adozona.hu
BH+ 2014.7.313
BH+ 2014.7.313
A csődegyezségben az adósság rendezésének feltételei között az adós és hitelezői megállapodhatnak arról is, hogy a hitelező lemond a biztosítékáról. Nem eredményezheti azonban ez azt, hogy a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők részére kedvezőtlenebb feltételeket állapítson meg az egyezség, mint a hozzájáruló hitelezőknek [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 19. § (1) bek., 20. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az adós csődeljárását 2013. május 28-án indította meg, vagyonfelügyelőként a T.-t jelölve ki.
Az adós egyezségi javaslatát a 2013. július 19-én megtartott egyezségi tárgyaláson a biztosított hitelezői osztály 56,98%-a, a nem biztosított osztály 90,83%-a támogatta.
A csődegyezségi megállapodás "fej" részében a hitelezők neve és székhelye került feltüntetésre, a reorganizációs tervet az 1. számú melléklet, míg az egyes hitelezői követelések összegét, besorolását, a szavaza...
BH+ 2014.7.313 A csődegyezségben az adósság rendezésének feltételei között az adós és hitelezői megállapodhatnak arról is, hogy a hitelező lemond a biztosítékáról. Nem eredményezheti azonban ez azt, hogy a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők részére kedvezőtlenebb feltételeket állapítson meg az egyezség, mint a hozzájáruló hitelezőknek [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 19. § (1) bek., 20. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság az adós csődeljárását 2013. május 28-án indította meg, vagyonfelügyelőként a T.-t jelölve ki.Az adós egyezségi javaslatát a 2013. július 19-én megtartott egyezségi tárgyaláson a biztosított hitelezői osztály 56,98%-a, a nem biztosított osztály 90,83%-a támogatta.
A csődegyezségi megállapodás "fej" részében a hitelezők neve és székhelye került feltüntetésre, a reorganizációs tervet az 1. számú melléklet, míg az egyes hitelezői követelések összegét, besorolását, a szavazatok számát a 2. számú melléklet tartalmazza (6. pont).
A 7.1-2. pont rendelkezett arról, hogy a biztosított kategóriában nyilvántartásba vett hitelezők a követelésük 80 %-át és a kamatokat elengedik, a követelések 10%-át 2015. július 1-jéig, a másik 10%-át 2016. július 1. napjáig fizeti meg az adós. Az egyezséget elfogadó biztosított hitelező - a M. Kft. - hozzájárult ahhoz, hogy az egyezségben meghatározott 11 sz.-i ingatlanra bejegyzett jelzálogjogát töröljék.
Az egyezség tartalmazta azt, hogy az F. Takarékszövetkezet és a G. Zrt. zálogjogosultak kifejezett, feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulásukat (törlési engedély) adják ahhoz, hogy az adós tulajdonában lévő, az egyezségben felsorolt r.-i ingatlanokra, mint zálogtárgyakra, 46 millió Ft és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjoguk az ingatlan-nyilvántartásból törlésre kerüljön.
A 7.3. pontban a nem biztosított hitelezői osztály részére 15%-os követelés kifizetésében állapodtak meg oly módon, hogy 2015. július 1-jéig az 5%-ot, míg 2016. július 1-jéig a további 10%-ot fizeti meg az adós.
A csődegyezség 2. számú, aláírás és bélyegzőlenyomat nélküli melléklete táblázatban tüntette fel a hitelezők nevét, címét, követelésük összegét, követelési kategóriájukat és az összeget, amelyben kielégítést nyernek.
Az elsőfokú bíróság a csődegyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította. Kötelezte az adóst - a hozzájáruló és a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők részére fizetendő összeget egyenként meghatározva -, hogy az egyezségben meghatározott napon azt a hitelezőknek fizesse ki. Megállapította, hogy az M. Kft. az sz.-i ingatlanokon fennálló zálogjoga törléséhez hozzájárult. Kötelezte a F. Takarékszövetkezetet valamint a G. Zrt.-t - mint a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezőket -, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően kifejezett, feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulást (törlési engedélyt) adjanak az adós r.-i ingatlanjain fennálló zálogjoguk ingatlan-nyilvántartásból való törléséhez.
Megállapította a vagyonfelügyelő díját és rendelkezett annak kiegyenlítéséről.
Álláspontja szerint a Cstv. 19. § (1) bekezdése a biztosítékokról történő rendelkezés körében nem tiltja azt, hogy biztosítékoktól szabaduljon az adós kényszer-egyezség keretében.
Az F. Takarékszövetkezet és a G. Zrt. hitelezők fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette.
