adozona.hu
BH+ 2014.4.174
BH+ 2014.4.174
A felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezőnek a részére kiadott behajthatatlansági nyilatkozat kiadásával csak akkor szűnik meg a hitelezői minősége, ha határozottan ki is jelenti, hogy a továbbiakban nem kíván követelést érvényesíteni az adóssal szemben [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (7) bek., 561. §, 57. § (1) bek. f) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen 2008. március 28-án kezdeményezett felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a felszámolást elrendelte és kijelölte a D. Kft-t felszámolóként. A felszámolás kezdő időpontja 2008. május 8.
A B. L. egyéni vállalkozó 69 867 887 Ft összegű hitelezői igényét a felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés d) pontjába tartozó igényként vette nyilvántartásba.
B. L. jogi képviselője 2011. március 21-én kelt levelébe...
BH+ 2014.4.174 A felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezőnek a részére kiadott behajthatatlansági nyilatkozat kiadásával csak akkor szűnik meg a hitelezői minősége, ha határozottan ki is jelenti, hogy a továbbiakban nem kíván követelést érvényesíteni az adóssal szemben [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (7) bek., 51. §, 57. § (1) bek. f) pont].
Az adós ellen 2008. március 28-án kezdeményezett felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a felszámolást elrendelte és kijelölte a D. Kft-t felszámolóként. A felszámolás kezdő időpontja 2008. május 8.A B. L. egyéni vállalkozó 69 867 887 Ft összegű hitelezői igényét a felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés d) pontjába tartozó igényként vette nyilvántartásba.
B. L. jogi képviselője 2011. március 21-én kelt levelében kérte a felszámolótól, amennyiben megítélése szerint nincs esély arra, hogy a hitelező a követeléséből bármekkora összeget is megkapjon, erről a tényről adjon ki behajthatatlansági igazolást a részére. "Ebben az esetben - ha a folyamatban lévő per a számunkra kedvezően alakul - a B. Hús lemond a követeléséről."
A felszámoló 2011. március 24-én kelt - és a hitelező jogi képviselője által március 31-én átvett - nyilatkozatában közölte, hogy a hitelező igényének megtérülésére fedezet hiányában nincs lehetőség, ezért javasolta annak behajthatatlan követelés címén történő leírását (behajthatatlansági nyilatkozat).
A felszámoló által benyújtott 3. számú közbenső mérleget a bíróság 31. sorszámú, 2011. szeptember 2-án jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyta. E közbenső mérleg B. L. egyéni vállalkozó hitelezői igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjában nyilvántartásba vett, hitelezői igényként tüntette fel.
A felszámoló 37. sorszámú beadványa szerint B. L. 2012. július 6-án kérte a hitelezői státusz visszaállítását, mely levelében a felszámolónak több más - a 4. számú közbenső mérleggel kapcsolatos - kérdést is feltett.
2012. július 12-én kelt beadványában a felszámoló kérte a bíróságtól, hogy B. L. részére a 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjat utalja vissza, mert a behajthatatlansági nyilatkozatot kiadta számára. A bíróság 35. sorszámú végzésével a nyilvántartásba vételi díjat visszautaltatta B. L. részére 2012. augusztus 13-án (44. sz. beadvány második bekezdés).
B. L., mint hitelező 40. sorszámú, 2012. augusztus 15-én érkezett beadványában kérte, hogy az elsőfokú bíróság a nyilvántartásba vételi díj visszautalásáról rendelkező 35. sorszámú végzését helyezze hatályon kívül, mert a hitelezői igényéről nem mondott le. Előadta, korábban kérte a felszámolót, hogy a hitelezői igényét jegyezze vissza, mely kérésének a felszámoló nem tett eleget. A felszámoló mindig hitelezőként kezelte, egyeztetést tartott vele. Nem merült fel soha, hogy az eljárásban ne minősülne hitelezőnek és csak a 2012. augusztus 7-én kelt nyilatkozatában tájékoztatta arról a felszámoló, hogy a hitelezői nyilvántartásból törölte, a továbbiakban nem tekinti hitelezőnek.
41. sorszámú beadványában kérte a felszámoló felmentését is, arra hivatkozva, hogy a 4. számú közbenső mérlegben a felszámoló kölcsön címén 438 646 Ft-ot szerepeltetett, s ezzel a felszámoló az adós hitelezőjévé vált, emiatt felszámolóként nem járhat el.
A felszámoló a kérelem elutasítását kérte. Álláspontja szerint a behajthatatlansági nyilatkozat kiadása után B. L. már nem tekinthető hitelezőnek, ezért nem terjeszthet elő észrevételt a közbenső mérleggel szemben és nem kérheti a felszámoló felmentését. A kölcsön címén nyilvántartott összeggel kapcsolatban előadta, hogy azt, mint eljárási költséget a később esedékessé váló díja terhére finanszírozta meg, amely utóbb a felszámolói díjból térül meg. Hitelezői igényt az összegre nem nyújtott be.
