adozona.hu
AVI 2014.6.53
AVI 2014.6.53
Az adóbírság nem mérsékelhető, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával függ össze Alkalmazott jogszabály: 2003. évi XCII. tv. 171. § (2) bek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperes személyi jövedelemadó, százalékos egészségügyi hozzájárulás és általános forgalmi adó adónemekre kiterjedő bevallásainak utólagos vizsgálatát végezte 2001-2005. adóévek vonatkozásában. Ennek eredményeként a felperest adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
Az adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálata körében a megyei bíróság 7.K.30.314/2008/13. sorszámú ítéletével az adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte, és az els...
AVI 2014.6.53 Az adóbírság nem mérsékelhető, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával függ össze
Alkalmazott jogszabály: 2003. évi XCII. tv. 171. § (2) bek.
Az elsőfokú adóhatóság a felperes személyi jövedelemadó, százalékos egészségügyi hozzájárulás és általános forgalmi adó adónemekre kiterjedő bevallásainak utólagos vizsgálatát végezte 2001-2005. adóévek vonatkozásában. Ennek eredményeként a felperest adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.Az adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálata körében a megyei bíróság 7.K.30.314/2008/13. sorszámú ítéletével az adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az első fokú adóhatóság a megismételt eljárásban megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban összesen 15 gépjárművet értékesített. Az adóhatóság álláspontja szerint a felperes e tevékenységét üzletszerűen, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: régi Áfa. tv.) hatálya alá eső tevékenységként végezte.
Ezért a felperes terhére 2003., 2004. és 2005. adóévek vonatkozásában összesen 1 041 000 Ft személyi jövedelemadó, illetve általános forgalmi adó adókülönbözetet állapított meg. Ezen túlmenően a felperest adóbírság megfizetésére kötelezte és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. december 1-jei határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az adóhatóság határozatainak hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes gépjárművek értékesítését ismétlődően, rendszeresen végezte, az értékesítések számából következően e tevékenysége tartós jellegű. Ezért a régi Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése alapján a felperest általános forgalmi adó fizetési kötelezettség terhelte. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, és az adóbírság kiszabására is jogszerűen került sor, annak mérséklésére nem volt lehetőség. Szintén jogszerűen került felszámításra az adókülönbözet után késedelmi pótlék.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Előadta, hogy tevékenysége a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 58. §-a alapján ingó értékesítéséből származó bevétel szabályai szerint adózott. Vitatta, hogy tevékenysége üzletszerűnek minősül és hangsúlyozta, hogy az üzletszerű gazdasági tevékenység meghatározása még képzett szakember számára sem könnyű feladat, ezért a felperes mindenképpen kellően körültekintő módon járt el, a vele szemben alkalmazott adóbírság mérsékelhető. Hivatkozott arra, hogy több pénzügyi szakembertől tájékozódott a gépkocsi-értékesítések adózásával kapcsolatban, és azt a választ kapta, hogy az Szja. tv. alapján kell adóznia. Előadta, hogy a gépkocsikat kizárólag magánhasználatra vásárolta, majd használhatóvá tette, és amikor arra lehetőséget látott, a gépkocsikat lecserélte jobb műszaki állapotú másik gépjárműre. A felperesi álláspont szerint a 2003. évben értékesített gépjárművek utáni adókötelezettség elévült, amit az adóhatóságnak észlelnie kellett volna. Az elévült adókötelezettség megállapítása lényeges eljárási hiba. E körben hivatkozott az Art. 164. § (1) bekezdésére, 180. §-ára, 182. § (1) bekezdésére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy a jogerős ítélet okszerű jogi következtetésre jutott, amelynek felülmérlegelésére kirívó iratellenesség vagy nyilvánvaló logikai hiba hiányában nincs lehetőség. A régi Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése alapján előadta, hogy a felperes a gépjármű-értékesítéseket rendszeresen, ismétlődően, tartós jelleggel végezte, azt gazdasági tevékenységnek kell tekinteni, melynek alapján a felperes az általános forgalmi adó alanya. Áfa-fizetési kötelezettsége a régi Áfa. tv. 16. § (1) bekezdés, 40. § (1) bekezdése alapján állt fenn. Állította, hogy eljárása során az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésében előírt tényállás tisztázási kötelezettségének megfelelően eleget tett. Hivatkozott arra, hogy az adó és a késedelmi pótlék mérséklésére az Art. 165. § (4) bekezdésére, 171. § (2) bekezdésére figyelemmel nem volt lehetőség, mert az adóhatóság a felperesnél többletbevételt tárt fel.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy az adóhatósági határozat indokolása ugyan rögzíti, hogy az adó megállapításához való jog a 2002. év vonatkozásában elévült (elsőfokú határozat 10. oldal utolsó előtti bekezdése), ennek ellenére az üzletszerűség megállapítása alapjául szolgáló táblázatban 2002. évi értékesítéseket is szerepeltet. A felperes felülvizsgálati kérelmében e körülményre nem hivatkozott, csupán azt kifogásolta, hogy a 2003. évre vonatkozóan következett be elévülés.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a régi Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A bizonyítékok felülmérlegelésére, további bizonyítás felvételére nem jogosult. A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a Legfelsőbb Bíróságot is köti (BH 2002.29., BH 1996.505.). Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem találta jogszabálysértőnek a megyei bíróság azon álláspontját, hogy az adóhatósági határozatban megállapított és értékelt gépjármű-értékesítések a régi Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése szerinti gazdasági tevékenységnek minősülnek, miután a felperes a gépjármű-értékesítéseket bevétel elérése érdekében, rendszeresen, illetve üzletszerűen végezte. A 2009. december 11-én a felperesnek kézbesített jogerős alperesi határozatra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a felperes 2003. adóévi kötelezettség elévülésére vonatkozó előadását sem. Az Art. 164. § (1) bekezdése értelmében ugyanis az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást kellett volna tenni. A 2003. évi gépjármű-értékesítések gazdasági tevékenységként való végzéséhez kapcsolódó áfa-bevallást 2004. évben kellett volna megtenni. Az ez évi adókötelezettség tehát 2003. december 31-től számított 5 év elteltével évült volna el. [A régi Áfa. tv. 2003. december 31-ig hatályos 47. § (2) bekezdése a negyedéves és a havi bevallásra kötelezettek mellett ugyanis ismerte az éves adóbevallás intézményét is, amennyiben az adóalany tárgyévet megelőző évben teljesített termékértékesítésének és szolgáltatásnyújtásának adó nélküli összesített ellenértéke a 8 millió Ft-ot nem haladta meg.] Ezért a 2003. évi áfa-kötelezettség megállapításához való jog az alperesi határozat kézbesítéséig nem évült el.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet a felperes terhére megállapított adóbírság és késedelmi pótlék mérséklése körében sem. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy az Art. 171. § (2) bekezdése kizárja az adóbírság mérséklésének lehetőségét akkor, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával függ össze. A felperes bevételét általános forgalmi adófizetési kötelezettsége vonatkozásában elmulasztotta bevallani, ezért az adóbírság általános mértékű 50%-os kiszabása nem jogszabálysértő.
A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet nem ellentétes az Art. 164. § (1) bekezdésében, 180. § és 182. § (1) bekezdésében foglaltakkal, illetve megfelel a régi Áfa. tv. 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) bekezdésében, 44. §-ában foglaltaknak. A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a felperes adóügyében a régi Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésének szabályai nem alkalmazhatók, az ugyanis a bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany vonatkozásában fogalmazza meg a körültekintő eljárás követelményét.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság, Kfv. I. 35.029/2011/5.)