adozona.hu
AVI 2014.5.46
AVI 2014.5.46
Az adózó köteles az adóhatósággal együttműködni [2003. évi XCII. tv. 99. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyéni vállalkozói tevékenységet folytatott B. Miklós 2007. január 13. napján elhunyt. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. január 1-jétől 2007. január 13-ig terjedő időszakra vonatkozóan néhai B. Miklós adókötelezettségének soron kívüli megállapítására irányuló eljárás eredményeként a 2008. november 17. napján kelt határozatával az elhunyt adózó terhére adókötelezettséget állapított meg, és örököseként a felperest kötel...
AVI 2014.5.46 Az adózó köteles az adóhatósággal együttműködni [2003. évi XCII. tv. 99. § (1) bek.]
Az egyéni vállalkozói tevékenységet folytatott B. Miklós 2007. január 13. napján elhunyt. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. január 1-jétől 2007. január 13-ig terjedő időszakra vonatkozóan néhai B. Miklós adókötelezettségének soron kívüli megállapítására irányuló eljárás eredményeként a 2008. november 17. napján kelt határozatával az elhunyt adózó terhére adókötelezettséget állapított meg, és örököseként a felperest kötelezte az adótartozás megfizetésére. Az elsőfokú adóhatóság az elhunyt hagyatékáról rendelkező, 2007. május 14-én jogerős, teljes hatályú hagyatékátadó végzés alapján állapította meg, hogy az elhunyt hagyatékának kizárólagos örököse törvényes öröklés jogcímén a házastárs: a felperes.A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben tájékoztatta az alperest arról, hogy volt férjének a szülei a városi bíróságon - annak megállapítása iránt, hogy ők a törvényes örökösök - vele szemben pert indítottak, amely jelenleg is folyamatban van.
Az alperes a 2009. február 9. napján kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes fellebbezésében foglaltakat nem tudta figyelembe venni, mivel nem csatolt semmilyen dokumentumot a városi bíróság előtt folyamatban lévő polgári peres eljárásról, pedig a fellebbezést ügyvéd szerkesztette, illetve az eljáró ügyintéző telefonon is kért írásbeli peranyagot. Erre tekintettel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 51. §-ának (1) bekezdése, továbbá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. §-ának (2) bekezdés a) pontja alapján a felperes mint örökös köteles a volt férje adótartozásának a megfizetésére.
A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy nem örököse néhai B. Miklósnak.
A per során a felperes benyújtotta a városi bíróság 2009. október 28. napján készített 3. számú jegyzőkönyvét, amelybe foglalt, és a kihirdetés napján jogerős II. sorszámú végzésében a városi bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 148. §-ának (2) bekezdése alapján jóváhagyta néhai B. Miklós szülei és a felperes között létrejött egyezséget. Az egyezség szerint: "a felek megállapodnak abban, hogy B. Miklós örökösei egymás közt egyenlő arányban a szülei, a felperesek: B. György és B. Györgyné, továbbá abban, hogy az m.-i 423 hrsz.-ú, a hagyaték tárgyát képező ingatlanból az örökség tárgyát az egészhez viszonyított osztatlan, eszmei, 51/100-ad rész képezi, az ingatlan egészhez viszonyított osztatlan, eszmei 49/100-ad része házastársi közös szerzemény jogcímén az alperest, B. Miklósné T. Máriát illeti meg, aki jelenleg O.-né T. Mária".
