hiteljogviszonyt 30 napos felmondási idővel felmondani".
A III.5. pont azt rögzítette: "Amennyiben a szerződésben meghatározott kamat, illetve a jelen szerződés I. pontjában megjelölt bármely egyéb költség mértéke a Takarékszövetkezet megítélése szerint nem tükrözi reálisan a hasonló kondíciójú hitelek pénzpiacon kialakult kamatát, illetve egyéb költségét, valamint az ügylet nyereségességét érintő esetleges hatósági, jegybanki intézkedés esetére a Takarékszövetkezet fenntartja a jogot a kölcsön összege után számított kamat, illetve egyéb költség mértékének módosítására. A módosításról, illetve a módosítás érvénybe lépésének időpontjáról a Takarékszövetkezet az adóst változás érvénybe lépése előtt 15 nappal hirdetmény útján értesíti".
A felperes keresetében a perbeli kölcsönszerződés III.4. és III.5. pontjaiba foglalt kikötések érvénytelenségének megállapítását kérte, figyelemmel arra, hogy azok a Ptk. 209. §-a, 209/A. §-a és a 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény alapján tisztességtelennek minősülnek. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként annak megállapítását kérte, hogy a szerződés megkötésétől kezdődően e feltételek nem jelentettek kötelezettséget az adósra nézve.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kifogásolt szerződési feltételek megfelelnek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerződéskötéskor hatályban volt 210. § (3) bekezdésében foglaltaknak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés III.4. pontjának az a rendelkezése, miszerint: "amennyiben erre vonatkozó egyezség 30 napon belül nem jön létre a pénzintézet jogosult a hiteljogviszonyt 30 napos felmondási határidővel felmondani", illetve a III.5. pontjának az a rendelkezése, miszerint: "amennyiben a szerződésben meghatározott kamat, illetve a jelen szerződés I. pontjában megjelölt bármely egyéb költség mértéke a Takarékszövetkezet megítélése szerint nem tükrözi reálisan a hasonló kondíciójú hitelek pénzpiacon kialakult kamatát, illetve egyéb költségét" érvénytelen, a peres felek közötti kölcsönjogviszonyban nem alkalmazható. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illeték mértékét a szerződéses érték figyelembe vételével határozta meg.
Megítélése szerint a Hpt. 210. § (3) bekezdésén alapuló szerződésmódosítási hatalmasság célja, hogy hosszú távra kötött szerződés esetén a szolgáltatás és annak ellenértéke között a szerződés megkötésekor kialakult értékegyensúly fennmaradjon, mert csak így biztosítható az alperes, mint hitelintézet felelős és prudens működés. Ez a jogszabályi rendelkezés nem zárja ki azt, hogy az ilyen, általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló kikötés tisztességtelenségét a Ptk. 209. §-a alapján vizsgálja a bíróság. Az elsőfokú bíróság szerint a keresettel támadott két szerződési kikötésnek az ítéletében meghatározott részei - a szerződés teljes feltételrendszerének mérlegelése alapján - a jóhiszeműség és tisztesség követelményének sérelmével járnak, egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztók hátrányára bontották meg a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, míg a perköltségre vonatkozó részében részben megváltoztatta. Annak meghatározása során a pertárgy értékét szintén a kölcsön összegében határozta meg.
A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: a felperes kereseti kérelme behatárolta az elsőfokú bíróság vizsgálatának tárgyát. A szerződés részleges érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset esetén a bíróságnak nem feladata a fél kereseti kérelmében nem támadott szerződési rendelkezéseket is vizsgálni.
A felperes kereseti kérelmében kifejezetten és egyértelműen a perbeli kölcsönszerződés III.4. és III.5. pontjai érvénytelenségének megállapítását kérte. Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 9.a. pontjában írt kötelezettségét sem mulasztotta el, miután a felperes az általános szerződési feltételeket nem támadta meg, azok érvénytelenségét nem állította.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helytadó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságoknak hivatalból kellett volna vizsgálniuk a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 2., 6. és 9.a. pontjai alapján, a perbeli kölcsönszerződés kereseti kérelmében nem hivatkozott rendelkezéseinek tisztességtelenségét is. Ezt az értelmezést támasztja alá az Európai Unió Bíróságának a C-472/11. számú ügyben hozott ítélete is. Hivatkozott arra is, hogy a keresetlevél előterjesztésekor nem tudott az alperes Üzletszabályzatáról és így nem tudhatta azt sem, hogy a támadott szerződési feltételekhez kapcsolódóan az üzletszabályzat is tartalmazott vitatható szerződési feltételeket, melyeket a bíróságok jogszabályba ütköző módon nem vizsgáltak. Álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok törvénysértő módon határozták meg a pertárgy értékét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az abban hivatkozott indokok alapján a per főtárgya tekintetében nem találta jogszabálysértőnek.
