adozona.hu
AVI 2014.5.49
AVI 2014.5.49
A behozatali vámköteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása esetén vámtartozás keletkezik [2913/92/EGK Tanácsi rendelet 203. cikk (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A svájci vámhatóság 2007. április 14-én az árutovábbítási eljárás alá vont 14 csomag, 6113 kg bruttó tömegű, 26 414 EUR vámértékű nem közösségi árut, gázturbina alkatrészt, amely során rendeltetési hivatalként az 1. számú Repülőtéri Vám- és Pénzügyőri Hivatalt határozta meg. Az árutovábbítási vámeljárás alá vont küldemény a bemutatási határidőn belül nem került bejelentésre a rendeltetési vámhivatalnál. A svájci vámhatóság keresési eljárást indított, aminek eredményeként azt állapította meg, ...
AVI 2014.5.49 A behozatali vámköteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása esetén vámtartozás keletkezik [2913/92/EGK Tanácsi rendelet 203. cikk (1) bek.]
A svájci vámhatóság 2007. április 14-én az árutovábbítási eljárás alá vont 14 csomag, 6113 kg bruttó tömegű, 26 414 EUR vámértékű nem közösségi árut, gázturbina alkatrészt, amely során rendeltetési hivatalként az 1. számú Repülőtéri Vám- és Pénzügyőri Hivatalt határozta meg. Az árutovábbítási vámeljárás alá vont küldemény a bemutatási határidőn belül nem került bejelentésre a rendeltetési vámhivatalnál. A svájci vámhatóság keresési eljárást indított, aminek eredményeként azt állapította meg, hogy a behozatali vámköteles árut a vámfelügyelet alól jogellenesen elvonták.Az elsőfokú hatóság határozatában a felperes jogelődjét, a E. Kft.-t nem közösségi jellegű áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása miatt mint fuvarozót 1 306 384 Ft általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte.
Az alperesi jogelőd a 2009. április 10. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperesi jogelőd érdemi döntését a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 96. cikk (2) bekezdésében, 203. cikk (1)-(3) bekezdéseiben, 221. cikk (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes, aki az árutovábbítási vámeljárásban fuvarozóként vett részt, adósnak minősül, mivel felelősséget vállalt azért, hogy az áru az előírt határidőn belül a vámhatóság által hozott rendelkezések betartása mellett bemutatásra kerül a rendeltetési vámhivatalnál, de e kötelezettségének - általa sem vitatottan - nem tett eleget. A behozatali vámköteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása miatt a hatóságnak a vámtartozás kiszabása iránt kellett intézkednie.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a hatóságok megszegték a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 15. § (1) bekezdését, mivel jogelődje már az első fokú határozat meghozatalát megelőzően, 2008. február 29-én átalakulás folytán megszűnt. Hivatkozott az eljárási határidő be nem tartására, a Ket. 33. § (1) bekezdésének megsértésére is. Kifejtette, hogy az alperesi jogelőd határozata nem felel meg a Vámkódex 96. cikk (2) bekezdésében és 202. cikk (3) bekezdésében foglaltaknak, mivel nem tudta és nem is kellett tudnia, hogy az árut be kell mutatnia a vámhatóságnak.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes eljárása során nem követett el olyan eljárási jogszabálysértést, ami az ügy érdemére kiható, lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható jogszabálysértésnek minősülne.
A felperes kötelessége lett volna a jogutódlás bejelentése, mivel tudott a vámigazgatási eljárásról, és az első fokú határozat elleni fellebbezést is a jogelőd megbízásából, de a jogutód nevében adta be a meghatalmazott, ezért alaptalan az ügyféli jogállást vitató kereseti érvelés.