Az elsőfokú bíróság a hitelezői igény nyilvántartásba vételére, és a 35. sorszámú végzés hatályon kívül helyezésére, valamint a felszámoló felmentésére irányuló kérelmeket elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a kérelmet előterjesztő már nem hitelező, ezért a végzés hatályon kívül helyezése és a felszámoló felmentése iránti kérelmét, mint arra nem jogosulttól származóét, érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Megjegyezte, hogy a közbenső mérlegben felszámolói kölcsönként feltüntetett összeggel, illetve költségelőlegezéssel a felszámoló nem vált az adós hitelezőjévé, az általa levezetett jogszabályi hivatkozások alapján megállapítható, hogy az előlegezett költségek kölcsönként való feltüntetése könyvvitel-technikai szempontú.
A kérelmező által előterjesztett fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Álláspontja szerint egy már nyilvántartásba vett hitelezőnek az a bejelentése, hogy a továbbiakban a követelését a felszámolási eljárásban nem kívánja érvényesíteni és erre figyelemmel behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kéri, a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 157. § e) pontja szerinti elállásnak minősül. Ha ezzel kapcsolatban a jogosult téved - mint jogi kérdésben való tévedés - nem releváns.
Megállapította, hogy a kérelmező kifejezetten a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kérte amiatt, hogy nem vár már megtérülést. A kérelmének megfelelő nyilatkozat átvételét követően azt nem kifogásolta meg.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását követően a hitelező anyagi jogi igénye nem vész el, annak érvényesítéséről nem mond le, de ha újból kéri a nyilvántartásba vételt, úgy a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjában, és a 37. §-ban írtak irányadók. A kérelmező a hitelezői igényét ismét előterjesztette azzal, hogy kérte igényének a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjába való sorolását. Ez az igénybejelentés azonban már elkésett, s a jogvesztés folytán a felszámolási eljárásban már nem érvényesíthető [Cstv. 37. § (3) bekezdés].
Mindezekre tekintettel a behajthatatlansági igazolás kiadása után a jogosult nem minősül hitelezőnek akkor sem, ha részére a felszámoló, tévesen, a behajthatatlansági nyilatkozat kiadása után a közbenső mérleget megküldte.
A kifejtettek szerint a kérelmező nem vált hitelezővé, a felszámolásban egyéb érdekeltséget nem igazolt, ezért sem a Cstv. 51. § (1) bekezdése, sem az 50. § alapján kifogás, észrevétel előterjesztésére nem jogosult.
A kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzéssel szemben, melyben kérte annak hatályon kívül helyezése mellett a hitelezői igényének nyilvántartásba vételére kötelezni a felszámolót, valamint a 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díj visszautalásáról rendelkező 35. sorszámú végzés hatályon kívül helyezését és a felszámoló felmentését. Amennyiben a Kúria a hitelezői minőséget megállapítja, de a felszámoló felmentését a kölcsön nyújtása tényénél fogva nem találná megállapíthatónak, úgy kérte a hivatkozott felmentési ok vizsgálatára vonatkozóan az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezni.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Ptk. 207. § (1) bekezdését, 199. §-át, 228. § (1) bekezdését, a Pp. 3. § (1) bekezdését és 220. §-át.
Kiemelte, hogy a hitelezői igényéről való lemondást felfüggesztő feltételhez kötötte, amely feltétel a mai napig nem következett be. Alaptalan a jogerős végzésnek az az okfejtése, hogy a felszámoló behajthatatlansági igazolásának kiadását kifogással kellett volna megtámadnia. Az igazolást valóban megkapta, de követeléséről nem mondott le.
Kiemelte, hogy ha a felszámoló őt 2011. március 21-ét követően nem tekintette hitelezőnek, akkor indokolatlan, hogy számára írásban és szóban is tájékoztatást adott a felszámolás menetéről, és a 4. sz. közbenső mérleget is megküldte részére. Mindez arra utal, hogy a felszámoló őt hitelezőként félnek tekintette. Állította, hogy csak akkor változtatott a felszámoló a hitelezői minőségének megítélésén, amikor az új jogi képviselője olyan felszámolói mulasztásokat és jogtalan költségelszámolásokat mutatott ki, amelyek a felszámoló szervezet felelősségét alapozhatják meg.
A követelése nyilvántartásba vételére vonatkozóan nem terjesztett elő új kérelmet, mert a követeléséről nem mondott le.
Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértését a másodfokú bíróság nem "változtatta meg", és nem rendelkezett a határozatának rendelkező részében arról, melyik kérelmet utasította el érdemi vizsgálat nélkül. Az elsőfokú bíróság a 35. sorszámú végzés hatályon kívül helyezése és a felszámoló felmentése iránti kérelmet utasította el érdemi vizsgálat nélkül.
Álláspontja szerint a Kúria érdemben elbírálhatja a felszámoló felmentése iránti kérelmet, mert a felmentésnek hivatalból is helye lett volna. Utalt arra, hogy a 4. sz. közbenső mérleg pénzforgalmi jelentésében a bevételek között szerepel: "D. Kft. kölcsön 438 646 Ft". Ha a felszámoló az adós hitelezője, vagy azzá válik, abban az esetben a Cstv. 27/A. § (4) bekezdés aa) pontja alapján az (5)-(7) bekezdés szerint kell eljárni. Miután a felszámoló a kizárási okot nem jelentette be, ezért a névjegyzékből is törölni kell.
