adozona.hu
AVI 2014.8.73
AVI 2014.8.73
A társasági adótörvény nem határozza meg az adózótól az adott helyzetben elvárható magatartás fogalmát (1996. évi LXXXI. tv. 17. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. június 2-án a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 17. § (8) bekezdésére hivatkozva kérte az adóhatóság engedélyét a 2007. évben keletkezett -2 730 595 000 Ft adózás utáni eredményének korlátlan ideig történő elhatárolásához.
Az elsőfokú adóhatóság határozatában a 2007. évi negatív társasági adóalapra vonatkozó veszteség elhatárolási kérelmet elutasította.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 4006909967 szá...
AVI 2014.8.73 A társasági adótörvény nem határozza meg az adózótól az adott helyzetben elvárható magatartás fogalmát (1996. évi LXXXI. tv. 17. §)
A felperes 2008. június 2-án a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 17. § (8) bekezdésére hivatkozva kérte az adóhatóság engedélyét a 2007. évben keletkezett -2 730 595 000 Ft adózás utáni eredményének korlátlan ideig történő elhatárolásához.Az elsőfokú adóhatóság határozatában a 2007. évi negatív társasági adóalapra vonatkozó veszteség elhatárolási kérelmet elutasította.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 4006909967 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta, és a következőket állapította meg:
2007. évben illetve az ezt megelőző két évben is a felperes adózás előtti eredménye illetve adóalapja negatív volt, ami nem elháríthatatlan külső ok miatt következett be.
A felperes kérelmében felsorolt negatív hatások (erősödő konkurencia, vásárlási kedv csökkenése, energiaárak jelentős emelése) nem minősíthető vis maiornak, ezek a felperes kereskedelmi tevékenységével összefüggésben merültek fel, az energiaárak emelkedése pedig évek óta növekvő tendenciát mutat, ezért előre látható volt, így a felperes számolhatott vele. A felperes a negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott esetben tőle elvárható lett volna. A felperes által felsorolt intézkedések olyan működés során elvárható intézkedések, amelyek a szokásos gazdasági tevékenység körébe tartoznak, és ezeket az ésszerűség és a rendeltetésszerűség elve alapján akkor is eszközölni kellett volna, ha a felperes nem lenne veszteséges. Csak az olyan negatív adóalap elkerülése és mérséklése érdekében tett intézkedések minősülnek adott helyzetben tőle elvárható magatartásnak, amelyek az ésszerű gazdálkodáson túlmutatva, többlet intézkedésként jelennek meg, és az eredményük megmutatkozik az adóév veszteségének csökkentésében. Egy tíz éve veszteségesen működő társaság nem felel meg az ésszerű gazdálkodás követelményeinek még abban az esetekben sem, ha az adózás előtti eredménye jelentősen javult az előző évihez képest. A költségekben történő megtakarítás egy régóta veszteségesen működő adózó esetén nem tekinthető az ésszerű gazdálkodáson túlmutató többletintézkedésnek. Elvárható lett volna a felperestől, hogy a veszteség elkerülése, mérséklése érdekében költségeit a bevétel csökkenését meghaladóan mérsékelje. Anyagi jellegű és személyi jellegű ráfordításait is jóval nagyobb mértékben kellett volna csökkentenie ahhoz, hogy a veszteség csökkentése érdekében megtett rendkívüli intézkedésnek minősüljön. Az igénybe vett szolgáltatásoknál elért 900 000 000 Ft-os megtakarítás önmagában nagyon jelentős, azonban nem elegendő az adózótól elvárható mértékű csökkentéshez. Az ingatlan bérleti díjból származó költsége sem tekinthető meghatározónak és az egyéb eszközölt költségmegtakarítás (reklám, propaganda, logisztika, szállítás, raktározás terén) a veszteség nagyságát tekintve teljes mértékben elvárható és nem minősíthető rendkívüli intézkedésnek. A felperes gazdálkodásában jelentkező pénzügyi nehézségek évről-évre negatívan befolyásolják az eredményességet, és a veszteség csökkentésére a felperes nem tett olyan intézkedéseket, amelyek az adott helyzetben tőle elvárhatók lettek volna negatív adóalap elkerülése és mérséklése érdekében ezért a Tao. tv. 17. § (8) bekezdésében meghatározott törvényi feltételei esetében nem állnak fenn.