adozona.hu
BH 2014.6.188
BH 2014.6.188
A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezik, ha az adós tartozását esedékességkor előreláthatólag nem képes kiegyenlíteni. Ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva kell gazdálkodnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv addig áll fenn, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet [1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője volt az I. Kft.-nek (a továbbiakban: adós).
[2] A felperes követelését megállapító első fokú ítéletet a másodfokú bíróság 2009. június 17-én hagyta helyben, s kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a felperesnek 3 659 982 Ft tőkét és járulékait.
[3] A felperes a 2009. szeptember 18-án kézbesített felszólításában felhívta az adóst a teljesítésre. A felszólítás, illetve a felperes által kiállított azonnali beszedési megbízás nem v...
BH 2014.6.188 A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezik, ha az adós tartozását esedékességkor előreláthatólag nem képes kiegyenlíteni. Ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva kell gazdálkodnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv addig áll fenn, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet [1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §].
[1] Az alperes önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője volt az I. Kft.-nek (a továbbiakban: adós).[2] A felperes követelését megállapító első fokú ítéletet a másodfokú bíróság 2009. június 17-én hagyta helyben, s kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a felperesnek 3 659 982 Ft tőkét és járulékait.
[3] A felperes a 2009. szeptember 18-án kézbesített felszólításában felhívta az adóst a teljesítésre. A felszólítás, illetve a felperes által kiállított azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre.
[4] A felperes 2009. október 5-én benyújtott kérelmére a bíróság 2010. február 3-án kelt végzésével elrendelte az adós felszámolását. A felszámolás közzétételére - mely egyben a felszámolás kezdő időpontja - 2010. március 25-én került sor.
[5] Az E. Idegenforgalmi Hivatal 2009. július 12-én kelt nyilatkozatában az adóstól 2009-2010. évre kiállítás-megszervezés és -felépítés munkálatokat rendelt meg, amelynek lényege a megrendelő standjainak felállítása volt három országban. Ennek keretében (90 euró/m2 költségen) a 2009. november 11-április 18. közötti időszakban 8 különböző kiállításon, összesen 642 nm területen valósult meg kiállításszervezési, -építési munka, melynek ellenértéke 57 780 euró volt. Az alperes által kifejtett szervező, koordináló munkával a megrendelésben foglaltakat teljesítették, a standok felépítésére alvállalkozói szerződést kötve.
[6] Az alperes, tudomást szerezve a felperes által kezdeményezett felszámolási eljárásról, ezt közölte a megrendelővel, s felhívta a figyelmét, hogy a felszámolási eljárás akadálya a szerződés teljesítésének.
[7] 2010. január 11-én az alperes - feleségével és a fiával - megalapította az I. Szolgáltató Kft.-t, mely 2010. január 18-án került bejegyzésre a cégnyilvántartásba. Az E. Idegenforgalmi Hivatallal kötött szerződésből eredő ellenérték ennek a társaságnak a számlájára folyt be.
[8] A felszámolás megindulását követően az alperes 2010. május 11-én úgy nyilatkozott a felszámolónak, hogy az adós egy éven belül vevői szerződést nem kötött. Közölte, hogy a felszámolás jogerőre emelkedéséről 2010. március 31-én értesült. Hangsúlyozta, hogy 2009 nyara óta a cégnek nem volt megrendelése, azóta tevékenységet nem végzett.
[9] A felperes a követelését az adós felszámolási eljárásában bejelentette 4 312 982 Ft összegben.
[10] A felperes keresetében kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-a alapján annak megállapítását, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az adós vagyona 57 780 euró összeggel csökkent.
[11] Ezzel összefüggésben a felperes hitelezői követelésének teljes kielégítése meghiúsult, és kérte 4 312 982 Ft összegű vagyoni biztosíték nyújtására kötelezni az alperest. Állítása szerint az adós 2008. december 31-én - a 2008-as év mérlegéből megállapíthatóan - fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, melyről az alperes legkésőbb 2009. május 4-én tudomást szerzett.
