adozona.hu
AVI 2014.4.32
AVI 2014.4.32
A természetbeni juttatás megállapíthatóságának feltétele, hogy a kifizető egyidejűleg több magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen adjon át terméket vagy nyújtson szolgáltatást [1995. évi CXVII. tv. 69. § (1) bek. b) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az italautomata üzemeltetéssel foglalkozó kft.-vel 2002. december 1-jén automata felszerelési és üzemeltetési szerződést kötött dolgozói itallal történő ellátása érdekében. A felperes a lakatos forgácsoló üzemben elhelyezett automata után 90 euró havi üzemeltetési díjat fizetett. A termékválasztékot és a termékek árait az üzemeltető határozta meg. A dolgozók az automatából pénz bedobásával vásárolhattak italt. Az elsőfokú adóhatóság 2004. augusztus-december és 2006. augusztus-szept...
AVI 2014.4.32 A természetbeni juttatás megállapíthatóságának feltétele, hogy a kifizető egyidejűleg több magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen adjon át terméket vagy nyújtson szolgáltatást [1995. évi CXVII. tv. 69. § (1) bek. b) pont]
A felperes az italautomata üzemeltetéssel foglalkozó kft.-vel 2002. december 1-jén automata felszerelési és üzemeltetési szerződést kötött dolgozói itallal történő ellátása érdekében. A felperes a lakatos forgácsoló üzemben elhelyezett automata után 90 euró havi üzemeltetési díjat fizetett. A termékválasztékot és a termékek árait az üzemeltető határozta meg. A dolgozók az automatából pénz bedobásával vásárolhattak italt. Az elsőfokú adóhatóság 2004. augusztus-december és 2006. augusztus-szeptember havi általános forgalmi adó bevallásokat ellenőrzött a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy a felperes az italautomaták után fizetett üzemeltetési díjat nem hárította át dolgozóira, azokat természetbeni juttatásban részesítette. Ezért a felperes terhére általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjbiztosítási járulék és munkaadói járulék adónemekben összesen 2 044 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. október 9-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának a természetbeni juttatással kapcsolatos része hatályon kívül helyezését kérte hangsúlyozva, hogy munkavállalói részére természetbeni juttatást nem nyújtott.
A megyei bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát a keresettel támadott részében megváltoztatta, és 1 579 000 Ft személyi jövedelemadó és járulékhiányukat a kapcsolódó bírsággal és késedelmi pótlékkal együtt törölni rendelte. Az ítélet indokolásában kifejtett jogi álláspont szerint az italokat az üzemeltető kft. nem ingyenesen értékesítette, annak vételárát a munkavállalók minden esetben megfizették. A felperes nem nyújtott ingyenes vagy kedvezményes szolgáltatást munkavállalóinak. A megyei bíróság utalt arra, hogy a munkavédelmi és munkaügyi szabályok az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételei megteremtésének kötelezettségét róják a felperes, mint munkáltatóra. Összességében megállapította, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 69. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek nem teljesültek, ezért természetbeni juttatás nem állapítható meg.