Nem tartotta elfogadhatónak az elsőfokú határozatnak azt az indokolását, mely szerint a felszámoló nem vált az adós hitelezőjévé, mert az előlegezett költségek kölcsönként való feltüntetése könyvviteli technikai szempontú. A felszámoló ugyanis nem vitatta, hogy az adósnak a felszámolási költségek finanszírozására kölcsönt nyújtott. Ez a tény önmagában megalapozza a felszámoló szervezet hitelezői minőségét. Elismerte, kétségtelen, hogy a Cstv. nem rendelkezik arról, hogyan finanszírozza a felszámoló a felszámolási költségeket mindaddig, ameddig nincs az adósnak készpénzvagyona, ami erre fedezetül szolgálhatna. A gyakorlatban ezt a helyzetet úgy oldják meg a felszámoló szervezetek, hogy harmadik személytől, külső forrásból szereznek kölcsönt, és ezt a tartozást állítják be a felszámolási költségek közé.
A bizonyítást nem igénylő jogsértésre tekintettel kérte a felszámoló felmentését és a névjegyzékből való törlését.
Hivatkozott még arra is, hogy aggályosnak tartja a felszámolóbiztos által közvetlenül hozzá intézett ajánlatot, mely szerint megpróbál közvetíteni az adós tulajdonosai felé, és ha a hitelező követelése részben megtérül, úgy a behajtott összeg 50%-ára tart igényt. A felszámolónak ez a magatartása sérti a közbizalmat és ez alapján nem várható el tőle, hogy a hitelezővédelmi tevékenységet pártatlanul és hatékonyan ellássa.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Hivatkozott arra, hogy a behajthatatlansági igazolás kiadását a hitelező kérte, és annak kiadása ellen kifogással nem élt, csak több mint 1 év elteltével nyújtotta be a 40. sorszámú beadványát. Kiemelte, hogy nincs jelentősége annak, vajon a felszámoló a kérelmezőt hitelezőnek tekintette-e különböző eljárási cselekményekben, mert a hitelezői minőség jogkérdés.
Tévesnek állította a kérelmező álláspontját az elsőfokú végzéssel kapcsolatban, mert a bíróság egységesen a kérelmező valamennyi kérelmét elutasította. Álláspontja szerint helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felszámoló által előlegezett költségek csak számviteli jogi szempontból minősültek kölcsönnek, de ez nem azonos a Ptk. kölcsön fogalmával. Az elsőfokú eljárásban egyébként nyilatkozott arról a felszámoló, hogy az előlegezett költségek tárgyában nincs követelése az adóssal szemben.
Állította, hogy a felszámoló semmilyen ajánlatot nem tett a kérelmezőnek, ezt az állítását a kérelmező bizonyítani sem próbálta, időpontját nem jelölte meg, az ajánlattal szemben kifogással nem élt. A felszámoló állítólagos ajánlata jogi képtelenség lenne, mert a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) kategóriájában nyilvántartásba vett hitelezői igények nem kerülnek kielégítésre. Az adós tulajdonosaival és ügyvezetőjével szemben 2012-ben peres eljárást kezdeményezett a felszámoló.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A felülvizsgálattal érintett jogerős határozat alapvetően két kérdést érint: B. L. hitelezői minőségét, illetve a felszámoló felmentését.
A Kúria megállapította, hogy B. L.-nak a Cstv. 51. §-a alapján joga volt a felszámolónak azzal az intézkedésével szemben kifogást előterjeszteni, hogy a hitelezők nyilvántartásából törölte őt. E tekintetben ugyanis B. L. sérelmet szenvedett félnek minősül, ezért a kifogás előterjesztésére vonatkozó joga (kereshetőségi jog) fennáll. Nem tekinthető a kifogás elkésettnek, mert a felszámoló csak 2012. augusztus 7-én közölte egyértelműen a kérelmezővel, hogy a hitelezői nyilvántartásból törölte őt, és csak 2012. augusztus 13-án utalták vissza részére a nyilvántartásba vételi díjat. Mindezekhez képest a kifogásnak minősülő 40. sorszámú beadványt 8 napon belül, 2012. augusztus 15-én benyújtotta a kérelmező.
A hitelezői minőség tekintetében a Kúria elviekben egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy egy már nyilvántartásba vett hitelezőnek az a bejelentése, miszerint a továbbiakban a követelését a felszámolási eljárásban nem kívánja érvényesíteni és erre figyelemmel behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kéri, a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 157. § e) pontjában szabályozott elállásnak minősül. Jelen ügyben azonban - az eljárás iratai alapján - nem állapítható meg, hogy a nyilvántartásba vett hitelező lemondott volna a követelése felszámolási eljárásban történő érvényesítésének jogáról akként, hogy kérelmétől elállt. Megalapozottan hivatkozott a kérelmező arra, hogy egy jövőbeli feltételtől tette függővé a követeléséről való lemondását.