A felperes keresetében kizárólag két szerződéses rendelkezés tisztességtelenségének megállapítását kérte, keresetét az elsőfokú bíróság felhívására sem módosította. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott és a támadott szerződési feltételek egyes rendelkezéseit érvénytelennek nyilvánította, amit a jogerős ítélet helybenhagyott. A perbeli bíróságok a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 9.a. pontjában foglaltak szerint jártak el, amikor az egyes szerződéses rendelkezések tisztességtelenségét a kereseti kérelem kereti között vizsgálták.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a keresetének megfelelő határozat meghozatalát kérte anélkül, hogy megjelölte volna, a keresettel támadott szerződési feltételek további rendelkezései tisztességtelenségét mi indokolja. Kizárólag azt állította, hogy a keresetlevél előterjesztésekor az alperes Üzletszabályzatáról nem tudott, így azt sem tudhatta, hogy abban "vitatható szerződési feltételek" találhatók, ezért nem módosította a keresetét az elsőfokú eljárásban. Álláspontja szerint azonban nem volt akadálya annak, hogy a bíróság vizsgálja az Üzletszabályzat tisztességtelen rendelkezését.
A Kúria rögzíti, hogy a felek által megkötött kölcsönszerződés figyelmes elolvasása esetén a felperes tudhatta, hogy az alperes Üzletszabályzattal rendelkezik, mert a perbeli szerződés VII.14. pontja erre vonatkozó rendelkezést tartalmaz. Az alperes Üzletszabályzatát a felperes nem mellékelte és nem indítványozta annak az alperes részéről történő becsatolását sem, így az a peranyagban nem található. A bíróság által nem ismert, a peranyag részét nem képező Üzletszabályzat egyes rendelkezései tisztességtelenségének vizsgálata fel sem merülhet. Az Európai Unió Bíróságának - a felperes által hivatkozott - C-472/11. sz., Banif-ügyben 2013. február 21-én meghozott ítéletének tényállása is ezt az értelmezést támasztja alá: a hivatkozott ügyben eljárt tagállami bíróság a rendelkezésére álló szerződés egyik pontjának tisztességtelenségét vizsgálta.
A Kúria megítélése szerint a felperes felülvizsgálati kérelme a perköltség tekintetében alapos, figyelemmel arra, hogy a kereset csak egyes szerződéses rendelkezések érvénytelenségének megállapításra irányult. Az 5/2013. PJE 2.b) pontja alapján ilyen esetben az eljárási illetéket a meg nem határozható pertárgyérték után kell számolni. Erre tekintettel a Kúria a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt elsőfokú-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bek. b), c), d) pontjai alapján állapította meg. A felperes az elsőfokú eljárásban túlnyomó részt pernyertes, a másodfokú eljárásban pervesztes, a felülvizsgálati eljárásban túlnyomó részt pervesztes lett, ezért a Kúria a 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 81. § (1) bekezdése alapján rendelkezett a perköltség viseléséről akként, hogy az elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik, míg az illetékfizetési kötelezettséget - annak mértékének meghatározásával - a fent írtak figyelembevételével megosztotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.302/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság dr. Léhmann György ügyvéd által képviselt Cs. J-né felperesnek dr. Kelemenné dr. Kardos Edit ügyvéd által képviselt D. R. B. Zrt. alperes ellen szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt a Pécsi Törvényszéken 15.P.20.627/2012. számon indult és a Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.005/2013/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartja, a perköltség viselésére vonatkozó részében az elsőfokú bíróság 7. sorszámú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi.
Kötelezi az alperest, hogy 31.000 (Harmincegyezer) Ft, a felperest 84.000 (Nyolcvannégyezer) Ft együttes elsőfokú, másodokú és felülvizsgálati eljárási illetéket fizessen meg az államnak felhívásra.
Megállapítja, hogy a felek az elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárás során felmerült költségeiket maguk viselik.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A peres felek 2008. szeptember 4-én "ingatlanfedezet mellett deviza alapon nyújtott hitelekhez" megnevezésű kölcsönszerződést kötöttek, mely alapján az alperes 20.394,29 CHF összegű, svájci frank devizanemben nyilvántartott kölcsönt nyújtott a felperesnek. E szerződés III.4. pontja a következőket rögzítette: "Amennyiben a kamat-meghatározáshoz szükséges referencia-kamatláb már nem kerül közzétételre, jelenlegihez gazdaságilag a legközelebb állónak minősülő kamatláb kerül a Takarékszövetkezet által kiválasztásra, melyről Takarékszövetkezet az adóst haladéktalanul tájékoztatja.