[12] Az alperes nem volt elzárva attól, hogy a szerződést az adóson keresztül teljesítse, hiszen a teljesítés sikerének egyetlen letéteményese az alperes volt. A vállalkozói díjat azonban nem az adós, hanem az újonnan alakított társaság számlázta ki, és hozzá folyt be a bevétel.
[13] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Állította, hogy a megrendelővel kötött szerződést 2009 őszén megszüntették, mert a megrendelő nem látta biztosítottnak a felszámolási eljárás kezdeményezése miatt, hogy a vállalkozói tevékenységet színvonalasan teljesítik.
[14] Állította, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a felperes követelését az adós vagyona fedezte, mert egymillió forintot meghaladó készpénzzel, valamint 80 062 000 Ft értékű forgóeszközzel rendelkezett, míg a kötelezettségei csak 66 478 000 Ft összeget tettek ki. Nem róható a terhére, hogy a felszámoló megtiltotta számára a vagyonértékesítést, és emiatt nem maradt elegendő bevétel a hitelezői igények kielégítésére.
[15] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján járt el és ezáltal a társasági vagyon 57 780 euró összeggel csökkent, amely vagyoncsökkenésért az alperest magánvagyonára kiterjedő felelősség terheli. Kötelezte az alperest, hogy vagyoni biztosíték címén 15 napon belül helyezzen letétbe 4 312 982 forintot és rendelkezett a perköltségről.
[16] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[17] Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a fenyegető fizetésképtelenség jogi definíciója a mindenkori fizetésképtelenség fogalomhoz kapcsolódik.
[18] A fenyegető fizetésképtelenségi helyzet akkor következik be, amikor belátható időn belül a Cstv. 27. § (2) bekezdés valamely alpontja alapján jogszerűen és megalapozottan kezdeményezhető eljárás az adós ellen. A belátható idő pedig az adott üzleti évben a vezető tisztségviselő részére a fizetésképtelenség elkerülése érdekében reálisan megtehető intézkedésre nyitva álló időtartamot jelenti. A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontját 2009. június 17-ében - a felperes követelését megállapító ítéletet jóváhagyó másodfokú bírósági ítélet napjában - állapította meg.
[19] Hangsúlyozta, hogy az alperesnek nem állt szándékában a felperes követelésének megfizetése, ezzel a felszámolás elkerülése. A magatartása lényegében sajátos jogi helyzetet teremtett akkor, amikor meg sem kísérelte a fizetésképtelenség elhárításához szükséges lépések megtételét, mert a marasztalást tartalmazó ítélettel nem értett egyet.
[20] Az alperesnek nem állt szándékában a marasztalási összeg megfizetése, következésképpen a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet saját magatartásával idézte elő, és annak bekövetkezte az elsőfokú bíróság által végzett likviditási vizsgálattól függetlenül is megállapítható.
[21] Az alperes nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján eljáró magatartásának a következményeként, az adóst megillető 57 780 euró bevétel nem az adóshoz folyt be, hanem az I. Kft. vagyonát növelte.
[22] A felszámolási iratokból levonható az a következtetés, hogy az adóssal szembeni hitelezői igények kielégítéséül kizárólag ez a bevétel szolgálhatott volna, melyet az alperes jogellenesen vont el, hiszen az adós cég 2008. december 31-én már vagyontalan volt. A felszámolási eljárásban 16 hitelező jelentett be összesen 38 331 609 Ft összegű hitelezői igényt.
[23] Az alperes kimentés alapjául szolgáló körülményt nem tudott megjelölni, a felszámoló tevékenysége a Cstv. 33/A. §-ára alapított felelősség megállapítása iránti per elbírálása során nem vizsgálható.
[24] Az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezését - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását.
[25] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 27. §-át, 33/A. §-át és a Pp. 3. §-át.
[26] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
[27] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértések nem valósultak meg.
[28] Jóllehet a Pp. 206. § (1) bekezdésére az alperes nem hivatkozott, felülvizsgálati kérelmének tartalma alapján lényegében azt kifogásolta, hogy a jogerős ítélet a perbeli iratokban foglalt tényeket nem a valóságnak és a jogszabályoknak megfelelően értékelte.