A Kúria már az Fpkf. VII. 30.241/2012/2. számú határozatában is már kifejtette: "Ha a követelést bejelentő már hitelezővé vált a Cstv. fogalmai szerint (hitelezői igényét bejelentette a felszámolónak és befizette a nyilvántartásba vételi díjat), ennek teljesítése után kérheti a behajthatatlansági igazolás kiadását. Ennek megtörténtével azonban hitelezői minősége a felszámolási eljárásban nem szűnik meg, csak akkor, ha kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy a továbbiakban nem kíván az adós hitelezője lenni az eljárásban. A behajthatatlansági igazolás kiadására ugyanis a társasági adóalap csökkentése érdekében van szükség, ha az adós vagyonából a hitelező előre láthatóan nem jut kielégítéshez [2000. C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. pont c) alpont]. Amennyiben mégis kielégítést kap, úgy az adóhatóságnál ezt a korábbi adóbevallást korrigálhatja. Kifejezett nyilatkozat hiányában tehát a behajthatatlansági igazolás kiadása után a már nyilvántartásba vett hitelező hitelezői minősége nem szűnik meg."
Mindezek alapján tehát B. L. kérelmező a jelen ügyben helytállóan hivatkozott arra, az adott helyzetben nem szűnt meg annak lehetősége, hogy hitelezőként vegyen részt a felszámolási eljárásban, mert a követelésének hitelezőkénti érvényesítéséről nem mondott le.
Az elsőfokú bíróság nem fellebbezhető, pervezető, 35. sorszámú végzésében rendelkezett a nyilvántartásba vételi díj B. L. részére történő visszautalásáról, mely alapján megtörtént az utalás is. Ezért a teljesedésbe ment végzés hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem nem teljesíthető. A végzés hatályon kívül helyezésével B. L. hitelezői minősége még egyébként sem állna helyre, mert a nyilvántartásba vételi díj már visszautalásra került részére.
Megjegyzi a Kúria, hogy ha a nyilvántartásba vett hitelező a továbbiakban nem kéri, hogy a bejelentett követelését a felszámoló nyilvántartsa, akkor sincs lehetőség a nyilvántartásba vételi díj visszautalására. A befizetett nyilvántartásba vételi díjat, a Cstv. 46. § (7) bekezdése szerint, a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában kell nyilvántartásba venni. Az ebbe a pontba sorolt követeléseket a Cstv. 58. § (1) bekezdése szerint a közbenső mérleg, vagy a zárómérleg alapján lehet kielégíteni, kivéve a Cstv. 38. § (2) bekezdésében írt, a felszámolás kezdő időpontjában már folyamatban levő perekben érvényesített követelések után befizetett nyilvántartásba vételi díjat, valamint azt a nyilvántartásba vételi díjrészt, amely a bejelentett hitelezői igényhez képest túlfizetést jelent.
A fent kifejtettek értelmében - jóllehet B. L. nem mondott le hitelezői minőségéről - a nyilvántartásba vételi díj részére történt visszautalása miatt ezt a minőségét elvesztette. Nem veszítette el azonban azt a lehetőséget, hogy határidőben bejelentkezett hitelezőként ismét nyilvántartásba vegye őt a felszámoló, ha a bejelentett követeléséhez igazodó nyilvántartásba vételi díjat befizeti a törvényszék gazdasági hivatalához. Ezért a Kúria a kifogásnak azzal adott helyt, hogy abban az esetben kell B. L. hitelezőként nyilvántartani, ha a nyilvántartásba vételi díjat 15 napon belül ismét befizeti.
Figyelemmel arra, hogy jelenleg a hitelezőként való nyilvántartásának csak a lehetősége áll fenn - a nyilvántartásba vételi díj hiánya miatt - a Kúria B. L.-t nem hitelezőnek, csak kérelmezőnek tekintette.
A felszámoló felmentése iránti kérelemmel kapcsolatban, a felszámoló által előlegezett költségek megítélése tekintetében, az elsőfokú bíróság - bár nem erre alapozta a felszámoló felmentésére irányuló kérelem elutasítását - megjegyezte, hogy ezzel a felszámoló nem vált az adós hitelezőjévé. A másodfokú bíróság - az elállással kapcsolatban kifejtett, a Kúria álláspontjától eltérő jogi álláspontja miatt - a felszámoló felmentésének a kérdésében nem hozott érdemi határozatot.
Figyelemmel a Cstv. 27/A. § (6)-(7) bekezdésében foglaltakra és arra, hogy az eljáró bíróságok a felszámoló felmentése körében az eljárásban felmerült tényeket nem értékelték, a kérdésben nem hoztak határozatot, ezért e körben az eljárás megismétlésére van szükség.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, részben pedig helyben hagyta, illetve hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (3)-(5) bekezdésében foglaltak alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.124/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a D. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló meghatalmazása alapján eljárt dr. Ollé György ügyvéd által képviselt L. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló, a Szegedi Törvényszéken 2.Fpk.06-08-000197 számon folyó felszámolási eljárásban, a Szegedi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.506/2012/3. számú jogerős végzése ellen a dr. Fónagy Sándor ügyvéd által képviselt B. L. kérelmező 51. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést:
A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi.
