adozona.hu
BH+ 2014.5.222
BH+ 2014.5.222
Nincs helye kifogás előterjesztésének akkor, ha a vita tárgya az, hogy egy vagyontárgy a felszámolási vagyonba tartozik-e [1991. évi IL. tv. (továbbiakban: Cstv.) 51. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós és a K.-i Városi Kórház 2006-ban két vállalkozási szerződést kötött. Az adós a vállalkozási szerződéseket 2007. október 24-én azonnali hatállyal felmondta. 2008. május 8-án felszólította a K.-i Városi Kórházat, hogy a szerződések megszűnése miatt keletkezett kárát, elmaradt hasznát - összesen 125 936 000 Ft-ot - 15 napon belül fizessen meg. A kórház válaszlevelében közölte, hogy a követelést nem tartja megalapozottnak.
2008. június 2-án az adós és a hitelező engedményezési szerződést...
BH+ 2014.5.222 Nincs helye kifogás előterjesztésének akkor, ha a vita tárgya az, hogy egy vagyontárgy a felszámolási vagyonba tartozik-e [1991. évi IL. tv. (továbbiakban: Cstv.) 51. §].
Az adós és a K.-i Városi Kórház 2006-ban két vállalkozási szerződést kötött. Az adós a vállalkozási szerződéseket 2007. október 24-én azonnali hatállyal felmondta. 2008. május 8-án felszólította a K.-i Városi Kórházat, hogy a szerződések megszűnése miatt keletkezett kárát, elmaradt hasznát - összesen 125 936 000 Ft-ot - 15 napon belül fizessen meg. A kórház válaszlevelében közölte, hogy a követelést nem tartja megalapozottnak.2008. június 2-án az adós és a hitelező engedményezési szerződést kötöttek. A szerződés 1. pontjában a felek megállapították, hogy az adósnak a hitelező felé összesen 10 580 972 Ft tartozása áll fenn. A 2. pontban az adós kijelentette, hogy a K.-i Városi Kórház felé követelése van. A 3. pontban megállapodtak, hogy az adós az 1. pontban megjelölt tartozását akként fizeti meg az engedményesnek, hogy a 2. pontban megjelölt, kötelezettel szemben fennálló követelését visszavonhatatlanul az engedményesre engedményezi.
A bíróság a 2008. június 17-én kelt végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását elrendelte. Felszámolóként a Dr. F. Kft.-t jelölte ki. A felszámolás közzétételére - az adós fellebbezésének hivatalból történt elutasítását követően - 2008. október 6-án került sor, mely a felszámolás kezdő időpontja.
Az adós 2008. július 24-én keresetet nyújtott be a K-i Városi Kórház ellen, melyben kérte kötelezni kártérítés jogcímén az alperest 91 269 000 Ft tőke és ennek késedelmi kamatai megfizetésére. A felszámolás alatt folytatódó perben az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét megváltoztató ítéletében kötelezte a perbe II. r. alperesként bevont K. Város Önkormányzatát, hogy fizessen meg az adósnak 23 691 636 Ft-ot és annak késedelmi kamatait.
A felszámolási eljárásban a hitelező - 40 napos igénybejelentési határidőn túl - hitelezői igényt jelentett be a felszámolóhoz 10 065 710 Ft tőke összegben. A felszámoló 2011. április 8-án kelt levelében tájékoztatta a hitelezőt a nyilvántartásba vett követelés besorolásáról, április 18-án előterjesztette a bíróságnak a felszámolási közbenső mérleget.
A hitelező 2011. április 28-án kelt levelében a nyilvántartásba vett követelés besorolásának módosítását kérte a felszámolótól. Egyúttal közölte, hogy rendelkezik egy engedményezési szerződéssel, melyben az adós ráengedményezte a K.-i Városi Kórházzal szemben fennálló követelését, az engedményezésben feltüntetett 10 580 972 Ft és járulékai erejéig. Miután a közbenső mérleg egy 20 millió Ft-ot meghaladó követelést említ, ezért kérte a hitelező, hogy tájékoztassa a felszámoló, vajon ez bármilyen módon kapcsolatban van-e K. Város Önkormányzatával, illetve a Városi Kórházzal. Ha kapcsolatban van, úgy az összeg nem a felszámolási vagyon része - ezért nem szerepelhet a közbenső mérlegben sem -, hanem az engedményezett összeg és járulékai erejéig az engedményest, azaz a hitelezőt illeti meg.
