adozona.hu
BH+ 2014.8.363
BH+ 2014.8.363
A csődeljárás megindítása után csak a bíróság járhat el hivatalból és szüntetheti meg az eljárást olyan esetekben, amikor tudomására jut, hogy egyébként hivatalból el kellett volna utasítani a csődeljárás lefolytatása utáni kérelmet. A csődeljárás megszüntetésére irányuló kérelmet elutasító végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 6. § (3) bek., 9. § (9) bek.; Pp. 162. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós 2013. augusztus 9-én csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő, melyhez csatolta az 1/2013. (VI. 6.) számú taggyűlési határozatát a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásáról. Az elsőfokú bíróság 2013. augusztus 9-én közzétett végzésével az adós csődeljárását megindította.
A kérelmező 2013. augusztus 9-én benyújtott, majd szeptember 26-án pontosított kérelmében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv....
BH+ 2014.8.363 A csődeljárás megindítása után csak a bíróság járhat el hivatalból és szüntetheti meg az eljárást olyan esetekben, amikor tudomására jut, hogy egyébként hivatalból el kellett volna utasítani a csődeljárás lefolytatása utáni kérelmet. A csődeljárás megszüntetésére irányuló kérelmet elutasító végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 6. § (3) bek., 9. § (9) bek.; Pp. 162. § (1) bek.].
Az adós 2013. augusztus 9-én csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő, melyhez csatolta az 1/2013. (VI. 6.) számú taggyűlési határozatát a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásáról. Az elsőfokú bíróság 2013. augusztus 9-én közzétett végzésével az adós csődeljárását megindította.
A kérelmező 2013. augusztus 9-én benyújtott, majd szeptember 26-án pontosított kérelmében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 9. § (9) bekezdés, valamint 8. § (1) bekezdésére és a 9. § (4) bekezdésének b) pontjára is hivatkozással kérte a csődeljárás megszüntetését. Állította, hogy szabálytalanul hozták meg a csődeljárás megindításáról szóló taggyűlési határozatot, és a törvényszék 2013. szeptember 3-án kelt végzésével a csődeljárást megalapozó 1/2013. (VI. 6.) számú taggyűlési határozat végrehajtását fel is függesztette. Így a csődeljárás alapjaként hivatkozott taggyűlési határozat célzott jogkövetkezményét, azaz a legfőbb szerv előzetes egyetértését a csődeljárás megindításához nem lehet megállapítani. Miután nincs meg a legfőbb szerv előzetes egyetértése, ezért a csődeljárást meg kell szüntetni.
Az adós a kérelem elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a kérelmet elutasította, a határozat ellen fellebbezési jogot engedve.
A kérelmező által előterjesztett fellebbezés alapján megindult eljárásban a másodfokú bíróság a fellebbezést hivatalból elutasította. Hivatkozva a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 233. § (1) bekezdésére, valamint 162. § (1) bekezdésére, megállapította, hogy a Cstv. 9. § (9) bekezdése egy a Pp.-ben nem szereplő, önálló eljárás megszüntetési okot nevesít. A Cstv. 9. § (9) bekezdésének, a Pp. 233. § (1) bekezdésének és 162. § (1) bekezdésének egybevetéséből és együttes értelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás megszüntetésére irányuló kérelmet elutasító végzéssel szemben - a Pp. 157. § e) és f) pontjában foglalt esetek kivételével - külön fellebbezésnek nincs helye, azt a Pp. kifejezetten kizárja. Az ezzel kapcsolatos jogorvoslati lehetőség az, hogy a csődeljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható a bíróság kérelmet elutasító határozata, amennyiben a bíróság az eljárást valamely hivatalból figyelembe veendő ok ellenére sem szüntette meg. Miután a végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek, az elsőfokú bíróság tévesen adott a fellebbezés lehetőségéről tájékoztatást, ezért a Pp. 259. § alapján alkalmazandó Pp. 237. § és 240. § (1) bekezdés alapján a fellebbezést hivatalból elutasította.
A végzés ellen a kérelmező nyújtott be fellebbezést, kérve annak hatályon kívül helyezését, és az ítélőtábla utasítását a fellebbezés érdemi elbírálására, új határozat hozatalára. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor figyelmen kívül hagyta a Cstv. 6. § (3) bekezdésének azt a rendelkezését, hogy a Pp. szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni. A csődeljárásban a csődeljárás lefolytatása iránti kérelemnek helyt adó végzés, azaz a csődeljárást elrendelő végzés a kérelmet érdemben befejező határozatnak minősül, ezért ellene a fellebbezés megengedett.
Érdemben ismét kifejtette, hogy a Cstv. 9. § (9) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak hivatalból el kellett volna utasítania az adós csődeljárás elrendelésére irányuló kérelmét, s miután a bíróság nem szüntette meg az eljárást, ezért a Pp. 162. § (1) bekezdése, valamint 158. §-a alapján lehetősége volt az elsőfokú bíróság végzésének a fellebbezéssel való megtámadására.