Az elsőfokú bíróság 45. sorszámú végzését részben megváltoztatja és a hitelezői igény nyilvántartásba vételére vonatkozó kifogásnak azzal ad helyt, hogy a felszámolónak abban az esetben kell B. L-tt hitelezőként nyilvántartásba venni, ha B. L. a nyilvántartásba vételi díjat 15 napon belül ismét befizeti a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalához.
Az elsőfokú bíróság 45. sorszámú végzésének a 35. sorszámú végzés hatályon kívül helyezésére vonatkozó kérelmet elutasító rendelkezését helybenhagyja, a felszámoló felmentése iránti kérelmet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
Kötelezi az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a kérelmezőnek 87.500 (Nyolcvanhétezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, melyből 30.000 Ft a lerótt illeték.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Az adós ellen 2008. március 28-án kezdeményezett felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a felszámolást elrendelte és kijelölte a D. Kft-t felszámolóként. A felszámolás kezdő időpontja 2008. május 8.
A B. L. egyéni vállalkozó 69.867.887 Ft összegű hitelezői igényét a felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57.§ (1) bekezdés d) pontjába tartozó igényként vette nyilvántartásba.
B.L. jogi képviselője 2011. március 21-én kelt levelében kérte a felszámolótól, amennyiben megítélése szerint nincs esély arra, hogy a hitelező a követeléséből bármekkora összeget is megkapjon, erről a tényről adjon ki behajthatatlansági igazolást a részére. "Ebben az esetben - ha a folyamatban lévő per a számunkra kedvezően alakul - a B. Hús lemond a követeléséről."
A felszámoló 2011. március 24-én kelt - és a hitelező jogi képviselője által március 31-én átvett - nyilatkozatában közölte, hogy a hitelező igényének megtérülésére fedezet hiányában nincs lehetőség, ezért javasolta annak behajthatatlan követelés címén történő leírását (behajthatatlansági nyilatkozat).
A felszámoló által benyújtott 3. számú közbenső mérleget a bíróság 31. sorszámú, 2011. szeptember 2-án jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyta. E közbenső mérleg B.L. egyéni vállalkozó hitelezői igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjában nyilvántartásba vett, hitelezői igényként tüntette fel.
A felszámoló 37. sorszámú beadványa szerint B. L. 2012. július 6-án kérte a hitelezői státusz visszaállítását, mely levelében a felszámolónak több más - a 4. számú közbenső mérleggel kapcsolatos - kérdést is feltett.
2012. július 12-én kelt beadványában a felszámoló kérte a bíróságtól, hogy B. L. részére a 100.000 Ft nyilvántartásba vételi díjat utalja vissza, mert a behajthatatlansági nyilatkozatot kiadta számára. A bíróság 35. sorszámú végzésével a nyilvántartásba vételi díjat visszautaltatta B. L. részére 2012. augusztus 13-án (44. sz. beadvány második bekezdés).
B. L., mint hitelező 40. sorszámú, 2012. augusztus 15-én érkezett beadványában kérte, hogy az elsőfokú bíróság a nyilvántartásba vételi díj visszautalásáról rendelkező 35. sorszámú végzését helyezze hatályon kívül, mert a hitelezői igényéről nem mondott le. Előadta, korábban kérte a felszámolót, hogy a hitelezői igényét jegyezze vissza, mely kérésének a felszámoló nem tett eleget. A felszámoló mindig hitelezőként kezelte, egyeztetést tartott vele. Nem merült fel soha, hogy az eljárásban ne minősülne hitelezőnek és csak a 2012. augusztus 7-én kelt nyilatkozatában tájékoztatta arról a felszámoló, hogy a hitelezői nyilvántartásból törölte, a továbbiakban nem tekinti hitelezőnek.
41. sorszámú beadványában kérte a felszámoló felmentését is, arra hivatkozva, hogy a 4. számú közbenső mérlegben a felszámoló kölcsön címén 438.646 Ft-ot szerepeltetett, s ezzel a felszámoló az adós hitelezőjévé vált, emiatt felszámolóként nem járhat el.
A felszámoló kérte a kérelem elutasítását. Álláspontja szerint a behajthatatlansági nyilatkozat kiadása után B. L. már nem tekinthető hitelezőnek, ezért nem terjeszthet elő észrevételt a közbenső mérleggel szemben és nem kérheti a felszámoló felmentését. A kölcsön címén nyilvántartott összeggel kapcsolatban előadta, hogy azt, mint eljárási költséget a később esedékessé váló díja terhére finanszírozta meg, amely utóbb a felszámolói díjból térül meg. Hitelezői igényt az összegre nem nyújtott be.
Az elsőfokú bíróság a hitelezői igény nyilvántartásba vételére, és a 35. sorszámú végzés hatályon kívül helyezésére, valamint a felszámoló felmentésére irányuló kérelmeket elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a kérelmet előterjesztő már nem hitelező, ezért a végzés hatályon kívül helyezése és a felszámoló felmentése iránti kérelmét, mint arra nem jogosulttól származóét, érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Megjegyezte, hogy a közbenső mérlegben felszámolói kölcsönként feltüntetett összeggel, illetve költségelőlegezéssel a felszámoló nem vált az adós hitelezőjévé, az általa levezetett jogszabályi hivatkozások alapján megállapítható, hogy az előlegezett költségek kölcsönként való feltüntetése könyvvitel-technikai szempontú.
