adozona.hu
AVI 2014.7.63
AVI 2014.7.63
A kellő gondosság ténye csak a számla mögötti gazdasági esemény bizonyítottsága esetén állapítható meg [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2006. október-december hónapokra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben folytatott le ellenőrzést, melynek eredményeként a felperes terhére 31 543 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 3 894 000 Ft jogosulatlan visszaigénylés és 27 649 000 Ft adóhiány volt. Az adóhiány után 15 771 000 Ft adóbírság és 1 534 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A revízió nem fogadta el általános forgalmi adólevonás alapjául a H. T. Trad...
AVI 2014.7.63 A kellő gondosság ténye csak a számla mögötti gazdasági esemény bizonyítottsága esetén állapítható meg [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2006. október-december hónapokra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben folytatott le ellenőrzést, melynek eredményeként a felperes terhére 31 543 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 3 894 000 Ft jogosulatlan visszaigénylés és 27 649 000 Ft adóhiány volt. Az adóhiány után 15 771 000 Ft adóbírság és 1 534 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A revízió nem fogadta el általános forgalmi adólevonás alapjául a H. T. Trade Kft. és az N. Text Kft. által kibocsátott számlákat. Az adóhatóság mindkét számlakibocsátóval, illetve beszállítóival, a láncolatban résztvevő gazdasági partnereivel kapcsolatban széles körű bizonyítást folytatott le, tanúkat hallgatott meg, helyszíni szemlét tartott, megkereséseket és kapcsolódó vizsgálatokat foganatosított. Ennek eredményeként arra a meggyőződésre jutott, hogy a vitatott számlák mögötti gazdasági események valóságban való megtörténtét a felperes nem tudta bizonyítani, így ezek a számlák általános forgalmi adó levonására nem jogosítanak.Az alperes 8529536806 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a gazdasági események a valóságban a számla szerinti tartalommal mentek teljesedésbe, az alperes a tényállást nem tárta fel, és nem vette figyelembe a felperes javára szolgáló körülményeket. A felperes körültekintően járt el az ügyben, az adóhatóság az eljárási határidőt túllépte, így megállapításai semmisek; nem volt joga a megelőző gazdasági kapcsolatok ellenőrzésére.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette a felperes eljárásjogi kifogásaival kapcsolatban, hogy az eljárási jogszabálysértés csak akkor vezethet az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére, ha az az érdemi döntésre is kihatással bírt. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 128. § (1) bekezdése a határidő túllépéséhez nem fűz külön jogkövetkezményt, így a határozat semmiségére való hivatkozás megalapozatlan. Az N. Text Kft.-nél megtartott egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzés az Art. 87. § (2) bekezdése értelmében nem eredményezett ellenőrzéssel lezárt időszakot.
Az általános forgalmi adó levonása jogszerűségének vizsgálata kapcsán hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, a kellő körültekintés körében a 44. § (5) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdés, 166. § (2) bekezdésére. Mindezekre figyelemmel kifejtette, hogy az adó-visszaigénylés teljesítésének elsődleges feltétele az olyan termékértékesítés, amelyre alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható és helytálló adatokat tartalmazó számlát állítanak ki. A teljes körű tényállás feltárása érdekében az adóhatóság jogosult volt a felperes számlakibocsátóit, illetve azok alvállalkozóit ellenőrzés alá vonni, és a láncszerződés szereplőit, gazdasági kapcsolataikat és tevékenységüket vagy tevékenység hiányát vizsgálni.