Az adós képviselője kérte a fellebbezés elutasítását. Hivatkozott arra, hogy az adós kérelmére a csődeljárás elrendelése nem minősül önálló ügynek, a csődeljárást elrendelő határozat sem tekinthető az ügyet befejező határozatnak, mely ellen önálló fellebbezésnek lenne helye.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtábla helytállóan állapította meg, hogy az eljárás megszüntetésére irányuló kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezésre a Cstv. nem tartalmaz külön rendelkezést, ezért a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján a Pp. 162. § (1) bekezdésében írtakat kell alkalmazni. A Pp. szerint ilyen esetben csak akkor van külön fellebbezés előterjesztésére lehetőség, ha az ügy ura - a felperes, vagy a felek közösen - kéri(k) az eljárás megszüntetését, de ezt a kérelmet a bíróság elutasítja.
A csődeljárás ehhez képest eltérő szabályai szerint a csődeljárás megindítását követően az "ügy urának", az adósnak sincs lehetősége az eljárás megszüntetését kezdeményezni, csak a bíróság járhat el hivatalból olyan esetekben, amikor tudomására jut, hogy egyébként hivatalból el kellett volna utasítania a csődeljárás lefolytatására irányuló kérelmet. Ebből következően tehát a Pp. 162. § (1) bekezdésének rendelkezései a külön fellebbezéssel támadható végzésekre vonatkozóan nem alkalmazhatók, s ahogyan azt az ítélőtábla helytállóan kifejtette, a kérelmet elutasító végzés csak az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható.
Nem helytálló a kérelmezőnek az az érvelése, hogy a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem teljesítése, azaz a csődeljárás megindítása a kérelmet érdemben befejező határozatnak minősülne. A kérelem ugyanis nem a határozat meghozatalára, hanem a csődeljárás lefolytatására irányul, amelynek csak a kezdő aktusa a csődeljárás megindítása.
Mindezek alapján helytállóan állapította meg az Ítélőtábla, hogy az eljárás megszüntetése iránti kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek és ezért nem jogszabálysértő az a döntése sem, hogy a fellebbezést hivatalból elutasította.
Nem volt tehát megalapozatlan vagy jogszabálysértő az ítélőtábla támadott végzése, ezért a Kúria azt a Pp. 259. §-a és 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Cspkf. VII. 30.006/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint másodfokú bíróság a Bolevácz és Vörös Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Bolevácz Éva ügyvéd által képviselt Ú. S. Korlátolt Felelősségű Társaság "csődeljárás alatt" adós ellen folyó csődeljárásban a Sarkantyú Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Sarkantyú Lajos ügyvéd által képviselt Sz. F-né kérelmezőnek a Győri Ítélőtábla Cspkf.II.25.947/2013/3 számú végzése ellen benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi
v é g z é s t:
A Kúria a fellebbezéssel támadott végzést helybenhagyja.
Kötelezi a kérelmezőt, hogy fizessen meg az adósnak 15 napon belül 12.700 (Tizenkettőezer-hétszáz) Ft fellebbezési eljárási költséget.
A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
I n d o k o l á s
Az adós 2013. augusztus 9-én csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő, melyhez csatolta az 1/2013. (VI.6.) számú taggyűlési határozatát a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásáról. Az elsőfokú bíróság 2013. augusztus 9-én közzétett végzésével az adós csődeljárását megindította.
A kérelmező 2013. augusztus 9-én benyújtott, majd szeptember 26-án pontosított kérelmében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 9.§ (9) bekezdés, valamint 8.§ (1) bekezdésére és a 9.§ (4) bekezdésének b) pontjára is hivatkozással kérte a csődeljárás megszüntetését. Állította, hogy szabálytalanul hozták meg a csődeljárás megindításáról szóló taggyűlési határozatot, és a Tatabányai Törvényszék 2013. szeptember 3-án kelt 9.G.40.027/2012/47. számú végzésével a csődeljárást megalapozó 1/2013. (VI.6.) számú taggyűlési határozat végrehajtását fel is függesztette. Így a csődeljárás alapjaként hivatkozott taggyűlési határozat célzott jogkövetkezményét, azaz a legfőbb szerv előzetes egyetértését a csődeljárás megindításához nem lehet megállapítani. Miután nincs meg a legfőbb szerv előzetes egyetértése, ezért a csődeljárást meg kell szüntetni.
Az adós a kérelem elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a kérelmet elutasította, a határozat ellen fellebbezési jogot engedve.
