adozona.hu
BH 2014.9.290
BH 2014.9.290
A tagi kölcsön visszafizetését a gazdasági társaság könyvelésével összhangban kell vizsgálni, ennek hiányában forrásként való elfogadása jogsértő [2000. évi C. tv. 15. § (3) bek.; 2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes külföldi magánszemélytől egy BMW X5 típusú személygépkocsit vásárolt 23 000 euró összegért. A vételárat gazdasági társasága 2004. március 26-án utalta át az eladónak. A felperes gazdasági társaságának több alkalommal nyújtott tagi kölcsönt, a 2004. évi nyitó összeg 73 035 475 Ft-volt, melyből 2004. december 28-án a társaság 13 035 475 Ft tagi kölcsönt fizetett vissza. A felperes a gépjármű vételének forrását a tagi kölcsönösszeg visszafizetésében jelölte meg.
[2] Az adóhatóság...
BH 2014.9.290 A tagi kölcsön visszafizetését a gazdasági társaság könyvelésével összhangban kell vizsgálni, ennek hiányában forrásként való elfogadása jogsértő [2000. évi C. tv. 15. § (3) bek.; 2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.].
[1] A felperes külföldi magánszemélytől egy BMW X5 típusú személygépkocsit vásárolt 23 000 euró összegért. A vételárat gazdasági társasága 2004. március 26-án utalta át az eladónak. A felperes gazdasági társaságának több alkalommal nyújtott tagi kölcsönt, a 2004. évi nyitó összeg 73 035 475 Ft-volt, melyből 2004. december 28-án a társaság 13 035 475 Ft tagi kölcsönt fizetett vissza. A felperes a gépjármű vételének forrását a tagi kölcsönösszeg visszafizetésében jelölte meg.[2] Az adóhatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést végzett 2003-2005. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben.
[3] Terhére a 2004. év tekintetében személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben összesen 2 869 547 Ft adóhiányt állapított meg, mely után 1 434 773 Ft adóbírságot és 1 208 854 Ft késedelmi pótlékot szabott ki.
[4] Az alperes helybenhagyó határozatában kiemelte, hogy tagi kölcsön visszafizetésére a banki kivonaton nincs utalás, és a társaság főkönyvi kivonatából sem derül az ki. Hangsúlyozta, hogy a tagi kölcsön visszafizetésére a társaság könyvelése szerint 2004. december 28-án került sor egy összegben, így a 2004. március 26-ai vételár kifizetése nem történhetett ebből az összegből.
[5] A felperes keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság ítéletével annak helyt adott és az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
[6] Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a bemutatott bankszámla kivonaton a tagi hitel visszafizetésére utalás nincs, még nem jelenti azt, hogy a gépjármű vételára ne a felperest megillető tagi kölcsönből került volna megfizetésre. Ugyanis a Kft. által vezetett tagi hitel nyilvántartása szerint a felperes 2003-2008. években tagi kölcsönt nyújtott és kapott vissza és a 2004. évben tagi kölcsön visszafizetés címén felperest megillető összeg 13 035 475 Ft volt. Elfogadta a tárgyaláson bemutatott kifizetési részletezést, amelyet nézete szerint nem rontott le a Kft. más tartalmú nyilvántartása. Miután a felperes igazolta, hogy a gépjármű vételárának átutalására fedezettel rendelkezett, így ez az összeg nem tekinthető egyéb jövedelemnek.
[7] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása, másodlagosan az jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a bíróság új határozat hozatalára való utasítása iránt.
[8] Álláspontja szerint a bíróság ítélete sérti a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165. §-ában és a 15. § (3) bekezdésében foglaltakat, a valódiság elvébe ütközik. Hangsúlyozta, hogy a társaság 2004. évi főkönyvi kartonján a tagi hitel visszafizetés ellenszámlájaként a pénztár került megjelölésre, e szerint a felperes a tagi hitel visszatérítést készpénzben kapta. Mindez ellentétes a könyvelő, és a felperesnek a tagi hitel visszafizetésére vonatkozó nyilatkozatával.
[9] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[10] A perben az volt eldöntendő kérdés, hogy a Kft. könyvelésében feltüntetett tételekkel ellentétben hitelt érdemlő adatként fogadható-e el a felperes, illetőleg a Kft. könyvelőjének vallomása, illetve a peres eljárás során a felperes részéről csatolt olyan dokumentum, amely a Kft. nyilvántartásaiban nem szerepel.
[11] Helytállóan hivatkozott az alperes a számviteli törvény 15. § (3) bekezdésében a valódiság elvére, mely a törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak érvényesítését jelenti a könyvvezetésben és beszámolóban is, azaz az éves beszámoló információnak megbízhatóságát valóságát biztosítja. Ebből következően a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük.
