adozona.hu
BH 2014.6.196
BH 2014.6.196
A bíróság által elrendelt új eljárásban meghozott adóhatározatok elleni perben az alapperben elő nem terjesztett kereseti kérelem nem terjeszthető elő [1952. évi III. tv. 213. §, 215. §, 330. § (2) bek., 335/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2002-ben 85 000 euró (20 600 000 Ft), 2003-ban 65 000 euró (14 700 000 Ft), 2005-ben 150 500 euró (36 608 943 Ft) hitelt vett fel az ausztriai R. Banktól.
[2] Az adóhatóság a felperesnél 2005., 2006. évekre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdése alapján vagyono...
BH 2014.6.196 A bíróság által elrendelt új eljárásban meghozott adóhatározatok elleni perben az alapperben elő nem terjesztett kereseti kérelem nem terjeszthető elő [1952. évi III. tv. 213. §, 215. §, 330. § (2) bek., 335/A. §].
[1] A felperes 2002-ben 85 000 euró (20 600 000 Ft), 2003-ban 65 000 euró (14 700 000 Ft), 2005-ben 150 500 euró (36 608 943 Ft) hitelt vett fel az ausztriai R. Banktól.[2] Az adóhatóság a felperesnél 2005., 2006. évekre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdése alapján vagyonosodási vizsgálatot folytatott, mert a rendelkezésére álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a vizsgált időszakban az adózó nem rendelkezett olyan jövedelemmel, amely a kiadásait fedezte volna. Az ellenőrzés eredményeként az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága a 2008. október 17. napján kelt határozatával a felperest mindkét adóévre adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. január 23. napján kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
[4] A felperes pert kezdeményezett a határozatok bíróság általi felülvizsgálata iránt.
[5] A Zala Megyei Bíróság a 7. K. 20.317/2009/21. számú ítéletével az első- és másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
[6] A Zala Megyei Bíróság ítéletét a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság a Kfv. I. 35.030/2010/5. számú ítéletében hatályában fenntartotta.
[7] A megismételt eljárásban eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Vas Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: első fokú hatóság) a bizonyítást követően 2011. augusztus 12. napján meghozott határozatával a felperest 2005. évre vonatkozóan adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[8] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. december 20. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperest 14 342 415 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 7 171 208 Ft adóbírság és 5 926 641 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[9] Indokolása szerint a 2005-ben felvett 36 608 943 Ft hitelből a felperes folyószámlájára utalt 6 654 918 Ft bevétel, az alapeljárásban a fennmaradó 29 954 025 Ft-ot az adóhatóság a 2002., 2003. években igényelt hitelek visszafizetésére számolta el. A megismételt eljárásban azonban elfogadta adózó azon előadását, hogy nem a korábbi: 2002., 2003-ban felvett hitelek kiváltására fordította a 2005. évben felvett kölcsönt, így a készpénzben folyósított hitelrész: a 29 954 025 Ft is a felperes bevétele.
[10] A felperes keresetet terjesztett elő az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata iránt. Jogszabálysértésre hivatkozással a határozatok hatályon kívül helyezését, illetve az első fokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[12] Indokolásában az Art. 5. § (1) bekezdése, 140. § (2) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111. § (3) bekezdése alapján kiemelte, hogy a Zala Megyei Bíróság ítélete, annak utasításai meghatározták az adóhatóság megismételt eljárását. Rögzítette, hogy a megyei bíróság és a Legfelsőbb Bíróság ítéletei szerint a becslés jogalapja fennállt, így azt már nem vizsgálhatta. Ugyanez vonatkozik a felperes által állított, de nem bizonyított 38 000 000 Ft-os magánkölcsönre is.
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte.
[14] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[15] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási [polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260. §], jogkérdésben felülvizsgálati (Pp. 270. §) kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.].
