adozona.hu
AVI 2014.5.43
AVI 2014.5.43
Vállalkozói kivét esetében a bevétel megszerzésének időpontja a költség elszámolásának napja [1995. évi CXVII. tv. 16. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes egyéni vállalkozó, aki 2001 augusztusától építőipari tevékenységet végez. 2006. évi bevallásában 9 817 184 Ft nettó bevételt vallott be, illetve a 2006. november 9-én kiállított számla tanúsága szerint további 2 500 000 Ft nettó bevételt ért el. A felperes e 2,5 millió forintos bevételét nem könyvelte. Az adóhatóság 2006. évre vonatkozó személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási, illetve nyugdíjbiztosítási alapokat megillető járulékok adónemekben a bevallások utólagos vizsgálatát ...
AVI 2014.5.43 Vállalkozói kivét esetében a bevétel megszerzésének időpontja a költség elszámolásának napja [1995. évi CXVII. tv. 16. § (4) bek.]
A felperes egyéni vállalkozó, aki 2001 augusztusától építőipari tevékenységet végez. 2006. évi bevallásában 9 817 184 Ft nettó bevételt vallott be, illetve a 2006. november 9-én kiállított számla tanúsága szerint további 2 500 000 Ft nettó bevételt ért el. A felperes e 2,5 millió forintos bevételét nem könyvelte. Az adóhatóság 2006. évre vonatkozó személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási, illetve nyugdíjbiztosítási alapokat megillető járulékok adónemekben a bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél. Megállapította, hogy a felperes a le nem könyvelt árbevételt magáncélra használta fel, ezért azt vállalkozói kivétnek tekintette, és az összevont adóalap után 621 000 Ft személyi jövedelemadó-kötelezettséget állapított meg, míg a vállalkozói kivétnek tekintett jövedelem összegét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 11. számú melléklete alapján költségként elszámolta és az egyéni vállalkozás 2006. évi eredményét 2 500 000 Ft-tal csökkentette. Összességében a felperes terhére 477 000 Ft személyi jövedelemadó-különbözetet, valamint 309 060 Ft egészségbiztosítási alapot megillető járulékkülönbözetet, továbbá 481 770 Ft nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékkülönbözetet állapított meg; adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. szeptember 25-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozással arra, hogy a lekönyvelni elmulasztott 2 500 000 Ft-tal az összevonás alá nem eső vállalkozói bevételt kell növelni, és miután az előző évről jelentős összegű veszteséget vitt át a felperes 2006. évre, terhére adókülönbözetet megállapítani nem lehet. Vitatta azt az adóhatósági megállapítást, hogy a nem könyvelt bevételt kivonta vállalkozásából és azt magáncélra fordította. Hangsúlyozta, hogy ezt az összeget egyéni vállalkozása kiadásainak fedezetére fordította.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint az Szja. tv. 16. § (4) bekezdése értelmében a felperes le nem könyvelt bevétele vállalkozói kivétnek minősül. A felperes nem tudta bizonyítani azt, hogy ezt az összeget vállalkozásának kiadásaira használta fel.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az Szja. tv. 49/A.-49/C. §-ai szerint a felperest választási jog illeti meg a tekintetben, hogy a kérdéses bevételt vállalkozói kivétként felveszi-e vagy sem. Álláspontja szerint az adóhatóság akkor járt volna el jogszerűen, ha a felperes számára az Szja. tv. 1. § (2) bekezdése alapján a kedvezőbb adózási formát választja, és a le nem könyvelt 2,5 millió Ft vállalkozói bevétellel a felperes 2006. évi vállalkozói veszteségét csökkenti. Hangsúlyozta, hogy bizonyítási kötelezettségének eleget tett, amikor arra hivatkozott, hogy a 2,5 millió Ft összegű bevételt vállalkozói költségeinek fedezésére fordította.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, hangsúlyozva, hogy az Szja. tv. 16. § (4) bekezdése alapján a vállalkozásból kivont, magáncélra felhasznált, lekönyvelésre nem került pénzösszeg vállalkozói kivétnek minősül. Az alperes álláspontja szerint a felperes semmivel nem tudta alátámasztani azon előadását, hogy a fenti összeget vállalkozása kiadásainak fedezetére fordította.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Szja. tv. 16. § (4) bekezdése szerint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. Vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint (az akár csak részben) a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet e törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként. E rendelkezést a lakástól elkülönített telephelyen vagy egyébként más, a lakáson kívüli helyen folytatott egyéni vállalkozói tevékenység hatókörében és feltételeként (ideértve az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit is) szükséges dolog (eszköz, berendezés) használata, szolgáltatás igénybevétele esetén csak akkor kell alkalmazni, ha e törvény a személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas dolog, szolgáltatás magáncélú hasznosítását, használatát, igénybevételét vagy annak lehetőségét egyébként adóztatható körülményként határozza meg. Ilyen körülménynek kell tekinteni az úthasználatra jogosító bérlet, jegy magáncélú használatát, azzal, hogy az e címen elszámolt költségből - az egyéni vállalkozó döntése szerint - vagy a magáncélú használatra jutó tételes elkülönítéssel megállapított rész, vagy az elszámolt költség 50 százaléka minősül vállalkozói kivétnek, kivéve, ha és amennyiben az egyéni vállalkozó az adott személygépkocsi után cégautóadót fizetett. Vállalkozói kivét esetében a bevétel megszerzésének időpontja a költség elszámolásának napja, ha azonban a vállalkozói kivét felvételét az adóhatóság az ellenőrzés során tárja fel, akkor az elszámolás adóévének utolsó napja (de legkésőbb az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének a napja).
Az alperes ellenkérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy a felperest a költségelszámolás lehetősége abban az esetben illeti meg, ha vállalkozói bevételét a vállalkozás keretében használja fel. Az Szja. tv. 16. § (4) bekezdésének utolsó mondatából következően az adóhatóságnak lehetősége van arra, hogy a vállalkozásban meg nem jelenő, le nem könyvelt bevételt annak magáncélú felhasználása esetén vállalkozói kivétnek minősítse, és ebben az esetben a megszerzés időpontját az elszámolás adóévének utolsó napjában határozza meg. A megyei bíróság ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy miután a 2,5 millió Ft-os összeg a felperesi vállalkozás bevételei között nem jelent meg, azt nem lehet olyan forrásnak tekinteni, amelyet a felperes vállalkozási költségekre fordított. Az a körülmény, hogy a felperes vállalkozása és a felperes mint magánszemély személyében nem külön el, nem jelenti azt, hogy adójogilag is azonosnak kell tekinteni. Az Szja. tv. X. fejezete szintén külön kezeli az egyéni vállalkozó vállalkozói jövedelmének adóztatását és személyi jövedelmét pl. a költségelszámolás vonatkozásában hangsúlyozva, hogy a vállalkozói kivéttel szemben költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető, miután az maga az egyéni vállalkozói tevékenység során, személyes munkavégzés címén már vállalkozói költségként kerül elszámolásra.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal összefüggésben hangsúlyozza, hogy mivel a 2,5 millió Ft-os bevétel a felperes vállalkozásában forrásként nem jelent meg, a felperesre kedvezőbb adózási forma, azaz a vállalkozói költségelszámolás érvényesítése e tekintetben már nem választható. A felperes csak állította, de nem bizonyította, hogy 2,5 millió Ft összegű bevételt vállalkozói költségeinek fedezetére fordította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.150/2010.)