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Azzal érvelt, hogy fennálltak kérelme teljesítésének törvényi feltételei, az alperes határozatában foglalt megállapításait nem támasztotta alá, és indokolási kötelezettségének nem, illetve nem teljes körűen tett eleget. Előadta, hogy az alperes 2006. évre vonatkozó veszteségelhatárolás iránti kérelmének helyt adott, és azokat az intézkedéseket, amelyeket 2006. évben többlet-intézkedésnek könyvelt el, 2007. évben már nem minősítette ilyennek annak ellenére, hogy a 2006. évihez képest jelentősen csökkentette költségeit, és az árbevétel fokozása érdekében is tett intézkedéseket. Hivatkozott a Fővárosi Bíróság által más ügyben hozott jogerős ítéletében foglaltakra is álláspontjának alátámasztásaként.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Jogi álláspontja a következő volt:
A Tao. tv. 17. § (8) bekezdése szerinti jogintézmény megalkotásával a jogalkotó célja a kezdő, induló vállalkozások megsegítése volt, és a felperes nem tekinthető ilyen vállalkozásnak. A felperes által hivatkozott adóhatósági határozat, továbbá jogerős ítélet tényállása jelen perbelivel nem hasonlítható össze, más ügyekben hozott döntések érdemi felülvizsgálatára jelen perben egyébként sincs lehetőség.
A felperesnek a tőle elvárható magatartás megállapíthatóságához - amelyre az engedély iránti kérelmében hivatkozott - többletintézkedéseket kellett volna foganatosítania, olyanokat, amelyek önmagukban alkalmasak arra, hogy hatásuk, közvetlen eredményük révén a veszteség megszűnjön, és amelyek eredménye megmutatkozik az adott tárgyévben, különösen a költségek csökkentése terén. Tíz éve veszteségesen működő és már egyszer veszteség-elhatárolásra engedélyt kapó vállalkozás esetén azok az intézkedések, amelyek más vállalkozások esetén megfelelőnek minősülnek, és alapot adnak a veszteségelhatárolásra, a felperes esetében csak az ésszerű gazdálkodás körébe tartoznak. A felperes gazdálkodása nem vitásan 2005. évtől javuló tendenciát mutat, a költségek terén a felperes komoly, jelentős intézkedéseket tett, ezek azonban nem elegendők a veszteségelhatárolás engedélyezéséhez, mert a felperes ezekkel nem teljesítette a tőle elvárhatóság törvényi feltételét. A felperes esetében a tőle elvárhatóság akkor lett volna megállapítható, ha árbevétele legalább az előző évi árbevételéhez képest közel azonos szinten tudja tartani, ha nem is tudja azt növelni, ezért az alperes érdemi döntése megalapozott és jogszerű. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes nem tett eleget a tájékoztatási, illetve bizonyítási és indokolási kötelezettségének, mert a ténymegállapítások hiteles számviteli dokumentumokon alapulnak, és a határozatok okszerű ténybeli következtetéseket tartalmaznak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.
Azzal érvelt, hogy az alperes és a megyei bíróság is téves jogértelmezéssel hozta meg érdemi döntését. Kifejtette, hogy igazolta a Tao. tv. 17. § (8) bekezdésében foglalt törvényi feltétel meglétét, azaz azt, hogy negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben a tőle elvárható volt.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Kifejtette, hogy az ítéletében megállapított tényállás álláspontja szerint iratszerű és a rendelkezésre álló bizonyítékok, valamint a vonatkozó jogszabályi előírások okszerű és helyes értelmezésén alapul, tehát nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az alperes 4006909967 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - akként változtatta meg, hogy felperes a 2007. évben keletkezett 2 730 595 000 Ft veszteségét elhatárolhatja.
Az elsőfokú bíróság Tao. tv. 17. §-ában foglalt törvényi szabályozásra, valamint a Tao. tv.-hez fűzött általános és a 17. §-hoz kapcsolódó speciális indokolásra is figyelemmel tévesen hivatkozott arra, hogy a veszteségelhatárolás, mint jogintézmény megalkotása kapcsán a jogalkotó célja a kezdő vállalkozások megsegítésére irányult volna.