A másodfokú bíróság a határozatában kifejtette, a hitelezők fellebbezésükben sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság végzésben kifogásukat - amiben az M. Kft. és a H. S.R.O. hitelezői igényének vagyonfelügyelő általi nyilvántartásba vételét támadták - elutasította. Álláspontjuk szerint hiányos dokumentumok alapján tévesen sorolta be a vagyonfelügyelő az elismert, biztosított hitelezői igények közé a követeléseket a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontjába. Az M. Kft. követelésének fedezete jelentősen túlértékelt, az adós a 2013. évközi mérlegében valamennyi ingatlanának együttes értékét vette számításba 66 817 000 Ft-ban, s ebbe az r.-i ingatlanok is beletartoznak.
Sérelmezték, hogy a vagyonfelügyelő nem szerzett be az ingatlan értéke meghatározásához igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményt.
Elfogadhatatlannak tartották a csődegyezségben a jelzálogjogok törléséről való rendelkezést, mert az adós nem teljesítése esetén meginduló esetleges felszámolási eljárásban a biztosított hitelezők követelésének kielégítésére nem a Cstv. 49/D. § szerint kerülhetne sor.
Az adós kifejtette, hogy az M. Kft. a hitelezői igényét engedményezéssel szerezte meg. H. J. nyújtott tagi kölcsönt az adós részére 2010. december 31-én és 2011. december 31-én, működés és ingatlanvásárlás céljából. E követelését engedményezte H. J. az A. Kft.-re, amely 2012. április 27-én biztosította zálogszerződéssel a követelést, majd ezt engedményezte tovább az M. Kft.-re.
Álláspontja szerint a szerződési szabadság elve megengedi, hogy a felek megállapodjanak a biztosítéki rendszer módosításáról, törléséről.
Miután a fellebbezést benyújtó hitelezők végrehajtási eljárást kezdeményeztek és a végrehajtási jog törlésére nem került sor a csődegyezségben, ezért a csődegyezség estleges nem teljesítését követően a hitelező a végrehajtásra tekintettel privilegizált hitelezői kategóriába fog kerülni.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kifogást azért utasította el, mert álláspontja szerint a vagyonfelügyelő nem köteles igazságügyi szakértőt igénybe venni a biztosítékok értékének meghatározásakor, a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értékét az köteles bizonyítani, aki erre hivatkozik. Az ingatlan forgalmi értékét megállapító G. Kft. fenntartotta értékbecslését 2013. július 31-én kelt nyilatkozatával.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kifogást elbíráló elsőfokú bírósági végzés ellen a fellebbező hitelezők olyan bizonyítékokat nem terjesztettek elő, amely a szavazati arányt módosítaná, ezért az nem módosult.
Hivatkozva a Cstv. 19., 21., 21/A. §-aira kiemelte, hogy a csődegyezséggel szemben alapvető elvárás a végrehajthatóság. Bírósági végrehajtás elrendelésére csak akkor van lehetőség, ha a határozat, illetve a jóváhagyott egyezség tartalmazza a kötelezett nevét, a fizetendő összeget és annak esedékességét, illetve a fizetési feltételeket. Az eljárásban kötött csődegyezség azonban nem tartalmazza a Cstv. 21. §-ában írtakat, magából a csődegyezségből nem állapítható meg, hogy egyes hitelezők milyen követelésük fejében, pontosan milyen összegű kielégítésre tarthatnak igényt, a csődegyezség csupán utal arra, hogy az a 2. számú mellékletből megállapítható. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezeket az adatokat magában az egyezségben kell feltüntetni, nem pedig a mellékletben. Egyetlen okiratban kell feltüntetni minden, a törvény által vagy a felek által szükségesnek tartott szerződési kikötést. A bíróság nem hagyhat jóvá olyan csődegyezséget, amely több okiratban tartalmazza a jogszabály által előírt szükséges információkat.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság azért szüntette meg a csődeljárást, mert úgy ítélte meg, hogy a felek egyezsége nem felel meg a Cstv. rendelkezéseinek, nem tartalmazza végrehajtható formában az adós fizetési kötelezettségeit, a hitelező vállalásait.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen, kérve annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, másodlagosan pedig az egyezség jóváhagyását továbbá a csődeljárás befejezetté nyilvánítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 253. § (3) bekezdését, a Cstv. 21. §-át, a Pp. 3. § (2) bekezdését és 215. §-át, valamint az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 200. § (1) bekezdését.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a hitelezők fellebbezésén, mert a hitelezők fellebbezése a csődegyezség Cstv. 21. § (1) bekezdése szerinti alaki kellékei megsértésével kapcsolatos tényállítást nem tartalmazott. A másodfokú bíróság ténylegesen a hitelezők fellebbezésében foglaltakkal egyetlen ponton sem értett egyet, hanem olyan jogszabályhelyre hivatkozással hozta meg a végzését, amelyet az adós csődeljárásában senki nem kifogásolt, vagy fellebbezett meg.
