adozona.hu
BH+ 2014.6.270
BH+ 2014.6.270
Kényszertörlés esetén a vezetői tisztségtől eltiltás jogszabályi feltételei [2006. évi IV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 5. § (1) bek., 23. § (3) bek.; 2006. évi V. tv. (a továbbiakban: Ctv.) 118. § (1) bek.; 2010. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) és (3) bek; 2011. évi CXCVII. tv. (a továbbiakban: Mód.tv.) 136. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A cégbíróság a 2012. október 8-án kelt végzésével elrendelte az SZ. Korlátolt Felelősségű Társaság kényszertörlését. E. J. vezető tisztségviselőt eltiltotta attól, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 5 évig más gazdasági társaság kizárólagos, vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja, valamint közkereseti társaság tagja, betéti társaság beltagja, továbbá gazdasági társaság vezető tisztségviselője legyen.
A végzés ellen a kényszertörléssel érintett gazdasági ...
BH+ 2014.6.270 Kényszertörlés esetén a vezetői tisztségtől eltiltás jogszabályi feltételei [2006. évi IV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 5. § (1) bek., 23. § (3) bek.; 2006. évi V. tv. (a továbbiakban: Ctv.) 118. § (1) bek.; 2010. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) és (3) bek; 2011. évi CXCVII. tv. (a továbbiakban: Mód.tv.) 136. §].
A cégbíróság a 2012. október 8-án kelt végzésével elrendelte az SZ. Korlátolt Felelősségű Társaság kényszertörlését. E. J. vezető tisztségviselőt eltiltotta attól, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 5 évig más gazdasági társaság kizárólagos, vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja, valamint közkereseti társaság tagja, betéti társaság beltagja, továbbá gazdasági társaság vezető tisztségviselője legyen.A végzés ellen a kényszertörléssel érintett gazdasági társaság 2011. december 27-étől december 28-áig vezető tisztséget betöltött ügyvezetője fellebbezést terjesztett elő.
Az ítélőtábla a kényszertörlést elrendelő rendelkezéssel szembeni fellebbezést hivatalból elutasította, az elsőfokú bíróság végzését ezt meghaladó részében helybenhagyta.
Határozatának indokolásában kifejtette, a kényszertörlési eljárás olyan nemperes eljárás, amelyre eltérő rendelkezés hiányában a Pp. szabályait megfelelően kell alkalmazni. A Pp. 237. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezést benyújtó egykori ügyvezető kizárólag a reá vonatkozó részben támadhatta az elsőfokú bíróság végzését. Fellebbezése emiatt kizárólag abban a körben volt érdemben elbírálható.
A másodfokú bíróság szerint a cég kényszertörlésekor a cégbíróságnak mellőzést nem tűrően alkalmaznia kell a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 118. § (1) bekezdését. Annak alapján a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 5. § (10) bekezdésében, valamint 23. § (3) bekezdésében írt feltételek fennállása esetén az érintett egyedüli vagy többségi befolyással rendelkező tagot, továbbá a vezető tisztségviselőt a tulajdonlástól, illetve a vezetői tisztség betöltésétől el kell tiltani. A fellebbező fél, ugyan nem volt a kényszertörlés alatt álló gazdasági társaságnak kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja, azonban a törlést megelőző évben - 2011. december 27-étől december 28-áig - ügyvezetői megbízatással rendelkezett. A Ctv. 118. § (1) bekezdésében szabályozott eltiltás hatálya, az idézett Gt. 5. § (10) bekezdése, és 23. § (3) bekezdése szerint nemcsak arra a vezető tisztségviselőre terjed ki, akinek a jogviszonya a kényszertörlés elrendelésekor fennállt, hanem arra is, aki a törlés évében, vagy a törlést megelőző évben vezető tisztségviselő volt, függetlenül attól, hogy ez a jogviszonya a kényszertörlés elrendelésekor már megszűnt.
Az ítélőtábla mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a fellebbező fél által támadható részében helybenhagyta.
A kényszertörléssel érintett gazdasági társaság egykori ügyvezetője az eltiltásról szóló, elsőfokú bírósági rendelkezést helybenhagyó másodfokú határozattal szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte e részben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a reá vonatkozó eltiltó rendelkezés mellőzését. Előadta, hogy a jogerős végzés a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) és (3) bekezdését, Magyarország Alaptörvényének 28. cikkét, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) és (2) bekezdését, valamint a beadvány tartalma szerint a Pp. 164. § (1) bekezdését, illetve 206. § (1) bekezdését sérti. Állította, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) nem tartalmaz átmeneti rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a 2012. március 1. napját követően indult kényszertörlési eljárás során alkalmazandó eltiltás szankciója a jogszabály módosítást megelőzően vezető tisztséget betöltő személyekre - akik a tisztség betöltésekor még nem lehettek az adott rendelkezésnek ismeretében - alkalmazandó-e.
