adozona.hu
BH+ 2014.7.328
BH+ 2014.7.328
A büntetőeljárás befejezését követően a jövedéki hatóság önálló eljárásban jogosult határozni a lefoglalt termék sorsáról [2003. évi CXXVII. tv. 120. § (1), (7) bek., 1952. évi III. tv. 206., 213., 221. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú hatóság 2009. február 24-27. között a felperes telephelyén jövedéki ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában a felperest kötelezte jövedéki bírság megfizetésére, valamint rendelkezett az érintett jövedéki termékek elkobzásáról és vámhatósági felügyelet melletti megsemmisítéséről, továbbá a telephelyen lévő üzlethelyiség 30 nyitvatartási napra történő lezárásáról. A felperesi fellebbezés folytán eljáró alperesi jogelőd a 2067/2010. számú határozatával az e...
BH+ 2014.7.328 A büntetőeljárás befejezését követően a jövedéki hatóság önálló eljárásban jogosult határozni a lefoglalt termék sorsáról [2003. évi CXXVII. tv. 120. § (1), (7) bek., 1952. évi III. tv. 206., 213., 221. §].
Az elsőfokú hatóság 2009. február 24-27. között a felperes telephelyén jövedéki ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában a felperest kötelezte jövedéki bírság megfizetésére, valamint rendelkezett az érintett jövedéki termékek elkobzásáról és vámhatósági felügyelet melletti megsemmisítéséről, továbbá a telephelyen lévő üzlethelyiség 30 nyitvatartási napra történő lezárásáról. A felperesi fellebbezés folytán eljáró alperesi jogelőd a 2067/2010. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta többek között oly módon, hogy az alkoholtermékek elkobzását és megsemmisítését kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezte azzal, hogy az alkoholtermékek sorsáról a büntetőeljárás keretében születik döntés.A városi ügyészség határozatával a büntetőeljárást bűncselekmény hiányában megszüntette, az alkoholtermékek lefoglalását szintén megszüntette és azokat kiadni rendelte a felperesnek. Ezt követően az elsőfokú jövedéki hatóság a 1491-26/2010. számú végzésével elrendelte az ügyészség által kiadni rendelt perbeli alkoholtermékek lefoglalását, mely végzést a másodfokú jövedéki hatóság az 1800-26/2011. számú végzésével helybenhagyott.
Az elsőfokú hatóság határozatával a fenti végzéssel lefoglalt alkoholtermékekből összesen 1332,1 liter elkobzását és megsemmisítését rendelte el hivatkozva a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 120. § (1) és (7) bekezdésére.
A felperesi fellebbezés folytán eljáró alperes a 2011. április 26-án kelt 3412-1/2011. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, úgy, hogy az elkobozni és vámhatósági felügyelet mellett megsemmisíteni rendelt alkoholtermék mennyiségét 1332,6 literre módosította. Az indoklásban kifejtette, hogy a Jöt. 120. § (1) és (7) bekezdéseire figyelemmel az elsőfokú hatóságnak az elkobzás és megsemmisítés elrendelése tekintetében nem volt mérlegelési lehetősége, mivel a felperes terhére jogerősen jövedéki bírság került kiszabásra. Az a körülmény, hogy a termékek egy része büntetőeljárásban lefoglalásra, majd visszaadásra került a felperes részére a jövedéki igazgatási eljárás keretében hozandó döntést nem befolyásolja.
Az alperesi jogelőd 1800-26/2010. számú végzése ellen a felperes - ott kérelmező - által benyújtott kérelmet a Fővárosi Törvényszék a 2012. október 17. napján kelt végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A felperes fenti végzéssel szembeni felülvizsgálati kérelmét a Kúria a Kfv.I.35.040/2013/2. számú végzésével hivatalból elutasította.
A Fővárosi Törvényszék a jogerős ítéletével az alperes 3412-1/2011. számú határozatával szemben benyújtott keresetet elutasította. Hivatkozott a Jöt. 114. § (1), (2) bekezdéseiben, 119. § (2) bekezdés a) pontjában, 120. § (1) és (7) bekezdéseiben foglaltakra. Álláspontja szerint az a tény, hogy az ügyészség megszüntette a jövedéki termékek tekintetében a büntetőeljárás keretében a lefoglalást még nem eredményezi azt, hogy e termékek nem minősülnek adózás alól elvont jövedéki terméknek, így a közigazgatási eljárás keretében történő ismételt lefoglalásuk nem minősül jogszerűtlennek. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az elkobzás és megsemmisítés tekintetében nincs mérlegelési jogköre, így döntése e körben is helytálló és jogszerű. Az alperes helyesen tárta föl az ügyben irányadó tényállást, a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata jogszerű.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt.