A felszámoló az engedményezési szerződéssel kapcsolatban tájékoztatta a hitelezőt, hogy az ítélet szerinti kötelezett az Önkormányzat és nem a Városi Kórház. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az engedményezési szerződés nem is jött létre érvényesen, mert lényeges tartalmi elem hiányzik belőle.
A felszámoló által javított közbenső mérleget - mely szerint a felszámolás hatálya alá tartozó vagyon része a perben megítélt 23 691 636 Ft követelés -, a bíróság 2011. szeptember 8-án 89. sorszámú végzésével jóváhagyta, mely végzést a hitelező 2011. szeptember 22-én vett át. Fellebbezést a végzés ellen nem terjesztettek elő.
A hitelező a 2011. november 8-án postára adott beadványban kérte a bíróságot, hogy tájékoztassa, valóban megtörtént-e a jogvita felterjesztése, illetve kérte a döntésről való tájékoztatását. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az engedményezéssel megszerezte az adós követelése egy részét - 10 065 710 Ft és járulékai erejéig -, ez nem tartozik a felszámolás hatálya alá eső vagyonba. A felszámoló úgy tájékoztatta a hitelezőt, miután a saját álláspontja az, hogy a követelés a felszámolás hatálya alá eső vagyon része, ezért a felek jogi álláspontjával kapcsolatos leveleit a bírósághoz terjeszti fel döntésre.
A felszámoló kérte a hitelező kérelmének elutasítását megalapozottság hiányában. Arra az esetre, ha a bíróság kifogásként bírálná el a kérelmet, hivatkozott arra, hogy miután a felszámoló az álláspontját - mely szerint az engedményezés a szerződés lényegi tartalmi elemének hiányában érvényesen nem jött létre - a 2011. május 10-én kelt levelében már megírta a hitelezőnek, amit a hitelező 2011. május 12-én átvett, ehhez képest a hitelező kifogása elkésett. Hivatkozott arra is, hogy a közbenső mérleg ellen kifogást nem lehet előterjeszteni.
A bíróság a hitelező beadványát kifogásnak tekintette, s azt elutasította. Kifejtette, hogy a közbenső mérleggel szemben kifogást nem lehet előterjeszteni, ezért a tartalma szerint kifogásnak tekintett beadványt elutasította. Utalt arra is, hogy ha a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. tv. (továbbiakban: Cstv.) 51. § (1) bekezdés szerinti kifogásnak kellene tekinteni a beadványt, az elkésett. A hitelező beadványát a közbenső mérleg elleni észrevételnek tekintve érdemben is kifejtette az álláspontját.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A kifogás és észrevétel elbírálására, az engedményezési szerződés tartalmára vonatkozó indokolást mellőzte. Végzésének indokolásában kifejtette, a kifogásban a hitelező annak megállapítását kérte, hogy az engedményezett követelés nem a felszámolási vagyon része.
A Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján a hitelező megállapítás iránti igényt tartalmazó kifogásának teljesítése kizárt. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a kifogás iránti eljárásban megállapításnak nincs helye, ezért a kifogást ez okból kellett elutasítani (BH 1998.396.). Megjegyezte továbbá, hogy a kifogás okafogyottá vált, mert az Önkormányzat a kötelezettségének eleget tett és a marasztalási összeget megfizette, ezért nincs olyan - a felszámolási vagyon részeként nyilvántartott - követelés, mellyel kapcsolatban a beadvány előterjesztésére sor került. A felszámolási vagyon része már nem a követelés, hanem a befolyt pénzeszköz.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzésnek - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és elsődlegesen azt, hogy a Kúria a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalával a kifogásának adjon helyt. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Kérte továbbá az adós kötelezését a felülvizsgálati eljárás költségeinek megfizetésére. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 51. § (1) és (3) bekezdését, a Ptk. 328. § (1) bekezdését és a Pp. 253. § (2) bekezdését.
Kiemelte, kifogását arra hivatkozva nyújtotta be, hogy a felszámoló nem terjesztette a bíróság elé a közbenső mérleget kifogásoló beadványait, holott azt állította, hogy azt kifogásként a bíróságnak felterjesztette.