[16] A felperes felülvizsgálati kérelme "I. Tényállás" részében 1-8. pontok között a közigazgatási eljárást és az első fokú peres eljárást ismertette, a "II. A jogerős ítélet törvénysértő és iratellenes" része 1-6. pontjaiban a jogerős ítélet meghatározott részeit vitatta. Az 1., 2., 3., 5. pontokban azonban nem tüntette fel, hogy a támadott ítélet/rész álláspontja szerint mely jogszabályokat sért, így a Kúriának a felülvizsgálati kérelem e pontjaiban foglaltakat nem állt módjában jogkérdésben értékelni, megjelölt jogszabályok hiányában ugyanis nem volt mit mivel összevetni.
[17] A felperes szerint (1. pont) a jogerős ítélet azt tartalmazza, hogy "az alapügyben meghozott határozat kiadásként szerepeltette a korábbi kölcsönök 2005-ben történt visszafizetésére felhasznált összeget".
[18] Az ítélet 11. oldalán ezzel ellentétben az elsőfokú bíróság azt rögzítette, hogy: "Az alapeljárás során az első fokú hatóság egyrészt a felperes javára elszámolta 2005. évre vonatkozóan az osztrák R. Banktól 2005. augusztus 11-én utalt 6 654 918 Ft-ot (27 422,55 euró) […] Ezt meghaladóan a 2005. évi osztrák bankkölcsön további részét a bevételi oldalon nem szerepeltette, mivel véleménye szerint ezt az összeget a felperes 2005-ben a korábbi eurós kölcsönök fizetésére használta fel. Tehát nemcsak a 2005. évi kölcsön nem szerepel a bevételi oldalon, hanem a 2002. és 2003. évi kölcsönök 2005-ben történő kifizetése sem a kiadási oldalon." A felperes állítása tehát téves.
[19] A Pp. 227. §-ának (1) bekezdése szerint amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van. A jogerő, a bíróságnak az általa hozott határozathoz való kötöttségén túlmutató fogalom, amely alaki értelemben azt jelenti, hogy az adott döntés fellebbezéssel nem támadható. Az alaki jogerős határozatok közül az ítélethez anyagi jogerő-hatás is fűződik.
[20] A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja a Pp. 229. §-ának anyagi jogerőt szabályozó (1) bekezdése alapján, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. Az anyagi jogerő tehát azt jelenti, hogy az anyagi jogerős határozathoz mind a bíróság, más hatóság, mind a felek kötve vannak, ítélt dolog (res iudicata) keletkezik. Az anyagi jogerő fennálltát a bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie.
[21] A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.030/2010/5. számú és a Zala Megyei Bíróság 7. K. 20.317/2009/21. számú alaki és anyagi jogerős ítéletei folytán sem a magánkölcsön egésze, sem annak egy része nem képezhette az adóhatóság megismételt eljárásának tárgyát, és mivel a Legfelsőbb Bíróság által hatályában fenntartott Zala Megyei Bíróság ítélete szerint jogszerűen hagyta figyelmen kívül a bevételek köréből az adóhatóság a nem bizonyított magánkölcsönt, annak egy része sem szerepeltethető kiadások forrásaként.
[22] Az Art. 140. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság a felettes szerve vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja.
[23] A Zala Megyei Bíróság ítélete szerint az adóhatóság a 2005. évi kölcsön összegéből bevételként csupán a felperes hazai bankszámlájára utalt 6 654 918 Ft-ot ismerte el a kapcsolódó bizonyítékok értékelésével arra a következtetésre jutva, hogy a kölcsön fennmaradó része ténylegesen nem lett az adózó számára kifizetve, hanem az a folyósító bank által a felperes korábbi hiteleinek kiegyenlítésére lett közvetlenül fordítva. Az adóhatóságnak azonban nem következtetésekkel, hanem bizonyítás alapján kellett volna kimutatnia, hogy mi lett a sorsa a hitel fennmaradó részének, ezért megismételt eljárásra köteles.