A megyei bíróság ítélete indokolásában utalt arra, hogy az alperes álláspontjának következetes elfogadása esetén minden, a munkáltató által biztosított juttatás az Szja. tv. 69. § (1) bekezdés b) pontja szerint természetbeni juttatásnak minősülhetne, így a beállított hűtőszekrény, mikrohullámú sütő, kávégép, amelyek adott esetben az adóhatóság dolgozóinak is rendelkezésére állnak.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az Szja. tv. 69. § (1) bekezdés b) pontjában, a Pp. 164. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, 339. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal. Hangsúlyozta, hogy a felperes az italautomaták telepítéséért és üzemeltetéséért fizetett szolgáltatási díjat, ezzel dolgozóinak az italszolgáltatás igénybevételének lehetőségét biztosította, amelyet a szolgáltatást igénybevevő dolgozók helyett a felperes viselt. A természetbeni juttatás tehát a rendelkezésre állás szolgáltatásához kapcsolódott. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogerős ítélet ellentmondásosan hol szolgáltatásnyújtásnak, hol értékesítésnek minősítette a természetbeni juttatás tárgyát. Tévesen rögzítette, hogy a felperes rendelkezési jogot szerzett az automatában lévő termékek felett, és kifogásolta azt a megállapítást, hogy ilyen, a természetbeni juttatás megállapíthatósága alapjául szolgáló eszközök az adóhatóság dolgozóinak is rendelkezésére állnak. Jogszabálysértőnek ítélte továbbá a jogerős ítélet rendelkező részét a tekintetben, hogy a keresetben vitatott adóhiány összegén túlmenően az ahhoz kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlékot forint összegben számszerűen nem jelölte meg. Hangsúlyozta, hogy a perbeli esetben a természetbeni juttatás megállapíthatóságának minden törvényi feltétele fennáll. A munkajogi szabályok nem teszik kötelezővé italautomaták biztosítását a munkáltató részére.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kifejtve, hogy a felperes munkavállalói csupán italt vásároltak, más szolgáltatást nem vettek igénybe. A természetbeni juttatásként minősítés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az italtermékek tulajdonjoga a felperesre átszállt-e vagy sem. A lényeges körülmény az, hogy a dolgozók az italokért piaci árat fizettek. A felperes álláspontja szerint a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 102. § (3) bekezdése, illetve a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 54. §-a alapján a munkáltatói kötelezettség körébe tartozhat az italautomaták biztosítása is.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Szja. tv. 69. § (1) bekezdés b) pontja alapján természetbeni juttatás a kifizető által egyidejűleg több magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, ha a juttatás körülményei alapján a kifizető - jóhiszemű eljárása ellenére - nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett bevételt; e rendelkezést kell különösen alkalmazni a kifizető által több magánszemély számára szervezett rendezvény, esemény keretében nyújtott vendéglátás (étel, ital), a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (pl. utazás, szállás, szabadidőprogram) esetében, ha az nem minősül reprezentációnak; a kifizető rosszhiszemű eljárása esetén az adó-megállapítási (adóelőleg-megállapítási) kötelezettség elmulasztása miatt kiszabható mulasztási bírság a természetbeni juttatás formájában juttatott jövedelem 50 százaléka.
A Szja. tv. 69. § (1) bekezdés b) pontjából megállapítható, hogy a természetbeni juttatás megállapíthatóságának feltétele, hogy a kifizető egyidejűleg több magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen adjon át terméket vagy nyújtson szolgáltatást, és ilyen módon juttasson adóköteles bevételt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy az ügyben lényeges körülmény, hogy a felperes munkavállalói az italautomatából piaci áron vásároltak. Az adóhatóság a nélkül következtetett logikai úton arra, hogy a felperes ingyenesen vagy kedvezményesen nyújtott szolgáltatást a munkavállalóknak, hogy vizsgálta volna, hogy az italautomatánál alkalmazott vételár eltér-e a szokásos piaci ártól, azaz a felperes munkavállalói kedvezményesen jutottak-e az italtermékekhez. Ilyen vizsgálat és adat hiányában nem állapítható meg, hogy a felperes munkavállalói a felperes által az üzemeltetőnek fizetett üzemeltetési díj folytán jutottak-e adóköteles bevételhez. Ilyen megállapítás hiányában az adóhatóság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes munkavállalóinak természetbeni juttatást nyújtott.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet a rendelkező rész megfogalmazása okán sem. A jogerős ítélet rendelkező része ugyanis tartalmazza a törölni rendelt adókülönbözet összegét, ebből az adóhatóság egyértelműen meghatározhatja az 50%-os mértékű adóbírság és a késedelmi pótlék összegét is. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok vizsgálata alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes által előadottak szempontjából a jogerős ítélet megfelel a Pp. 164. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak is. Bizonyítási hiány a felperes részéről nem állapítható meg, ugyanakkor az italautomatáknál alkalmazott árak vizsgálata körében az adóhatóság mulasztotta el a tényállás megfelelő tisztázását.
A Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta az alperes felülvizsgálati kérelmét a tekintetben, hogy a jogerős ítélet indokolása (5. oldal 2. bekezdése) szükségtelen, az üggyel össze nem függő megállapításokat tartalmaz feltételezett munkáltatói szolgáltatásokkal és az adóhatóság munkáltatói gyakorlatával kapcsolatban. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének fenti megállapításait mellőzi.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az indokolás kisebb módosításával a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.139/2010.)