Az elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta mindkét számlakibocsátó, illetve a mögöttes gazdasági szereplők tevékenységét, a gazdasági tevékenységhez szükséges személyi- és tárgyi feltételeket, illetve azok hiányát, a láncszerződésben tapasztalható számlázások hiányát, a meghallgatott tanúk részben ellentmondó nyilatkozatait, a lefolytatott egyéb adóhatósági eljárások adatait, a D. Zrt. megkeresését, a szerződések és a hivatkozott teljesítések eltéréseit. Mindezek alapján mindkét számlakibocsátó kapcsán megállapította, hogy a vitatott számlák az általános forgalmi adó levonásának alapjául jogszerűen nem szolgálhattak. Nem volt megállapítható, hogy a valós gazdasági események a számlában szereplő felek között és a számlában feltüntetett módon mentek teljesedésbe.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével kapcsolatban kifejtette, hogy nem valós gazdasági esemény esetén a számlabefogadó a kellő körültekintésre érdemben nem hivatkozhat.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helyt adást, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását kérte. Továbbra is fenntartotta, hogy a felperes és a számlakiállítók között valós gazdasági kapcsolat állt fenn, a befogadott számlákat alakilag és tartalmilag hitelesnek kell tekinteni. A jogerős ítélet ellentétes a Pp. 3. § (3) bekezdésében, 141. § (2) bekezdésében, 163. § (1) bekezdésében, 188. § (1) bekezdésében, 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, 339/A. §-ában, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (4) bekezdésében az Art. 1. § (1)-(3), (7) bekezdéseiben, 97. § (4)-(7) bekezdéseiben, 121. §-ában, 138. § (2) bekezdésében, valamint az Áfa. tv. 34. § (1) bekezdés, 35. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság az általános forgalmi adólevonás jogalapjaként helytállóan hívta fel az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontját, 35. § (1) bekezdését, az Sztv. 15. § (3) bekezdését, 166. § (2) bekezdését. Az általános forgalmi adó-visszaigénylés jogszerűségét csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapozhatja meg. E körben az elsőfokú bíróság az alperes határozata, a felperes keresete és a perben benyújtott előkészítő irata és nyilatkozatai alapján vizsgálta, hogy a két számlakibocsátóval kapcsolatos alperesi megállapítások helytállóak-e, azaz jogszerűek-e.
Az elsőfokú bíróság e körben értékelte a széles körű adóhatósági bizonyítási eljárás adatait, ítéletének indokolásában a Pp. 221. § (1) bekezdésére figyelemmel a felperes valamennyi kereseti kérelmére, illetve felvetésére részletes, jogszabályokkal alátámasztott indokolást fogalmazott meg. E körben vizsgálta mindkét számlakibocsátó esetében a láncszerződések alanyait, a képviseletre jogosult személyek nyilatkozatait, azok ellentmondásait. Vizsgálta, hogy a gazdasági láncolatban résztvevő személyek személyi- és tárgyi feltételüknél fogva képesek voltak-e az adott gazdasági cselekményt teljesíteni vagy sem. Értékelte az egyéb adóigazgatási eljárás során feltárt tényeket és adatokat is. Vizsgálta a felperes által kötött szerződéseket és azok tényleges megvalósulását vagy a szerződések, illetve az állítólagos teljesítések közötti ellentmondást.
A bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján mérlegelte és a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének is teljes körűen eleget tett.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére figyelemmel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás hiányos, illetve iratellenes megállapításokat tartalmaz, továbbá, ha a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság mindkét számlakibocsátóval kapcsolatban a tényállást részletesen, teljes körűen feltárta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, e körben kirívó, okszerűtlen mérlegelés nem tapasztalható, így azok felülmérlegelésére sincs mód.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy abban az esetben, ha a számla mögötti gazdasági esemény nem bizonyított, a felperes kellő gondossága sem állapítható meg.
A felperes eljárásjogi kifogásaival kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság ezen eljárási jogszabályokat nem sértette meg, a felperest jogai gyakorlásában nem hátráltatta. Részletesen vizsgálta a felperes hivatkozásait és azok mindegyikére alapos indokolást fogalmazott meg.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felperes az adóigazgatási eljárás során is megfelelően gyakorolhatta jogait, nem volt tapasztalható olyan jogsértés, amely az alperesi határozat érdemi döntésére kihatással lett volna. Az adóhatóság részéről a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan visszaélésszerű magatartást, amelyre a felperes utalt.
Az elsőfokú bíróság az ellenőrzést szakszerűen folytatta le, és széles körű bizonyítási eljárás alapján hozta meg határozatát. Önmagából abból a körülményből, hogy a bizonyítékokat a felperes ellentétesen értékeli, mint az adóhatóság, nem következik az alperesi határozat jogszerűtlensége.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.183/2010.)