adozona.hu
AVI 2014.7.67
AVI 2014.7.67
Új eljárás elrendelésére kerül sor, ha a jövedéki bírság összegszerűségének megállapításához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre (Pp. 206., 221. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság járőrei 2009. május 6-án jövedéki ellenőrzést végeztek a felperes által üzemeltetett K., R. út 46. szám alatti jövedéki engedélyes kereskedelmi telephelyen. A készletfelvételnél több termék eltérést mutatott a felperes által vezetett jövedéki nyilvántartás aktuális készletével. A felperes emberi mulasztásra, a stornírozások elmaradására, árukeveredésre, illetve több lopásra hivatkozott. A jövedéki hatóság eltéréscsökkentő tényezőként vette figyelembe azokat a számlákat,...
AVI 2014.7.67 Új eljárás elrendelésére kerül sor, ha a jövedéki bírság összegszerűségének megállapításához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre (Pp. 206., 221. §)
Az elsőfokú vámhatóság járőrei 2009. május 6-án jövedéki ellenőrzést végeztek a felperes által üzemeltetett K., R. út 46. szám alatti jövedéki engedélyes kereskedelmi telephelyen. A készletfelvételnél több termék eltérést mutatott a felperes által vezetett jövedéki nyilvántartás aktuális készletével. A felperes emberi mulasztásra, a stornírozások elmaradására, árukeveredésre, illetve több lopásra hivatkozott. A jövedéki hatóság eltéréscsökkentő tényezőként vette figyelembe azokat a számlákat, ahol a visszaszállított jövedéki termék értékesítésre került, így a jövedéki termék sorsa követhető volt. Az egyéb, nem hiteles okmányoknál azonban nem volt megállapítható a visszaszállítás időpontja, és a terméket visszaküldő kereskedő azonosításához szükséges adatok. A fennmaradó többlet kapcsán határozatával 1 857 735 Ft jövedéki bírság és 50 000 Ft mulasztási bírság megfizetését rendelte el, egyidejűleg a nem igazolt alkoholtermék, illetve szőlőbor elkobzását rendelte el.Az alperes 13.375-1/2009/VPÉARP számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a zárjegyen található jelzések, valamint az OBI és tételszámok, illetve a rendelkezésre álló számlák alapján az alperes tisztázhatta volna a jövedéki termék eredetét. Ennek elmulasztása miatt a jövedéki hatóságok a tényállás feltárását elmulasztották. Keresetét akként módosította, hogy a szőlőborral kapcsolatban tett alperesi határozat jogszerűségét nem vitatta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a többletkészlet okaival kapcsolatos felperesi nyilatkozatra is figyelemmel az elsőfokú vámhatóság nem juthatott más következtetésre. Idézte a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 114. § (1) bekezdés b) pontját, (2) bekezdés b) pontját, (4) bekezdését. Álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének.
A Jöt. 73. § (3) bekezdésére figyelemmel a zárjegy a jövedéki termék származását nem igazolja. A visszaáruzott termékek vitatott tételszáma esetében nem álltak rendelkezésére a beszerzett termék kétséget kizáró beazonosításához szükséges adatok, amelyek alapján az áru értékesítése és visszavétele nyomon követhető lenne.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel felhívta a felperest, hogy nem mellőzhető szakértői bizonyítás indítványa, de a felperes ilyen indítványt nem tett, mert álláspontja szerint akkor a szakértő végezné el az alperest terhelő ellenőrzési feladatot.
Mivel a szakértői vizsgálat elrendelésére irányuló indítvány mellőzésére figyelemmel - a visszaáruzott jövedéki termékek esetében - a származás nem volt kétséget kizáróan megállapítható, az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálatot kérve annak, valamint az alperesi határozat - elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését. Továbbra is fenntartotta módosított keresetében foglaltakat, hogy a zárjegyre figyelemmel beazonosítható lett volna a termékek beszerzésének jogszerűsége, eredete. A bejövő számlák vizsgálatának mellőzésével az elsőfokú bíróság súlyos eljárási jogszabálysértést követett el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, és az ügyben alkalmazandó jogszabályok helyes értelmezésével hozta meg döntését. A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban rámutat arra, hogy a Jöt. 73. § (3) bekezdése szerint a zárjegy megléte csak azt bizonyítja, hogy az alkoholtermék adóraktárban került előállításra, de azt már nem bizonyítja, hogy a felperes adózottan és jogszerűen szerezte meg. A perben nem vitásan eltérés mutatkozott a telephelyen található jövedéki termékek mennyisége és a felperes által vezetett jövedéki nyilvántartás aktuális készletének adatai között. Ennek okait a felperes elsődlegesen emberi tényezőkben jelölte meg, többek között a visszáru stornózásának elmaradásában.
Mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a vitatott visszáruzott termékek esetében a beazonosításhoz szükséges adatok nem álltak rendelkezésre. Ebből következően az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség (az áruk eredetének bizonyítása) csak szakértővel lehetséges. Ezért a Pp. 3. § (3) bekezdésére figyelemmel hívta fel a felperest a bizonyítandó tényekre és a bizonyítás módjára. A felperes azonban nem kívánt élni a szakértői bizonyítással, ezzel mintegy saját magát fosztva meg a Pp. 164. § (1) bekezdésében megfogalmazott lehetőségtől. Ebből következően a felperes hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani a Jöt. 114. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel a jövedéki termékek adózott voltát.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.181/2010.)