[29] A bizonyítékok értékelése csak abban az esetben vizsgálható felül, ha az kirívóan okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes, a Kúria álláspontja szerint azonban a jelen perben a felperes erre irányuló állítása alaptalan.
[30] Az alperes tévedett, amikor a fizetésképtelenség megállapításának időpontját azonosította a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének fogalmával.
[31] A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
[32] A törvény rendelkezéséből egyértelműen megállapítható, hogy e helyzet bekövetkezéséhez nincs szükség az adós fizetésképtelenségének bíróság általi megállapítására, mert a fenyegető fizetésképtelenség a Cstv.-ben megfogalmazott fizetésképtelenségi okok megvalósulását megelőzően bekövetkező állapot. A fenyegető fizetésképtelenség megállapíthatósága tekintetében az a lényeges kérdés, hogy az adós a tartozását az esedékességkor képes-e kiegyenlíteni. Ha erre nem képes, mert nincs megfelelő pénzeszköze - vagy megfelelő hitele a tartozás kifizetésére, illetve nem tud megállapodni a hitelezővel a teljesítés más módjában, vagy a teljesítési határidő módosításában -, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség abban az esetben is, ha az adós egyéb vagyona - kimutatások szerint - fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére.
[33] Nem vitásan a Cstv. 27. § (2) bekezdésében található fizetésképtelenségi okok megvalósulása megállapíthatóságának is feltétele egy esedékes követelés (vagy a vagyon elégtelensége), azonban a Kúria álláspontja szerint a felszámolási eljárás megindításának kezdeményezése már mindenképpen későbbi állapot a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezéséhez képest. Ha az ott írt egyéb feltételek (fizetési felszólítás, jogerős ítélet, végrehajtás eredménytelensége, kényszeregyezség, vagyon elégtelensége) fennállnak, akkor már nem fenyegető a fizetésképtelenség, hanem tény.
[34] A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztét az adós ügyvezetőjének a tudata, az általa megismerhető tények szempontjából kell vizsgálni.
[35] Az adós vezető tisztségviselőjének a fenyegető fizetésképtelenség elkerülése érdekében folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a gazdálkodó szervezet esedékes, lejárt tartozásait, és a cash-flow-kimutatását.
[36] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének jelentősége az, hogy ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva, és nem a gazdálkodó szervezet tulajdonosainak az érdekét figyelembe véve kell gazdálkodnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv addig áll fenn, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, azaz amíg a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
[37] A perbeli tényállás alapján az alperes felelősségének megállapítása szempontjából lényegtelen, hogy 2008. december 31-én, 2009. május 4-én vagy - ahogyan a másodfokú bíróság megállapította - 2009. június 17-én vált ismertté az alperes számára a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. Egyértelmű ugyanis, hogy legkésőbb a megrendelő arról való tájékoztatásának időpontjában, hogy a számlát az újonnan alapított társaságnak fizessék meg, az alperes már tudott a fenyegető fizetésképtelenségről.
[38] Ezt támasztja alá az elsőfokú bíróság által részletesen elemzett 2008-as mérlegen kívül az a tény is, hogy az alperes saját bevallása szerint az adós részéről készpénzkifizetés 2009 ősze óta csak a tulajdonosok magánpénzéből történt (keresetlevél melléklete F/5.).
[39] Téves az alperesnek az az állítása, hogy az E. Idegenforgalmi Hivatal megrendelése következtében nem keletkezett az adós és a megrendelő között szerződéses jogviszony, ez csak egy pre-kontraktuális állapotnak minősült. A megrendelés alapján az adós elkezdte a tevékenységét, és - ahogyan a felperes helyesen észrevételezte - az első két kiállítás szervezésére, azaz a teljesítés megkezdésére akkor került sor, amikor az I. Kft. még létre sem jött, ebből következően nem is válhatott vállalkozóvá a jogviszonyban. Miután csak 2010. január 11-én alapították meg az új I. Kft. társaságot, ezért kizárt, hogy ennek a nevében végezte volna az alperes a tevékenységét a megrendelő javára. Ebből következően viszont az alperes azzal a magatartásával, hogy az adós ügyvezetőjeként is eljárva, az adós nevében részben már teljesített szerződésből eredő árbevételt az újonnan alapított társaságba irányította, megállapítható, az alperes nem az adós társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján járt el.
