adozona.hu
AVI 2014.6.58
AVI 2014.6.58
A hagyaték tárgyában bekövetkezett változást a hatóságnak figyelembe kell vennie az illeték kiszabása során. Alkalmazott jogszabály: 1990. évi XCIII. tv. 8. § (1) és (3) bek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes édesapja és a felperes nagyszülei 2001. március 22-én tartási és gondozási szerződést kötöttek. Az eltartás, gondozás fejében a felperes édesapja megszerezte a 19106 helyrajzi számú ingatlan tulajdonjogát a felperes nagyszüleinek holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. A felperes édesapjának a tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. A felperes édesapja 2008. február 20-án végintézkedés nélkül elhunyt. A hagyatékát a 2008. augusztus 14-én kelt hagyatékáta...
AVI 2014.6.58 A hagyaték tárgyában bekövetkezett változást a hatóságnak figyelembe kell vennie az illeték kiszabása során.
Alkalmazott jogszabály: 1990. évi XCIII. tv. 8. § (1) és (3) bek.
A felperes édesapja és a felperes nagyszülei 2001. március 22-én tartási és gondozási szerződést kötöttek. Az eltartás, gondozás fejében a felperes édesapja megszerezte a 19106 helyrajzi számú ingatlan tulajdonjogát a felperes nagyszüleinek holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. A felperes édesapjának a tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. A felperes édesapja 2008. február 20-án végintézkedés nélkül elhunyt. A hagyatékát a 2008. augusztus 14-én kelt hagyatékátadó végzéssel adták át a felperes részére. A hagyatékba tartozott a felperes édesapja által a tartási és gondozási szerződés révén megszerzett ingatlan, továbbá egy másik lakóingatlan 23/30 tulajdonrésze, továbbá egy személygépkocsi 1/2 tulajdoni hányada.Az APEH Regionális Igazgatósága megismételt eljárásban a 2009. július 9-én kelt fizetési meghagyásával a felperest 362 116 forint öröklési illeték és 30 348 forint gépjármű öröklési illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes a határozat ellen fellebbezést nyújtott be. A felperes a 2009. július 27-én érkezett fellebbezésében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a nagyszüleivel 2009. január 15-én kötött okiratban a tartási és gondozási szerződést a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal felbontották, mert a szerződés alapján ténylegesen tartás, gondozás nem valósult meg, mivel azt a nagyszülők egészségi állapota nem indokolta, továbbá a felperes édesapja a tartás és gondozás fejében megszerzett ingatlanba nem költözött be, azt továbbra is a nagyszülők használták. A felperes édesapja a betegsége okán nem volt abban a helyzetben, hogy a tartást, gondozást teljesítse. Mindezekre tekintettel a felek az eredeti állapot helyreállításáról rendelkeztek. A felperes ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 319. § (3) bekezdésére, 598. §-ára és 586. § (4) bekezdésére hivatkozással állította, hogy - mivel a szerződés a megkötés időpontjára visszamenő hatállyal felbontásra került - nem szerezte meg a nagyszülők tulajdonát képező lakóingatlant, amelyet a Körzeti Földhivatal időközben a nagyszülők javára vissza is jegyzett. Erre tekintettel ez az ingatlan nem képezte a hagyaték részét, így annak értékével csökkenteni kell a hagyaték tiszta értékét, amelyre figyelemmel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 16. § (1) bekezdés c) pontjára tekintettel az öröklési illeték alóli mentesség illeti meg. Kérte ezért 362 116 forint illeték törlését.
Másodlagosan az Itv. 80. § (1) bekezdés a) pontja alapján kérte az illeték törlését a hagyatékban utóbb bekövetkezett értékcsökkenő változásra tekintettel.
A felperes a 2009. július 27-én kelt és 28-án érkezett fellebbezés kiegészítésében elsődlegesen az illetéknek az Itv. 80. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törlését kérte a határozat saját hatáskörben történő módosításával és csak másodlagosan a kérte a beadványát fellebbezésnek tekinteni.
Az alperes a 2009. október 7-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a felperes a 19106 helyrajzi számú ingatlan tulajdonjogát az örökhagyó halálának bekövetkeztekor öröklés jogcímén megszerezte, tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Az illetékkötelezettség keletkezésének időpontját követően az ingatlan adataiban bekövetkezett változás az illeték kiszabása szempontjából nem bír jelentőséggel. Az alperes kifejtette, hogy az örökhagyó halálát követően a tartási szerződés megszüntetésének nincs az illetékügyben jogi jelentősége. Álláspontja szerint a tartási és gondozási szerződés felbontása fogalmilag kizárt, az csak a jövőre nézve szüntethető meg. A földhivatal a nagyszülők tulajdonjogát is csak később, 2009. január 16-án jegyezte vissza.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a határozat sérti a Ptk. 319. § (3) bekezdését, az Itv. 16. § (1) bekezdés c) pontját. A tartási és gondozási szerződés a megkötés időpontjára visszaható hatállyal felbontható, ezért a tartási és gondozási szerződéssel megszerzett ingatlant a hagyaték értékénél figyelembe venni nem lehet. A tartási és gondozási szerződés felbontása jogszerű volt, mert nem volt teljesítés. Mivel nem volt a hagyaték része a 19106 hrsz.-ú ingatlan, a hagyaték tiszta értéke nem érte el a 20 000 000 forintos értékhatárt, ezért az öröklési illeték alól mentesség illeti meg.
