adozona.hu
AVI 2014.5.47
AVI 2014.5.47
Az adóhatóságnak a mulasztás súlyához igazodó, az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot kell kiszabni (2003. évi XCII. tv. 172. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság kötelezte a felperest 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére a 08650 számú "bevallás az általános forgalmi adó negyedéves kötelezettségének és jogosultságának összegéről" elnevezésű bevallás benyújtásának elmulasztása miatt.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 26. § (1) bekezdésére, 31. § (2) bekezdésére...
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 26. § (1) bekezdésére, 31. § (2) bekezdésére, 175. § (9) bekezdésére, 172. § (1) bekezdés c) pontjára és (18) bekezdésére alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes bevallási kötelezettségének kizárólag elektronikus úton tehetett volna eleget 2008. április 21. napjáig. A felperes azonban a bevallási kötelezettségét csak 2008. október 20-án teljesítette. Nem fogadta el a mulasztás kimentésére, hogy a felperes előadása szerint hosszú időn keresztül sikertelenül kísérelte meg az ügyfélkapu létesítését, illetve, hogy papír formátumban becsatolta volna a bevallását. A felperes javára értékelte, hogy hasonló mulasztás miatt szankció alkalmazására még nem került sor, ezért a bírság összegét a kiszabható 500 000 Ft helyett annak 20%-ában írta elő.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését kérte arra alapítottan, hogy mulasztás nem terheli, és az Art. 175. § (1) bekezdése lehetővé tette az elektronikus úton történő bevallás benyújtása helyett a papír formátumban történő teljesítést is. Hivatkozott továbbá arra, hogy nem tudta elhárítani azt a műszaki, technikai akadályt, amellyel az ügyfélkaput meg lehetett volna nyitni. Az elektronikus rendszerek és módszerek nem megfelelő volta nem róható a terhére, és hangsúlyozta, hogy a tőle elvárható körültekintéssel járt el.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Jogi álláspontja a következő volt:
Az adóhatóságnak eljárása során figyelemmel kell lennie az Art. 97. § (6) bekezdésére, és az adózó javára szolgáló tényeket is fel kell tárnia, a mérlegelési, méltányossági jogkörbe tartozó határozatoknak pedig kellő mértékben feltárt tényállást kell tartalmazniuk az ennek alapjául szolgáló bizonyítékokkal és a bizonyítékok okszerű mérlegelésével együtt. Kiemelte, hogy az Art. 172. § (21) bekezdése lehetőséget ad a bírságolás mellőzésére.
Osztotta a felperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy ha az adóhatóság elektronikus bevallási rendszere nem működik, és az ügyfélkapu-regisztráció az adózó érdekkörén kívül eső okból nem teljesíthető, akkor az adózó papír alapon is benyújthatja a bevallását. Ebben az esetben az adóhatóságnak a bírság kiszabását mellőznie kellett volna, mivel az adózó rendeltetésszerűen gyakorolta a jogait, és nem róható a terhére az elektronikus rendszerben fellépő hiba. Nem volt alap a mulasztási bírság kiszabására, a felperes a tőle elvárható minden lehetőséget megragadva járt el annak érdekében, hogy kötelezettségét teljesítse, papír formátumban is becsatolta a bevallását. Az alperes a rendelkezésére álló bizonyítékokat nem okszerűen értékelte ezért, jogszabálysértő döntést hozott.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy érdemi döntése megalapozott és jogszerű volt, megfelelt az Art. 172. § (21) bekezdésében foglaltaknak. Kifejtette, hogy megítélése szerint a felperes nem az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva, az iratok alapján a következőket állapította meg:
A perben nem volt vita a felek között a tekintetben, hogy az Art. 31. § (1) bekezdése, az 1. számú melléklet I/B./3. a) pontja alapján a felperes a 08650 számú bevallás az általános forgalmi adó negyedéves kötelezettségének és jogosultságának összegéről elnevezésű bevallás benyújtására volt kötelezett, amelynek határideje 2008. I. negyedévére az Art. 1. számú melléklet I/B/1. a) pontja értelmében 2008. április 21. napja volt. A felperes ezen időpontig a bevallási, benyújtási kötelezettségének nem tett eleget.
Az adóhatóság a 2008. május 19-én kelt - felperes részére 2008. július 1. napján kézbesített - levélben tájékoztatta a felperest arról, hogy bevallását 2008. április 21-ig kellett volna benyújtania, és határidő kitűzésével felszólította a bevallás elektronikus úton történő teljesítésére, egyidejűleg figyelmeztette a mulasztás esetén alkalmazható jogkövetkezményekre.