[40] Az alperes az adós ügyvezetőjeként akkor járt volna el helyesen - amennyiben a megrendelő nehezményezi az adós társaság felszámolásának megindulásával fenyegető helyzetet -, ha az adós által teljesített szerződésrészt lezárja, az ennek alapján befolyt árbevételt pedig az adósnál számolja el. Ha a megrendelő nem kifogásolja az adós felszámolással való fenyegetettségét vagy a felszámolás megindulását, akkor pedig az adós is teljesíthette volna a megrendelést, figyelemmel arra is, hogy az adós felszámolásának kezdő időpontjában a szerződés teljesítése részben már megtörtént.
[41] Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben, hogy nem a nettó nyereséget kell figyelembe venni a vagyonelvonásnál, hanem az eszközoldal csökkenését, azaz a teljes vállalkozói díjat. A Kúria nem értékelhette az alperes kimentéseként azt a hivatkozást, hogy mivel az I. Kft.-nél nem ő az ügyvezető, ezért az általa állított szerződést sem ő kötötte. Az eljárás adataiból ugyanis nyilvánvaló, hogy az alperes tevékenysége volt szükséges a megrendelés teljesítéséhez, az alperesnek a megrendelővel való egyeztetés során kifejtendő tevőleges magatartása nélkül az I. Kft. ügyvezetője - aki az alperes felesége - nem számlázhatta volna ki a vállalkozói díjat.
[42] A jogerős ítélet tehát helytállóan állapította meg az alperes felelősségét azért, mert a megindult felszámolási eljárásra tekintettel az újonnan alapított másik társaságába vitte át az adós nevében már részben teljesített vállalkozási szerződést, s a vállalkozói díjat is az új társaság részére számláztatta teljes összegében.
[43] A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.247/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Mészáros Zsófia Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Mészáros Zsófia ügyvéd és dr. Reőthy Balázs ügyvéd által képviselt P. Korlátolt Felelősségű Társaság felperesnek a Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Sándor István ügyvéd által képviselt J. A. alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása tárgyában a Fővárosi Törvényszéken 26.G.40.316/2012 számon folyt perében a Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.172/2013/6. számú ítélete ellen az alperes által 22. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 63.500 (Hatvanháromezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az alperes önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője volt az I. Kft-nek (továbbiakban: adós).
A felperes követelését megállapító elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság 2009. június 17-én hagyta helyben, s kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a felperesnek 3.659.982 Ft tőkét és járulékait. A felperes a 2009. szeptember 18-án kézbesített felszólításában felhívta az adóst a teljesítésre. A felszólítás, illetve a felperes által kiállított azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre.
A felperes 2009. október 5-én benyújtott kérelmére a Fővárosi Bíróság 14. Fpk. 01-09-007858/6. számú, 2010. február 3-án kelt végzésével elrendelte az adós felszámolását. A felszámolás közzétételére - mely egyben a felszámolás kezdő időpontja - 2010. március 25-én került sor.
Az E. Idegenforgalmi Hivatal 2009. július 12-én kelt nyilatkozatában az adóstól 2009-2010. évre kiállítás megszervezés és felépítés munkálatokat rendelt meg, amelynek lényege a megrendelő standjainak felállítása volt három országban. Ennek keretében (90 euro/nm költségen) a 2009. november 11-április 18. közötti időszakban 8 különböző kiállításon, összesen 642 nm területen valósult meg kiállítás-szervezési, építési munka, melynek ellenértéke 57.780 euro volt. Az alperes által kifejtett szervező, koordináló munkával a megrendelésben foglaltakat teljesítették, a standok felépítésére alvállalkozói szerződést kötve.