Érdemben nem értett egyet a másodfokú bíróság álláspontjával abban sem, hogy egy okiratba kellene foglalni a csődegyezségi megállapodást, azaz, hogy a megállapodás mellékleteket nem tartalmazhat. A régi Ptk. 200. § (1) bekezdésére hivatkozással előadta, hogy a csődegyezség és annak elválaszthatatlan mellékletei formailag egy egységes szerződést képeznek, a megállapodás a vele elválaszthatatlan, a szövegezésében kifejezetten, aláhúzottan és sorszámozottan hivatkozott, a megállapodással összefűzött mellékletekkel alkot egy egységet. Az aláírt csődegyezségi megállapodás a Cstv. 21. § (1)-(2) bekezdésében írt feltételeknek mindenben megfelel.
Másodlagos kérelme tekintetében előadta, hogy az elsőfokú bíróság az adós kérelmén túlterjeszkedve hozott kötelező rendelkezést az adósra nézve az egyes hitelezőkkel szemben, a csődegyezség alapján. A csődegyezség 3. sorszám alatti mellékletében foglalt összegben és határidőben fennálló követelésekkel kapcsolatos marasztalást az adós a Cstv. vonatkozó rendelkezései alapján nem kérte és nem is kérhette. Az elsőfokú bíróság döntésével megsértette a Pp. 3. § (2) bekezdését és a 215. §-ában foglaltakat. Az adós egyezségben vállalt teljesítési kötelezettségének jogalapja maga a jóváhagyott egyezség, amely bírósági jóváhagyással válik végrehajthatóvá. Nincs helye - álláspontja szerint - az egyezséget jóváhagyó végzésben annak, hogy a bíróság az adóst arra kötelezze, amit maga is vállalt az egyezségben. A bíróság csak a vagyonfelügyelő díjára és költségére nézve rendelkezhet.
Az F. Takarékszövetkezet és a G. Zrt. felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Állították, fellebbezésükben hivatkoztak arra, hogy az elfogadott csődegyezség nem felel meg a jogszabályoknak, ezért a másodfokú bíróság - mivel nincs kötve a felek által felhozott indokokhoz - nem lépte át a fellebbezés korlátait, amikor érdemben vizsgálta az egyezség jogszabályoknak való megfelelőségét. E körbe tartozik a semmisség és a végrehajthatatlanság kérdése is. A bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia a jogszabályoknak való megfelelőséget, hogy a visszaélésszerű joggyakorlást megakadályozza.
Álláspontjuk szerint helytálló a másodfokú bíróság határozata abban a tekintetben, hogy a csődegyezségben kell a törvényi kellékeknek szerepelniük. Ha a formai előírások nem kerültek betartásra, a csődegyezség nem végrehajtható.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt érdemben megalapozatlannak találta az alábbi indokok miatt.
A másodfokú bíróság a határozatát kifejezetten arra alapította, hogy a csődegyezség nem felelt meg a Cstv. rendelkezéseinek, nem tartalmazza végrehajtható formában az adós fizetési kötelezettségeit, a hitelezők vállalásait.
A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban - ahogyan azt a Gfv. VII. 30. 351/2013/5 számú végzésében is kifejtette -, hogy a jóváhagyott egyezségből további bizonyítás nélkül pontosan és egyértelműen megállapíthatónak kell lennie a fennmaradó hitelezői követelés nagyságának, esedékességének és az adós által vállalt teljesítési feltételeknek. A csődegyezséget azonban a maga teljességében kell vizsgálni. A csődegyezséghez tartoznak ugyanis a csődegyezségben hivatkozott mellékletek a nyilvántartásba vett hitelezők nevéről, címéről, a meghatalmazottaik eljárási jogát igazoló iratokról; a nyilvántartott hitelezői igényekről, illetve a hitelezők számára kifizetni javasolt pénzösszegről (esetleg az átadni javasolt vagyontárgyról), valamint a teljesítési határidőről.
Mindezek alapján tehát a bírósághoz benyújtott teljes csődegyezségi iratokból kell annak kitűnnie, hogy - a végrehajthatóság körében is vizsgálva - mely hitelezőkkel kötötte meg az adós a csődegyezséget, és mely hitelezők tartoznak a kényszeregyezség hatálya alá, illetve a kielégítésükre milyen megállapodás jött létre a többségi szavazattal ahhoz hozzájáruló hitelezőkkel.
Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint a jogerős végzés ez okból jogszabálysértő. Ha azonban a döntéshez szükséges tények rendelkezésre állnak, akkor a Kúriának a jogszabályoknak megfelelő határozatot kell hoznia. Ebből következően - figyelemmel a felülvizsgálati ellenkérelemben foglaltakra is - a Kúriának vizsgálnia kellett, hogy a csődegyezség megfelel-e a jogszabályoknak. E körben állást kellett foglalnia abban a jogkérdésben, hogy a csődegyezség alapján az ahhoz hozzá nem járuló hitelezők zálogjogának a törlésére is sor kerülhet-e anélkül, hogy az adós a zálogjoggal biztosított kötelezettségét teljesítené.
A Cstv. 20. § (2) bekezdése szerint az egyezség a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezőkre nem állapíthat meg kedvezőtlenebb feltételeket, mint amelyeket az egyezséghez hozzájáruló hitelezőkre az adott hitelezői osztályban megállapított.
Az egyezséghez hozzájáruló biztosított hitelező az sz.-i ingatlanokon fennálló zálogjogáról lemondott, annak törléséhez azt megelőzően járult hozzá, hogy az adós által ígért 10+10%-os kielégítést megkapta volna. A fellebbező hitelezők az adós r.-i ingatlanain fennálló zálogjoggal biztosított hitelezői igényük tekintetében azt kifogásolták, hogy a csődegyezségnek a jelzálogjogok törléséről való rendelkezése - melyet a bíróság az eljárást befejező végzésében kötelező erejűvé tett - megfosztja őket a biztosítékuktól azt megelőzően, hogy a csődegyezségben vállalt kötelezettségét az adós teljesítette volna. Így az adós teljesítésének hiányában induló felszámolási eljárásban elveszítenék a privilegizált kielégítési jogukat.
A Kúria álláspontja szerint, nem vitásan, a Cstv. 19. § (1) bekezdése értelmében az adós és a hitelezői megállapodhatnak az adósság rendezésének feltételei között arról is, hogy a hitelező lemond a biztosítékáról. Ez a hitelező joga, tehát az egyezséghez hozzájáruló hitelező a követeléséről, annak biztosítékairól lemondhat. Nem vonatkozhat ugyanakkor ez a lemondás a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezőkre akkor, ha nem állapítható meg egyértelműen - igazságügyi szakértői véleménnyel alátámasztva - az, hogy a különböző vagyontárgyakon fennálló biztosítékok valóban ugyanolyan mértékű biztosítékot jelentettek-e az egyezséghez hozzájáruló, illetve hozzá nem járuló hitelezők részére. A fellebbező hitelezők hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság Cspkh.01-2013-1/000025 számú eljárásában a vagyonfelügyelő és az M. Kft. különböző ingatlan adásvétellel foglalkozó személyek nyilatkozatait csatolta, mely nyilatkozatok nem álltak összhangban az adós mérlegében feltüntetett tárgyi eszköz értékkel. Megállapíthatatlan az ellentmondó adatok alapján az, hogy a biztosított hitelezői osztályban az egyezséghez hozzájáruló és a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelező követelése milyen mértékben volt zálogjoggal biztosított. Ha ugyanis az egyezséghez hozzájáruló hitelező követelésének biztosítékául szolgáló ingatlanok valójában még a követelés 20%-ának az értékét sem érték el, míg az egyezséghez hozzá nem járuló hitelező esetén a biztosítékul szolgáló ingatlanok értéke a követelését teljes mértékben fedezte volna, úgy a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelező számára a zálogjogának a megszüntetése, a törlési engedély kiadására való kötelezés kedvezőtlenebb feltétel megállapítását jelenti, mint az ahhoz hozzájáruló hitelező esetében. Az adós csődegyezségben vállalt kötelezettségének teljesítése hiányában ugyanis a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezőt a biztosított követelésének nagyobb hányadától fosztanák meg a csődegyezséggel, mint a csődegyezséghez hozzájáruló hitelezőt.
Figyelemmel arra, hogy a csődegyezségből az azonos feltételek fennállása nem állapítható meg, mert a két hitelező jelzálogjoga különböző, ismeretlen értékű ingatlanok tekintetében áll fenn, a Kúria álláspontja szerint sincs helye a csődegyezség jóváhagyásának, mert az nem felel meg a Cstv. 20. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek.
Mindezekből következően a jogerős végzés érdemben helyes - csődeljárást megszüntető - rendelkezést tartalmazott, de annak indokai - a fent kifejtett okokból - eltérőek.
