adozona.hu
BH+ 2014.8.359
BH+ 2014.8.359
A felszámoló által a felszámolási tevékenység lefolytatása érdekében igénybe vett személyek tevékenységéért az adóssal szemben a felszámoló szervezet tartozik felelősséggel [Ptk. 475. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 48. § (3) bek., 50. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását a bíróság a 2009. március 9-én benyújtott kérelem alapján 2009. május 20-án indította meg, felszámolóként az A. Zrt.-t jelölve ki.
A felszámoló az általa fenntartott közbenső mérleghez (II.) készített jelentésben előadta, hogy a közbenső mérlegben 734 010 Ft összegű követelés szerepel pénzeszköz helyett. A követelés a felszámoló szervezet korábbi alkalmazottjával, mint harmadik személlyel szemben áll fenn. A felszámoló szervezetnél asszisztensként foglalkoztatott B. A. ...
BH+ 2014.8.359 A felszámoló által a felszámolási tevékenység lefolytatása érdekében igénybe vett személyek tevékenységéért az adóssal szemben a felszámoló szervezet tartozik felelősséggel [Ptk. 475. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 48. § (3) bek., 50. § (6) bek.].
Az adós felszámolását a bíróság a 2009. március 9-én benyújtott kérelem alapján 2009. május 20-án indította meg, felszámolóként az A. Zrt.-t jelölve ki.
A felszámoló az általa fenntartott közbenső mérleghez (II.) készített jelentésben előadta, hogy a közbenső mérlegben 734 010 Ft összegű követelés szerepel pénzeszköz helyett. A követelés a felszámoló szervezet korábbi alkalmazottjával, mint harmadik személlyel szemben áll fenn. A felszámoló szervezetnél asszisztensként foglalkoztatott B. A. az összeggel nem tudott elszámolni, a hiányt és a vele szembeni követelést elismerte és vállalta annak megfizetését.
Volt munkatársával szemben a felszámoló büntető feljelentést tett, polgári jogi igényt jelentett be, és kérte B. A. vagyonának zár alá vételét is a követelés biztosítására.
Az állami adóhatóság, mint hitelező a közbenső mérleghez tett észrevételében kérte a felszámoló kötelezését a hiányzó pénzösszeg felszámolási vagyonba történő megtérítésére, mellyel a meglévő 2 610 000 Ft pénzeszközt növelheti meg a közbenső mérlegben. Kérte kötelezni a felszámolót, hogy a követelést ne tartsa nyilván B. A.-val szemben fennálló követelésként.
Az elsőfokú bíróság a közbenső mérleg, jelentés jóváhagyása iránti kérelmet elutasította, egyidejűleg a felszámolót felmentette tisztségéből. A végzés indokolásában megállapította, hogy a felszámoló asszisztense által felhasznált összeg megtérítéséért az adós felé a vele jogviszonyban álló és az adós felszámolását felszámolóbiztos útján ellátni köteles felszámoló szervezetnek kell helyt állnia. Miután a közbenső mérleg nem valós adatokat tartalmaz - a követelést B. A.-val és nem a felszámoló szervezettel szemben tünteti fel -, ezért azt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 50. § (6) bekezdése alapján elutasította. Miután a felszámoló szervezet a követelés kötelezettje, az adós a felszámoló szervezet hitelezőjévé vált, ezért a felszámolót a Cstv. 27/A. § (6) bekezdése alapján hivatalból felmentette.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta és mellőzte a felszámoló felmentését, ezt meghaladóan a végzést helybenhagyta. A Kúria Gfv.X.30.232/2012/9. számú végzésére hivatkozva kifejtette, hogy ha az iratok nem támasztják alá a közbenső mérlegben írtakat, vagy a bíróság olyan jogszabálysértést észlel a felszámoló részéről, amely a közbenső mérlegidőszak alatt történt és kihatással van az adós vagyonára is, a jóváhagyást elutasítja.
Az adott esetben nem volt vitás, hogy a felszámolás kezdő időpontjában az adós rendelkezett azzal a 734 010 Ft-tal, amelyet a közbenső mérlegben a felszámoló az adós vagyonába tartozó követelésként szerepeltetett. Tény, hogy e tekintetben az adós felszámolási vagyonában csökkenés vagy növekedés nem következett be, hiszen az adós javára fennálló követelés is alapul szolgálhat a hitelezői igények kielégítésére. A hitelezőknek azonban fontos érdeke fűződhet ahhoz, hogy a felszámolóbiztos által készített közbenső mérleg az adósnak a mérlegkészítés időpontjában meglévő vagyonát - az értékén túl - az összetételében is megfelelően tartalmazza. Ezért, ha a benyújtott közbenső mérleg jóváhagyásának vizsgálata során a bíróság a felszámoló részéről olyan jogszabálysértést észlel, amely a közbenső mérlegidőszak alatt történt és kihatással van az adós vagyonára is, akkor a jóváhagyást elutasíthatja.