Kifejtette, hogy a törvényszék ítéletében nem tért ki az 1800-26/2010. számú végzés elleni kereseti kérelemre, nem említette meg az elkülönítés eljárási cselekményét és annak indokát. Sérült a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213. § (1) bekezdése, 215. §-a és 221. § (1) bekezdése. A törvényszék ítéletét úgy hozta meg, hogy nem volt tudomása arról, szabályszerű volt-e a foglalás, vagy sem. Az ítélet megalapozatlan, mert nincs tisztázott tényállás a lefoglalás jogszerűsége kérdésében, ekként sérült a Pp. 206. § (1) bekezdése. Az elsőfokú bíróság csak az alperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezésekkel foglalkozott, nem tért ki a kereset lényegére, arra, hogy az alperes nem jelölte meg azokat a rendelkezéseket, amelyek határozatának eljárásjogi alapját jelentik. Az alperes 2067/2010. számú jogerős határozatában mellőzte az elkobzásra és megsemmisítésre vonatkozó rendelkezést azzal, hogy ebben a körben a büntetőeljárásban születik döntés. Az ügyészség meghozta határozatát, melynek irányadónak kell lennie más szervekre is. Az a körülmény, hogy a büntetőeljárásban az alperesi hatóságtól eltérően ítélték meg a történteket, nem állapították meg az adóelvonás tényét és ezért elrendelték a lefoglalt termékek kiadását nem ad alapot a Jöt. 119. § és 120. §-ának alkalmazására, mivel a perbeli termékekre már született jogerős döntés. Az alperes támadott határozata a saját, 2067/2010. számú határozatának mond ellent, holott arról a határozatról maga a Fővárosi Törvényszék állapította meg, hogy jogszerű. A felperes a fentieket meghaladóan hivatkozott a közigazgatási és hatósági eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 114. §-ának, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 138. §-ának sérelmére is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan:
A felülvizsgálati bíróság kötve van a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértésekhez, azokon nem terjeszkedhet túl. [Pp. 270. § (2) bekezdés, 272. § (2) bekezdés] A Kúria a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
A Kúriának a felülvizsgálati kérelemre figyelemmel a jövedéki eljárásban szereplő termékre irányuló törvényi jogkövetkezményeket kellett értelmeznie, elsősorban abból s szempontból, hogy a lefoglalás, valamint az elkobzás és megsemmisítés milyen módon érvényesül, illetőleg ezekre a rendelkezésekre a jövedéki üggyel kapcsolatban indult büntetőeljárás milyen hatással van.
A Kúria az azonos felek között folyt ügyben az eldöntendő jogkérdésekről a Kfv.VI.35.679/2012/7. számú ítéletében már döntött, az ítéletben írtakat jelen ügyben eljáró tanács mindenben osztja.
A Kúria a Jöt., az Art. és a Ket. irányadó szabályainak értelmezése alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A felperes által hivatkozott 2067/2010. számú határozat a lefoglalt termékek vonatozásában nem tartalmazott végleges döntést, a határozat éppen arra utalt, hogy a termékek sorsáról a büntetőeljárás eredményének figyelembevételével, vagy a büntetőeljárás során születik majd döntés. A perbeli esetben a büntetőeljárásban nem született érdemi döntés az eljárás megszüntetésére tekintettel a lefoglalt termékek sorsáról, így az afeletti rendelkezés ismételten a jövedéki hatóságok hatáskörébe került. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a jövedéki eljárás teljes körűen és jogerősen befejeződött az alperes 2067/2010. számú határozatával. A korábban említettek szerint e határozat csupán a jövedéki jogkövetkezmények egy része vonatkozásában tartalmazott érdemi döntést, a lefoglalt termékekre nézve a későbbi eljárásoktól tette függővé a döntést. Az elsőfokú jövedéki hatóságnak kötelező volt ismételten eljárást indítania a büntetőeljárás befejezését követően, és ebben az önálló eljárásban kellett a Jöt. szabályai alapján határozni a lefoglalt termékek sorsáról.