Az adós másodlagos felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Kúria megjegyzi, hogy - a Gfv. VII. 30. 017/2014/8 számú végzésében kifejtettek szerint - a csődegyezséghez hozzájáruló hitelező esetében a saját nyilatkozata és a bíróság jóváhagyó végzése együttesen hozza létre a kötelezettséget, míg a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők esetében azt a bíróságnak a csődegyezséget jóváhagyó rendelkezésre tekintettel hozott döntése alapozza meg. Ebben a tekintetben tehát nem terjeszkedett túl az elsőfokú bíróság az adós kérelmén.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést - indokainak módosításával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.033/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Molnár Gabriella Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr.Molnár Gabriella ügyvéd által képviselt H.R. Korlátolt Felelősségű Társaság adós ellen a Fővárosi Törvényszéken 23.Cspk.01-13-000025 számon indult csődeljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 11.Cspkf.44.750/2013/2. számú jogerős végzése ellen az adós által 22. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést - eltérő indokolással - hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst, hogy 15 nap alatt fizessen meg az F. Takarékszövetkezet és a G. Zrt. hitelezőknek egyenként 63.500 (Hatvanháromezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú bíróság az adós csődeljárását 2013. május 28-án indította meg, vagyonfelügyelőként a T. Kft-t jelölve ki.
Az adós egyezségi javaslatát a 2013. július 19-én megtartott egyezségi tárgyaláson a biztosított hitelezői osztály 56,98 %-a, a nem biztosított osztály 90,83 %-a támogatta.
A csődegyezségi megállapodás "fej" részében a hitelezők neve és székhelye került feltüntetésre, a reorganizációs tervet az 1. számú melléklet, míg az egyes hitelezői követelések összegét, besorolását, a szavazatok számát a 2. számú melléklet tartalmazza (6. pont).
A 7.1-2. pont rendelkezett arról, hogy a biztosított kategóriában nyilvántartásba vett hitelezők a követelésük 80 %-át és a kamatokat elengedik, a követelések 10 %-át 2015. július 1-ig, a másik 10 %-át 2016. július 1. napjáig fizeti meg az adós. Az egyezséget elfogadó biztosított hitelező - az M. Kft. - hozzájárult ahhoz, hogy az egyezségben meghatározott 11 sz-i ingatlanra bejegyzett jelzálogjogát töröljék.
Az egyezség tartalmazta azt, hogy az F. Takarékszövetkezet és a G. Zrt. zálogjogosultak kifejezett, feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulásukat (törlési engedély) adják ahhoz, hogy az adós tulajdonát képező, az egyezségben felsorolt r-i ingatlanokra, mint zálogtárgyakra, 46 millió Ft és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjoguk az ingatlan-nyilvántartásból törlésre kerüljön.
A 7.3. pontban a nem biztosított hitelezői osztály részére 15%-os követelés kifizetésében állapodtak meg oly módon, hogy 2015. július 1-ig az 5%-ot, míg 2016. július 1-ig a további 10%-ot fizeti meg az adós.
A csődegyezség 2. számú, aláírás és bélyegzőlenyomat nélküli melléklete táblázatban tüntette fel a hitelezők nevét, címét, követelésük összegét, követelési kategóriájukat és az összeget, amelyben kielégítést nyernek.
Az elsőfokú bíróság a csődegyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította. Kötelezte az adóst - a hozzájáruló és a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők részére fizetendő összeget egyenként meghatározva -, hogy az egyezségben meghatározott napon azt a hitelezőknek fizesse ki. Megállapította, hogy az M. Kft. az sz-i ingatlanokon fennálló zálogjoga törléséhez hozzájárult. Kötelezte az F. Takarékszövetkezetet valamint a G. Zrt-t - mint a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezőket -, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően kifejezett, feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulást (törlési engedélyt) adjanak az adós r-i ingatlanjain fennálló zálogjoguk ingatlan-nyilvántartásból való törléséhez.
Megállapította a vagyonfelügyelő díját és rendelkezett annak kiegyenlítéséről.
Álláspontja szerint a Cstv. 19. § (1) bekezdése a biztosítékokról történő rendelkezés körében nem tiltja azt, hogy biztosítékoktól szabaduljon az adós kényszer-egyezség keretében.
Az F. Takarékszövetkezet és a G. Zrt. hitelezők fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette.
A másodfokú bíróság a határozatában kifejtette, a hitelezők fellebbezésükben sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság Cspkh.01-2013-1/000025 számú végzésben kifogásukat - amiben az M. Kft. és a H. S.R.O. hitelezői igényének vagyonfelügyelő általi nyilvántartásba vételét támadták - elutasította. Álláspontjuk szerint hiányos dokumentumok alapján tévesen sorolta be a vagyonfelügyelő az elismert, biztosított hitelezői igények közé a követeléseket a Cstv. 12. § (2) bekezdés ba) pontjába. Az M. Kft. követelésének fedezete jelentősen túlértékelt, az adós a 2013. évközi mérlegében valamennyi ingatlanának együttes értékét vette számításba 66.817.000 Ft-ban, s ebbe a r-i ingatlanok is beletartoznak.