Álláspontja szerint jogszabálysértő, a Cstv. 48. § (3) bekezdésébe ütköző volt a felszámoló részéről a közbenső mérlegben az adós felszámolási vagyonában 734 010 Ft-nak a követelések között történt kimutatása azzal az indokkal, hogy a felszámolási nyitó mérlegben még a pénzeszközök között szerepeltetett vagyontárgy a közbenső mérleg fordulónapjára a B. A.-val szembeni ugyanilyen összegű követelésre változott. Megállapította, hogy a 2010. december 5-éig fennállt megbízási jogviszony alapján az adós vagyonának megóvása, megőrzése érdekében a Cstv. 48. § (3) bekezdésében írt feladatok teljesítése során B. A. a felszámoló teljesítési segédjeként járt el. Amennyiben a teljesítési segéd nem tudott elszámolni az adós felszámolási vagyonába tartozó 734.010 Ft pénzeszközzel, ezzel a felszámoló megsértette a Cstv. 48. § (3) bekezdésben írt kötelezettségét.
Miután az iratok nem támasztják alá a közbenső mérlegben írtakat, nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor annak jóváhagyását elutasította.
A felszámoló felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, a közbenső mérleg és jelentés jóváhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását kérte. A felmentését mellőző jogerős rendelkezést nem támadta.
Állította a Cstv. 48. § (3) bekezdésének a megsértését.
Érthetetlennek találta, hogy másodfokú bíróság a Cstv. 48. § (3) bekezdésére miért hivatkozott annak a körében, hogy a bíróságnak vizsgálnia kell a felszámolónak a felszámolási eljárás során tanúsítandó kötelezettségeit is. Állította, hogy a közbenső mérleget a valós adatok alapján készítette el, az a tényleges helyzetet tükrözi, mert az adós követelése B. A.-val szemben áll fenn. A jogerős végzés is tartalmazza azt, hogy az adós vagyonában változás nem következett be a pénzösszegnek követeléssé változásával, mert az adós javára fennálló követelés is alapul szolgálhat a hitelezői igények kielégítésére.
A B. A.-val szembeni követelés a számvitelről szól 2000. évi C. törvény 16. § (1), (4) bekezdése, 18. §-a, 23. §-a, 28. §-a és 29. § (8) bekezdése szerint áll fenn.
Kiemelte, hogy a felszámolóval szembeni kártérítési igényt a Cstv. 54. §-a alapján peres eljárásban lehet érvényesíteni, felszámolási eljárásban nem. Mindezek alapján pedig nem utasítható el a közbenső mérleg jóváhagyása.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.
A Kúriának elsősorban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy adott esetben az adósnak a felszámolóval, vagy a harmadik személynek minősülő B. A.-val szemben áll fenn igénye.
A felszámoló társaság az adós vagyonának kezelésére a bíróság által felhatalmazott szakértő, akit e feladatának elvégzéséért felszámolói díj illet meg. A felszámolási tevékenység ellátására az adós és a felszámoló társaság között áll fenn jogviszony, mely jogviszony e tekintetben megbízási jellegűnek tekinthető, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 475. § (1) bekezdése alapján a felszámoló által alkalmazott (igénybe vett) személyek tevékenységéért az adós (és áttételesen így a hitelezők) felé a felszámoló tartozik felelősséggel.
A felszámoló ezért tévesen minősítette az adós követelését harmadik személlyel szembeni követelésnek. Az adóssal ugyanis a bíróság kijelölése alapján nem B. A., hanem a felszámoló került jogviszonyba, így tehát ő tartozik felelősséggel azzal a vagyonnal való elszámolásért, amelynek a kezelésére a kijelölés következtében jogosulttá vált.
Megjegyzi a Kúria, hogy téves a felszámolónak az az álláspontja is, mely szerint nem változott az adós vagyona a pénzösszeg B. A.-val szembeni követeléssé alakulásával, mert számvitelileg valóban nem csökken az adós vagyona, ha a pénzösszeg helyett követelést tüntetnek fel a nyilvántartásban, azonban a pénzösszeg névértékével azonos nagyságú követelés piaci/forgalmi értéke egyáltalán nem biztos, hogy megfelel a névértéknek.
A felszámoló a B. A. által felhasznált összeg névértékének megfelelő követelést állított be a mérlegbe, azonban a Kúria hivatalos tudomása szerint [Gfv.VII.30.205/2013/5., 30.238/2013/5., 30.250/2013/6., 30.147/2012/4.] B. A.-val szemben igen nagy összegű követelést jelentett be a felszámoló polgári jogi igényként, melynek megtérítésére még nem került sor, s kétséges lehet annak megtérülése.