Az alperes, tudomást szerezve a felperes által kezdeményezett felszámolási eljárásról, ezt közölte a megrendelővel, s felhívta a figyelmét, hogy a felszámolási eljárás akadálya a szerződés teljesítésének.
2010. január 11-én az alperes - feleségével és a fiával - megalapította az I. Szolgáltató Kft-t, mely 2010. január 18-án került bejegyzésre a cégnyilvántartásba. Az E. Idegenforgalmi Hivatallal kötött szerződésből eredő ellenérték ennek a társaságnak a számlájára folyt be.
A felszámolás megindulását követően az alperes 2010. május 11-én úgy nyilatkozott a felszámolónak, hogy az adós egy éven belül vevői szerződést nem kötött. Közölte, hogy a felszámolás jogerőre emelkedéséről 2010. március 31-én értesült. Hangsúlyozta, hogy 2009 nyara óta a cégnek nem volt megrendelése, azóta tevékenységet nem végzett.
A felperes a követelését az adós felszámolási eljárásában bejelentette 4.312.982 Ft összegben.
A felperes keresetében kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-a alapján annak megállapítását, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az adós vagyona 57.780 euro összeggel csökkent. Ezzel összefüggésben a felperes hitelezői követelésének teljes kielégítése meghiúsult, és kérte 4.312.982 Ft összegű vagyoni biztosíték nyújtására kötelezni az alperest. Állítása szerint az adós 2008. december 31-én - a 2008-as év mérlegéből megállapíthatóan - fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, melyről az alperes legkésőbb 2009. május 4-én tudomást szerzett. Az alperes nem volt elzárva attól, hogy a szerződést az adóson keresztül teljesítse, hiszen a teljesítés sikerének egyetlen letéteményese az alperes volt. A vállalkozói díjat azonban nem az adós, hanem az újonnan alakított társaság számlázta ki, és hozzá folyt be a bevétel.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Állította, hogy a megrendelővel kötött szerződést 2009 őszén megszüntették, mert a megrendelő nem látta biztosítottnak a felszámolási eljárás kezdeményezése miatt, hogy a vállalkozói tevékenységet színvonalasan teljesítik. Állította, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a felperes követelését az adós vagyona fedezte, mert egy millió forintot meghaladó készpénzzel, valamint 80.062.000 Ft értékű forgóeszközzel rendelkezett, míg a kötelezettségei csak 66.478.000 Ft összeget tettek ki. Nem róható a terhére, hogy a felszámoló megtiltotta számára a vagyonértékesítést, és emiatt nem maradt elegendő bevétel a hitelezői igények kielégítésére.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az adós vezető tisztségviselőjeként nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján járt el és ezáltal a társasági vagyon 57.780 euro összeggel csökkent, amely vagyoncsökkenésért az alperest magánvagyonára kiterjedő felelősség terheli. Kötelezte az alperest, hogy vagyoni biztosíték címén 15 napon belül helyezzen letétbe 4.312.982 forintot és rendelkezett a perköltségről.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete - azaz, hogy az adós tartozásait esedékességkor a vagyonából kiegyenlíteni nem tudja - a 2008. december 31-i mérleg-fordulónappal bekövetkezett és 2009-ben is fennállt, a vezető tisztségviselő számára ez észlelhető és felismerhető volt. Az adós a munkavégzésben a felszámolás kezdő időpontjáig, 2010. március 25-ig nem volt akadályoztatva, ezért a felszámolási eljárás nem akadályozta volna a megrendelő 2009. júliusában adott megrendelésének teljesítését. Az alperes volt az, aki kezdeményezte a megrendelőnél, hogy a bevétel a 2010. január 18-án bejegyzett új társaságát illesse meg. Az alperes meg sem kísérelte megakadályozni a felszámolást, hanem új társaságot alapított, hogy abban folytathassa a munkáját, s a korábbi megrendelés új társaságba való átvitelével kívánta folytatni a saját tevékenységét. Ezzel elvonta az egyébként fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben levő adós tartozásainak fedezetét.