Amennyiben törvényi, vagy hatósági intézkedések, vagy egyéb események folytán a kiválasztott referencia-kamatláb alkalmazása a tényleges pénz- és tőkepiaci körülményektől eltérő kamatláb meghatározást eredményez, a Takarékszövetkezet tárgyalásokat kezdeményez az adóssal a célból, hogy az eredeti szándékoknak (kamatláb-hozzáigazítása a pénz- és tőkepiaci viszonyokhoz) megfelelő megoldás szülessen.
Amennyiben erre vonatkozó egyezség 30 napon belül nem jön létre, a Takarékszövetkezet jogosult a hiteljogviszonyt 30 napos felmondási idővel felmondani".
A III.5. pont azt rögzítette: "Amennyiben a szerződésben meghatározott kamat, illetve a jelen szerződés I. pontjában megjelölt bármely egyéb költség mértéke a Takarékszövetkezet megítélése szerint nem tükrözi reálisan a hasonló kondíciójú hitelek pénzpiacon kialakult kamatát, illetve egyéb költségét, valamint az ügylet nyereségességét érintő esetleges hatósági, jegybanki intézkedés esetére a Takarékszövetkezet fenntartja a jogot a kölcsön összege után számított kamat, illetve egyéb költség mértékének módosítására. A módosításról, illetve a módosítás érvénybe lépésének időpontjáról a Takarékszövetkezet az adóst változás érvénybe lépése előtt 15 nappal hirdetmény útján értesíti".
A felperes keresetében a perbeli kölcsönszerződés III.4. és III.5. pontjaiba foglalt kikötések érvénytelenségének megállapítását kérte, figyelemmel arra, hogy azok a Ptk. 209. §-a, 209/A. §-a és a 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény alapján tisztességtelennek minősülnek. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként annak megállapítását kérte, hogy a szerződés megkötésétől kezdődően ezen feltételek nem jelentettek kötelezettséget az adósra nézve.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kifogásolt szerződési feltételek megfelelnek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerződéskötéskor hatályban volt 210. § (3) bekezdésében foglaltaknak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés III.4. pontjának azon rendelkezése, miszerint: "amennyiben erre vonatkozó egyezség 30 napon belül nem jön létre a pénzintézet jogosult a hiteljogviszonyt 30 napos felmondási határidővel felmondani", illetve a III.5. pontjának azon rendelkezése, miszerint: "amennyiben a szerződésben meghatározott kamat, illetve a jelen szerződés I. pontjában megjelölt bármely egyéb költség mértéke a Takarékszövetkezet megítélése szerint nem tükrözi reálisan a hasonló kondíciójú hitelek pénzpiacon kialakult kamatát, illetve egyéb költségét" érvénytelen, a peres felek közötti kölcsönjogviszonyban nem alkalmazható. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illeték mértékét a szerződéses érték figyelembe vételével határozta meg.
Megítélése szerint a Hpt. 210. § (3) bekezdésén alapuló szerződésmódosítási hatalmasság célja, hogy hosszú távra kötött szerződés esetén a szolgáltatás és annak ellenértéke között a szerződés megkötésekor kialakult értékegyensúly fennmaradjon, mert csak így biztosítható az alperes mint hitelintézet felelős és prudens működés. Ez a jogszabályi rendelkezés nem zárja ki azt, hogy az ilyen, általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló kikötés tisztességtelenségét a Ptk. 209. §-a alapján vizsgálja a bíróság. Az elsőfokú bíróság szerint a keresettel támadott két szerződési kikötésnek az ítéletében meghatározott részei - a szerződés teljes feltételrendszerének mérlegelése alapján - a jóhiszeműség és tisztesség követelményének sérelmével járnak, egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztók hátrányára bontották meg a szerződésből fakadó jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyát.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, míg a perköltségre vonatkozó részében részben megváltoztatta. Annak meghatározása során a pertárgy értékét szintén a kölcsön összegében határozta meg.
A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: a felperes kereseti kérelme behatárolta az elsőfokú bíróság vizsgálatának tárgyát. A szerződés részleges érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset esetén a bíróságnak nem feladata a fél kereseti kérelmében nem támadott szerződési rendelkezéseket is vizsgálni.