A másodfokú bíróság végzésével kapcsolatban kifejtette, hogy kifogását a közbenső mérleggel kapcsolatban nyilvánvalóan azért nyújtotta be, mert annak megállapítását kérte miszerint abból az engedményezett 10 580 972 Ft nem tartozik az adós felszámolás alá eső vagyonába. Ez a kifogás megfogalmazásában valóban megállapítási igényt tartalmaz, ebből azonban következik az a részletesen is kifejtett kérelem, hogy a bíróság semmisítse meg a felszámoló ezzel ellentétben elkészített közbenső mérlegét és új intézkedésként olyan felszámolási közbenső mérleg készítésére kötelezze, amely az engedményezett összeget nem a felszámolási vagyon részeként tartalmazza. Álláspontja szerint kifogása tartalma szerint a felszámoló intézkedésének megsemmisítésére és új intézkedés megtételére vonatkozó igény.
A másodfokú bíróságnak - amennyiben a megállapítás kizártságára alapítja a döntését - meg kellett volna nyilatkoztatnia őt, hogy igényét peres eljárásban keresetként kívánja-e fenntartani.
A felszámoló által képviselt adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt az abban hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
A Kúria az eljárás irataiból megállapította, hogy a felszámoló a közbenső mérleghez kapcsolódóan 86. és 87. sorszámú beadványában ismertette a hitelezővel fennálló vitáját, csatolta a felek levelezését - mely szerint a felszámoló álláspontját a hitelező nem fogadta el - és közölte, hogy a javított közbenső mérleghez kapcsolódóan nem érkezett észrevétel.
E körben tehát a felszámoló nem követett el jogszabálysértést, a bíróságot tájékoztatta a hitelező álláspontjáról, ezért a kifogás elutasítása helytálló.
A hitelező valójában azt állította beadványaiban, hogy a peres eljárásban megítélt követelés egy része nem az adós, hanem az ő vagyonának a része. Ha azonban a felszámoló nem ért egyet azzal az állítással, hogy az adós általa kezelt vagyona (annak egy része) nem a felszámolás hatálya alá eső vagyon része, és az igényelt vagyonrészt nem adja át az igénylő részére, abban az esetben az igényt előterjesztő a felszámolóval szembeni kifogás benyújtásával nem tudja elérni annak megállapítását, hogy a vagyon nem a felszámolási vagyon része. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felszámoló jogszabálysértő magatartása megállapításának e körben nincs helye. Ha az igénylő szerint a vagyontárgy nem tartozik az adós vagyonába, úgy keresetben kérheti annak ítélettel történő megállapítását. A Cstv. 38. § (3) bekezdése értelmében ugyanis csak az adós felszámolás körébe tartozó vagyonával kapcsolatos pénzkövetelés az, amely a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető.
E körben nincs jelentősége annak, hogy az adóst képviselő felszámoló az igénylő követelését esetleg már behajtotta. Ha ugyanis az igényt érvényesítő által megindított peres eljárásban hozott jogerős ítéletből utólag megállapíthatóan mást megillető követelést érvényesített a felszámoló az adós nevében, akkor az így behajtott összeggel el kell számolnia, mert az nem illeti meg az adóst. A felszámoló a Cstv. 34. § (2) bekezdése értelmében kizárólag az adós vagyonával rendelkezhet. Az adós tulajdonába nem tartozó vagyontárgyaknak a felszámolás során történő értékesítéséből - behajtásából - befolyó ellenérték ezért nem tartozik a felszámolás hatálya alá eső vagyonba (Gfv.VII.30.107/2012/6).
A hitelező felülvizsgálati kérelmében azt is sérelmezte, a másodfokú bíróság miért nem nyilatkoztatta meg arról, hogy igényét peres eljárásban keresetként fenn kívánja-e tartani.
E körben a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság nem követett el jogszabálysértést. A kifogás a felszámoló egyoldalú intézkedése vagy mulasztása ellen igénybe vehető jogintézmény. "A kereset az alanyi (anyagi) jog bírósági érvényesítésének eszköze. A kereset tárgya az érvényesíteni kívánt jog (jogviszony), a kereset tartalma a bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelem." (4/2003. PJE) A fentiekből következően nem ugyanazon célra irányulnak, egymással nem cserélhetők fel. Ahogyan nincs arra lehetőség, hogy az esetleg tévesen benyújtott keresetlevelet kifogásnak minősítse a peres bíróság, a felszámolási eljárást lefolytató bíróság sem tekintheti a benyújtott kifogást keresetlevélnek még akkor sem, ha a kifogást benyújtó azt kéri.