Másodlagosan hivatkozott arra, hogy az illeték az Itv. 80. § (1) bekezdés a) és c) pontjára figyelemmel is törölhető. Az illeték törlését a fellebbezésében is kérte, de az alperes határozata erre a kérelmére vonatkozóan indokolást nem tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, ezért az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolása szerint a felperes a 2009. július 24-én kelt és 27-én érkezett fellebbezését a 2009. július 27-én kelt és 28-án érkezett beadványában pontosította, és elsődlegesen az illeték törlését kérte az Itv. 80. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással. Ennek a kérelemnek az elbírálására az elsőfokú hatóság rendelkezik hatáskörrel, ezért azt az alperes nem volt jogosult elbírálni. Az alperes a fizetési meghagyás ellen benyújtott jogorvoslatként a felperes más irányú kérelmét bírálta el, ezzel elzárta a felperest az Itv. 80. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, kérelemre induló eljárás lefolytatásának lehetőségétől, de az esetleges jogorvoslattól is. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az alperes határozatát jogszabálysértőnek tekintette, azt hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra adott iránymutatás szerint a felperes 2009. július 27-én kelt beadványát törlési kérelemként kell elbírálni, ezért azt az elsőfokú hatóságnak vissza kell küldeni és az elsőfokú hatóságnak kell a törlési kérelem tárgyában határozatot hoznia.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 80. § (1) bekezdés a) pontját, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 37. § (1) bekezdését, a Pp. 215. §-át, 213. § (1) bekezdését, 339. § (1) bekezdését, 335/A. § (1) bekezdését. A felperes mindkét beadványa jogorvoslati kérelemnek tekinthető, mert a felperes az előírt illetékfizetési kötelezettségét sérelmezte, a beadványát a fellebbezési határidőn belül nyújtotta be és a fellebbezését nem vonta vissza. A felperesi beadványok az Itv. 80. § (1) bekezdés a) pontja szerinti külön eljárás lefolytatására irányuló egyértelmű kérelmet nem tartalmaztak, azokat tartalmuk szerint jogorvoslati kérelemként kellett elbírálni. A felperesnek a 2009. július 27-én kelt fellebbezési kérelmet "pontosító" beadványa kifejezetten az elsőfokú határozat megváltoztatására irányult és nem a megindult eljárástól független, külön eljárás megindítására. Mivel az elsőfokú hatóság a beadványban foglaltaknak nem kívánt saját hatáskörben eleget tenni, ezért az iratokat a fellebbezés folytán felterjesztette a másodfokú hatósághoz.
A felperes beadványát fellebbezésnek kellett tekinteni a Ket. 37. § (1) bekezdése alapján is. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy a fellebbezés elbírálásával az alperes a felperest jogorvoslati jogától fosztotta meg. Az Itv. 80. § (1) bekezdés a) pontja szerinti eljárás kezdeményezésére az illetéket kiszabó határozat jogerőre emelkedését követően van csak lehetőség. A fizetési meghagyás azonban a perbeli esetben nem emelkedett jogerőre a benyújtott jogorvoslati kérelemre tekintettel. Az Itv. 80. § (1) bekezdése a) pontja szerinti kérelem elévülési időn belül bármikor és akár többször is előterjeszthető, így a felperesnek ezt a kérelmet bármikor lehetősége van újra benyújtani. Az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, mert a felperes sem a keresetben, sem a per első tárgyalásán nem sérelmezte a beadványának fellebbezésként történő elbírálását. Álláspontja szerint az ügy érdemében jogszerű és megalapozott határozatot hozott, mert az öröklés jogcímén megszerzett ingatlan a hagyaték része és a tartási és gondozási szerződés felbontása a törvényes öröklés útján történő vagyonszerzést nem érinti.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Az alperes személyében a felülvizsgálati eljárás során két ízben is jogszabályon alapuló jogutódlás következett be, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a Kfv. 4. és a Kfv. 5. számú végzéseivel megállapított.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
Az alperes a Pp. 213. § (1) bekezdésének és a 215. §-ának megsértésére helytállóan hivatkozott. A felperes a keresetében nem sérelmezte azt, hogy a 2009. július 28-án érkezett, fellebbezését pontosító beadványát fellebbezésként bírálták el, csak azt, hogy az alperes határozatának indokolása hiányos, az Itv. 80. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törlési kérelem elutasításának indokát nem tartalmazza. A felperes fellebbezési beadványai nem az illeték törlésére irányuló külön eljárás megindítására irányultak, hanem a fizetési meghagyásban kiszabott 362 116 forint öröklési illeték törlésére abból az okból, hogy a hagyaték tárgyában változás következett be és két jogszabályi hivatkozás, az Itv. 16. § (1) bekezdés c) pontja vagy az Itv. 80. § (1) bekezdés a) pontja alapján tartotta teljesíthetőnek a felperes az illeték eltörlését, azaz a kiszabott illeték összegének megváltoztatását. Az elsőfokú bíróság ezért jogsértően, a kereseti kérelmen túlterjeszkedve állapította meg, hogy az alperes jogsértést követett el, amikor a felperes beadványát fellebbezésként elbírálta. A felperes a fellebbezését nem vonta vissza, elsősorban a kérelme saját hatáskörben történő teljesítését kérte, ennek hiányában a fellebbezése elbírálását. Az elsőfokú hatóság a felperesi beadványban foglaltakat nem találta teljesíthetőnek, ezért jogszerűen járt el, amikor az iratokat a fellebbezés elbírálása végett az alpereshez felterjesztette és az alperes jogszerűen bírálta el a fellebbezést.