Mindezek alapján tehát helytállóan utasította el a jogerős végzés a közbenső mérleg jóváhagyását, mert az tévesen B. A-val és nem a felszámoló szervezettel szemben tüntette fel a pénzösszeg hiányából eredő követelést. A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.259/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az A. Zártkörűen Működő Részvénytársaság felszámoló meghatalmazása alapján eljárt Stipta Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Stipta Viktor ügyvéd által képviselt SZ. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló eljárásban, a Nyíregyházi Törvényszéken 8.Fpk.15-09-000358 számon folyó eljárásban a Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.168/2013/2. számú jogerős végzése ellen a felszámoló által 94. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartja.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós felszámolását a bíróság a 2009. március 9-én benyújtott kérelem alapján 2009. május 20-án indította meg, felszámolóként az A. Zrt-t jelölve ki.
A felszámoló az általa fenntartott közbenső mérleghez (II.) készített jelentésben előadta, hogy a közbenső mérlegben 734.010 Ft összegű követelés szerepel pénzeszköz helyett. A követelés a felszámoló szervezet korábbi alkalmazottjával, mint harmadik személlyel szemben áll fenn. A felszámoló szervezetnél asszisztensként foglalkoztatott B. A. az összeggel nem tudott elszámolni, a hiányt és a vele szembeni követelést elismerte és vállalta annak megfizetését.
Volt munkatársával szemben a felszámoló büntető feljelentést tett, polgári jogi igényt jelentett be, és kérte B. A. vagyonának zár alá vételét is a követelés biztosítására.
Az állami adóhatóság mint hitelező a közbenső mérleghez tett észrevételében kérte a felszámoló kötelezését a hiányzó pénzösszeg felszámolási vagyonba történő megtérítésére, mellyel a meglévő 2.610.000 Ft pénzeszközt növelheti meg a közbenső mérlegben. Kérte kötelezni a felszámolót, hogy a követelést ne tartsa nyilván B. A-val szemben fennálló követelésként.
Az elsőfokú bíróság a közbenső mérleg, jelentés jóváhagyása iránti kérelmet elutasította, egyidejűleg a felszámolót felmentette tisztségéből. A végzés indokolásában megállapította, hogy a felszámoló asszisztense által felhasznált összeg megtérítéséért az adós felé a vele jogviszonyban álló és az adós felszámolását felszámolóbiztos útján ellátni köteles felszámoló szervezetnek kell helyt állnia. Mivel a közbenső mérleg nem valós adatokat tartalmaz - a követelést B. A-val és nem a felszámoló szervezettel szemben tünteti fel -, ezért azt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 50.§ (6) bekezdése alapján elutasította. Miután a felszámoló szervezet a követelés kötelezettje, az adós a felszámoló szervezet hitelezőjévé vált, ezért a felszámolót a Cstv. 27/A.§ (6) bekezdése alapján hivatalból felmentette.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta és mellőzte a felszámoló felmentését, ezt meghaladóan a végzést helybenhagyta. A Kúria Gfv.X.30.232/2012/9. számú végzésére hivatkozva kifejtette, hogy ha az iratok nem támasztják alá a közbenső mérlegben írtakat, vagy a bíróság olyan jogszabálysértést észlel a felszámoló részéről, amely a közbenső mérlegidőszak alatt történt és kihatással van az adós vagyonára is, a jóváhagyást elutasítja.
Az adott esetben nem volt vitás, hogy a felszámolás kezdő időpontjában az adós rendelkezett azzal a 734.010 Ft-tal, amelyet a közbenső mérlegben a felszámoló az adós vagyonába tartozó követelésként szerepeltetett. Tény, hogy e tekintetben az adós felszámolási vagyonában csökkenés vagy növekedés nem következett be, mert az adós javára fennálló követelés is alapul szolgálhat a hitelezői igények kielégítésére. A hitelezőknek azonban fontos érdeke fűződhet ahhoz, hogy a felszámolóbiztos által készített közbenső mérleg az adósnak a mérlegkészítés időpontjában meglévő vagyonát - az értékén túl - az összetételében is megfelelően tartalmazza. Ezért, ha a benyújtott közbenső mérleg jóváhagyásának vizsgálata során a bíróság a felszámoló részéről olyan jogszabálysértést észlel, amely a közbenső mérlegidőszak alatt történt és kihatással van az adós vagyonára is, akkor a jóváhagyást elutasíthatja.