Az adóhatóság 2008. július 26-án kelt levelében értesítette a felperest a T-180. számú adatlap feldolgozásáról és valamennyi adóbevallás, adatszolgáltatás és elektronikusan benyújtandó bejelentés teljesítésének lehetőségéről. Tájékoztatta a felperest arról is, hogy az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás benyújtására kötelezett adózónak a kötelezettség keletkezésének időpontjától valamennyi bevallási kötelezettségét elektronikus úton kell teljesítenie, és arról is, hogy az ezzel kapcsolatos tudnivalókról az adóhatóság honlapján tájékozódhat.
A felperes ügyfélkapu-regisztrációjára 2008. október 2-án került sor. A felperes a bevallásbenyújtási kötelezettségének a jogszabályi előírásoknak megfelelően 2008. október 20-án tett eleget, az elsőfokú határozat meghozatalát követő időszakban.
A felperes tévesen hivatkozott az Art. 175. § (1) bekezdésére, tekintettel arra, hogy az Art. 175. § (9) bekezdése értelmében az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallás benyújtására kötelezett adózó e kötelezettség keletkezése időpontjától az állami adóhatósághoz teljesítendő valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét csak elektronikus úton teljesíthette.
A felperes 2007. február 12-től kezdődően bevallási kötelezettségének kizárólag elektronikus úton tehetett eleget, ezt azonban a felperes határidőben, 2008. április 21-re, illetve a részére kézbesített felszólítás után sem nyújtotta be, annak ellenére, hogy bevallási kötelezettségét mint önadózó adózónak a törvény által előírt határidőre külön felszólítás nélkül is teljesítenie kellett volna.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében iratszerűen hivatkozott arra, hogy a felperes csupán állította, de semmivel nem igazolta, hogy bevallását papír alapon az adóhatósághoz benyújtotta volna. Erre nézve az alperesi nyilvántartásban adat nem szerepel, benyújtást igazoló bizonyítékot a felperes nem nevezett meg és nem is csatolt a közigazgatási, illetve a peres eljárás során. A felperes a perben is csupán hivatkozott az ügyfélkapu-regisztrációval, illetve elektronikus rendszerrel kapcsolatos hibájára, de semmivel nem támasztotta alá azon előadását, mely szerint ez hónapokon keresztül fennállt volna, és, hogy kizárólag ez akadályozta volna abban, hogy mint önadózó, az adókötelezettségét határidőben vagy legalább a felszólítást követően az első fokú határozat meghozataláig teljesítse.
Az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontja akként rendelkezik, hogy ha az adózó bevallási kötelezettségét nem teljesítette, magánszemély esetén 200 000 forintig, más adózó esetén pedig 500 000 forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Az Art. 172. § (21) bekezdése [az alperesi másodfokú jogerős adóhatósági határozat meghozatalakor hatályos 172. § (18) bekezdése] akként rendelkezik, hogy az adóhatóságnak a mulasztási bírság kiszabásánál mérlegelnie kell az eset összes körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának, tevékenységének vagy mulasztásának súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóságnak a mulasztás súlyához igazodó adózási érdeksérelemmel arányos bírságot kell kiszabnia vagy a bírság kiszabását mellőzheti.
A perbeli esetben az első- és másodfokú adóhatósági határozat (a megyei bíróság ítéletében megállapítottakkal ellentétben) tartalmaz - iratszerűen és hiánytalanul - minden irányadó és figyelembe veendő, felperes javára és terhére szóló tényt, körülményt, adatot, rögzíti ezek mérlegelését is, és indokát adja annak is, hogy a felperes fellebbezésében előadottakat mely okoknál fogva nem fogadja el.
A perbeli esetben a felperes a papír alapú bevallás benyújtásának tényét semmivel nem bizonyította, és bevallási kötelezettségének nemcsak határidőre, hanem a levélbeni felszólítás után, illetve a tájékoztatásokat követően sem tett eleget, azt csak az első fokú határozat meghozatalát követően teljesítette. A felperes semmivel sem bizonyította állítását, az elektronikus rendszer hónapokon keresztül fennálló hibáját.
Az alperes határozata ezért megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz, megfelel a mérlegelési jogkörben hozott határozatokra előírt, a Pp. 339/B. §-a által megfogalmazott törvényi követelményeknek is. A felperes a peres eljárás során sem hozott fel és nem bizonyított olyan tényt, körülményt, amelyet a javára - az alperesi határozatban megállapítottakon felül - értékelni lehetett volna. Ennélfogva a mulasztási bírságnak nemcsak a jogalapja, hanem az összegszerűsége is jogszerű.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.152/2010.)