A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél azzal érvelt, jogszabály a hatálybalépést megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettségeket, illetve azt nem teheti terhesebbé, nem vonhat el, illetve nem korlátozhat jogot, nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A jogszabály hatályba lépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Hangsúlyozta, a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban teleológikusan, az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. Azt kell feltételezniük, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok a józan észnek és a közjónak megfelelő erkölcsös, és gazdaságos célt szolgálnak.
Mindezekre tekintettel vitatta, hogy a vele szembeni szankció alkalmazásának helye volt.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél maga sem vitatta, hogy az érintett céggel szembeni kényszertörlési eljárás megindításának elrendelésére a kényszertörlési eljárásról szóló jogszabályi rendelkezések hatályba lépését követően, 2012. július 6-án került sor.
A Kúria jogi álláspontja szerint, a másodfokú bíróság helytállóan értelmezte és alkalmazta a fent idézett Ctv. 118. § (1) bekezdését. Helyesen utalt arra, hogy az abban foglaltak szerint, a Gt. 5. § (10) bekezdésében, valamint a Gt. 23. § (3) bekezdésében írt eltiltásról a cégbíróságnak kötelezően rendelkeznie kellett. A Kúria az eljárt bíróságokkal egyet értett abban is, hogy az eltiltás hatálya a cégbíróság 2012. október 8-án kelt végzésének meghozatalát megelőzően egy éven belül ügyvezetői tisztséget betöltött felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félre is kiterjedt, függetlenül attól, hogy megbízatása a kényszertörléskor már nem állt fent.
A 2012. március 1-jétől hatályba lépett Ctv. 118. § (1) bekezdésének rendelkezései azt a célt szolgálják, hogy mindazok kiszoruljanak a gazdasági életből, akik olyan cég működésében, tevékenységének irányításában vettek részt, vagy olyan cég kizárólagos, illetve legalább többségi befolyással rendelkező tulajdonosai voltak, amely kényszertörlési eljárást követően került törlésre. A közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgáló magatartás - függetlenül attól, hogy annak elmaradását a jogszabály milyen szankcióval fenyegeti, vagy fenyegeti-e szankcióval - elvárható a gazdasági élet valamennyi résztvevőjétől, különösen egy jogi személy gazdasági társaság vezető tisztségviselőjétől. Tévesen állítja ezért a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél, hogy a 2012. március 1-jével hatályba lépett Ctv. 118. § (1) bekezdése reá vonatkozóan visszamenőleges hatállyal kötelezettséget állapított meg, illetve kötelezettségét terhesebbé tette. A gazdasági társaság alapítására, valamint a gazdasági társaságban részesedés szerzésére vonatkozó joga, a vezető tisztségviselői tisztség betöltésére való jogosultsága is csak a törvény hatályba lépését követő időre, a cég törlésének elrendelése utánra nyert korlátozást. Így alaptalanul hivatkozott a Jat. 2. § (2), illetve (3) bekezdésének megsértésére.
A Kúria jogi álláspontját erősítik az Alkotmánybíróság 37/2013. (XII. 5.) AB határozatában foglaltak is, miszerint "önmagában az, hogy a jogalanyok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna, hogy a jogszabály miként módosul, nem nyújt lehetőséget a jogbiztonság követelményére alapozva az alaptörvény-ellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag nem indokolható".
Az adott ügyben egyébként kérdéses, hogy a visszamenőleges hatályú jogalkotás ténye felmerül-e. A törölt társaság társasági szerződését ugyanis 2011. december 27-én módosították. E nappal a korábbi egyedüli tag tagsági viszonya megszűnt és két új tag, köztük az eltiltott vezető tisztségviselő azonos mértékű üzletrésszel vált a társaság tagjává. A tagok a társaság működésének határozatlan időtartamát megváltoztatták, és akként rendelkeztek, hogy a társaság 2011. december 31. napjáig működik. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felet - rendkívül szokatlan módon - egy napra vezető tisztségviselőnek megválasztották. Ezt követően új ügyvezető megválasztásáról, a határozott idő leteltét követően a társaság végelszámolásáról nem rendelkeztek, felszámolását nem kezdeményezték. 2011. december 27-28-án, bár még a Mód. tv. nem került kihirdetésre (kihirdetés időpontja december 30.), de a törvény tartalma ismertté vált, arról a sajtó hírt adott, a december 23-án elfogadott törvény a Parlament honlapján már megismerhető volt. A másodfokú bíróság nem tévedett ezért, amikor a Mód. tv. hivatkozott rendelkezéseinek esetleges alkotmányellenességét az adott tényállás mellett nem vizsgálta. Döntése az Alaptörvény felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 28. cikkével maradéktalanul összhangban áll.