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a Pp. 339/A. §-a alapján a bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. Megállapította, hogy felperes a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől: 2007. május 11. napjától a néhai B. Miklós örököse volt, e minőségében változás csak a városi bíróság előtt kötött egyezség alapján és létre jötte napján: 2009. október 28-án következett be. Az alperes határozatát 2009. február 9. napján hozta meg, az akkor fennállt okirati bizonyítékok és adatok alapján a néhai B. Miklós örököse a felperes volt. Az az utóbb bekövetkezett körülmény, hogy a felperes örökösi minősége megváltozott, az alperesi határozatot nem teszi jogszabálysértővé, mivel annak meghozatalakor a felperes volt a néhai B. Miklós örököse, és az Art. 131. §-ában foglaltak alapján az adóhatóságnak az örököst kellett az adókötelezettség megfizetésére köteleznie.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Lényegében fenntartotta a keresetében foglaltakat. Hangsúlyozta, hogy ha az ítélet hatályában fennmarad, úgy az adóhatóság örökösödésre alapítottan olyan személytől hajtja be az örökhagyó-adózó tartozásait, aki nem örökös, és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 677. §-ának (1) bekezdés c) pontja alapján soha nem is volt. Álláspontja szerint a közigazgatási eljárást, illetve a pert fel kellett volna függeszteni az örökös személyének bíróság általi megállapításáig.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felperes további beadványában fenntartotta a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és a másodfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
Az Art. 35. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a) pontja értelmében az adót az e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető az adózó örököse az örökrésze erejéig, több örökös esetében örökrészük arányában. Az adó soron kívüli megállapítását az Art. 131. §-a szabályozza, az (1) és (3) bekezdések szerint, ha az adókötelezettség az adózó halála miatt szűnik meg, az adóhatóság az adót határozattal állapítja meg. Az adózó halála esetén az adóhatóság az örököst a személyéről történő tudomásszerzést követően örökrésze arányában külön határozatban kötelezi az adózót terhelő tartozás megfizetésére, illetve rendelkezik az adózót megillető költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés örökös részére örökrésze arányában történő kiutalásáról. E jogszabályok egyértelműen akként rendelkeznek, hogy az adózó halála esetén az adó megfizetésére az örököse köteles.
A Ptk. 598. §-a szerint az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre (öröklés). A törvény megfogalmazása egyértelművé teszi, hogy az öröklés a Ptk.-ban ipso iure öröklés, tehát a hagyaték a törvény erejénél fogva minden további jognyilatkozat nélkül száll át az örökösre. Örökösnek akkor nevezzük a jogutódot, ha rá a hagyatékból követelések és tartozások egyaránt átszállnak. Örökös minden jogképes személy lehet, természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egyaránt.
A 2007. május 14-én jogerős teljes hatályú hagyatékátadó végzés szerint az elhunyt adózó hagyatékának kizárólagos örököse a felperes.
A Legfelsőbb Bíróság PK 262. számú állásfoglalása szerint: "A teljes hatályú jogerős hagyatékátadó végzés az abban megjelölt örökösnek e minőségét és örökségének a tárgyát igazolja mindaddig, amíg a bíróság a peres eljárásban hozott határozattal - anélkül, hogy új hagyatéki eljárás lefolytatására kerülne sor - másként nem dönt. A hagyatékátadó végzésnek ugyanis anyagi jogereje nincs, ezért bármely érdekelt az esetleges öröklési igényét perben utóbb is érvényesítheti."
A per során a felperes a városi bíróság 2009. október 28. napján kelt és jogerős 3-II. számú végzésével igazolta, hogy adózó örökösei a szülei.
A közigazgatási eljárás során a tényállást az Art. 97. §-ának (4) bekezdése alapján az adóhatóság köteles tisztázni, ugyanakkor az adózó az Art. 99. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles az adóhatósággal együttműködni. Az alperes mulasztott akkor, amikor az örökös személyével kapcsolatosan a városi bíróságon megindított perre vonatkozó felperesi bejelentést nem tisztázta, de a felperes sem működött együtt az adóhatósággal, mert a perről adatokat, okiratokat, információkat az alperesnek felhívásra sem adott át.
Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166. § (1) bekezdés].
A felperes tehát a perben is igazolhatta az örökös személyét, bizonyíthatta azon állítását, hogy nem örököse az adózónak, és miután az Art. kifejezetten csak és kizárólag az örököst kötelezi az elhunyt adótartozása megfizetésére, az elsőfokú bíróságnak értékelnie kellett volna a városi bíróság jogerős 3-II. számú végzését.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet és a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte [Pp. 339. § (1) bekezdés]. Az alperesnek az új eljárás során a városi bíróság 3-II. számú végzésében foglaltak alapján kell eljárnia.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.160/2010.)