Sérelmezték, hogy a vagyonfelügyelő nem szerzett be az ingatlan értéke meghatározásához igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményt.
Elfogadhatatlannak tartották a csődegyezségben a jelzálogjogok törléséről való rendelkezést, mert az adós nem teljesítése esetén meginduló esetleges felszámolási eljárásban a biztosított hitelezők követelésének kielégítésére nem a Cstv. 49/D. § szerint kerülhetne sor.
Az adós kifejtette, hogy az M. Kft. a hitelezői igényét engedményezéssel szerezte meg. H. J. nyújtott tagi kölcsönt az adós részére 2010. december 31-én és 2011. december 31-én, működés és ingatlanvásárlás céljából. E követelését engedményezte H. J. az A. Kft-re, amely 2012. április 27-én biztosította zálogszerződéssel a követelést, majd ezt engedményezte tovább az M. Kft-re.
Álláspontja szerint a szerződési szabadság elve megengedi, hogy a felek megállapodjanak a biztosítéki rendszer módosításáról, törléséről.
Miután a fellebbezést benyújtó hitelezők végrehajtási eljárást kezdeményeztek és a végrehajtási jog törlésére nem került sor a csődegyezségben, ezért a csődegyezség estleges nem teljesítését követően a hitelező a végrehajtásra tekintettel privilegizált hitelezői kategóriába fog kerülni.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kifogást azért utasította el, mert álláspontja szerint a vagyonfelügyelő nem köteles igazságügyi szakértőt igénybe venni a biztosítékok értékének meghatározásakor, a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értékét az köteles bizonyítani, aki erre hivatkozik. Az ingatlan forgalmi értékét megállapító G. Kft. fenntartotta értékbecslését 2013. július 31-én kelt nyilatkozatával.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kifogást elbíráló elsőfokú bírósági végzés ellen a fellebbező hitelezők olyan bizonyítékokat nem terjesztettek elő, amely a szavazati arányt módosítaná, ezért az nem módosult.
Hivatkozva a Cstv. 19., 21., 21/A. §-aira kiemelte, hogy a csődegyezséggel szemben alapvető kritérium a végrehajthatóság. Bírósági végrehajtás elrendelésére csak akkor van lehetőség, ha a határozat, illetve a jóváhagyott egyezség tartalmazza a kötelezett nevét, a fizetendő összeget és annak esedékességét, illetve a fizetési feltételeket. Az eljárásban kötött csődegyezség azonban nem tartalmazza a Cstv. 21. §-ában írtakat, magából a csődegyezségből nem állapítható meg, hogy egyes hitelezők milyen követelésük fejében, pontosan milyen összegű kielégítésre tarthatnak igényt, a csődegyezség csupán utal arra, hogy az a 2. számú mellékletből megállapítható. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezeket az adatokat magában az egyezségben kell feltüntetni, nem pedig a mellékletben. Egyetlen okiratban kell feltüntetni minden, a törvény által vagy a felek által szükségesnek tartott szerződési kikötést. A bíróság nem hagyhat jóvá olyan csődegyezséget, amely több okiratban tartalmazza a jogszabály által előírt szükséges információkat.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság azért szüntette meg a csődeljárást, mert úgy ítélte meg, hogy a felek egyezsége nem felel meg a Cstv. rendelkezéseinek, nem tartalmazza végrehajtható formában az adós fizetési kötelezettségeit, a hitelező vállalásait.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen, kérve annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, másodlagosan pedig az egyezség jóváhagyását továbbá a csődeljárás befejezetté nyilvánítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 253. § (3) bekezdését, a Cstv. 21. §-át, a Pp. 3. § (2) bekezdését és 215. §-át, valamint az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 200. § (1) bekezdését.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a hitelezők fellebbezésén, mert a hitelezők fellebbezése a csődegyezség Cstv. 21. § (1) bekezdése szerinti alaki kellékei megsértésével kapcsolatos tényállítást nem tartalmazott. A másodfokú bíróság ténylegesen a hitelezők fellebbezésében foglaltakkal egyetlen ponton sem értett egyet, hanem olyan jogszabályhelyre hivatkozással hozta meg a végzését, amelyet az adós csődeljárásában senki nem kifogásolt, vagy fellebbezett meg.
Érdemben nem értett egyet a másodfokú bíróság álláspontjával abban sem, hogy egy okiratba kellene foglalni a csődegyezségi megállapodást, azaz, hogy a megállapodás mellékleteket nem tartalmazhat. A régi Ptk. 200. § (1) bekezdésére hivatkozással előadta, hogy a csődegyezség és annak elválaszthatatlan mellékletei formailag egy egységes szerződést képeznek, a megállapodás a vele elválaszthatatlan, a szövegezésében kifejezetten, aláhúzottan és sorszámozottan hivatkozott, a megállapodással összefűzött mellékletekkel alkot egy egységet. Az aláírt csődegyezségi megállapodás a Cstv. 21. § (1)-(2) bekezdésében írt feltételeknek mindenben megfelel.