A kérelmező által előterjesztett fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Álláspontja szerint egy már nyilvántartásba vett hitelező azon bejelentése, hogy a továbbiakban a követelését a felszámolási eljárásban nem kívánja érvényesíteni és erre figyelemmel behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kéri, a Cstv. 6.§ (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp.157.§ e) pontja szerinti elállásnak minősül. Ha ezzel kapcsolatban a jogosult téved - mint jogi kérdésben való tévedés - nem releváns.
Megállapította, hogy a kérelmező kifejezetten a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kérte amiatt, hogy nem vár már megtérülést. A kérelmének megfelelő nyilatkozat átvételét követően azt nem kifogásolta meg.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását követően a hitelező anyagi jogi igénye nem vész el, annak érvényesítéséről nem mond le, de ha újból kéri a nyilvántartásba vételt, úgy a Cstv. 28.§ (2) bekezdés f) pontjában, és a 37.§-ban írtak irányadók. A kérelmező a hitelezői igényét ismét előterjesztette azzal, hogy kérte igényének a Cstv. 57.§ (1) bekezdés d) pontjába való sorolását. Ez az igénybejelentés azonban már elkésett, s a jogvesztés folytán a felszámolási eljárásban már nem érvényesíthető (Cstv.37.§ (3) bekezdés).
Mindezekre tekintettel a behajthatatlansági igazolás kiadása után a jogosult hitelezőnek nem minősül akkor sem, ha részére a felszámoló, tévesen, a behajthatatlansági nyilatkozat kiadása után a közbenső mérleget megküldte.
A kifejtettek szerint a kérelmező hitelezővé nem vált, a felszámolásban egyéb érdekeltséget nem igazolt, ezért sem a Cstv. 51. § (1) bekezdése, sem az 50. § alapján kifogás, észrevétel előterjesztésére nem jogosult.
A kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzéssel szemben, melyben kérte annak hatályon kívül helyezése mellett a hitelezői igényének nyilvántartásba vételére kötelezni a felszámolót, valamint a 100.000 Ft nyilvántartásba vételi díj visszautalásáról rendelkező 35. sorszámú végzés hatályon kívül helyezését és a felszámoló felmentését. Amennyiben a Kúria a hitelezői minőséget megállapítja, de a felszámoló felmentését a kölcsön nyújtása tényénél fogva nem találná megállapíthatónak, úgy kérte a hivatkozott felmentési ok vizsgálatára vonatkozóan az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezni.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Ptk. 207. § (1) bekezdését, 199. §-át, 228. § (1) bekezdését, a Pp. 3. § (1) bekezdését és 220. §-át.
Kiemelte, hogy a hitelezői igényéről való lemondást felfüggesztő feltételhez kötötte, amely feltétel a mai napig nem következett be. Alaptalan a jogerős végzésnek az az okfejtése, hogy a felszámoló behajthatatlansági igazolásának kiadását kifogással kellett volna megtámadnia. Az igazolást valóban megkapta, de követeléséről nem mondott le.
Kiemelte, hogy ha a felszámoló őt 2011. március 21-ét követően nem tekintette hitelezőnek, akkor indokolatlan, hogy számára írásban és szóban is tájékoztatást adott a felszámolás menetéről, és a 4. sz. közbenső mérleget is megküldte részére. Mindez arra utal, hogy a felszámoló őt hitelezőként félnek tekintette. Állította, hogy csak akkor változtatott a felszámoló a hitelezői minőségének megítélésén, amikor az új jogi képviselője olyan felszámolói mulasztásokat és jogtalan költségelszámolásokat mutatott ki, amelyek a felszámoló szervezet felelősségét alapozhatják meg.
A követelése nyilvántartásba vételére vonatkozóan nem terjesztett elő új kérelmet, mert a követeléséről nem mondott le.
Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértését a másodfokú bíróság nem "változtatta meg", és nem rendelkezett a határozatának rendelkező részében arról, melyik kérelmet utasította el érdemi vizsgálat nélkül. Az elsőfokú bíróság a 35. sorszámú végzés hatályon kívül helyezése és a felszámoló felmentése iránti kérelmet utasította el érdemi vizsgálat nélkül.
Álláspontja szerint a Kúria érdemben elbírálhatja a felszámoló felmentése iránti kérelmet, mert a felmentésnek hivatalból is helye lett volna. Utalt arra, hogy a 4. sz. közbenső mérleg pénzforgalmi jelentésében a bevételek között szerepel: "D. Kft. kölcsön 438.646 Ft". Ha a felszámoló az adós hitelezője, vagy azzá válik, abban az esetben a Cstv. 27/A. § (4) bekezdés aa) pontja alapján az (5) -(7) bekezdés szerint kell eljárni. Miután a felszámoló a kizárási okot nem jelentette be, ezért a névjegyzékből is törölni kell.