A Kúria mindezekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Gfv. VII. 30.198/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság az SZ. Korlátolt Felelősségű Társaság "kényszertörlés alatt" ellen a Tatabányai Törvényszék Cégbíróságán Cgt.-11-12-000426 számon indult kényszertörlési eljárásban a korábban dr. Jéki Mónika ügyvéd, majd a Hollósiné dr. Prohászka Dóra ügyvéd ügyvéd által képviselt E. J. a társaság egykori tagja, illetve ügyvezetője által kezdeményezett fellebbezési eljárásban a Győri Ítélőtábla által Cgtf.IV.26.187/2012/2. számon hozott végzés ellen a volt ügyvezető által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartja.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A Tatabányai Törvényszék Cégbírósága a 2012. október 8-án kelt Cgt.11-12-000426/15. számú végzésével elrendelte az SZ. Korlátolt Felelősségű Társaság kényszertörlését. E. J.f vezető tisztségviselőt eltiltotta attól, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 5 évig más gazdasági társaság kizárólagos, vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja, valamint közkereseti társaság tagja, betéti társaság beltagja, továbbá gazdasági társaság vezető tisztségviselője legyen.
A végzés ellen a kényszertörléssel érintett gazdasági társaság 2011. december 27-étől december 28-áig vezető tisztséget betöltött ügyvezetője fellebbezést terjesztett elő.
Az ítélőtábla a kényszertörlést elrendelő rendelkezéssel szembeni fellebbezést hivatalból elutasította, az elsőfokú bíróság végzését ezt meghaladó részében helybenhagyta.
Határozatának indokolásában kifejtette, a kényszertörlési eljárás olyan nem peres eljárás, amelyre eltérő rendelkezés hiányában a Pp. szabályait megfelelően kell alkalmazni. A Pp. 237. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezést benyújtó egykori ügyvezető kizárólag a reá vonatkozó részben támadhatta az elsőfokú bíróság végzését. Fellebbezése kizárólag abban a körben volt emiatt érdemben elbírálható.
A másodfokú bíróság szerint a cég kényszertörlésekor a cégbíróságnak mellőzést nem tűrően alkalmaznia kell a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 118. § (1) bekezdését. Annak alapján a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 5. § (10) bekezdésében, valamint 23. § (3) bekezdésében írt feltételek fennállása esetén az érintett egyedüli vagy többségi befolyással rendelkező tagot, továbbá a vezető tisztségviselőt a tulajdonlástól, illetve a vezetői tisztség betöltésétől el kell tiltani. A fellebbező fél, ugyan nem volt a kényszertörlés alatt álló gazdasági társaságnak kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja, azonban a törlést megelőző évben - 2011. december 27-étől december 28-áig - ügyvezetői megbízatással rendelkezett. A Ctv. 118. § (1) bekezdésében szabályozott eltiltás hatálya, az idézett Gt. 5. § (10) bekezdése, és 23. § (3) bekezdése szerint nemcsak arra a vezető tisztségviselőre terjed ki, akinek a jogviszonya a kényszertörlés elrendelésekor fennállt, hanem arra is, aki a törlés évében, vagy a törlést megelőző évben vezető tisztségviselő volt, függetlenül attól, hogy ez a jogviszonya a kényszertörlés elrendelésekor már megszűnt.
Az ítélőtábla mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a fellebbező fél által támadható részében helybenhagyta.
A kényszertörléssel érintett gazdasági társaság egykori ügyvezetője az eltiltásról szóló, elsőfokú bírósági rendelkezést helybenhagyó másodfokú határozattal szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte e részben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a reá vonatkozó eltiltó rendelkezés mellőzését. Előadta, hogy a jogerős végzés a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) és (3) bekezdését, Magyarország Alaptörvényének 28. cikkét, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) és (2) bekezdését, valamint a beadvány tartalma szerint a Pp. 164. § (1) bekezdését, illetve 206. § (1) bekezdését sérti. Állította, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) nem tartalmaz átmeneti rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a 2012. március 1. napját követően indult kényszertörlési eljárás során alkalmazandó eltiltás szankciója a jogszabály módosítást megelőzően vezető tisztséget betöltő személyekre - akik a tisztség betöltésekor még az adott rendelkezésnek ismeretében nem lehettek - alkalmazandó-e.