A felperes kereseti kérelmében kifejezetten és egyértelműen a perbeli kölcsönszerződés III.4. és III.5. pontjai érvénytelenségének megállapítását kérte. A Legfelsőbb Bíróság 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 9.a. pontjában írt kötelezettségét sem mulasztotta el az elsőfokú bíróság, mivel a felperes az általános szerződési feltételeket nem támadta meg, azok érvénytelenségét nem állította.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helytadó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságoknak hivatalból kellett volna vizsgálniuk a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 2., 6. és 9.a. pontjai alapján, a perbeli kölcsönszerződés kereseti kérelmében nem hivatkozott rendelkezéseinek tisztességtelenségét is. Ezt az értelmezést támasztja alá az Európai Unió Bíróságának a C-472/11. számú ügyben hozott ítélete is. Hivatkozott arra is, hogy a keresetlevél előterjesztésekor nem tudott az alperes Üzletszabályzatáról és így nem tudhatta azt sem, hogy a támadott szerződési feltételekhez kapcsolódóan az üzletszabályzat is tartalmazott vitatható szerződési feltételeket, melyeket a bíróságok jogszabályba ütköző módon nem vizsgáltak. Álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok törvénysértő módon határozták meg a pertárgy értékét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az abban hivatkozott indokok alapján a per főtárgya tekintetében nem találta jogszabálysértőnek.
A felperes keresetében kizárólag két szerződéses rendelkezés tisztességtelenségének megállapítását kérte, keresetét az elsőfokú bíróság felhívására sem módosította. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott és a támadott szerződési feltételek egyes rendelkezéseit érvénytelennek nyilvánította, amit a jogerős ítélet helybenhagyott. A perbeli bíróságok a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 9.a. pontjában foglaltak szerint jártak el, amikor az egyes szerződéses rendelkezések tisztességtelenségét a kereseti kérelem kereti között vizsgálták.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a keresetének megfelelő határozat meghozatalát kérte anélkül, hogy megjelölte volna, a keresettel támadott szerződési feltételek további rendelkezései tisztességtelenségét mi indokolja. Kizárólag azt állította, hogy a keresetlevél előterjesztésekor az alperes Üzletszabályzatáról nem tudott, így azt sem tudhatta, hogy abban "vitatható szerződési feltételek" találhatók, ezért nem módosította a keresetét az elsőfokú eljárásban. Álláspontja szerint azonban nem volt akadálya annak, hogy a bíróság vizsgálja az Üzletszabályzat tisztességtelen rendelkezését.
A Kúria rögzíti, hogy a felek által megkötött kölcsönszerződés figyelmes elolvasása esetén a felperes tudhatta, hogy az alperes Üzletszabályzattal rendelkezik, mivel a perbeli szerződés VII.14. pontja erre vonatkozó rendelkezést tartalmaz. Az alperes Üzletszabályzatát a felperes nem mellékelte és nem indítványozta annak az alperes részéről történő becsatolását sem, így az a peranyagban nem található. A bíróság által nem ismert, a peranyag részét nem képező Üzletszabályzat egyes rendelkezései tisztességtelenségének vizsgálata fel sem merülhet. Az Európai Unió Bíróságának - a felperes által hivatkozott - C-472/11. sz., Banif-ügyben 2013. február 21-én meghozott ítéletének tényállása is ezt az értelmezést támasztja alá: a hivatkozott ügyben eljárt tagállami bíróság a rendelkezésére álló szerződés egyik pontjának tisztességtelenségét vizsgálta.
A Kúria megítélése szerint a felperes felülvizsgálati kérelme a perköltség tekintetében alapos, figyelemmel arra, hogy a kereset csak egyes szerződéses rendelkezések érvénytelenségének megállapításra irányult. Az 5/2013. PJE 2.b) pontja alapján ilyen esetben az eljárási illetéket a meg nem határozható pertárgyérték után kell számolni. Erre tekintettel a Kúria a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt elsőfokú-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bek. b),c),d) pontjai alapján állapította meg. A felperes az elsőfokú eljárásban túlnyomó részt pernyertes, a másodfokú eljárásban pervesztes, a felülvizsgálati eljárásban túlnyomó részt pervesztes lett, ezért a Kúria a 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 81. § (1) bekezdése alapján rendelkezett a perköltség viseléséről akként, hogy az elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik, míg az illeték fizetési kötelezettséget - annak mértékének meghatározásával - a fent írtak figyelembe vételével megosztotta.
Budapest, 2014. május 13.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó-bíró, Dr. Pethnőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.302/2013.)