Nem tartotta elfogadhatónak az elsőfokú határozatnak azt az indokolását, mely szerint a felszámoló nem vált az adós hitelezőjévé, mert az előlegezett költségek kölcsönként való feltüntetése könyvviteli technikai szempontú. A felszámoló ugyanis nem vitatta, hogy az adósnak a felszámolási költségek finanszírozására kölcsönt nyújtott. Ez a tény önmagában megalapozza a felszámoló szervezet hitelezői minőségét. Elismerte, kétségtelen, hogy a Cstv. nem rendelkezik arról, hogyan finanszírozza a felszámoló a felszámolási költségeket mindaddig, ameddig nincs az adósnak készpénzvagyona, ami erre fedezetül szolgálhatna. A gyakorlatban ezt a helyzetet úgy oldják meg a felszámoló szervezetek, hogy harmadik személytől, külső forrásból szereznek kölcsönt, és ezt a tartozást állítják be a felszámolási költségek közé.
A bizonyítást nem igénylő jogsértésre tekintettel kérte a felszámoló felmentését és a névjegyzékből való törlését.
Hivatkozott még arra is, hogy aggályosnak tartja a felszámolóbiztos által közvetlenül hozzá intézett ajánlatot, mely szerint megpróbál közvetíteni az adós tulajdonosai felé, és ha a hitelező követelése részben megtérül, úgy a behajtott összeg 50 %-ára tart igényt. A felszámolónak ez a magatartása sérti a közbizalmat és ez alapján nem várható el tőle, hogy a hitelezővédelmi tevékenységet pártatlanul és hatékonyan ellássa.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Hivatkozott arra, hogy a behajthatatlansági igazolás kiadását a hitelező kérte, és annak kiadása ellen kifogással nem élt, csak több mint 1 év elteltével nyújtotta be a 40. sorszámú beadványát. Kiemelte, hogy nincs jelentősége annak, vajon a felszámoló a kérelmezőt hitelezőnek tekintette-e különböző eljárási cselekményekben, mert a hitelezői minőség jogkérdés.
Tévesnek állította a kérelmező álláspontját az elsőfokú végzéssel kapcsolatban, hiszen a bíróság egységesen a kérelmező valamennyi kérelmét elutasította. Álláspontja szerint helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felszámoló által előlegezett költségek csak számviteli jogi szempontból minősültek kölcsönnek, de ez nem azonos a Ptk. kölcsön fogalmával. Az elsőfokú eljárásban egyébként nyilatkozott arról a felszámoló, hogy az előlegezett költségek tárgyában nincs követelése az adóssal szemben.
Állította, hogy a felszámoló semmilyen ajánlatot nem tett a kérelmezőnek, ezt az állítását a kérelmező bizonyítani sem próbálta, időpontját nem jelölte meg, az ajánlattal szemben kifogással nem élt. A felszámoló állítólagos ajánlata jogi képtelenség lenne, mert a Cstv.57.§ (1) bekezdés d) kategóriájában nyilvántartásba vett hitelezői igények nem kerülnek kielégítésre. Az adós tulajdonosaival és ügyvezetőjével szemben 2012-ben peres eljárást kezdeményezett a felszámoló.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A felülvizsgálattal érintett jogerős határozat alapvetően két kérdést érint: B. L. hitelezői minőségét, illetve a felszámoló felmentését.
A Kúria megállapította, hogy B. L-nak a Cstv. 51. §-a alapján joga volt a felszámolónak azzal az intézkedésével szemben kifogást előterjeszteni, hogy a hitelezők nyilvántartásából törölte őt. E tekintetben ugyanis B.L. sérelmet szenvedett félnek minősül, ezért a kifogás előterjesztésére vonatkozó joga (kereshetőségi jog) fennáll. Nem tekinthető a kifogás elkésettnek, mert a felszámoló csak 2012. augusztus 7-én közölte egyértelműen a kérelmezővel, hogy a hitelezői nyilvántartásból törölte őt, és csak 2012. augusztus 13-án utalták vissza részére a nyilvántartásba vételi díjat. Mindezekhez képest a kifogásnak minősülő 40. sorszámú beadványt 8 napon belül, 2012. augusztus 15-én benyújtotta a kérelmező.
A hitelezői minőség tekintetében a Kúria elviekben egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy egy már nyilvántartásba vett hitelezőnek az a bejelentése, miszerint a továbbiakban a követelését a felszámolási eljárásban nem kívánja érvényesíteni és erre figyelemmel behajthatatlansági nyilatkozat kiadását kéri, a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 157. § e) pontjában szabályozott elállásnak minősül. Jelen ügyben azonban - az eljárás iratai alapján - nem állapítható meg, hogy a nyilvántartásba vett hitelező lemondott volna a követelése felszámolási eljárásban történő érvényesítésének jogáról akként, hogy kérelmétől elállt. Megalapozottan hivatkozott a kérelmező arra, hogy egy jövőbeli feltételtől tette függővé a követeléséről való lemondását.