Az alperes határozata a hiányos indokolás ellenére abban a körben megalapozott, hogy az Itv. 80. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törlési kérelemnek nem tehetett eleget, mert az csak jogerős határozat esetén terjeszthető elő, így az ez irányú kérelem elutasítása indokaként erre a határozatában hivatkoznia kellett volna.
A felperes a 2009. július 27-én érkezett fellebbezésében a fizetési meghagyásban kiszabott illeték megváltoztatását kérte, elsődlegesen arra való hivatkozással, hogy a tartási és gondozási szerződés a szerződés megkötésére visszamenő hatállyal felbontásra került, így a tartási és gondozási szerződés folytán megszerzett ingatlan nem része a hagyatéknak, ezért az Itv. 16. § (1) bekezdés c) pontja alapján - a hagyaték tiszta értékére figyelemmel - mentes az öröklési illeték alól. A másodfokú hatóság a fellebbezés kapcsán az Itv. 16. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt mentesség kapcsán téves álláspontra jutott.
A felperes a keresetében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a Ptk. 319. § (3) bekezdése alapján és a Ptk. 598. §-a és 586. § (4) bekezdése értelmében a tartási szerződésnek a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal történő felbontására tekintettel a debreceni 19106 helyrajzi számú ingatlan nem képezte a hagyaték részét. Tévedett az alperes, amikor olyan megállapítást tett, hogy a tartási és gondozási szerződés csak és kizárólag a jövőre nézve szüntethető meg. Mivel a perbeli esetben az alperes által kétségbe nem vontan és nem vitatottan a tartási és gondozási szerződést felbontó okiratban a felek úgy nyilatkoztak, hogy tényleges teljesítésre egyik fél részéről sem került sor, a teljesítés hiányára tekintettel jogszerű volt a tartási és gondozási szerződésnek a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal történő felbontása. Mivel ez a körülmény az illeték kiszabása iránti eljárásban még a jogerő beállta előtt bekövetkezett, azt a hatóság nem hagyhatta volna figyelmen kívül. A hagyaték tárgyában bekövetkező változásra tekintettel a hagyaték tiszta értéke megváltozott, így a tartási és gondozási szerződés folytán megszerzett ingatlant nem lehet a hagyaték részének tekinteni.
Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság az ügy érdemében helytállóan döntött, amikor az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, azonban a hatályon kívül helyezés indokát tévesen határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság az indokolás módosításával a jogerős ítéletben foglalt döntést az ügy érdemét érintően megalapozottnak találta, mert az alperes figyelmen kívül hagyta a Ptk. 319. § (3) bekezdését, 598. §-át és 586. § (4) bekezdését és azt a tényt, hogy a hagyaték tárgyában bekövetkezett változást a hatóságnak figyelembe kell vennie az illeték kiszabása során. Mivel a tartási és gondozási szerződést visszamenő hatállyal bontották fel, úgy kell tekinteni, hogy a felperes a debreceni 19106 helyrajzi számú ingatlant meg sem szerezte, az nem része a hagyatéknak, így az Itv. 8. § (1) bekezdése és (3) bekezdése alapján a hagyaték tiszta értékét újra ki kell számítani. Az alperesnek a fellebbezést ismételten el kell bírálnia és a fentiekben kifejtettekre figyelemmel kell döntést hoznia.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az indokolás megváltoztatásával hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság, Kfv. VI. 39.107/2010/6.)