Az elsőfokú bíróság eljárása nem kifogásolható abban a vonatkozásban sem, hogy elkülönítésre került a felperes által sérelmezett végzés felülvizsgálata. Közigazgatási perben közigazgatási végzés felülvizsgálatára nem kerülhet sor, még abban az esetben sem, ha a végzés jogilag összefügg az érdemi határozattal. A végzés törvényességének elbírálására a 2005. évi XVII. törvény külön nemperes eljárást ír elő.
A lefoglalás tárgyában hozott végzés törvényességi felülvizsgálata nem minősült előkérdésnek, mivel a jövedéki ügyben alkalmazott egyéb jogkövetkezményekről, illetve a jövedéki törvénysértésről a 2067/2010. számú határozat vonatkozásában jogerős jövedéki határozat, valamint jogerős bírósági ítélet is rendelkezésre áll. Az elsőfokú bíróságnak a jövedéki törvénysértést és a jövedéki bírság alkalmazását tényként kellett értékelnie és kizárólag azt vizsgálhatta, hogy ezen körülményekre figyelemmel a lefoglalt termékek jogi sorsával kapcsolatos döntés mennyiben felelt meg a jogszabályoknak. A törvényszék mindenben helyesen hívta fel a Jöt. 114. § (1) és (2) bekezdését, illetőleg a 120. § (1) és (7) bekezdéseit. Egyetért a Kúria az elsőfokú bíróság azon érvelésével is, hogy a Jöt. 120. § (1), valamint (7) bekezdés a) pontja alapulvételével jövedéki bírság alkalmazása esetén kötelező a lefoglalt termékek elkobzása és megsemmisítése, azaz a hatóságot e vonatkozásban mérlegelési jogkör nem illeti meg.
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási per keretei között nem vizsgálhatta a lefoglalásra irányuló végzés érdemi felülvizsgálatának lehetőségét, illetőleg azt sem, hogy a végzés mennyiben felelt meg a jogszabályi rendelkezéseknek. A törvényszéknek az elkobzásra és megsemmisítésre vonatkozó alperesi rendelkezéseket kellett vizsgálnia, és ennek a jogszabályoknak mindenben megfelelő módon eleget is tett.
Az elsőfokú bírósági ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 206. § (1) bekezdését, 213. § (1) bekezdését, 215. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését sem. A törvényszék a keresetet kimerítette, az ítélethozatalhoz szükséges tényállást tisztázta, ítéletét a szükséges mértékben indokolta, melyből az alperesi határozat törvényességével kapcsolatos jogi álláspontja megállapítható.
A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapulvételével hatályában fenntartotta, mivel az nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
(Kúria, Kfv. VI. 35.111/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Dr. Temesvári Zoltán ügyvéd által képviselt W. Kft. felperesnek az Árgyelánné dr. Fejes Magdolna jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága alperes elleni jövedéki ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. október 19. napján kelt 28.K.32.600/2011/11. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 28.K.32.600/2011/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 30 000 (harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70 000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s :
Az elsőfokú hatóság 2009. február 24.-27. között a felperes telephelyén jövedéki ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában a felperest kötelezte jövedéki bírság megfizetésére, valamint rendelkezett az érintett jövedéki termékek elkobzásáról és vámhatósági felügyelet melletti megsemmisítéséről, továbbá a telephelyen lévő üzlethelyiség 30 nyitvatartási napra történő lezárásáról. A felperesi fellebbezés folytán eljáró alperesi jogelőd a 2067/2010. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta többek között oly módon, hogy az alkoholtermékek elkobzását és megsemmisítését kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezte azzal, hogy az alkoholtermékek sorsáról a büntetőeljárás keretében születik döntés.
A városi ügyészség határozatával a büntetőeljárást bűncselekmény hiányában megszüntette, az alkoholtermékek lefoglalását szintén megszüntette és azokat kiadni rendelte a felperesnek. Ezt követően az elsőfokú jövedéki hatóság a 1491-26/2010. számú végzésével elrendelte az ügyészség által kiadni rendelt perbeli alkoholtermékek lefoglalását, mely végzést a másodfokú jövedéki hatóság az 1800-26/2011. számú végzésével helybenhagyott.
Az elsőfokú hatóság határozatával a fenti végzéssel lefoglalt alkoholtermékekből összesen 1332,1 liter elkobzását és megsemmisítését rendelte el hivatkozva a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 120. § (1) és (7) bekezdésére.