A Kúria az Fpkf. VII.30.241/2012/2. számú határozatában is már kifejtette: "Ha a követelést bejelentő már hitelezővé vált a Cstv. fogalmai szerint (hitelezői igényét bejelentette a felszámolónak és befizette a nyilvántartásba vételi díjat), ennek teljesítése után kérheti a behajthatatlansági igazolás kiadását. Ennek megtörténtével azonban hitelezői minősége a felszámolási eljárásban nem szűnik meg, csak akkor, ha kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy a továbbiakban nem kíván az adós hitelezője lenni az eljárásban. A behajthatatlansági igazolás kiadására ugyanis a társasági adóalap csökkentése érdekében van szükség, ha az adós vagyonából a hitelező előre láthatóan nem jut kielégítéshez [2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. pont c) alpont]. Amennyiben mégis kielégítést kap, úgy az adóhatóságnál ezt a korábbi adóbevallást korrigálhatja. Kifejezett nyilatkozat hiányában tehát a behajthatatlansági igazolás kiadása után a már nyilvántartásba vett hitelező hitelezői minősége nem szűnik meg."
Mindezek alapján tehát B. L. kérelmező a jelen ügyben helytállóan hivatkozott arra, az adott helyzetben nem szűnt meg annak lehetősége, hogy hitelezőként vegyen részt a felszámolási eljárásban, mert a követelésének hitelezőkénti érvényesítéséről nem mondott le.
Az elsőfokú bíróság nem fellebbezhető, pervezető, 35. sorszámú végzésében rendelkezett a nyilvántartásba vételi díj B. L. részére történő visszautalásáról, mely alapján megtörtént az utalás is. Ezért a teljesedésbe ment végzés hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem nem teljesíthető. A végzés hatályon kívül helyezésével B.L. hitelezői minősége még egyébként sem állna helyre, mert a nyilvántartásba vételi díj már visszautalásra került részére.
Megjegyzi a Kúria, hogy ha a nyilvántartásba vett hitelező a továbbiakban nem kéri, hogy a bejelentett követelését a felszámoló nyilvántartsa, akkor sincs lehetőség a nyilvántartásba vételi díj visszautalására. A befizetett nyilvántartásba vételi díjat, a Cstv. 46. § (7) bekezdése szerint, a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában kell nyilvántartásba venni. Az ebbe a pontba sorolt követeléseket a Cstv. 58. § (1) bekezdése szerint a közbenső mérleg, vagy a zárómérleg alapján lehet kielégíteni, kivéve a Cstv. 38. § (2) bekezdésében írt, a felszámolás kezdő időpontjában már folyamatban levő perekben érvényesített követelések után befizetett nyilvántartásba vételi díjat, valamint azt a nyilvántartásba vételi díj-részt, amely a bejelentett hitelezői igényhez képest túlfizetést jelent.
A fent kifejtettek értelmében - jóllehet B.L. nem mondott le hitelezői minőségéről - a nyilvántartásba vételi díj részére történt visszautalása miatt ezt a minőségét elvesztette. Nem veszítette el azonban azt a lehetőséget, hogy határidőben bejelentkezett hitelezőként ismét nyilvántartásba vegye őt a felszámoló, ha a bejelentett követeléséhez igazodó nyilvántartásba vételi díjat befizeti a törvényszék gazdasági hivatalához. Ezért a Kúria a kifogásnak azzal adott helyt, hogy abban az esetben kell B. L-t hitelezőként nyilvántartani, ha a nyilvántartásba vételi díjat 15 napon belül ismét befizeti.
Figyelemmel arra, hogy jelenleg a hitelezőként való nyilvántartásának csak a lehetősége áll fenn - a nyilvántartásba vételi díj hiánya miatt - a Kúria B. L-t nem hitelezőnek, csak kérelmezőnek tekintette.
A felszámoló felmentése iránti kérelemmel kapcsolatban, a felszámoló által előlegezett költségek megítélése tekintetében, az elsőfokú bíróság - bár nem erre alapozta a felszámoló felmentésére irányuló kérelem elutasítását - megjegyezte, hogy ezzel a felszámoló nem vált az adós hitelezőjévé. A másodfokú bíróság - az elállással kapcsolatban kifejtett, a Kúria álláspontjától eltérő jogi álláspontja miatt - a felszámoló felmentésének a kérdésében nem hozott érdemi határozatot.
Figyelemmel a Cstv. 27/A. § (6)-(7) bekezdésében foglaltakra és arra, hogy az eljáró bíróságok a felszámoló felmentése körében az eljárásban felmerült tényeket nem értékelték, a kérdésben nem hoztak határozatot, ezért e körben az eljárás megismétlésére van szükség.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, részben pedig helyben hagyta, illetve hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (3)-(5) bekezdésében foglaltak alapján, a rendelkező részben foglaltak szerint.
A felszámoló felmentése körében az elsőfokú bíróságnak meg kell vizsgálnia a kérelmező által állított jogszabálysértés megvalósulását. A bizonyítékok mérlegelése eredményeként kell határozatot hoznia arról, hogy fennáll-e a jogszabálysértés, és ha igen, az olyan súlyú-e, amely megalapozza a felszámoló felmentését a Cstv.27/A. § alapján.
A kérelmező felülvizsgálati kérelme a kifogása tekintetében alapos volt, ezért a Cstv. 6. § (3) bekezdése és a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az adós köteles megfizetni a kérelmező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2013. november 29.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.124/2013.)