[24] A felperes állításával ellentétben az adóhatóság a 2005. évi kölcsön körében teljes körű eljárásra volt köteles, amely kiterjedt a hitel mikénti felvételének bizonyítására, és annak függvényében a felvett összeg elszámolására. Az alperesnek tehát kötelezettsége volt a felperesi vagyonmérlegben (bevétel, kiadás) e hitel megjelenítése, annak teljes összegét a bevételi oldalon tüntette fel, és - miután kereset hiányában a Zala Megyei Bíróság előtti per tárgyát nem képezte az, hogy adózó a 2002., 2003. években felvett hiteleket 2005. évben visszafizette, továbbá az alperes elfogadta azt a felperesi előadást, hogy a 2002., 2003. években felvett hiteleket nem a 2005. évben kapott kölcsönből fizette vissza - a 2002., 2003. évben felvett hitelek visszafizetésének összege kiadásként jelentkezett. Helytállóan állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a 2005. évben felvett hitel körében az alperes eljárása jogszerű.
[25] A Pp. 3. §-ának (1)-(2) bekezdései szerint a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben - ideértve a per megszüntetését is - végzéssel határoz [Pp. 212. § (1) bekezdés]. Az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre, a döntés azonban nem terjedhet túl a kereseti kérelmen [Pp. 213. § (1) bekezdés, 215. §].
[26] Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy miután az alperes elfogadta határozatában azon adózói állítást, hogy a 2002., 2003. években felvett hiteleket a felperes 2005. évben kiegyenlítette, a Zala Megyei Bíróság előtti perben a felperes e megállapításra keresetet nem terjesztett elő, a perben nem szereplő keresetről pedig a megyei bíróság nem döntött.
[27] A Pp. 330. § (2) bekezdése meghatározza a keresetindítás (a határozat közlésétől számított 30 napon belül), a Pp. 335/A. § pedig a keresetváltoztatás (legkésőbb az első tárgyaláson) határidejét. Azok ellen a határozatrészek ellen, amelyeket keresettel felperes a Zala Megyei Bíróság előtt nem támadott, illetve, amelyeket támadott, de azok jogszerűségét állapította meg a Zala Megyei Bíróság, e jogszabályok alapján kereset határidőn túl nem terjeszthető elő.
[28] Az adóhatóság megismételt eljárásának pedig az Art. 140. § (2) bekezdése értelmében csak az a tényállási elem képezheti a tárgyát, amelyet a már előterjesztett kereset alapján eljárt bíróság döntése szerint újra kell vizsgálnia. Jogszerű ezért az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a 2002., 2003. évi hitelek visszafizetettsége - ahogyan nem volt a Zala Megyei Bíróság előtti pernek sem a tárgya, úgy - már nem lehet e pernek a tárgya sem, így e körben okirati bizonyítékok értékelésének sincsen helye.
[29] A felperes vitatta a bizonyítékoknak, illetve az adóhatóság bizonyítási eljárásának az elsőfokú bíróság általi értékelését, azonban egyrészt ennek jogszabályi alapját nem jelölte meg, másrészt a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt; a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
[30] Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, azonban jogszabályhellyel alátámasztottan ilyen jogsértést a felperes felülvizsgálati kérelme nem tartalmazott.
[31] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen rögzítette az első és másodfokú határozatban, a keresetben foglaltakat, nemcsak megjelölte, hanem idézte is az irányadó jogszabályokat, jogi álláspontját részletesen megindokolta. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelem keretei között, a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sértve, jogszerű.
[32] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. V. 35.132/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Nagykanizsai 1. sz. Ügyvédi Iroda által képviselt B. Cs. felperesnek a dr. Knoll Judit jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Szombathelyi Törvényszék 2012. november 28. napján kelt 1.K.20.053/2012/8. számú ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 1. K. 20.053/2012/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150.000 (azaz százötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.434.200 (azaz egymillió-négyszázharmincnégyezer-kétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperes 2002-ben 85.000 euro (20.600.000 Ft), 2003-ban 65.000 euro, (14.700.000 Ft), 2005-ben 150.500 euro (36.608.943 Ft) hitelt vett fel az ausztriai R. Banktól.