A felperesi fellebbezés folytán eljáró alperes a 2011. április 26-án kelt 3412-1/2011. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, úgy, hogy az elkobozni és vámhatósági felügyelet mellett megsemmisíteni rendelt alkoholtermék mennyiségét 1332,6 literre módosította. Az indoklásban kifejtette, hogy a Jöt. 120. § (1) és (7) bekezdéseire figyelemmel az elsőfokú hatóságnak az elkobzás és megsemmisítés elrendelése tekintetében nem volt mérlegelési lehetősége, mivel a felperes terhére jogerősen jövedéki bírság került kiszabásra. Az a körülmény, hogy a termékek egy része büntetőeljárásban lefoglalásra, majd visszaadásra került a felperes részére a jövedéki igazgatási eljárás keretében hozandó döntést nem befolyásolja.
Az alperesi jogelőd 1800-26/2010. számú végzése ellen a felperes - ott kérelmező - által benyújtott kérelmet a Fővárosi Törvényszék a 2012. október 17. napján kelt végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A felperes fenti végzéssel szembeni felülvizsgálati kérelmét a Kúria a Kfv.I.35.040/2013/2. számú végzésével hivatalból elutasította.
A Fővárosi Törvényszék a jogerős ítéletével az alperes 3412-1/2011. számú határozatával szemben benyújtott keresetet elutasította. Hivatkozott a Jöt. 114. § (1), (2) bekezdéseiben, 119. § (2) bekezdés a) pontjában, 120. § (1) és (7) bekezdéseiben foglaltakra. Álláspontja szerint az a tény, hogy az ügyészség megszüntette a jövedéki termékek tekintetében a büntetőeljárás keretében a lefoglalást még nem eredményezi azt, hogy e termékek nem minősülnek adózás alól elvont jövedéki terméknek, így a közigazgatási eljárás keretében történő ismételt lefoglalásuk nem minősül jogszerűtlennek. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az elkobzás és megsemmisítés tekintetében nincs mérlegelési jogköre, így döntése e körben is helytálló és jogszerű. Az alperes helyesen tárta föl az ügyben irányadó tényállást, a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata jogszerű.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt.
Kifejtette, hogy a törvényszék ítéletében nem tért ki az 1800-26/2010. számú végzés elleni kereseti kérelemre, nem említette meg az elkülönítés eljárási cselekményét és annak indokát. Sérült a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213. § (1) bekezdése, 215. §-a és 221. § (1) bekezdése. A törvényszék ítéletét úgy hozta meg, hogy nem volt tudomása arról, szabályszerű volt-e a foglalás, vagy sem. Az ítélet megalapozatlan, mert nincs tisztázott tényállás a lefoglalás jogszerűsége kérdésében, ekként sérült a Pp. 206. § (1) bekezdése. Az elsőfokú bíróság csak az alperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezésekkel foglalkozott, nem tért ki a kereset lényegére, arra, hogy az alperes nem jelölte meg azokat a rendelkezéseket, amelyek határozatának eljárásjogi alapját jelentik. Az alperes 2067/2010. számú jogerős határozatában mellőzte az elkobzásra és megsemmisítésre vonatkozó rendelkezést azzal, hogy ebben a körben a büntetőeljárásban születik döntés. Az ügyészség meghozta határozatát, melynek irányadónak kell lennie más szervekre is. Az a körülmény, hogy a büntetőeljárásban az alperesi hatóságtól eltérően ítélték meg a történteket, nem állapították meg az adóelvonás tényét és ezért elrendelték a lefoglalt termékek kiadását nem ad alapot a Jöt. 119. § és 120. §-ának alkalmazására, mivel a perbeli termékekre már született jogerős döntés. Az alperes támadott határozata a saját, 2067/2010. számú határozatának mond ellent, holott arról a határozatról maga a Fővárosi Törvényszék állapította meg, hogy jogszerű. A felperes a fentieket meghaladóan hivatkozott a közigazgatási és hatósági eljárás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 114. §-ának, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 138. §-ának sérelmére is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A felülvizsgálati bíróság kötve van a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértésekhez, azokon nem terjeszkedhet túl. (Pp. 270. § (2) bekezdés, 272. § (2) bekezdés) A Kúria a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
A Kúriának a felülvizsgálati kérelemre figyelemmel a jövedéki eljárásban szereplő termékre irányuló törvényi jogkövetkezményeket kellett értelmeznie, elsősorban abból s szempontból, hogy a lefoglalás, valamint az elkobzás és megsemmisítés milyen módon érvényesül, illetőleg ezekre a rendelkezésekre a jövedéki üggyel kapcsolatban indult büntetőeljárás milyen hatással van.