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a fenyegető fizetésképtelenség jogi definíciója a mindenkori fizetésképtelenség fogalomhoz kapcsolódik. A fenyegető fizetésképtelenségi helyzet akkor következik be, amikor belátható időn belül a Cstv. 27.§ (2) bekezdés valamely alpontja alapján jogszerűen és megalapozottan kezdeményezhető eljárás az adós ellen. A belátható idő pedig az adott üzleti évben a vezető tisztségviselő részére a fizetésképtelenség elkerülése érdekében reálisan megtehető intézkedésre nyitva álló időtartamot jelenti. A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontját 2009. június 17-ében - a felperes követelését megállapító ítéletet jóváhagyó másodfokú bírósági ítélet napjában - állapította meg. Hangsúlyozta, hogy az alperesnek nem állt szándékában a felperes követelésének megfizetése, ezzel a felszámolás elkerülése. A magatartása lényegében sajátos jogi helyzetet teremtett akkor, amikor meg sem kísérelte a fizetésképtelenség elhárításához szükséges lépések megtételét, mert a marasztalást tartalmazó ítélettel nem értett egyet. Az alperesnek nem állt szándékában a marasztalási összeg megfizetése, következésképpen a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet saját magatartásával idézte elő, és annak bekövetkezte az elsőfokú bíróság által végzett likviditási vizsgálattól függetlenül is megállapítható.
Az alperes nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján eljáró magatartásának a következményeként az adóst megillető 57.780 euro bevétel nem az adóshoz folyt be, hanem az I. Kft. vagyonát növelte. A felszámolási iratokból levonható az a következtetés, hogy az adóssal szembeni hitelezői igények kielégítéséül kizárólag ez a bevétel szolgálhatott volna, melyet az alperes jogellenesen vont el, hiszen az adós cég 2008. december 31-én már vagyontalan volt. A felszámolási eljárásban 16 hitelező jelentett be összesen 38.331.609 Ft összegű hitelezői igényt.
Az alperes kimentés alapjául szolgáló körülményt nem tudott megjelölni, a felszámoló tevékenysége a Cstv. 33/A. §-ára alapított felelősség megállapítása iránti per elbírálása során nem vizsgálható.
Az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezését - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását. Perköltség igénye volt. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 27. §-át, 33/A. §-át, és a Pp. 3. §-át.
Kifejtette, hogy a fizetésképtelenség megállapításáig a társaság nem tekinthető fizetésképtelennek, ugyanis az adós nem nem tudta, hanem nem kívánta megfizetni a kérdéses összeget, mert jelentős szavatossági igényt tartott fenn felperessel szemben hibás teljesítés miatt. 2009 előtt nem volt az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben. Tévesnek állította, hogy a készletállomány nem jelentett likvid, forgóeszköz vagyont. Az adósnak 80.062.000 Ft forgóeszközvagyona állt szemben 59.955.000 Ft rövid lejáratú kötelezettséggel. A társaságoknak nem szükséges minden esetben rövid lejáratú kötelezettségeinek megfelelő mennyiségű készpénzt tartaniuk. Az esedékes fizetendőket akár halasztott fizetéssel, illetve forgóeszköz hitel igénybevételével tudta volna fedezni, mellyel rendelkezett. Miután nem volt az adós fizetésképtelen helyzetben, ezért az alperesnek sem kellett a tevékenységét a hitelezők érdekeinek megfelelően gyakorolnia. A társaság még az alperes magatartása ellenére sem volt fizetésképtelen, mert eszközei minden esetben fedezték kötelezettségeit, ezért a jogerős ítélet a Pp. 3. § (3) bekezdésébe ütköző módon értékelte a tényeket.