Álláspontja szerint jogszabálysértő, a Cstv. 48. § (3) bekezdésébe ütköző volt a felszámoló részéről a közbenső mérlegben az adós felszámolási vagyonában 734.010 Ft-nak a követelések között történt kimutatása azzal az indokkal, hogy a felszámolási nyitó mérlegben még a pénzeszközök között szerepeltetett vagyontárgy a közbenső mérleg fordulónapjára a B. A-val szembeni ugyanilyen összegű követelésre változott. Megállapította, hogy a 2010. december 5-éig fennállt megbízási jogviszony alapján az adós vagyonának megóvása, megőrzése érdekében a Cstv. 48.§ (3) bekezdésében írt feladatok teljesítése során B. A. a felszámoló teljesítési segédjeként járt el. Amennyiben a teljesítési segéd nem tudott elszámolni az adós felszámolási vagyonába tartozó 734.010 Ft pénzeszközzel, ezzel a felszámoló megsértette a Cstv. 48.§ (3) bekezdésben írt kötelezettségét.
Miután az iratok nem támasztják alá a közbenső mérlegben írtakat, nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor annak jóváhagyását elutasította.
A felszámoló felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, a közbenső mérleg és jelentés jóváhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását kérte. A felmentését mellőző jogerős rendelkezést nem támadta.
Állította a Cstv. 48.§ (3) bekezdésének a megsértését.
Érthetetlennek találta, hogy másodfokú bíróság a Cstv. 48.§ (3) bekezdésére miért hivatkozott annak a körében, hogy a bíróságnak vizsgálnia kell a felszámolónak a felszámolási eljárás során tanúsítandó kötelezettségeit is. Állította, hogy a közbenső mérleget a valós adatok alapján készítette el, az a tényleges helyzetet tükrözi, mert az adós követelése B. A-val szemben áll fenn. A jogerős végzés is tartalmazza azt, hogy az adós vagyonában változás nem következett be a pénzösszegnek követeléssé változásával, mert az adós javára fennálló követelés is alapul szolgálhat a hitelezői igények kielégítésére.
A B. A-val szembeni követelés a számvitelről szól 2000. évi C. törvény 16.§ (1), (4) bekezdése, 18.§-a, 23.§-a, 28.§-a és 29.§ (8) bekezdése szerint áll fenn.
Kiemelte, hogy a felszámolóval szembeni kártérítési igényt a Cstv. 54.§-a alapján peres eljárásban lehet érvényesíteni, felszámolási eljárásban nem. Mindezek alapján pedig nem utasítható el a közbenső mérleg jóváhagyása.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.
A Kúriának elsősorban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy adott esetben az adósnak a felszámolóval, vagy a harmadik személynek minősülő B. A-val szemben áll fenn igénye.
A felszámoló társaság az adós vagyonának kezelésére a bíróság által felhatalmazott szakértő, akit e feladatának elvégzéséért felszámolói díj illet meg. A felszámolási tevékenység ellátására az adós és a felszámoló társaság között áll fenn jogviszony, mely jogviszony e tekintetben megbízási jellegűnek tekinthető, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 475. § (1) bekezdése alapján a felszámoló által alkalmazott (igénybe vett) személyek tevékenységéért az adós (és áttételesen így a hitelezők) felé a felszámoló tartozik felelősséggel.
A felszámoló ezért tévesen minősítette az adós követelését harmadik személlyel szembeni követelésnek. Az adóssal ugyanis a bíróság kijelölése alapján nem B. A., hanem a felszámoló került jogviszonyba, így tehát ő tartozik felelősséggel azzal a vagyonnal való elszámolásért, amelynek a kezelésére a kijelölés következtében jogosulttá vált.
Megjegyzi a Kúria, hogy téves a felszámolónak az az álláspontja is, mely szerint nem változott az adós vagyona a pénzösszeg B. A-val szembeni követeléssé alakulásával, mert számvitelileg valóban nem csökken az adós vagyona, ha a pénzösszeg helyett követelést tüntetnek fel a nyilvántartásban, azonban a pénzösszeg névértékével azonos nagyságú követelés piaci/forgalmi értéke egyáltalán nem biztos, hogy megfelel a névértéknek.
A felszámoló a B. A. által felhasznált összeg névértékének megfelelő követelést állított be a mérlegbe, azonban a Kúria hivatalos tudomása szerint [Gfv.VII.30.205/2013/5., 30.238/2013/5., 30.250/2013/6., 30.147/2012/4.] B. A-val szemben igen nagy összegű követelést jelentett be a felszámoló polgári jogi igényként, melynek megtérítésére még nem került sor, s kétséges lehet annak megtérülése.
Mindezek alapján tehát helytállóan utasította el a jogerős végzés a közbenső mérleg jóváhagyását, mert az tévesen B. A-val és nem a felszámoló szervezettel szemben tüntette fel a pénzösszeg hiányából eredő követelést. A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. április 8.
Dr.Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr.Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.259/2013.)