Másodlagos kérelme tekintetében előadta, hogy az elsőfokú bíróság az adós kérelmén túlterjeszkedve hozott kötelező rendelkezést az adósra nézve az egyes hitelezőkkel szemben, a csődegyezség alapján. A csődegyezség 3. sorszám alatti mellékletében foglalt összegben és határidőben fennálló követelésekkel kapcsolatos marasztalást az adós a Cstv. vonatkozó rendelkezései alapján nem kérte és nem is kérhette. Az elsőfokú bíróság döntésével megsértette a Pp. 3. § (2) bekezdését és a 215. §-ában foglaltakat. Az adós egyezségben vállalt teljesítési kötelezettségének jogalapja maga a jóváhagyott egyezség, amely bírósági jóváhagyással válik végrehajthatóvá. Nincs helye - álláspontja szerint - az egyezséget jóváhagyó végzésben annak, hogy a bíróság az adóst arra kötelezze, amit maga is vállalt az egyezségben. A bíróság csak a vagyonfelügyelő díjára és költségére nézve rendelkezhet.
Az F. Takarékszövetkezet és a G. Zrt. felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Állították, fellebbezésükben hivatkoztak arra, hogy az elfogadott csődegyezség nem felel meg a jogszabályoknak, ezért a másodfokú bíróság - mivel nincs kötve a felek által felhozott indokokhoz - nem lépte át a fellebbezés korlátait, amikor érdemben vizsgálta az egyezség jogszabályoknak való megfelelőségét. E körbe tartozik a semmisség és a végrehajthatatlanság kérdése is. A bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia a jogszabályoknak való megfelelőséget, hogy a visszaélésszerű joggyakorlást megakadályozza.
Álláspontjuk szerint helytálló a másodfokú bíróság határozata abban a tekintetben, hogy a csődegyezségben kell a törvényi kellékeknek szerepelniük. Ha a formai előírások nem kerültek betartásra, a csődegyezség nem végrehajtható.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt érdemben megalapozatlannak találta az alábbi indokok miatt.
A másodfokú bíróság a határozatát kifejezetten arra alapította, hogy a csődegyezség nem felelt meg a Cstv. rendelkezéseinek, nem tartalmazza végrehajtható formában az adós fizetési kötelezettségeit, a hitelezők vállalásait.
A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban - ahogyan azt a Gfv.VII.30.351/2013/5 számú végzésében is kifejtette -, hogy a jóváhagyott egyezségből további bizonyítás nélkül pontosan és egyértelműen megállapíthatónak kell lennie a fennmaradó hitelezői követelés nagyságának, esedékességének és az adós által vállalt teljesítési feltételeknek. A csődegyezséget azonban a maga teljességében kell vizsgálni. A csődegyezséghez tartoznak ugyanis a csődegyezségben hivatkozott mellékletek a nyilvántartásba vett hitelezők nevéről, címéről, a meghatalmazottaik eljárási jogát igazoló iratokról; a nyilvántartott hitelezői igényekről, illetve a hitelezők számára kifizetni javasolt pénzösszegről (esetleg az átadni javasolt vagyontárgyról), valamint a teljesítési határidőről.
Mindezek alapján tehát a bírósághoz benyújtott teljes csődegyezségi iratokból kell annak kitűnnie, hogy - a végrehajthatóság körében is vizsgálva - mely hitelezőkkel kötötte meg az adós a csődegyezséget, és mely hitelezők tartoznak a kényszeregyezség hatálya alá, illetve a kielégítésükre milyen megállapodás jött létre a többségi szavazattal ahhoz hozzájáruló hitelezőkkel.
Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint a jogerős végzés ez okból jogszabálysértő. Ha azonban a döntéshez szükséges tények rendelkezésre állnak, akkor a Kúriának a jogszabályoknak megfelelő határozatot kell hoznia. Ebből következően - figyelemmel a felülvizsgálati ellenkérelemben foglaltakra is - a Kúriának vizsgálnia kellett, hogy a csődegyezség megfelel-e a jogszabályoknak. E körben állást kellett foglalnia abban a jogkérdésben, hogy a csődegyezség alapján az ahhoz hozzá nem járuló hitelezők zálogjogának a törlésére is sor kerülhet-e anélkül, hogy az adós a zálogjoggal biztosított kötelezettségét teljesítené.