Az adóhatóság a felperesnél 2005., 2006. évekre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdése alapján vagyonosodási vizsgálatot folytatott, mert a rendelkezésére álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a vizsgált időszakban az adózó nem rendelkezett olyan jövedelemmel, amely a kiadásait fedezte volna. Az ellenőrzés eredményeként az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága a 2008. október 17. napján kelt határozatával a felperest mindkét adóévre adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. január 23. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatározatok indokolása szerint a felperesnél (a vizsgálattal érintett időszakot megelőző) 2001-2004. évekre folytatott ellenőrzés megállapította, hogy adózó a 2002. és 2003. években felvett hitelek törlesztésére 2002.-2004. években összesen: 11.900.000 Ft törlesztést teljesített. Adózó akként nyilatkozott, hogy a 2002., 2003. évi kölcsönöket 2005. évben teljes egészében visszafizette, a 2005. évben igényelt banki kölcsönt átutalással, illetve készpénzben kapta meg. Az adóhatóság a bank részéről 2005. évben átutalással teljesített 27.422,55 euronak a Ft ellenértékét: 6.654.918 Ft-ot számolt el a felperes bevételeként, a kölcsönösszeg 2005. évben készpénzben nyújtott további részét sem a bevételek, sem a kiadások között nem szerepeltette, mert azt adózó kifizette a 2002., 2003. évi kölcsönök törlesztésére.
A felperes azon előadását, hogy P. Z.-től 38.000.000 Ft magánkölcsönt kapott volna, az adóhatóság bizonyítottság hiánya miatt nem fogadta el.
A felperes pert kezdeményezett a határozatok bíróság általi felülvizsgálata iránt. A Zala Megyei Bíróság a 7. K. 20.317/2009/21. számú ítéletével az első- és másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. A Zala Megyei Bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a P. Z.-től származó magánkölcsönnel kapcsolatos határozatrészre vonatkozó keresetet - bizonyítatlansága okán - elutasította. Konkrét banki adatok hiányában ugyanakkor feltáratlannak értékelte a határozatok tényállását a felperes által 2005. évben felvett kölcsönnel kapcsolatosan, ezért e körben (két másik tétel mellett) az adóhatóságot további eljárásra kötelezte. Útmutatásként előírta, hogy az adóhatóságnak külföldi megkeresés útján kell megkísérelni a 2005. évi kölcsön folyósításának teljes körű igazolását. Amennyiben a megkeresés eredményre vezet, úgy az annak megfelelő következtetéseket kell levonni, amennyiben a megkeresés eredménytelen lenne, akkor a felperesre hárul az általa állított, készpénzes hitelfelvételek igazolása.
A Zala Megyei Bíróság ítéletét a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság a Kfv. I. 35.030/2010/5. számú ítéletében hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság jogszerűnek értékelte a becslés jogalapja körében - az Art. 108.§ (1) bekezdése, 109.§ (1) bekezdése alapján - a megyei bíróság azon megállapítását, hogy az adóhatóság helytállóan alkalmazott becslési eljárást, továbbá a magánkölcsönnel, és a hitelfelvétellel kapcsolatos döntést is, az új eljárásra vonatkozó iránymutatással együtt.
A megismételt eljárásban eljárt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Vas Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a bizonyítást követően 2011. augusztus 12. napján meghozott határozatával a felperest 2005. évre vonatkozóan adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. december 20. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperest 14.342.415 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 7.171.208 Ft adóbírság és 5.926.641 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint a 2005-ben felvett 36.608.943 Ft hitelből a felperes folyószámlájára utalt 6.654.918 Ft bevétel, az alapeljárásban a fennmaradó 29.954.025 Ft-ot az adóhatóság a 2002., 2003. években igényelt hitelek visszafizetésére számolta el. A megismételt eljárásban azonban elfogadta adózó azon előadását, hogy nem a korábbi: 2002., 2003-ban felvett hitelek kiváltására fordította a 2005. évben felvett kölcsönt, így a készpénzben folyósított hitelrész: a 29.954.025 Ft is a felperes bevétele.
Figyelemmel azonban arra, hogy a megismételt eljárásban az adóhatóság elfogadta azt a felperesi előadást, hogy a 2005. évi kölcsönt nem a korábbi hitelek kiváltására fordította, a 2002., 2003. évi hitelek visszafizetett összege kiadás, amely (egy 1.241.636 Ft-os átutalási tétel figyelembe vételével) 28.712.389 Ft, és a vagyonmérleg kiadási oldalán szerepeltetni kell.
