adozona.hu
AVI 2014.4.39
AVI 2014.4.39
Egy ingatlanból kialakított több ingatlan eladásánál valamennyi ingatlan két éven belüli eladását igazolni kell [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (7) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ingatlanforgalmazást fő tevékenységként folytató felperes a 2005. október 28. napján kelt adásvételi szerződéssel 34 000 000 Ft vételárért vásárolta meg a B., Kalotaszeg u. 5. szám alatti ingatlant. Az elsőfokú adóhatóság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdése alapján kedvezményes, 2%-os illetékkulcs alkalmazásával kötelezte a felperest vagyonszerzési illeték megfizetésére. A határozat tartalmazta, hogy amennyiben 2007. november 11-éig a m...
A felperes az ingatlanon két éven belül több ingatlant alakított ki, melyeket továbbértékesített. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre 2006. december 22-én került sor. A felperes azonban a továbbértékesítés tényét 2007. november 26. napjáig nem jelentette be.
Az elsőfokú adóhatóság az Itv. 23/A. § (1), (7) és (8) bekezdései alapján határozatával 5 440 000 Ft illetékfizetési kötelezettséget állapított meg a felperes terhére. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes a két éven belüli továbbértékesítést határidőben nem igazolta.
A felperes keresetében a kiszabott illeték törlését, illetve az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Kifejtette, hogy az ingatlanból több ingatlant alakított ki, arra társasházat alapított, és az ingatlanok mindegyikét két éven belül elidegenítette. Mivel a továbbértékesítés megtörtént, illetékfizetési kötelezettsége nincs. Jogszabályváltozás folytán az illetékhivatal megkeresés útján ellenőrzi a továbbadás tényét. Hivatkozott továbbá az Itv. 26. § (1)bekezdésére is, a négy éven belüli lakóház építésre figyelemmel mentesül az illetékfizetés alól.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában idézte az Itv. 23/A. § (1), (7) és (8) bekezdéseit azzal, hogy nem elég az ingatlan vagy az egy ingatlanból kialakított több ingatlan két éven belüli eladása, hanem az elidegenítés igazolása is kötelező.
A 2008. január 1. napjától hatályos Itv. 23/A. § (7) bekezdése a felperes esetében nem alkalmazható, mert az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 379. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel az igazolásra nyitva álló határidő 2007. december 31-éig már eltelt.
A felperes esetében az Itv. 26. § (1) bekezdése szerinti mentesítés sem vehető figyelembe, hiszen a (2) és (11) bekezdéseire figyelemmel az erre irányuló szándékáról legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkoznia kellett volna, ezt azonban a felperes elmulasztotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhére megállapított illeték törlését, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Bíróság új eljárásra kötelezését kérte. Továbbra is fenntartotta, hogy a vásárolt ingatlanból több ingatlant alakított ki, valamennyit két éven belül elidegenítette, így nincs a tulajdonában olyan ingatlan, amelyre illetékkülönbözetet ki lehetne szabni. A felperes nem vitatta, hogy feladata a továbbértékesítés igazolása, de álláspontja szerint nem ez a per tárgya, hanem hogy esetében az Itv. 23/A. § (7) bekezdésénél figyelembe vehető ingatlanok száma nulla.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében már nem hivatkozott az Itv. 26. § (1) bekezdése szerinti illetékkedvezményre, mentességre, illetve a 2008. január 1-jétől hatályos Itv. 23/A. § (7) bekezdése szerinti adóhatósági megkeresési kötelezettségre, ezért e két jogkérdéssel a Legfelsőbb Bíróság sem foglalkozott.
Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti az ingatlan tulajdonjogának megszerzésénél a felperes, mint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, 2%-os kedvezményes illetékfizetésre volt jogosult. Az ezt megállapító elsőfokú határozat azonban tartalmazta a két éven belüli eladás és ennek igazolására vonatkozó tájékoztatást. A felperes esetében a bejelentés határideje 2007. november 16-án telt le.
A Legfelsőbb Bíróság az Itv. 23/A. § (7) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban már több ítéletében (Kfv.I.39.349/2008, Kfv.I.39.179/2008., Kfv.I.39.078/2008.) elvi éllel fejtette ki: ahhoz, hogy a felperes a vagyonszerzése után kedvezményes, 2%-os mértékű illetéket fizethessen (az egyéb törvényi feltételek teljesítése mellett) az is szükséges, hogy az ingatlan továbbértékesítését az illetékhivatalnál (állami adóhatóság) igazolja. Az Itv. 23/A. § (7) bekezdése meghatározza, hogy az igazolás milyen tartalmú okirattal teljesíthető. Az igazolás elmaradásának következménye, hogy az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét köteles megfizetni a mulasztó.
Az Itv. 23/A. § (7) bekezdésének utolsó mondata kisegítő szabályként valóban tartalmazza, hogyha a megszerzett ingatlanból a vállalkozó több önálló ingatlant alakít ki, akkor az illetékkülönbözetet - arányosítással - csak arra az ingatlanra lehet előírni, amelyet az (1) bekezdésben meghatározott célból megszerzett ingatlan illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül nem adott el, illetőleg nem adott pénzügyi lízingbe. Ez a szabály azonban nem mentesíti az illetékkedvezményt igénybe vevőt az Itv. 23/A. § (7) bekezdés első mondatában megfogalmazott igazolási kötelezettségtől. A felperes esetében ez azt jelenti, hogy az egy ingatlanból kialakított több ingatlan eladásánál valamennyi ingatlan két éven belüli eladását igazolni kellett volna. Önmagában az ingatlanok két éven belüli eladása ugyanúgy nem elegendő, mintha változatlanul egy ingatlanként adta volna el, mindkét esetben szükséges az eladás tényének igazolása.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.139/2010.)