[12] Az adóhatóság a forrás meglétének ellenőrzésére vizsgálatot folytatott a felperes gazdasági társaságánál, ahol a fenti alapelv alapján ellenőrizte a felperesi állítást. A nyilvántartás szerint a felperes 2004. évben tagi kölcsön visszafizetésben egyszer részesült, az év végén egy összegben. Nem voltak megtalálhatók a Kft. könyvvitelében azok a bizonylatok, amelyeket a felperes tárt a bíróság elé, a részletekben történő tagi kölcsön visszafizetés megállapíthatósága érdekében.
[13] A gépjármű vételár átutalását igazoló bankbizonylaton sem került feltüntetésre, hogy ez egyben tagi kölcsön visszafizetésnek is minősül, így ezen adatok összességéből, a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok mérlegelése alapján nem lehetett arra az álláspontra helyezkedni, hogy a felperes tagi kölcsön visszafizetése nyújtotta a gépjármű megvételére a forrást. Amennyiben a felperesi állításnak megfelelően történt volna a tagi kölcsön visszafizetése, úgy az év végén kifizetett és az átutalással teljesített összeg nagyságával kellett volna csökkenteni a 2005. évi nyitó tétel összegét, amely azonban ezt nem tükrözi. Nem vitatható, hogy a felperesnek tagi kölcsön visszafizetésből forrása keletkezett, azonban ez a forrás nem akkor állt rendelkezésre, amikor a gépjármű vételárának megfizetése történt.
[14] A fentiekre figyelemmel tévesen helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a felperesnek eltitkolt jövedelme nem keletkezett. Az időbeli egyezőség hiánya és a valódiság elvének megsértésével jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperesi határozat jogszabálysértő volt, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján eljárva az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kúria hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. I. 35.502/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Antalóczy Alfréd ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szinyéri Éva jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.26.879/2013/14 számú végzésével kijavított 2013. április 2-án kelt 3.K.26.879/2013/11. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.26.879/2013/11. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 (egyszázötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 172.200 (egyszázhetvenkétezer-kétszáz) forint kereseti és 287.000 (kétszáznyolcvanhétezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperes külföldi magánszemélytől egy BMW X5 típusú személygépkocsit vásárolt 23.000 euró összegért. A vételárat gazdasági társasága 2004. március 26-án utalta át az eladónak. A felperes gazdasági társaságának több alkalommal nyújtott tagi kölcsönt, a 2004. évi nyitó összeg 73.035.475 Ft-volt, melyből 2004. december 28-án a társaság 13.035.475 Ft tagi kölcsönt fizetett vissza. A felperes a gépjármű vételének forrását a tagi kölcsönösszeg visszafizetésében jelölte meg.
Az adóhatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést végzett 2003-2005. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben. Terhére a 2004. év tekintetében személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben összesen 2.869.547 Ft adóhiányt állapított meg, mely után 1.434.773 Ft adóbírságot és 1.208.854 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Az alperes helybenhagyó határozatában kiemelte, hogy tagi kölcsön visszafizetésére a banki kivonaton nincs utalás, és a társaság főkönyvi kivonatából sem derül az ki. Hangsúlyozta, hogy a tagi kölcsön visszafizetésére a társaság könyvelése szerint 2004. december 28-án került sor egy összegben, így a 2004. március 26-ai vételár kifizetése nem történhetett ebből az összegből.