Miután a jelen eljárásban a kifogás tárgyában hozott döntés nem eredményez res iudicatat a felszámolás hatálya alá eső vagyon megállapítása körében, a hitelező nincs elzárva attól, hogy keresetét benyújtsa a bírósághoz.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.141/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr.F. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló meghatalmazása alapján eljárt Dr. Molnár Zsolt Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Molnár Zsolt ügyvéd által képviselt F. C. Zártkörűen Működő Részvénytársaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló eljárásban a dr. Szegesdi Judit ügyvéd által képviselt P. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező által benyújtott kifogás alapján a Kaposvári Törvényszéken 1.Fpkh.14-11-000036 számon folyó eljárásban a Pécsi Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.515/2012/2. számú jogerős végzése ellen a kifogást előterjesztő hitelező által 28. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi a Kúria a hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg 30.000 (Harmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget az adósnak.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós és a K-i Városi Kórház 2006-ban két vállalkozási szerződést kötött. Az adós a vállalkozási szerződéseket 2007. október 24-én azonnali hatállyal felmondta. 2008. május 8-án felszólította a K-i Városi Kórházat, hogy a szerződések megszűnése miatt keletkezett kárát, elmaradt hasznát - összesen 125.936.000 Ft-ot - 15 napon belül fizessen meg. A kórház válaszlevelében közölte, hogy a követelést nem tartja megalapozottnak.
2008. június 2-án az adós és a hitelező engedményezési szerződést kötöttek. A szerződés 1. pontjában a felek megállapították, hogy az adósnak a hitelező felé összesen 10.580.972 Ft tartozása áll fenn. A 2. pontban az adós kijelentette, hogy a K-i Városi Kórház felé követelése van. A 3. pontban megállapodtak, hogy az adós az 1. pontban megjelölt tartozását akként fizeti meg az engedményesnek, hogy a 2. pontban megjelölt, kötelezettel szemben fennálló követelését visszavonhatatlanul az engedményesre engedményezi.
A bíróság a 2008. június 17-én kelt 2.Fpk.14-08-000126/10. számú végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását elrendelte. Felszámolóként a Dr. F. Kft-t jelölte ki. A felszámolás közzétételére - az adós fellebbezésének hivatalból történt elutasítását követően - 2008. október 6-án került sor, mely a felszámolás kezdő időpontja.
Az adós 2008. július 24-én keresetet nyújtott be a K-i Városi Kórház ellen, melyben kérte kötelezni kártérítés jogcímén az alperest 91.269.000 Ft tőke és ennek késedelmi kamatai megfizetésére. A felszámolás alatt folytatódó perben a Debreceni Ítélőtábla a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 13.P.21.856/2008/41. számú ítéletét megváltoztató Pf.I.20.289/2010/4. számú ítéletében kötelezte a perbe II.r. alperesként bevont K. Város Önkormányzatát, hogy fizessen meg az adósnak 23.691.636 Ft-ot és annak késedelmi kamatait.
A felszámolási eljárásban a hitelező - 40 napos igénybejelentési határidőn túl - hitelezői igényt jelentett be a felszámolóhoz 10.065.710 Ft tőke összegben. A felszámoló 2011. április 8-én kelt levelében tájékoztatta a hitelezőt a nyilvántartásba vett követelés besorolásáról, április 18-án előterjesztette a bíróságnak a felszámolási közbenső mérleget.
A hitelező 2011. április 28-án kelt levelében a nyilvántartásba vett követelés besorolásának módosítását kérte a felszámolótól. Egyúttal közölte, hogy rendelkezik egy engedményezési szerződéssel, melyben az adós ráengedményezte a K-i Városi Kórházzal szemben fennálló követelését, az engedményezésben feltüntetett 10.580.972 Ft és járulékai erejéig. Miután a közbenső mérleg egy 20 millió Ft-ot meghaladó követelést említ, ezért kérte a hitelező, hogy tájékoztassa a felszámoló, vajon ez bármilyen módon kapcsolatban van-e K. Város Önkormányzatával, illetve a Városi Kórházzal. Ha kapcsolatban van, úgy az összeg nem a felszámolási vagyon része - ezért nem szerepelhet a közbenső mérlegben sem -, hanem az engedményezett összeg és járulékai erejéig az engedményest, azaz a hitelezőt illeti meg.
A felszámoló az engedményezési szerződéssel kapcsolatban tájékoztatta a hitelezőt, hogy az ítélet szerinti kötelezett az Önkormányzat és nem a Városi Kórház. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az engedményezési szerződés nem is jött létre érvényesen, mivel lényeges tartalmi elem hiányzik belőle.