Adózó a jegyzőkönyvhöz csatolt egy igazolást, amely szerint a korábbi hitelfelvételeiből adódó tartozása még 2005. december 31-én is fennáll. Az alperes álláspontja szerint ez az okirat a megismételt eljárásban már nem fogadható el. Az alapeljárásban és a Zala Megyei Bíróság előtt folyamatban volt perben is a felperes folyamatosan azt állította, hogy a 2002., 2003. évi hitelek 2005. évben megfizetésre kerültek. Ezt az adóhatóság elfogadta, és a vonatkozó megállapítást tartalmazó határozatrészt felperes a Zala Megyei Bíróság előtt keresettel nem támadta. A megyei bíróság hatályon kívül helyező rendelkezést csak a 2005. évi hitel körében rendelt el, a megyei bíróság jogerős ítélete folytán a 2002., 2003. évi befizetések a megismételt eljárásnak már nem képezhetik a tárgyát.
A felperes keresetet terjesztett elő az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata iránt. Jogszabálysértésre hivatkozással a határozatok hatályon kívül helyezését, illetve az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában az Art. 5. § (1) bekezdése, 140. § (2) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111. § (3) bekezdése alapján kiemelte, hogy a Zala Megyei Bíróság ítélete, annak utasításai meghatározták az adóhatóság megismételt eljárását. Rögzítette, hogy a megyei bíróság és a Legfelsőbb Bíróság ítéletei szerint a becslés jogalapja fennállt, így azt már nem vizsgálhatta. Ugyanez vonatkozik a felperes által állított, de nem bizonyított 38.000.000 Ft-os magánkölcsönre is.
Az adóhatóság a Zala Megyei Bíróság által előírt bizonyítást teljesítette, megkeresése az ausztriai banktitokkal kapcsolatos szabályozás miatt nem vezetett eredményre. Az osztrák bank egy igazolást bocsátott ki, amely szerint a 150.500 eurós kölcsönösszeget a felperes rendelkezésére bocsátotta, erre tekintettel - és elfogadva azt a felperesi álláspontot, hogy nem a 2005. évi hitelből finanszírozta a 2002., 2003. évi kölcsönök visszafizetését - elfogadta az elsőfokú hatóság bevételként a 2005. évben felvett hitel teljes összegét. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóság által elkészített vagyonmérleg érthető, abban tételesen szerepelnek a felperes bevételei és kiadásai, az alapeljárásban felállított vagyonmérlegtől csak a vitatott tételekben tért el. A hitelek kapcsán az alperes jogszerűen kiadásként számolta el a 2002., 2003. évi hitelek törlesztésére fordított 28.712.389 Ft-ot.
A felperes a Zala Megyei Bíróság előtt folyó ügyben nem vitatta a korábbi kölcsönök 2005. évben történt teljes visszafizetését, ezt a tényt tehát jelen eljárásban sem teheti vita tárgyává.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Állítása szerint iratellenes a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy az alapügyben meghozott határozat kiadásként szerepeltette a korábbi kölcsönök 2005-ben történt visszafizetésére felhasznált összeget. Elismerte, hogy a megismételt eljárásban az adóhatóság részéről a 2005. évi bevételek elszámolása a Zala Megyei Bíróság ítélete alapján helyesen történt, ugyanakkor véleménye szerint a 38.000.000 Ft magánkölcsön-bevétel figyelmen kívül hagyásából nem vonható le olyan következtetés, hogy a bíróság által figyelmen kívül hagyott bevétel egy része (28.712.389 Ft) a 2002. és 2003. évi hitelek törlesztésére lett felhasználva.
A Zala Megyei Bíróság a Bank által folyósított hitelösszeg, mint bevétel tisztázását írta elő, de nem rendelkezett arról, hogy a kiadások összegét is felül lehetne vizsgálni. Erre az ítéletben hivatkozott Art. 140. § (2) bekezdése, valamint a Ket. 111. § (3) bekezdése sem ad lehetőséget. A megismételt eljárásban hozott másodfokú határozat - azzal, hogy az alperes a kiadások összegét megemelte - ellentétes így a jogerős ítéletben foglaltakkal.