A felperes keresete folytán eljárt első fokú bíróság ítéletével annak helyt adott és az alperesi határozatot az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a bemutatott bankszámla kivonaton a tagi hitel visszafizetésére utalás nincs, még nem jelenti azt, hogy a gépjármű vételára ne a felperest megillető tagi kölcsönből került volna megfizetésre. Ugyanis a Kft. által vezetett tagi hitel nyilvántartása szerint a felperes 2003-2008. években tagi kölcsönt nyújtott és kapott vissza és a 2004. évben tagi kölcsön visszafizetés címén felperest megillető összeg 13.035.475 Ft volt. Elfogadta a tárgyaláson bemutatott kifizetési részletezést, amelyet nézete szerint nem rontott le a Kft. más tartalmú nyilvántartása. Miután a felperes igazolta, hogy a gépjármű vételárának átutalására fedezettel rendelkezett, így ez az összeg nem tekinthető egyéb jövedelemnek.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása, másodlagosan az jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a bíróság új határozat hozatalára való utasítása iránt. Álláspontja szerint a bíróság ítélete sérti a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165. §-ában és a 15. § (3) bekezdésében foglaltakat, a valódiság elvébe ütközik. Hangsúlyozta, hogy a társaság 2004. évi főkönyvi kartonján a tagi hitel visszafizetés ellenszámlájaként a pénztár került megjelölésre, e szerint a felperes a tagi hitel visszatérítést készpénzben kapta. Mindez ellentétes a könyvelő, és a felperesnek a tagi hitel visszafizetésére vonatkozó nyilatkozatával. Hangsúlyozta, hogy a Kúria már számos ítéletében kimondta, hogy a számviteli bizonylatokból nyerhető információk ellenbizonyítással, tanúvallomással, különösen az üzletfél vagy maga a peres fél nyilatkozatával nem módosíthatók. Amennyiben valamely gazdasági esemény mögött nincs megfelelő dokumentum, úgy ezek hiányát tanúvallomással pótolni nem lehet. Rámutatott arra is, hogy egy társaság könyvvezetését úgy köteles vezetni, hogy az az eszközökben és forrásokban bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően folyamatosan és áttekinthetően mutassa. Amennyiben a felperes szándékosan, folyamatosan több évet érintően könyvelését hiteltelenül vezette, úgy ennek következményeit ő köteles viselni. Ezekre figyelemmel az adóhatóság nem sértett jogszabályt, amikor a felperesi társaság könyvelésének kiemelt tételeit elfogadva, azok hitelességében bízva állapított meg a felperes terhére adóhiányt, illetve jogkövetkezményeket.
A felperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta. Nézete szerint a közigazgatási eljárásban a Kft. nyilvántartásainak bemutatásával és a könyvelő meghallgatásával egyértelműen bizonyítást nyert a vételár forrása. Utalt arra is, hogy a Kft-nél végzett ellenőrzések során a számviteli fegyelem megsértése körében megállapításokat az adóhatóság nem tett.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A perben az volt eldöntendő kérdés, hogy a Kft. könyvelésében feltüntetett tételekkel ellentétben hitelt érdemlő adatként fogadható-e el a felperes, illetőleg a Kft. könyvelőjének vallomása, illetve a peres eljárás során a felperes részéről csatolt olyan dokumentum, amely a Kft. nyilvántartásaiban nem szerepel.
Helytállóan hivatkozott az alperes a számviteli törvény 15. § (3) bekezdésében a valódiság elvére, mely a törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak érvényesítését jelenti a könyvvezetésben és beszámolóban is, azaz az éves beszámoló információnak megbízhatóságát valóságát biztosítja. Ebből következően a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük.
Az adóhatóság a forrás meglétének ellenőrzésére vizsgálatot folytatott a felperes gazdasági társaságánál, ahol a fenti alapelv alapján ellenőrizte a felperesi állítást. A nyilvántartás szerint a felperes 2004. évben tagi kölcsön visszafizetésben egyszer részesült, az év végén egy összegben. Nem voltak megtalálhatók a Kft. könyvvitelében azok a bizonylatok, amelyeket a felperes tárt a bíróság elé, a részletekben történő tagi kölcsön visszafizetés megállapíthatósága érdekében. A gépjármű vételár átutalását igazoló bankbizonylaton sem került feltüntetésre, hogy ez egyben tagi kölcsön visszafizetésnek is minősül, így ezen adatok összességéből, a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok mérlegelése alapján nem lehetett arra az álláspontra helyezkedni, hogy a felperes tagi kölcsön visszafizetése nyújtotta a gépjármű megvételére a forrást. Amennyiben a felperesi állításnak megfelelően történt volna a tagi kölcsön visszafizetése, úgy az év végén kifizetett és az átutalással teljesített összeg nagyságával kellett volna csökkenteni a 2005. évi nyitó tétel összegét, amely azonban ezt nem tükrözi. Nem vitatható, hogy a felperesnek tagi kölcsön visszafizetésből forrása keletkezett, azonban ez a forrás nem akkor állt rendelkezésre, amikor a gépjármű vételárának megfizetése történt.
A fentiekre figyelemmel tévesen helyezkedett az első fokú bíróság arra az álláspontra, hogy a felperesnek eltitkolt jövedelme nem keletkezett. Az időbeli egyezőség hiánya és a valódiság elvének megsértésével jutott az első fokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperesi határozat jogszabálysértő volt, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján eljárva az első fokú bíróság jogerős ítéletét a Kúria hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerinti együttes első fokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére kötelezte a pervesztes felperest.
Az illeték viselésére vonatkozó kötelezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. § (1) bekezdése folytán a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességi eljárásról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2014. április 3.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.502/2013.)