adozona.hu
BH 2014.4.118
BH 2014.4.118
A csődegyezség célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötés útján történő újjászervezése, a tevékenységének folytatása érdekében. A bíróság a felek által megkötött egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységét [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 17. § (1) bek., 19. § (1) bek., 21/A. § (3) bek.; Ptk. 5. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós 2013. április 18-án benyújtott kérelmére az elsőfokú bíróság 2013. április 19-én a csődeljárást megindította.
Az adós 2013. június 24-én bejelentette, hogy a hitelezőkkel egyezséget kötött, ezért kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 21/A. § (3) bekezdése alapján a csődegyezség jóváhagyását.
Az M. N. V. Zrt. hitelező az elsőfokú bírósághoz benyújtott beadványában - egyebek mellett - előadta, hogy a létrejött megálla...
BH 2014.4.118 A csődegyezség célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötés útján történő újjászervezése, a tevékenységének folytatása érdekében. A bíróság a felek által megkötött egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységét [1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 17. § (1) bek., 19. § (1) bek., 21/A. § (3) bek.; Ptk. 5. § (1) bek.].
Az adós 2013. április 18-án benyújtott kérelmére az elsőfokú bíróság 2013. április 19-én a csődeljárást megindította.Az adós 2013. június 24-én bejelentette, hogy a hitelezőkkel egyezséget kötött, ezért kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 21/A. § (3) bekezdése alapján a csődegyezség jóváhagyását.
Az M. N. V. Zrt. hitelező az elsőfokú bírósághoz benyújtott beadványában - egyebek mellett - előadta, hogy a létrejött megállapodás olyan egyoldalú előnyöket biztosít az adós részére, melyet egyezségként nem lehet értelmezni. Az adós ugyanis a bejelentett hitelezői igények 1%-át vállalta megfizetni, ez az 1% lényegében a hitelezői igény bejelentésével megfizetett nyilvántartásba vételi díj összegének felel meg, vagyis az egyezség alapján a hitelezők követeléséből szinte semmi sem térül meg. Az adós reorganizációs programot nem dolgozott ki. Állította, hogy az adós rendkívül előnytelen ajánlata felvetheti a Cstv. által a csődegyezség kapcsán biztosított jogok visszaélésszerű gyakorlását is, figyelemmel arra, hogy az egyezséget elfogadó hitelezők az adós tulajdonosai, illetve olyanok, amelyekben az adós tulajdonosai rendelkeznek üzletrésszel. Az egyezség a jogszabályoknak [Cstv. 44. § (1b) bekezdése, Alaptörvény 28. cikke] nem felel meg.
Az adós arra hivatkozott, hogy valamennyi hitelező és a vagyonfelügyelő előtt is ismertté vált, az adós vagyonnal nem rendelkezik, a piaci viszonyok folytán a működése ellehetetlenült, amelyre tekintettel a tagok több alkalommal nyújtottak tagi kölcsönt a társaság működésének fenntartása érdekében. Álláspontja szerint az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a hitelezők érdekeit szem előtt tartva biztosítja a hitelezők lehető legmagasabb összegű kielégítését és az adós további működését is.
Az elsőfokú bíróság végzésével a csődeljárást megszüntette.
Az adós fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az egyezségi megállapodás nem tartalmazta a Cstv. 21. § (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt, a hitelezők által elfogadott adósságrendezési és újjászervezési programot, a végrehajtás és ellenőrzés módját, holott az kötelező tartalmi eleme az egyezségi megállapodásnak.
A csődeljárás célja az adós gazdasági helyzetének helyreállítása a hitelezőivel való egyezségkötés eredményeként. Kiemelte, a Cstv. 2009-es módosítására azért került sor, hogy a csődegyezségek megkötésével a vállalkozások megtartsák a munkahelyeket. Álláspontja szerint helyesen hivatkozott a hitelező az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakra, s ennek szem előtt tartásával egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az egyezségből nem állapítható meg, az adós reorganizációja megvalósulhat-e. Az pedig önmagában nem lehet cél, hogy az adós - a hitelezői igények csekély kielégítése mellett - ne felszámolási eljárással, hanem egyéb más módon szűnjön meg.
Az adós egyezségi ajánlata szerint az adós 2009-től csak veszteségesen tudott működni, és 2011-ben a hitelezői érdekek védelmében már be is kellett zárnia az általa üzemeltetett ruházati kiskereskedelmi üzletét, amelyet nem is tudott újra megnyitni. A csődeljárás megindítására pedig azért került sor, mert az adóst egy perben kötelezték fellebbezési illeték és másodfokú perköltség megfizetésére.
Az adós 2013. március 31-én 849 000 Ft követeléssel és 287 000 Ft pénzeszközzel rendelkezett, saját tőkéje mínusz 27 570 000 Ft volt. Az adós az egyezségi megállapodásban nem utalt arra, hogy újra kívánná kezdeni a tevékenységét, az egyezségi megállapodásra vonatkozó tájékoztatója ennek az ellenkezőjére utalt. Mindezek alapján a bíróságnak az egyezség jóváhagyhatósága körében azt is vizsgálnia kellett, hogy az adósságrendezési és újjászervezési program összhangban áll-e a csődeljárás céljával. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a csődegyezség tényleges célja nem az adós működésének újjászervezése volt.