A bizonyítékok téves értékelésével állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alapügyben a 2002., 2003. évi kölcsönök visszafizetésének fedezeteként felperes a magánszemélytől kapott kölcsönt jelölte meg.
Súlyos törvénysértés, hogy az elsőfokú bíróság bizonyítékként nem értékelte a megismételt eljárás során becsatolt banki okiratot, amely igazolta, hogy a korábbi kölcsönök 2005. december 31-én még fennálltak. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor az Art. 142. § (2) bekezdésére és a Ket. 111. § (3) bekezdésére hivatkozással e becsatolt okirati bizonyítékot figyelmen kívül hagyta.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási [polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260. §], jogkérdésben felülvizsgálati (Pp. 270. §) kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002. 490., KGD2002. 262.]. A felperes felülvizsgálati kérelme "I. Tényállás" részében 1.-8. pontok között a közigazgatási eljárást és az elsőfokú peres eljárást ismertette, a "II. A jogerős ítélet törvénysértő és iratellenes" része 1.-6. pontjaiban a jogerős ítélet meghatározott részeit vitatta. Az 1., 2., 3., 5. pontokban azonban nem tüntette fel, hogy a támadott ítélet/rész álláspontja szerint mely jogszabályokat sért, így a Kúriának a felülvizsgálati kérelem e pontjaiban foglaltakat nem állt módjában jogkérdésben értékelni, megjelölt jogszabályok hiányában ugyanis nem volt mit-mivel összevetni.
A felperes szerint (1. pont) a jogerős ítélet azt tartalmazza, hogy "az alapügyben meghozott határozat kiadásként szerepeltette a korábbi kölcsönök 2005-ben történt visszafizetésére felhasznált összeget." Az ítélet 11. oldalán ezzel ellentétben az elsőfokú bíróság azt rögzítette, hogy: "Az alapeljárás során az elsőfokú hatóság egyrészt a felperes javára elszámolta 2005. évre vonatkozóan az osztrák R. Banktól 2005. augusztus 11-én utalt 6.654.918 Ft-ot (27.422,55 euro) (...) Ezt meghaladóan a 2005. évi osztrák bankkölcsön további részét a bevételi oldalon nem szerepeltette, mivel véleménye szerint ezt az összeget felperes 2005-ben a korábbi eurós kölcsönök fizetésére használta fel. Tehát nemcsak a 2005. évi kölcsön nem szerepel a bevételi oldalon, hanem a 2002. és 2003. évi kölcsönök 2005-ben történő kifizetése sem a kiadási oldalon.". A felperes állítása tehát téves.
A Pp. 227. §-ának (1) bekezdése szerint amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van. A jogerő, a bíróságnak az általa hozott határozathoz való kötöttségén túlmutató fogalom, amely alaki értelemben azt jelenti, hogy az adott döntés fellebbezéssel nem támadható. Az alaki jogerős határozatok közül az ítélethez anyagi jogerő hatás is fűződik.
A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja a Pp. 229. §-ának anyagi jogerőt szabályozó (1) bekezdése alapján, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. Az anyagi jogerő tehát azt jelenti, hogy az anyagi jogerős határozathoz mind a bíróság, más hatóság, mind a felek kötve vannak, ítélt dolog (res iudicata) keletkezik. Az anyagi jogerő fennálltát a bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.030/2010/5. számú és a Zala Megyei Bíróság 7. K. 20.317/2009/21. számú alaki és anyagi jogerős ítéletei folytán sem a magánkölcsön egésze, sem annak egy része nem képezhette az adóhatóság megismételt eljárásának tárgyát, és mivel a Legfelsőbb Bíróság által hatályában fenntartott Zala Megyei Bíróság ítélete szerint jogszerűen hagyta figyelmen kívül a bevételek köréből az adóhatóság a nem bizonyított magánkölcsönt, annak egy része sem szerepeltethető kiadások forrásaként.
Az Art. 140. § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság a felettes szerve vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja.
