adozona.hu
AVI 2014.6.55
AVI 2014.6.55
A fuvarozó alkalmazottaiért és azon személyek mulasztásaiért, akiket a fuvarozás teljesítése érdekében igénybe vesz, úgy felel, mintha saját cselekménye vagy mulasztása lett volna. (CMR Egyezmény 32. cikk.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
H. Gy. gépkocsivezető - 2008. szeptember 1-jén - kilépésre jelentkezett a vámhivatalnál a felperes tulajdonában lévő járművel. Ellenőrzés során a vámhatóság megállapította, hogy a jármű tengely túlterhelése 640 kg, ezért kötelezte a jármű vezetőjét 300 000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére. A fellebbezés folytán eljárt alperesi jogelőd a 2008. október 2-án hozott határozatával ezt az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A jármű vezetője kérte a határozatok bírósági felülvizsgálatát. A meg...
AVI 2014.6.55 A fuvarozó alkalmazottaiért és azon személyek mulasztásaiért, akiket a fuvarozás teljesítése érdekében igénybe vesz, úgy felel, mintha saját cselekménye vagy mulasztása lett volna.
(CMR Egyezmény 32. cikk.)
H. Gy. gépkocsivezető - 2008. szeptember 1-jén - kilépésre jelentkezett a vámhivatalnál a felperes tulajdonában lévő járművel. Ellenőrzés során a vámhatóság megállapította, hogy a jármű tengely túlterhelése 640 kg, ezért kötelezte a jármű vezetőjét 300 000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére. A fellebbezés folytán eljárt alperesi jogelőd a 2008. október 2-án hozott határozatával ezt az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A jármű vezetője kérte a határozatok bírósági felülvizsgálatát. A megyei bíróság - a 2009. március 18. napján hozott ítéletében - az alperesi jogelőd határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperesi jogelődöt új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletében megállapította, hogy a közigazgatási bírság kiszabására alappal került sor, mert a szabályszegés megvalósult, de a hatóság nem a megfelelő személyt bírságolta meg. A közúti közlekedés szabályainak megszegéséből eredő jogkövetkezményekért ugyanis nem a munkavállalót, hanem a munkáltatót, illetve a gépjármű üzembentartóját, tulajdonosát terheli felelősség.
A jogerős ítélet 2009. március 31-én érkezett meg a hatósághoz, amely azt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közigazgatási szervnek 2009. április 9-én küldte meg.
Az első fokon eljárt közigazgatási szerv a 2009. április 30. napján hozott határozatában kötelezte a felperest 300 000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére, és e határozatát még aznap postai úton kézbesítette. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes a jármű közlekedése alkalmával nem rendelkezett a Magyar Közút Kht. útvonal engedélyével, márpedig a megengedettnél nagyobb terhelést meghaladó közigazgatási szállítmányok esetén a 4/1999. (II. 12.) KHVM rendelet 1. számú mellékletében megadott útvonal engedélyt köteles lett volna megkérni.
Hivatkozott a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Genfben az 1956. évi (V. 19.) napján kelt egyezmény kihirdetéséről szóló 1971. évi törvényerejű rendelet (a továbbiakban: CMR Egyezmény) 3. cikkére is, és ezek alapján írta elő a felperes bírság fizetési kötelezettségét a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. § (4) bekezdésében, és 20. § (1) bekezdésének h) pontjához kapcsolódó 8. táblázatban foglaltak szerint.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperesi jogelőd a 2009. június 23. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. E határozat 2009. július 1. napján került szabályszerűen kézbesítésre a felperesnek.
Az alperesi jogelőd - a fellebbezésben előadottakra figyelemmel - rögzítette, hogy az eljárásra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései az irányadók, ezeket az elsőfokú hatóság betartotta, és a 111. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő érdemi döntést hozott. A tengelyterhelés túllépése bizonyíthatóan bekövetkezett, és a felperes az eljárás során nem közölt olyan új adatot, vagy tényt, amely korábbitól eltérő határozat meghozatalára alapot adhatott volna. Utalt arra, hogy mivel a felperes a közigazgatási bírságot a járművezetővel szemben hozott eljárás során már megfizette, nem köteles annak ismételt megfizetésére. Hangsúlyozta egyben, hogy a felperes jogi képviselője részt vett a járművezető keresete alapján indult eljárásban, jogait érvényesíthette, a hat hónapos elévülési idő nem telt el, és az ügyintézési határidőt is betartotta.
A felperes keresetében a terhére hozott határozatok hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú közigazgatási szerv nem volt jogosult határozathozatalra, mivel az "állított jogsértő cselekmény" elkövetése óta hat hónap már eltelt. Kifogásolta, hogy nem értesítették az eljárás megindulásáról, és előadása szerint a jármű nem volt túlterhelt, vitatta a mérés módszerét és végeredményét is. Hivatkozott arra, hogy a munkavállaló által elkövetett jogszabálysértésért nem terheli automatikusan felelősség, az alperesi jogelőd által alkalmazott jogszabály alkotmányellenes, mivel nem rendelkezik az elévülésről, és kérte, hogy a megyei bíróság kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.
Jogi álláspontja a következő volt:
A felperes tévesen hivatkozott elévülésre, mert jelen ügyben az eljárást nem a szabálysértésről szóló törvény, hanem a jogerős ítélettel elrendelt közigazgatási eljárásra vonatkozó szabályok, azaz a Ket. szerint kellett lefolytatni, és a Ket., továbbá a Kkt. a határozat meghozatalakor nem tartalmazott elévülésre vonatkozó szabályozást.