A felszámoló által javított közbenső mérleget - mely szerint a felszámolás hatálya alá tartozó vagyon részét képezi a perben megítélt 23.691.636 Ft követelés -, a bíróság 2011. szeptember 8-án 89. sorszámú végzésével jóváhagyta, mely végzést a hitelező 2011. szeptember 22-én vett át. Fellebbezést a végzés ellen nem terjesztettek elő.
A hitelező a 2011. november 8-án postára adott beadványban kérte a bíróságot, hogy tájékoztassa, valóban megtörtént-e a jogvita felterjesztése, illetve kérte a döntésről való tájékoztatását. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az engedményezéssel megszerezte az adós követelése egy részét - 10.065.710 Ft és járulékai erejéig -, ez nem tartozik a felszámolás hatálya alá eső vagyonba. A felszámoló úgy tájékoztatta a hitelezőt, miután a saját álláspontja az, hogy a követelés a felszámolás hatálya alá eső vagyon része, ezért a felek jogi álláspontjával kapcsolatos leveleit a bírósághoz terjeszti fel döntésre.
A felszámoló kérte a hitelező kérelmének elutasítását megalapozottság hiányában. Arra az esetre, ha a bíróság kifogásként bírálná el a kérelmet, hivatkozott arra, hogy miután a felszámoló az álláspontját - mely szerint az engedményezés a szerződés lényegi tartalmi elemének hiányában érvényesen nem jött létre - a 2011. május 10-én kelt levelében már megírta a hitelezőnek, amit a hitelező 2011. május 12-én átvett, ehhez képest a hitelező kifogása elkésett. Hivatkozott arra is, hogy a közbenső mérleg ellen kifogást nem lehet előterjeszteni.
A bíróság a hitelező beadványát kifogásnak tekintette, s azt elutasította. Kifejtette, hogy a közbenső mérleggel szemben kifogást nem lehet előterjeszteni, ezért a tartalma szerint kifogásnak tekintett beadványt elutasította. Utalt arra is, hogy ha a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 51. § (1) bekezdés szerinti kifogásnak kellene tekinteni a beadványt, az elkésett. A hitelező beadványát a közbenső mérleg elleni észrevételnek tekintve érdemben is kifejtette az álláspontját.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A kifogás és észrevétel elbírálására, az engedményezési szerződés tartalmára vonatkozó indokolást mellőzte. Végzésének indokolásában kifejtette, a kifogásban a hitelező annak megállapítását kérte, hogy az engedményezett követelés nem a felszámolási vagyon része.
A Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján a hitelező megállapítás iránti igényt tartalmazó kifogásának teljesítése kizárt. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a kifogás iránti eljárásban megállapításnak nincs helye, ezért a kifogást ez okból kellett elutasítani (BH 1998.396.). Megjegyezte továbbá, hogy a kifogás okafogyottá vált, mert az Önkormányzat a kötelezettségének eleget tett és a marasztalási összeget megfizette, ezért nincs olyan - a felszámolási vagyon részeként nyilvántartott - követelés, mellyel kapcsolatban a beadvány előterjesztésére sor került. A felszámolási vagyon részét már nem a követelés, hanem a befolyt pénzeszköz képezi.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzésnek - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és elsődlegesen azt, hogy a Kúria a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalával a kifogásának adjon helyt. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását. Kérte továbbá az adós kötelezését a felülvizsgálati eljárás költségeinek megfizetésére. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 51. § (1) és (3) bekezdését, a Ptk. 328. § (1) bekezdését és a Pp. 253. § (2) bekezdését.
Kiemelte, kifogását arra hivatkozva nyújtotta be, hogy a felszámoló nem terjesztette a bíróság elé a közbenső mérleget kifogásoló beadványait, holott azt állította, hogy azt kifogásként a bíróságnak felterjesztette.
A másodfokú bíróság végzésével kapcsolatban kifejtette, hogy kifogását nyilvánvalóan a közbenső mérleggel kapcsolatban azért nyújtotta be, mert annak megállapítását kérte miszerint abból az engedményezett 10.580.972 Ft nem tartozik az adós felszámolás alá eső vagyonába. Ez a kifogás megfogalmazásában valóban megállapítási igényt tartalmaz, ebből azonban következik az a részletesen is kifejtett kérelem, hogy a bíróság semmisítse meg a felszámoló ezzel ellentétben elkészített közbenső mérlegét és új intézkedésként olyan felszámolási közbenső mérleg készítésére kötelezze, amely az engedményezett összeget nem a felszámolási vagyon részeként tartalmazza. Álláspontja szerint kifogása tartalma szerint a felszámoló intézkedésének megsemmisítésére és új intézkedés megtételére vonatkozó igény.