A perbeli esetben a felperes a Tao. tv. 17. § (8) bekezdés b) pontjára alapította veszteségelhatárolás iránti kérelmét. A törvényhely szerint a veszteségelhatárolás csak az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható, mégpedig akkor, ha az adóévben az adózó adózás előtti eredménye negatív és adóalapja a megelőző két adóévben is negatív volt, és az adózó a negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben tőle elvárható. "Többlet-intézkedések" tanúsítását e törvényhely tehát nem írja elő, ennélfogva ennek elvárása, hogy igazolása nem is képezheti az engedélyezés feltételét.
A Tao. tv. 17. § (8) bekezdése b) pontja nem határozza meg az adózótól adott helyzetben elvárható magatartás fogalmát, illetve kritériumait.
Az alperes alappal hivatkozott arra, hogy az adott helyzetben elvárható magatartás minden esetben adózóként, egyedileg bírálható el, mivel az adott helyzetek eltérőek lehetnek pl. a tevékenység megkezdésének időpontjára, a vállalkozás nagyságrendjére figyelemmel, és azt más egyéb olyan tényezők is befolyásolhatják mint pl.: a gazdasági folyamatok, illetve ezek ciklikussága. A veszteségelhatárolás ugyanis egy olyan jogintézmény, amelynek célja az, hogy a folyamatosan működő vállalkozás hosszú távon elért nyeresége legyen az adóalapja, tehát, hogy kiegyenlítse a működés sajátosságaiból, illetve gazdasági folyamatok ciklikusságából eredő nyereségességet és veszteséget, amely az egyes adóévekben keletkezik. A veszteségelhatárolás továbbá egy kedvezmény, amelynek törvényi feltételeit ennélfogva az adózónak kell igazolnia a kérelmére indult eljárásban. A jogintézmény - rendeltetéséből következően - nyilvánvalóan nem szolgálhatja a nem körültekintő gazdálkodást folytató vállalkozások megsegítését, és csak azon adózó részére adható meg, aki a negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében az adott helyzetben tőle elvárható magatartást tanúsítja.
Az elsőfokú bíróság ítéletében iratszerűen állapította meg, hogy a felperes 10 éve veszteségesen működő és már egyszer veszteségelhatárolásra engedélyt kapó vállalkozás. Helytállóan mutatott rá arra is, hogy téves az az alperesi hivatkozás, mely szerint még az alaptevékenység költségét sem fedezi a felperes árbevétele, mivel ha ez nem így lenne, akkor a felperes nem is folyamodhatott volna veszteségelhatárolás engedélyezése iránt.
A felperes gazdálkodására vonatkozó elsőfokú ítéletben rögzített adatokat kiegészíti a Legfelsőbb Bíróság azzal, hogy már az alperesi határozat is megállapította, hogy amíg az eredmény-javulás 2005-ről, 2006-ra 37%-os volt, addig 2006-ról 2007-re ez tovább nőtt 38%-ra, a költséghatékonyság pedig 105,9%-ról 103,7%-ra javult. A felperes 2007. évben kétszer annyi megtakarítást ért el költségekben és ráfordításokban, mint az előző évben.
Kiemeli továbbá a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az alperes sem vitatta a peres eljárás során, hogy az árbevétel csökkenésének mértékét meghaladta a költségek csökkenésének mértéke. A csökkenő árbevétel mellett a veszteség csökkentése nem feltétlenül a kiadások csökkentéséből ered, hanem hatékonyabb gazdálkodásra, illetve eredményesebb gazdálkodásra utal, amely már megteremti azt a különbséget az előző évihez képest, amely alapján a veszteségelhatárolásra sor kerülhet különös tekintettel arra, hogy a veszteség csökkenés mértéke olyan gazdasági környezetben következett be, amikor az árbevételek tovább csökkentek.
Az alperes és az elsőfokú bíróság is határozatában rögzíti a jellemző számadatok csatolt táblázatokból és kimutatásokból is egyértelmű javulását ugyanakkor nem mutat rá azokra az adatokra, tényekre, körülményekre illetve bizonyítékokra, amelyek alátámasztanák, hogy mindezek ellenére mely okoknál fogva nem igazolt a negatív adóalap elkerülése és mérséklése érdekében tanúsított felperestől adott helyzetben elvárható magatartás, illetve melyek azok a tények, körülmények, amelyek kizárják az adott helyzetben felperestől elvárható magatartás tanúsításának megállapíthatóságát.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperes kereseti és felülvizsgálati kérelme alapos, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontjára figyelemmel az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint megváltoztatta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.216/2010.)