Az alperes, illetve annak elsőfokú hatósága nem követett el az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem pótolható eljárási jogszabálysértést. A hatóság határozatát, figyelemmel a kézbesítésekre is, 30 napon belül hozta meg, és az értesítés megtörténte sem eredményezhetett volna a felperes javára olyan időeltolódást, amely a 2009. augusztus 1-jén hatályba lépő jogszabályi előírások alkalmazását lehetővé tette volna.
Az alperes a Ket. 111. § (3) bekezdésének megfelelően járt el, nem terhelte további tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettség, a felelős személyt is helyesen, a jogerős ítéletnek és a CMR Egyezményben foglaltaknak megfelelő állapította meg.
A felperes a perben - a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva - nem bizonyította a mérőműszer hiteltelenségére, a mérés szabálytalanságára vonatkozó kereseti előadását sem, ezért az alperes határozata a vitatott körben nem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát, vagy a megyei bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. A felperes a határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy vele szemben - mivel a cselekmény óta már hat hónap eltelt - nem lehetett volna eljárást indítani, a döntések "alkotmányellenes anyagi jogszabályokat alkalmaznak", hivatkozott határidő túllépésekre, sérelmezte értesítésének elmaradását, kifejtette, hogy a munkavállaló által elkövetett szabályszegésért nem terheli automatikusan felelősség, a hatóság nem tett eleget a tényállás megállapítási és felderítési kötelezettségének, és azt hangsúlyozta, hogy a cselekmény enyhébb elbírálás alá esett volna a később kihirdetett, illetve hatályba lépő jogszabályi rendelkezések értelmében.
A Legfelsőbb Bíróság, mivel a felülvizsgálati kérelem jogszabályhely megjelölése nélkül került előterjesztésre, felhívta a felperest a vitatott jogszabályhelyek, vagy általa megsértettnek tekintett jogszabályhelyek megjelölésére. A felperes 4. sorszám alatti hiánypótlásában a Ket. 1-5. §-ában, 19. §, 29. §, 33. §, 50. §, 51. §, 68. §, 70. §, 111. §-át, valamint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 102-104. §-ait jelölte meg.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban nem lehet hivatkozni olyan új tényre, körülményre, bizonyítékra, vagy jogcímre, amely nem volt az ezt megelőző eljárás tárgya [BH 2002.283., és BH 2002.447.; Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése].
E szabályozásra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet csak azon jogcímek tekintetében bírálhatta felül, amelyek a rendkívüli jogorvoslati eljárást megelőző alapeljárásnak is részei voltak. E körben pedig a Legfelsőbb Bíróság - a rendelkezésére álló iratok alapján - azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet tényállása jogszerű, az érdemi döntés megfelel a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek.
A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja a megyei Bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontot, és annak megismétlése nélkül a felülvizsgálati kérelemben előadottakra figyelemmel csupán a következőkre kíván rámutatni:
Az alperesi jogelőd, illetve elsőfokú szerve nem szabálysértési, nem munkaügyi, hanem jogerős bírói ítélettel elrendelt közigazgatási eljárást folytatott le. A Ket. 111. §-ának (3) bekezdése értelmében e hatóságokat kötötte a jogerős ítélet rendelkező része és indokolása, az új eljárást ennek megfelelően kellett lefolytatniuk, és e kötelezettségüknek eleget tettek, mert a keresettel támadott határozatok teljes körűen megfelelnek a jogerős ítéletben foglaltaknak.
A közigazgatási perben eljáró bíróságnak - a Pp. 339/A. §-a értelmében - a keresettel támadott közigazgatási határozatokat a meghozatalukkor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján kell felülvizsgálnia. E törvényi követelményt a megyei bíróság jelen ügyben hozott jogerős ítélete teljesíti, mert a Ket. és a Kkt. a határozatok meghozatalakor, ideértve az alperesi jogelőd jelen ügyben keresettel támadott határozatát, és ennek kézbesítési időpontját is, nem tartalmazott elévülésre vonatkozó szabályozást.
A felperes érvelésével ellentétben a megyei bíróság - az iratszerűen rögzített adatokra és ezek okszerű, a logika szabályainak is megfelelő értékelésére figyelemmel - helytállóan állapította meg, hogy semmiképpen nem állhatott volna elő jelen ügyben az a helyzet, hogy a jogerős ítélettel elrendelt közigazgatási hatósági eljárás elhúzódása okán a felperes esetében a rá nézve kedvezőbb, 2009. augusztus 1-je utáni jogszabályi rendelkezések kerülhessenek alkalmazásra.
Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő megindítása napján kezdődik. A jelen ügyben a Ket. 19. §-ában, 33. §-ában foglalt jogszabályi rendelkezések betartásra kerültek, mivel az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz a jogerős ítélet és az iratok 2009. április 9-én kerültek megküldésre, és az elsőfokú határozat meghozatalára 2009. április 30-án sor került.
Jelen ügyre irányadó szabályokat nem a felperes által hivatkozott Mt. rendelkezések, hanem a CMR Egyezmény 3. cikke rögzíti. Ez utóbbi értelmében a fuvarozó alkalmazottai és minden más olyan személy cselekményéért, valamint a mulasztásáért, akinek szolgálatát a fuvarozás teljesítése céljából igénybe veszi, úgy felel, mintha a saját cselekménye vagy mulasztása lett volna. A felperes ezért tévesen vitatta felelősségét.
Jelen ügyben a Legfelsőbb Bíróság nem találta indokoltnak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a szerinti eljárás kezdeményezését. (BH 1994.448.)
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság, Kfv. V. 39.138/2010/7.)