A Zala Megyei Bíróság ítélete szerint az adóhatóság a 2005. évi kölcsön összegéből bevételként csupán a felperes hazai bankszámlájára utalt 6.654.918 Ft-ot ismerte el a kapcsolódó bizonyítékok értékelésével arra a következtetésre jutva, hogy a kölcsön fennmaradó része ténylegesen nem lett az adózó számára kifizetve, hanem az a folyósító bank által a felperes korábbi hiteleinek kiegyenlítésére lett közvetlenül fordítva. Az adóhatóságnak azonban nem következtetésekkel, hanem bizonyítás alapján kellett volna kimutatnia, hogy mi lett a sorsa a hitel fennmaradó részének, ezért megismételt eljárásra köteles.
A felperes állításával ellentétben az adóhatóság a 2005. évi kölcsön körében teljes körű eljárásra volt köteles, amely kiterjedt a hitel mikénti felvételének bizonyítására, és annak függvényében a felvett összeg elszámolására. Az alperesnek tehát kötelezettsége volt a felperesi vagyonmérlegben (bevétel, kiadás) e hitel megjelenítése, annak teljes összegét a bevételi oldalon tüntette fel, és - miután kereset hiányában a Zala Megyei Bíróság előtti per tárgyát nem képezte az, hogy adózó a 2002., 2003. években felvett hiteleket 2005. évben visszafizette, továbbá az alperes elfogadta azt a felperesi előadást, hogy a 2002., 2003. években felvett hiteleket nem a 2005. évben kapott kölcsönből fizette vissza - a 2002., 2003. évben felvett hitelek visszafizetésének összege kiadásként jelentkezett. Helytállóan állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a 2005. évben felvett hitel körében az alperes eljárása jogszerű.
A Pp. 3. §-ának (1)-(2) bekezdései szerint a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben - ideértve a per megszüntetését is - végzéssel határoz [Pp. 212.§ (1) bekezdés]. Az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre, a döntés azonban nem terjedhet túl a kereseti kérelmen. [Pp. 213. § (1) bekezdés, 215. §]. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy miután az alperes elfogadta határozatában azon adózói állítást, hogy a 2002., 2003. években felvett hiteleket a felperes 2005. évben kiegyenlítette, a Zala Megyei Bíróság előtti perben a felperes e megállapításra keresetet nem terjesztett elő, a perben nem szereplő keresetről pedig a megyei bíróság nem döntött.
A Pp. 330. § (2) bekezdése meghatározza a keresetindítás (a határozat közlésétől számított 30 napon belül), a Pp. 335/A. § pedig a kereset változtatás (legkésőbb az első tárgyaláson) határidejét. Azok ellen a határozatrészek ellen, amelyeket keresettel felperes a Zala Megyei Bíróság előtt nem támadott, illetve, amelyeket támadott, de azok jogszerűségét állapította meg a Zala Megyei Bíróság, e jogszabályok alapján kereset határidőn túl nem terjeszthető elő. Az adóhatóság megismételt eljárásának pedig az Art. 140. § (2) bekezdése értelmében csak az a tényállási elem képezheti a tárgyát, amelyet a már előterjesztett kereset alapján eljárt bíróság döntése szerint újra kell vizsgálnia. Jogszerű ezért az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a 2002., 2003. évi hitelek visszafizetettsége - ahogyan nem volt a Zala Megyei Bíróság előtti pernek sem a tárgya, úgy - már nem lehet e pernek a tárgya sem, így ekörben okirati bizonyítékok értékelésének sincsen helye.
A felperes vitatta a bizonyítékoknak, illetve az adóhatóság bizonyítási eljárásának az elsőfokú bíróság általi értékelését, azonban egyrészt ennek jogszabályi alapját nem jelölte meg, másrészt a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt; a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, azonban jogszabályhellyel alátámasztottan ilyen jogsértést a felperes felülvizsgálati kérelme nem tartalmazott.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen rögzítette az első- és másodfokú határozatban, a keresetben foglaltakat, nemcsak megjelölte, hanem idézte is az irányadó jogszabályokat, jogi álláspontját részletesen megindokolta. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelem keretei között, a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sértve, jogszerű.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperes a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2014. január 23.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró
(Kúria Kfv. V. 35.132/2013.)