A Cstv. 20. § (2) bekezdése szerint az egyezség a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezőkre nem állapíthat meg kedvezőtlenebb feltételeket, mint amelyeket az egyezséghez hozzájáruló hitelezőkre az adott hitelezői osztályban megállapított.
Az egyezséghez hozzájáruló biztosított hitelező az sz-i ingatlanokon fennálló zálogjogáról lemondott, annak törléséhez azt megelőzően járult hozzá, hogy az adós által ígért 10+10 %-os kielégítést megkapta volna. A fellebbező hitelezők az adós r-i ingatlanain fennálló zálogjoggal biztosított hitelezői igényük tekintetében azt kifogásolták, hogy a csődegyezségnek a jelzálogjogok törléséről való rendelkezése - melyet a bíróság az eljárást befejező végzésében kötelező erejűvé tett - megfosztja őket a biztosítékuktól azt megelőzően, hogy a csődegyezségben vállalt kötelezettségét az adós teljesítette volna. Így az adós teljesítésének hiányában induló felszámolási eljárásban elveszítenék a privilegizált kielégítési jogukat.
A Kúria álláspontja szerint, nem vitásan, a Cstv. 19. § (1) bekezdése értelmében az adós és a hitelezői megállapodhatnak az adósság rendezésének feltételei között arról is, hogy a hitelező lemond a biztosítékáról. Ez a hitelező joga, tehát az egyezséghez hozzájáruló hitelező a követeléséről, annak biztosítékairól lemondhat. Nem vonatkozhat ugyanakkor ez a lemondás a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezőkre akkor, ha nem állapítható meg egyértelműen - igazságügyi szakértői véleménnyel alátámasztva - az, hogy a különböző vagyontárgyakon fennálló biztosítékok valóban ugyanolyan mértékű biztosítékot jelentettek-e az egyezséghez hozzájáruló, illetve hozzá nem járuló hitelezők részére. A fellebbező hitelezők hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság Cspkh.01-2013-1/000025 számú eljárásában a vagyonfelügyelő és az M. Kft. különböző ingatlan adásvétellel foglalkozó személyek nyilatkozatait csatolta, mely nyilatkozatok nem álltak összhangban az adós mérlegében feltüntetett tárgyi eszköz értékkel. Megállapíthatatlan az ellentmondó adatok alapján az, hogy a biztosított hitelezői osztályban az egyezséghez hozzájáruló és a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelező követelése milyen mértékben volt zálogjoggal biztosított. Ha ugyanis az egyezséghez hozzájáruló hitelező követelésének biztosítékául szolgáló ingatlanok valójában még a követelés 20 %-ának az értékét sem érték el, míg az egyezséghez hozzá nem járuló hitelező esetén a biztosítékul szolgáló ingatlanok értéke a követelését teljes mértékben fedezte volna, úgy a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelező számára a zálogjogának a megszüntetése, a törlési engedély kiadására való kötelezés kedvezőtlenebb feltétel megállapítását jelenti, mint az ahhoz hozzájáruló hitelező esetében. Az adós csődegyezségben vállalt kötelezettségének teljesítése hiányában ugyanis a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezőt a biztosított követelésének nagyobb hányadától fosztanák meg a csődegyezséggel, mint a csődegyezséghez hozzájáruló hitelezőt.
Figyelemmel arra, hogy a csődegyezségből az azonos feltételek fennállása nem állapítható meg, mivel a két hitelező jelzálogjoga különböző, ismeretlen értékű ingatlanok tekintetében áll fenn, a Kúria álláspontja szerint sincs helye a csődegyezség jóváhagyásának, mert az nem felel meg a Cstv. 20. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek.
Mindezekből következően a jogerős végzés érdemben helyes - csődeljárást megszüntető - rendelkezést tartalmazott, de annak indokai - a fent kifejtett okokból - eltérőek.
Az adós másodlagos felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Kúria megjegyzi, hogy - a Gfv.VII.30.017/2014/8 számú végzésében kifejtettek szerint - a csődegyezséghez hozzájáruló hitelező esetében a saját nyilatkozata és a bíróság jóváhagyó végzése együttesen hozza létre a kötelezettséget, míg a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők esetében azt a bíróságnak a csődegyezséget jóváhagyó rendelkezésre tekintettel hozott döntése alapozza meg. Ebben a tekintetben tehát nem terjeszkedett túl az elsőfokú bíróság az adós kérelmén.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést - indokainak módosításával - hatályában fenntartotta.
Az érdemben alaptalan felülvizsgálati kérelmet benyújtó adóst a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazott 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati ellenkérelmet benyújtó hitelezők felülvizsgálati eljárással felmerült költségének - jogi képviseleti munkadíjának - megfizetésére. A munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) - (5) bekezdése és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2014. április 3.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.033/2014.)