adozona.hu
AVI 2014.6.59
AVI 2014.6.59
A fél csak a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig vonhatja vissza a kedvezményes illetékfizetésre vonatokozó sérelmet. Alkalmazott jogszabály: 1990. évi XCIII. tv. 23/A. §, Ket. 34. § (4) bek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2006. november 16-án kelt és a földhivatalhoz illetékkiszabás céljából 2006. november 10-én benyújtott adásvételi szerződéssel ingatlanforgalmazási céllal vásárolt meg egy ingatlant, és kérte kedvezményes illeték alkalmazását. Az elsőfokú adóhatóság a kérelemnek helyt adott és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdése szerinti 2%-os illetékkulcs alkalmazásával állapította meg a vagyonátruházási illetéket, illetve illetékelőleget.
Miv...
AVI 2014.6.59 A fél csak a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig vonhatja vissza a kedvezményes illetékfizetésre vonatokozó sérelmet.
Alkalmazott jogszabály: 1990. évi XCIII. tv. 23/A. §, Ket. 34. § (4) bek.
A felperes 2006. november 16-án kelt és a földhivatalhoz illetékkiszabás céljából 2006. november 10-én benyújtott adásvételi szerződéssel ingatlanforgalmazási céllal vásárolt meg egy ingatlant, és kérte kedvezményes illeték alkalmazását. Az elsőfokú adóhatóság a kérelemnek helyt adott és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdése szerinti 2%-os illetékkulcs alkalmazásával állapította meg a vagyonátruházási illetéket, illetve illetékelőleget.Mivel a felperes által megvásárolt ingatlan tulajdonjoga vonatkozásában peres eljárás indult, a felperes 2008. április 25-én az eljárás felfüggesztését kérte, melyet az elsőfokú adóhatóság elutasított. Ezt követően a felperes 2008. október 18-án az illetékkedvezmény visszavonását kérte azzal, hogy az illetéket az általános illetékkulccsal fizethesse meg.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes illetékkedvezmény visszavonása iránti kérelmét elutasította. Az alperes 4007716966 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes az illetékkedvezmény visszavonása iránti kérelmét határidőn túl, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését követően terjesztette elő.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte és ismertette a perrel érintett ingatlan megvásárlásának körülményeit, illetve az adóhatósághoz benyújtott kérelmeit és az abban hozott határozatokat. Hivatkozott arra, hogy a normál mértékű illeték összegére tekintettel kiszámított illetékkülönbözetet is átutalta. A tárgyaláson előterjesztett nyilatkozatában és előkészítő iratában vitatta a fizetési meghagyás kézbesítésének szabályszerűségét, így az jogerőre sem emelkedhetett.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Itv. 23/A. § (1), (7), (8) bekezdéseire azzal, hogy az ott meghatározott nyilatkozatokat az előírt időpontban és tartalommal kell az illetékhivatalhoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem előterjesztésének fizetési meghagyás (határozat) jogerőre emelkedéséig van helye. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 34. § (4) bekezdése alapján az ügyfél az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat jogerőre emelkedéséig vonhatja vissza.
A felperes a kedvezményes illetéket megállapító határozat ellen nem fellebbezett, az 2007. július 27-én jogerőre emelkedett. Ebből következően a felperesnek 2007. július 26-áig kellett volna indítványoznia a kedvezményes illetékkulcs alkalmazásával szemben a normál vagyonszerzési illeték mértékének alkalmazását, ezt azonban elmulasztotta.
Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a fizetési meghagyás kézbesítésének szabálytalanságára való felperesi hivatkozást sem. E körben utalt a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (VI. 19.) Korm. rendelet (továbbiakban: Pr.) 16. § (1) és (4) bekezdéseire, 18. § (1) bekezdésére. A jogi személy felperes nevében a Pr. 18. § (1) bekezdése szerinti meghatalmazott vette át az iratot, e minőségét a tértivevényen feltüntették. A postai kézbesítéssel kapcsolatos előírások az adóhatóságon nem kérhető számon, a felperesnek módjában állt volna jelezni a postai kézbesítés szabálytalanságát, ezt azonban nem tette meg. A rendelkezésre álló iratok tanúsága szerint a felperes a fizetési meghagyást ténylegesen kézhez vette, tartalmát megismerte, és az abban megszabott határidőben foglalt illetékelőleg-fizetési kötelezettségének is eleget tett.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését azzal, hogy az adóhatósági iratok kézbesítéséről szóló 7004/2008. (AEÉ.7.) APEH irányelv, a Pr., a Ket. és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) szabályai alapján hitelt érdemlően igazoltassa az alperessel, hogy az illetékkiszabást tartalmazó fizetési meghagyás szabályszerűen került kézbesítésre a felperes részére. A felperes álláspontja szerint a kézbesítés nem volt szabályszerű, a fizetési meghagyást nem kapta meg, így az jogerőre sem emelkedhetett.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a fizetési meghagyás szabályszerűen kézbesítésre került, az idő múlására tekintettel a postától ezzel kapcsolatban már adatközlés nem várható.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körű feltárta, az ügyben alkalmazandó jogszabályok ismertetésével és azok helyes értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett. A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a következőkre mutat rá.
Az Itv. 23/A. § (1), (7) és (8) bekezdéseire, a Ket. 34. § (4) bekezdésére figyelemmel a felperes csak a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig vonhatta volna vissza a kedvezményes illetékfizetésre vonatkozó kérelmét. A fizetési meghagyás 2007. július 27-én emelkedett jogerőre, a felperes kérelmét 2008. október 18-án nyújtotta be, azaz határidőn túl. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg az alperesi határozat jogszerűségét.
Az elsőfokú bíróság vizsgálta a fizetési meghagyás kézbesítésének körülményeit, és az e körben kifejtett jogi álláspontjával is egyetértett a Legfelsőbb Bíróság. A fizetési meghagyást a felperes meghatalmazottja vette át, e minőségét a tértivevényen elismerte. A felperes sem az adóigazgatási eljárásban, sem keresetlevelében nem hivatkozott arra, hogy a fizetési meghagyást nem vette át, tartalmát nem ismeri. Erre csak a peres eljárás első tárgyalásán és előkészítő iratában hivatkozott először. Ezt követően sem adta okszerű magyarázatát annak, hogy amennyiben a fizetési meghagyást nem vette át, akkor miért teljesítette az abban foglalt illetékelőleg fizetési kötelezettséget, illetve honnan ismerte annak tartalmát, amelyre mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárásban hivatkozott.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság, Kfv. I. 39.149/2010/5.)