Álláspontja szerint a megrendelő és az adós között nem állt fenn szerződéses jogviszony, csupán megrendelés került leadásra a megrendelő részéről, de már 2009 őszén tisztázták, hogy a megrendelő a felszámolás alatt álló társaság teljesítését nem kívánja, így az adós nem végzett a részére tevékenységet. Hivatkozott arra, hogy a vállalkozói díjnak 90%-a költséget jelent, s az összeg nem került teljes mértékben kifizetésre. Az, hogy a teljesítés során az alperes munkát végzett, a per szempontjából irreleváns, mert a megrendelést nem az alperes, hanem az adós kapta, illetve később a megbízást sem az alperes kapta, hanem az I. Kft. A megrendelővel megkötött szerződés időpontjában az alperes már nem is volt jogosult az adós céget képviselni, mert az felszámolás alá került. Az I. Kft-nél nem az alperes az ügyvezető, hanem J. A-né, ezért ezt a szerződést sem az alperes kötötte. Mivel a megrendelő egy az adóstól független társasággal kötött szerződést, nem merülhet fel az adós perbeli perképessége és felelőssége.
A jogerős ítélet a perbeli iratokban foglalt tényeket nem a valóságnak és a jogszabályoknak megfelelően értékelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Rámutatott, hogy az első két megrendelés (2009. november 11-14. és 2010. január 5-10.) teljesítésének időpontjában az I. Kft. még nem létezett, ezért azokat nem teljesíthette. A teljesítés tehát még az adós által kezdődött el, a megrendelés lemondására nem került sor. 2009 őszén még nem állt felszámolás alatt az adós, arra csak 2010. március 25-én került sor, ezért értelmetlennek állította a felülvizsgálati kérelemnek azt a hivatkozását, hogy 2009 őszén tisztázásra került a megrendelővel, a teljesítést nem kívánja.
Kifejtette, hogy a vagyoncsökkenés esetében az aktív vagyon csökkenése vizsgálandó, és nem a nettó nyereség, ezért az alperes magatartásával a teljes összeg elvonásra került az adós vagyonából. Kiemelte, az elsőfokú eljárás során megállapításra került, hogy az adós készletként a tárgyi eszközeit tartotta nyilván, ezért azok nem vehetők figyelembe forgóeszközként.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértések nem valósultak meg.
Jóllehet a Pp. 206. § (1) bekezdésére az alperes nem hivatkozott, felülvizsgálati kérelmének tartalma alapján lényegében azt kifogásolta, hogy a jogerős ítélet a perbeli iratokban foglalt tényeket nem a valóságnak és a jogszabályoknak megfelelően értékelte.
A bizonyítékok értékelése csak abban az esetben vizsgálható felül, ha az kirívóan okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes, a Kúria álláspontja szerint azonban a jelen perben a felperes erre irányuló állítása alaptalan.
Az alperes tévedett, amikor a fizetésképtelenség megállapításának időpontját azonosította a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének fogalmával.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A törvény rendelkezéséből egyértelműen megállapítható, hogy e helyzet bekövetkezéséhez nincs szükség az adós fizetésképtelenségének bíróság általi megállapítására, mert a fenyegető fizetésképtelenség a Cstv-ben megfogalmazott fizetésképtelenségi okok megvalósulását megelőzően bekövetkező állapot. A fenyegető fizetésképtelenség megállapíthatósága tekintetében az a lényeges kérdés, hogy az adós a tartozását az esedékességkor képes-e kiegyenlíteni. Ha erre nem képes, mert nincs megfelelő pénzeszköze - vagy megfelelő hitele a tartozás kifizetésére, illetve nem tud megállapodni a hitelezővel a teljesítés más módjában, vagy a teljesítési határidő módosításában -, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség abban az esetben is, ha az adós egyéb vagyona - kimutatások szerint - fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére.
Nem vitásan a Cstv. 27. § (2) bekezdésében található fizetésképtelenségi okok megvalósulása megállapíthatóságának is feltétele egy esedékes követelés (vagy a vagyon elégtelensége), azonban a Kúria álláspontja szerint a felszámolási eljárás megindításának kezdeményezése már mindenképpen későbbi állapot a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezéséhez képest. Ha az ott írt egyéb feltételek (fizetési felszólítás, jogerős ítélet, végrehajtás eredménytelensége, kényszeregyezség, vagyon elégtelensége) fennállnak, akkor már nem fenyegető a fizetésképtelenség, hanem tény.
A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztét az adós ügyvezetőjének a tudata, az általa megismerhető tények szempontjából kell vizsgálni.