A másodfokú bíróságnak - amennyiben a megállapítás kizártságára alapítja a döntését - meg kellett volna nyilatkoztatnia őt, hogy igényét peres eljárásban keresetként kívánja-e fenntartani.
A felszámoló által képviselt adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt az abban hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
A Kúria az eljárás irataiból megállapította, hogy a felszámoló a közbenső mérleghez kapcsolódóan 86. és 87. sorszámú beadványában ismertette a hitelezővel fennálló vitáját, csatolta a felek levelezését - mely szerint a felszámoló álláspontját a hitelező nem fogadta el - és közölte, hogy a javított közbenső mérleghez kapcsolódóan nem érkezett észrevétel.
E körben tehát a felszámoló nem követett el jogszabálysértést, a bíróságot tájékoztatta a hitelező álláspontjáról, ezért a kifogás elutasítása helytálló.
A hitelező valójában azt állította beadványaiban, hogy a peres eljárásban megítélt követelés egy része nem az adós, hanem az ő vagyonának a része. Ha azonban a felszámoló nem ért egyet azzal az állítással, hogy az adós általa kezelt vagyona (annak egy része) nem a felszámolás hatálya alá eső vagyon része, és az igényelt vagyonrészt nem adja át az igénylő részére, abban az esetben az igényt előterjesztő a felszámolóval szembeni kifogás benyújtásával nem tudja elérni annak megállapítását, hogy a vagyon nem a felszámolási vagyon része. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felszámoló jogszabálysértő magatartása megállapításának e körben nincs helye. Ha az igénylő szerint a vagyontárgy nem tartozik az adós vagyonába, úgy keresetben kérheti annak ítélettel történő megállapítását. A Cstv. 38. § (3) bekezdése értelmében ugyanis csak az adós felszámolás körébe tartozó vagyonával kapcsolatos pénzkövetelés az, amely a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető.
E körben nincs jelentősége annak, hogy az adóst képviselő felszámoló az igénylő követelését esetleg már behajtotta. Ha ugyanis az igényt érvényesítő által megindított peres eljárásban hozott jogerős ítéletből utólag megállapíthatóan mást megillető követelést érvényesített a felszámoló az adós nevében, akkor az így behajtott összeggel el kell számolnia, mert az nem illeti meg az adóst. A felszámoló a Cstv. 34. § (2) bekezdése értelmében kizárólag az adós vagyonával rendelkezhet. Az adós tulajdonába nem tartozó vagyontárgyaknak a felszámolás során történő értékesítéséből - behajtásából - befolyó ellenérték ezért nem tartozik a felszámolás hatálya alá eső vagyonba (Gfv.VII.30.107/2012/6).
A hitelező felülvizsgálati kérelmében azt is sérelmezte, a másodfokú bíróság miért nem nyilatkoztatta meg arról, hogy igényét peres eljárásban keresetként fenn kívánja-e tartani.
E körben a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság nem követett el jogszabálysértést. A kifogás a felszámoló egyoldalú intézkedése vagy mulasztása ellen igénybe vehető jogintézmény. "A kereset az alanyi (anyagi) jog bírósági érvényesítésének eszköze. A kereset tárgya az érvényesíteni kívánt jog (jogviszony), a kereset tartalma a bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelem." (4/2003. PJE) A fentiekből következően nem ugyanazon célra irányulnak, egymással nem cserélhetők fel. Ahogyan nincs arra lehetőség, hogy az esetleg tévesen benyújtott keresetlevelet kifogásnak minősítse a peres bíróság, a felszámolási eljárást lefolytató bíróság sem tekintheti a benyújtott kifogást keresetlevélnek még akkor sem, ha a kifogást benyújtó azt kéri.
Miután a jelen eljárásban a kifogás tárgyában hozott döntés nem eredményez res iudicatat a felszámolás hatálya alá eső vagyon megállapítása körében, a hitelező nincs elzárva attól, hogy keresetét benyújtsa a bírósághoz.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A hitelező felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az adós felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely az adós jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2014. február 6.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.141/2013.)