A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél azzal érvelt, jogszabály a hatálybalépést megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettségeket, illetve azt nem teheti terhesebbé, nem vonhat el, illetve nem korlátozhat jogot, nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A jogszabály hatályba lépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Hangsúlyozta, a bíróságoknak a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban teleologikusan, az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezniük. Azt kell feltételezniük, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok a józan észnek és a közjónak megfelelő erkölcsös, és gazdaságos célt szolgálnak.
Mindezekre tekintettel vitatta, hogy a vele szembeni szankció alkalmazásának helye volt.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél maga sem vitatta, hogy az érintett céggel szembeni kényszertörlési eljárás megindításának elrendelésére a kényszertörlési eljárásról szóló jogszabályi rendelkezések hatályba lépését követően, 2012. július 6-án került sor.
A Kúria jogi álláspontja szerint, a másodfokú bíróság helytállóan értelmezte és alkalmazta a fent idézett Ctv. 118. § (1) bekezdését. Helyesen utalt arra, hogy az abban foglaltak szerint, a Gt. 5. § (10) bekezdésében, valamint a Gt. 23. § (3) bekezdésében írt eltiltásról a cégbíróságnak kötelezően rendelkeznie kellett. A Kúria egyet értett abban is az eljárt bíróságokkal, hogy az eltiltás hatálya a cégbíróság 2012. október 8-án kelt végzésének meghozatalát megelőzően egy éven belül ügyvezetői tisztséget betöltött felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félre is kiterjedt, függetlenül attól, hogy megbízatása a kényszertörléskor már nem állt fent.
A 2012. március 1-jétől hatályba lépett Ctv. 118. § (1) bekezdésének rendelkezései azt a célt szolgálják, hogy mindazok kiszoruljanak a gazdasági életből, akik olyan cég működésében, tevékenységének irányításában vettek részt, vagy olyan cég kizárólagos, illetve legalább többségi befolyással rendelkező tulajdonosai voltak, amely kényszertörlési eljárást követően került törlésre. A közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgáló magatartás - függetlenül attól, hogy annak elmaradását a jogszabály milyen szankcióval fenyegeti, vagy fenyegeti-e szankcióval - elvárható a gazdasági élet valamennyi résztvevőjétől, különösen egy jogi személy gazdasági társaság vezető tisztségviselőjétől. Tévesen állítja ezért a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél, hogy a 2012. március 1-jével hatályba lépett Ctv. 118. § (1) bekezdése reá vonatkozóan visszamenőleges hatállyal kötelezettséget állapított meg, illetve kötelezettségét terhesebbé tette. A gazdasági társaság alapítására, valamint a gazdasági társaságban részesedés szerzésére vonatkozó joga, a vezető tisztségviselői tisztség betöltésére való jogosultsága is csak a törvény hatályba lépését követő időre, a cég törlésének elrendelése utánra nyert korlátozást. Így alaptalanul hivatkozott a Jat. 2. § (2), illetve (3) bekezdésének megsértésére.
A Kúria jogi álláspontját erősítik az Alkotmánybíróság 37/2013. (XII. 5.) AB határozatában foglaltak is, miszerint "önmagában az, hogy a jogalanyok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna, hogy a jogszabály miként módosul, nem nyújt lehetőséget a jogbiztonság követelményére alapozva az alaptörvény-ellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag nem indokolható.".
Az adott ügyben egyébként kérdéses, hogy a visszamenőleges hatályú jogalkotás ténye felmerül-e. A törölt társaság társasági szerződését ugyanis 2011. december 27-én módosították. E nappal a korábbi egyedüli tag tagsági viszonya megszűnt és két új tag, köztük az eltiltott vezető tisztségviselő azonos mértékű üzletrésszel vált a társaság tagjává. A tagok a társaság működésének határozatlan időtartamát megváltoztatták, és akként rendelkeztek, hogy a társaság 2011. december 31. napjáig működik. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felet - rendkívül szokatlan módon - egy napra vezető tisztségviselőnek megválasztották. Ezt követően új ügyvezető megválasztásáról, a határozott idő leteltét követően a társaság végelszámolásáról nem rendelkeztek, felszámolását nem kezdeményezték. 2011. december 27-28-án, bár még a Mód. tv. nem került kihirdetésre (kihirdetés időpontja december 30.), de a törvény tartalma ismertté vált, arról a sajtó hírt adott, a december 23-án elfogadott törvény a Parlament honlapján már megismerhető volt. A másodfokú bíróság nem tévedett ezért, amikor a Mód. tv. hivatkozott rendelkezéseinek esetleges alkotmányellenességét az adott tényállás mellett nem vizsgálta. Döntése az Alaptörvény felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 28. cikkével maradéktalanul összhangban áll .
A Kúria mindezekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. március 18.
Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró
(Kúria, Gfv. VII. 30.198/2013.)