A kérelmező által előterjesztett fellebbezés alapján megindult eljárásban a másodfokú bíróság a fellebbezést hivatalból elutasította. Hivatkozva a Cstv. 6.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp.233.§ (1) bekezdésére, valamint 162.§ (1) bekezdésére, megállapította, hogy a Cstv. 9.§ (9) bekezdése egy a Pp-ben nem szereplő, önálló eljárás megszüntetési okot nevesít. A Cstv. 9.§ (9) bekezdésének, a Pp.233.§ (1) bekezdésének és 162.§ (1) bekezdésének egybevetéséből és együttes értelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy az eljárás megszüntetésére irányuló kérelmet elutasító végzéssel szemben - a Pp. 157.§ e) és f) pontjában foglalt esetek kivételével - külön fellebbezésnek nincs helye, azt a Pp. kifejezetten kizárja. Az ezzel kapcsolatos jogorvoslati lehetőség az, hogy a csődeljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható a bíróság kérelmet elutasító határozata, amennyiben a bíróság az eljárást valamely hivatalból figyelembe veendő ok ellenére sem szüntette meg. Miután a végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek, az elsőfokú bíróság tévesen adott a fellebbezés lehetőségéről tájékoztatást, ezért a Pp. 259. § alapján alkalmazandó Pp. 237. § és 240. § (1) bekezdés alapján a fellebbezést hivatalból elutasította.
A végzés ellen a kérelmező nyújtott be fellebbezést, kérve annak hatályon kívül helyezését, és az ítélőtábla utasítását a fellebbezés érdemi elbírálására, új határozat hozatalára. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor figyelmen kívül hagyta a Cstv. 6. § (3) bekezdésének azt a rendelkezését, hogy a Pp. szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel kell alkalmazni. A csődeljárásban a csődeljárás lefolytatása iránti kérelemnek helyt adó végzés, azaz a csődeljárást elrendelő végzés a kérelmet érdemben befejező határozatnak minősül, ezért ellene a fellebbezés megengedett.
Érdemben ismét kifejtette, hogy a Cstv. 9. § (9) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak hivatalból el kellett volna utasítania az adós csődeljárás elrendelésére irányuló kérelmét, s miután a bíróság nem szüntette meg az eljárást, ezért a Pp. 162.§ (1) bekezdése, valamint 158.§-a alapján lehetősége volt az elsőfokú bíróság végzésének a fellebbezéssel való megtámadására.
Az adós képviselője kérte a fellebbezés elutasítását. Hivatkozott arra, hogy az adós kérelmére a csődeljárás elrendelése nem minősül önálló ügynek, a csődeljárást elrendelő határozat sem tekinthető az ügyet befejező határozatnak, mely ellen önálló fellebbezésnek lenne helye.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtábla helytállóan állapította meg, hogy az eljárás megszüntetésére irányuló kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezésre a Cstv. nem tartalmaz külön rendelkezést, ezért a Cstv. 6.§ (3) bekezdése alapján a Pp. 162.§ (1) bekezdésében írtakat kell alkalmazni. A Pp. szerint ilyen esetben csak akkor van külön fellebbezés előterjesztésére lehetőség, ha az ügy ura - a felperes, vagy a felek közösen - kéri(k) az eljárás megszüntetését, de ezt a kérelmet a bíróság elutasítja.
A csődeljárás ehhez képest eltérő szabályai szerint a csődeljárás megindítását követően az "ügy urának", az adósnak sincs lehetősége az eljárás megszüntetését kezdeményezni, csak a bíróság járhat el hivatalból olyan esetekben, amikor tudomására jut, hogy egyébként hivatalból el kellett volna utasítania a csődeljárás lefolytatására irányuló kérelmet. Ebből következően tehát a Pp. 162.§ (1) bekezdésének rendelkezései a külön fellebbezéssel támadható végzésekre vonatkozóan nem alkalmazhatók, s ahogyan azt az ítélőtábla helytállóan kifejtette, a kérelmet elutasító végzés csak az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadható.
Nem helytálló a kérelmezőnek az az érvelése, hogy a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem teljesítése, azaz a csődeljárás megindítása a kérelmet érdemben befejező határozatnak minősülne. A kérelem ugyanis nem a határozat meghozatalára, hanem a csődeljárás lefolytatására irányul, amelynek csak a kezdő aktusa a csődeljárás megindítása.
Mindezek alapján helytállóan állapította meg az Ítélőtábla, hogy az eljárás megszüntetése iránti kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek és ezért nem jogszabálysértő az a döntése sem, hogy a fellebbezést hivatalból elutasította.
Nem volt tehát megalapozatlan vagy jogszabálysértő az ítélőtábla támadott végzése, ezért a Kúria azt a Pp. 259. §-a és 253.§ (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A Pp.78.§ (1) bekezdése alapján a kérelem előterjesztőjét kötelezte az adós fellebbezési eljárásban felmerült költségeinek a viselésére, mely az adós jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§ (3)-(5) bekezdése, és a 4/A.§ (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2014. március 25.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Cspkf. VII. 30.006/2014.)