A Kúria az azonos felek között folyt ügyben az eldöntendő jogkérdésekről a Kfv.VI.35.679/2012/7. számú ítéletében már döntött, az ítéletben írtakat jelen ügyben eljáró tanács mindenben osztja.
A Kúria a Jöt., az Art. és a Ket. irányadó szabályainak értelmezése alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat. A felperes által hivatkozott 2067/2010. számú határozat a lefoglalt termékek vonatozásában nem tartalmazott végleges döntést, a határozat éppen arra utalt, hogy a termékek sorsáról a büntetőeljárás eredményének figyelembevételével, vagy a büntetőeljárás során születik majd döntés. A perbeli esetben a büntetőeljárásban nem született érdemi döntés az eljárás megszüntetésére tekintettel a lefoglalt termékek sorsáról, így az afeletti rendelkezés ismételten a jövedéki hatóságok hatáskörébe került. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a jövedéki eljárás teljes körűen és jogerősen befejeződött az alperes 2067/2010. számú határozatával. A korábban említettek szerint e határozat csupán a jövedéki jogkövetkezmények egy része vonatkozásában tartalmazott érdemi döntést, a lefoglalt termékekre nézve a későbbi eljárásoktól tette függővé a döntést. Az elsőfokú jövedéki hatóságnak kötelező volt ismételten eljárást indítania a büntetőeljárás befejezését követően, és ebben az önálló eljárásban kellett a Jöt. szabályai alapján határozni a lefoglalt termékek sorsáról.
Az elsőfokú bíróság eljárása nem kifogásolható abban a vonatkozásban sem, hogy elkülönítésre került a felperes által sérelmezett végzés felülvizsgálata. Közigazgatási perben közigazgatási végzés felülvizsgálatára nem kerülhet sor, még abban az esetben sem, ha a végzés jogilag összefügg az érdemi határozattal. A végzés törvényességének elbírálására a 2005. évi XVII. törvény külön nemperes eljárást ír elő.
A lefoglalás tárgyában hozott végzés törvényességi felülvizsgálata nem minősült előkérdésnek, mivel a jövedéki ügyben alkalmazott egyéb jogkövetkezményekről, illetve a jövedéki törvénysértésről a 2067/2010. számú határozat vonatkozásában jogerős jövedéki határozat, valamint jogerős bírósági ítélet is rendelkezésre áll. Az elsőfokú bíróságnak a jövedéki törvénysértést és a jövedéki bírság alkalmazását tényként kellett értékelnie és kizárólag azt vizsgálhatta, hogy ezen körülményekre figyelemmel a lefoglalt termékek jogi sorsával kapcsolatos döntés mennyiben felelt meg a jogszabályoknak. A törvényszék mindenben helyesen hívta fel a Jöt. 114. § (1) és (2) bekezdését, illetőleg a 120. § (1) és (7) bekezdéseit. Egyetért a Kúria az elsőfokú bíróság azon érvelésével is, hogy a Jöt. 120. § (1), valamint (7) bekezdés a) pontja alapulvételével jövedéki bírság alkalmazása esetén kötelező a lefoglalt termékek elkobzása és megsemmisítése, azaz a hatóságot e vonatkozásban mérlegelési jogkör nem illeti meg.
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási per keretei között nem vizsgálhatta a lefoglalásra irányuló végzés érdemi felülvizsgálatának lehetőségét, illetőleg azt sem, hogy a végzés mennyiben felelt meg a jogszabályi rendelkezéseknek. A törvényszéknek az elkobzásra és megsemmisítésre vonatkozó alperesi rendelkezéseket kellett vizsgálnia, és ennek a jogszabályoknak mindenben megfelelő módon eleget is tett.
Az elsőfokú bírósági ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 206. § (1) bekezdését, 213. § (1) bekezdését, 215. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését sem. A törvényszék a keresetet kimerítette, az ítélethozatalhoz szükséges tényállást tisztázta, ítéletét a szükséges mértékben indokolta, melyből az alperesi határozat törvényességével kapcsolatos jogi álláspontja megállapítható.
A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapulvételével hatályában fenntartotta, mivel az nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A pervesztes felperes a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A felperes köteles a tárgyi illetékfizetési jog folytán előzetesen le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésére figyelemmel.
Budapest, 2014. április 7.
Dr. Sperka Kálmán sk. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás sk. előadó bíró, Dr. Buzinkay Zoltán sk. bíró
(Kúria, Kfv. VI. 35.111/2013.)