A felperesi jogelőd a nem közösségi, Svájcból származó árutovábbítási eljárásban fuvarozóként vett részt, amely során megvalósult a küldemény vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása, mivel az előírt határidőn belül nem kezdeményezte a szállítmány vám elé állítását. Az alperes tehát megalapozott és jogszerű döntést hozott akkor, amikor megállapította a vámtartozás miatti fizetési kötelezettséget. A felperes a perben sem bizonyította a keresettel támadott közigazgatási határozatok jogszabálysértő voltát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg a Ket. 33. §-ában, 50. § (1) bekezdésében, a Vámkódex 96. cikk (2) bekezdésében, 203. cikk (3) bekezdésében és a Pp. 163. §-ában foglaltaknak.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Vámkódex 96. cikk (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a főkötelezett (1) bekezdésben rögzített kötelezettségeitől függetlenül, az áru fuvarozója vagy címzettje, aki abban a tudatban veszi át az árukat, hogy azokat közösségi árutovábbítási eljárás keretében szállítják, szintén felelős azért, hogy az árut az előírt határidőn belül sértetlenül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával a rendeltetési vámhivatalnál bemutassák.
A Vámkódex 203. cikk (3) bekezdése értelmében adós:
-az a személy, aki az árut elvonta a vámfelügyelet alól,
-bármely személy, aki részt vett az áru elvonásában, és tudomása volt vagy tudomása kellett legyen arról, hogy az árut elvonják a vámfelügyelet alól,
-bármely személy, aki a szóban forgó árut megszerezte vagy birtokban tartotta, és az áru megszerzésekor, vagy átvételekor tudomása volt vagy tudomása kellett legyen arról, hogy azt elvonták a vámfelügyelet alól, és
-adott esetben, az áru átmeneti megőrzéséből vagy az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek teljesítésére kötelezett személy.
A behozatali vámköteles áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása esetén vámtartozás keletkezik [Vámkódex 203. cikk (1) bekezdése].
Az ügyben irányadó tényállásra figyelemmel a megyei bíróság ítélete teljes körűen megfelel az előzőekben említett jogszabályi rendelkezéseknek. A felperes, illetve jogelődje ugyanis a vámeljárásban professzionális közreműködőként, fuvarozóként vett részt, emiatt, és mert az okmányoknak része volt a számla, amely egyértelműen rögzítette az áruk svájci eredetét, tisztában kellett lennie azzal, hogy Svájc nem a közösség vámterülete, és azzal is, hogy nem közösségi, hanem svájci származású árut szállít. Azt pedig a felperes elismerte, hogy nem kezdeményezte a nem közösségi áru vám elé állítását.
A felperes által hivatkozott eljárási jogszabálysértések tekintetében az elsőfokú bíróság jogszerűen utalt arra, hogy ezek nem minősíthetők az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértéseknek, ezért nem adhatnak alapot az alperesi jogelőd által hozott, érdemben megalapozott és jogszerű határozat hatályon kívül helyezésére. Helytállóan rögzítette az elsőfokú bíróság a felperes mint jogutód közigazgatási eljárásban való részvételére vonatkozó tényeket is, és a rendelkezésére álló adatok okszerű értékelésével vonta le azt a ténybeli és jogkövetkeztetést, mely szerint a felperesi jogelőd, illetve a felperes beletartozik a Vámkódex által meghatározott vámfizetésre kötelezhető adósok körébe.
Az alperes a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a jogvita eldöntése szempontjából releváns, az előzőekben nevesített anyagi jogi, jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő tényállást tisztázta, tehát eleget tett a Ket. 50. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségének.
A felperes tévesen hivatkozott a Pp. 163. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértésére, mivel a perben nem ajánlott fel olyan bizonyítást, melyet a bíróság alaptalanul vagy indokolatlanul mellőzött volna. Nincs ugyanis ügydöntő jelentősége annak, hogy a vámárut két helyen rakodták fel, mivel az árutovábbítási eljárás egy számon indult 6113 kg áru megjelölésével, és a fuvarlevél mögött ott volt a számla, amely egyértelműen és kifejezetten rögzítette az áru nem közösségi származását.
Az előzőekben részletezettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben jogszerű, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 39.156/2010.)