Az adós vezető tisztségviselőjének a fenyegető fizetésképtelenség elkerülése érdekében folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a gazdálkodó szervezet esedékes, lejárt tartozásait, és a cash-flow kimutatását.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének jelentősége az, hogy ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva, és nem a gazdálkodó szervezet tulajdonosainak az érdekét figyelembe véve kell gazdálkodnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv addig áll fenn, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, azaz amíg a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A perbeli tényállás alapján az alperes felelősségének megállapítása szempontjából lényegtelen, hogy 2008. december 31-én, 2009. május 4-én vagy - ahogyan a másodfokú bíróság megállapította - 2009. június 17-én vált ismertté az alperes számára a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. Egyértelmű ugyanis, hogy legkésőbb a megrendelő arról való tájékoztatásának időpontjában, hogy a számlát az újonnan alapított társaságnak fizessék meg, az alperes már tudott a fenyegető fizetésképtelenségről. Ezt támasztja alá az elsőfokú bíróság által részletesen elemzett 2008-as mérlegen kívül az a tény is, hogy az alperes saját bevallása szerint az adós részéről készpénz kifizetés 2009 ősze óta csak a tulajdonosok magánpénzéből történt (keresetlevél melléklete F/5.).
Téves az alperesnek az az állítása, hogy az E. Idegenforgalmi Hivatal megrendelése következtében nem keletkezett az adós és a megrendelő között szerződéses jogviszony, ez csak egy pre-kontraktuális állapotnak minősült. A megrendelés alapján az adós elkezdte a tevékenységét, és - ahogyan a felperes helyesen észrevételezte - az első két kiállítás szervezésére, azaz a teljesítés megkezdésére akkor került sor, amikor az I. Kft. még létre sem jött, ebből következően nem is válhatott vállalkozóvá a jogviszonyban. Miután csak 2010. január 11-én alapították meg az új I. Kft. társaságot, ezért kizárt, hogy ennek a nevében végezte volna az alperes a tevékenységét a megrendelő javára. Ebből következően viszont az alperes azzal a magatartásával, hogy az adós ügyvezetőjeként is eljárva, az adós nevében részben már teljesített szerződésből eredő árbevételt az újonnan alapított társaságba irányította, megállapítható, az alperes nem az adós társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján járt el.
Az alperes az adós ügyvezetőjeként akkor járt volna el helyesen - amennyiben a megrendelő nehezményezi az adós társaság felszámolásának megindulásával fenyegető helyzetet -, ha az adós által teljesített szerződésrészt lezárja, az ennek alapján befolyt árbevételt pedig az adósnál számolja el. Ha a megrendelő nem kifogásolja az adós felszámolással való fenyegetettségét, vagy a felszámolás megindulását, akkor pedig az adós is teljesíthette volna a megrendelést, figyelemmel arra is, hogy az adós felszámolásának kezdő időpontjában a szerződés teljesítése részben már megtörtént.
Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben, hogy nem a nettó nyereséget kell figyelembe venni a vagyonelvonásnál, hanem az eszközoldal csökkenését, azaz a teljes vállalkozói díjat. A Kúria nem értékelhette az alperes kimentéseként azt a hivatkozást, hogy mivel az I. Kft-nél nem ő az ügyvezető, ezért az általa állított szerződést sem ő kötötte. Az eljárás adataiból ugyanis nyilvánvaló, hogy az alperes tevékenysége volt szükséges a megrendelés teljesítéséhez, az alperesnek a megrendelővel való egyeztetés során kifejtendő tevőleges magatartása nélkül az I. Kft. ügyvezetője - aki az alperes felesége - nem számlázhatta volna ki a vállalkozói díjat.
A jogerős ítélet tehát helytállóan állapította meg az alperes felelősségét azért, mert a megindult felszámolási eljárásra tekintettel az újonnan alapított másik társaságába vitte át az adós nevében már részben teljesített vállalkozási szerződést, s a vállalkozói díjat is az új társaság részére számláztatta teljes összegében.
A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2014. február 25.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.247/2013.)