Megjegyezte, hogy a Cstv. 33/A. §-ában és 40. §-ában foglalt perek sem indíthatók meg a csődegyezség jóváhagyását követően, márpedig ezek elkerülése nem lehet a csődeljárás célja. A mérlegadatok alapján a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Gt.) 143. § (2) bekezdésének a) és b) pontjaiban foglaltak a csődegyezség megkötése után is fennállnának, és a tagokat a (3) bekezdés szerinti kötelezettség terhelné.
A csődeljárás új szabályai nem értelmezhetők úgy, hogy a feltételek formális teljesítése elegendő az egyezség bíróság általi jóváhagyásához. Az egyezségi megállapodás reorganizációs programra vonatkozó tartalmának a Ptk. 5. § (1) bekezdése szerinti joggal való visszaélés tilalma határt szab, a tételes jog elvárásával és céljával nyilvánvalóan szembehelyezkedő joggyakorlás joggal való visszaélésnek minősül.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen és kérte annak hatályon kívül helyezését, a csődegyezség jóváhagyását és a csődeljárás befejezetté nyilvánítását.
Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Harmadlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 21. § (1) bekezdésének b) pontját, 21/A. § (3) bekezdését, a 19. § (1) bekezdését, 20. § (1) bekezdését, 21/A. §-át és 21/B. §-át.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében és azt a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek.
Az eljárás adatai alapján az nem volt vitás, hogy a vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett hitelezők többsége megszavazta az adós által előterjesztett csődegyezséget.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő kérdés az, hogy a bíróság a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése alapján milyen vizsgálatot végezhet el, illetve kell elvégeznie az egyezség tartalma tekintetében. Hogyan kell értelmeznie azt a törvényi rendelkezést, hogy a bíróság akkor hagyja jóvá az egyezséget, ha az megfelel a jogszabályoknak.
Az adós hivatkozott az EBH 2011.2332. számú elvi bírósági határozatban foglaltakra. E végzésben a Legfelsőbb Bíróság - amellett, hogy kifejtette, az adós és a hitelezők közötti egyezség tartalmának kialakításába a bíróság nem avatkozik be, azt nem vizsgálhatja - azt is megállapította: "a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a bíróság feladata a csődeljárás során a törvényesség ellenőrzése, ezen belül annak biztosítása, hogy a Cstv. szabályai érvényesültek-e az eljárás során."
A Kúria fenntartja az elvi bírósági határozatban kifejtett álláspontját, mely szerint a bíróság valóban nem avatkozhat bele abba, hogy az adós és a nyilvántartásba vett hitelezői milyen gazdasági tartalommal alakítják ki a közöttük létrejövő egyezséget. Ugyanakkor azonban - a fent idézettek szerint - a bíróság feladata a törvényesség, s ezen belül a Cstv. szabályai érvényesülésének a biztosítása is.
A Cstv. 19. § (1) bekezdése szerint az egyezség keretében az adós megállapodik a hitelezőkkel - egyebek mellett - az adós reorganizációs és veszteségcsökkentő programjának elfogadásáról, továbbá mindarról, amit az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében szükségesnek tartanak.
Jóllehet a Cstv. 17. § (1) bekezdésében írt, a hitelezőknek küldendő adósságrendezési és újjászervezési program, illetve az egyezség tartalmával kapcsolatban a 19. § (1) bekezdésben írt reorganizációs és veszteségcsökkentő program megnevezésében más, a csődeljárásra vonatkozó szabályokból egyértelműen kiderül, hogy itt nem két különböző programról, hanem egy, az adós jövőbeli gazdálkodását meghatározó tervről van szó.
A terv célja az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezséggel történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációval, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását.
A Kúria álláspontja szerint jelen eljárásban nem egy elkülönült, formálisan létező program meglétének hiánya akadályozza a csődegyezség jóváhagyását - mert amennyiben egy ilyen tartalmú program megállapítható lenne a hitelezőknek megküldött iratok tartalmából vagy az egyezségből, úgy az egyezség jóváhagyható lenne -, hanem az, hogy az adós nem rendelkezett a jövőre vonatkozó gazdasági tervvel. Hiába hivatkozott az adós arra, hogy ismertette az egyezségi tárgyaláson a fizetőképesség helyreállítását célzó programot, ennek a gazdasági tartalma nem derül ki a jegyzőkönyvből, és - ha létezik ilyen program - az nem került a jegyzőkönyv mellé becsatolásra. A reorganizációra vonatkozó terv, program létezése és így tartalma nem állapítható meg.
Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a csődeljárás célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötéssel történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében. A csődegyezséget ennek a célnak az elérése érdekében kell a feleknek megkötniük, és a megkötött egyezség csak akkor fogadható el a bíróság által - az egyéb feltételek fennállása esetén is -, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós a tevékenységét folytatni kívánja. Nem használható fel a csődeljárás - és így a kényszeregyezség - jogintézménye olyan terhektől való esetleges mentesülés érdekében, amelyet csődeljárás hiányában az adós vezető tisztségviselőjével, vagy a tulajdonosával szemben érvényesíthetnének a hitelezők.
Az adós maga sem állította, hogy a tevékenységét folytatni akarná. A másodfokú bíróság az eljárás adatai alapján helytállóan állapította meg, hogy - a fent kifejtettek szerint - az eljárásban megkötött csődegyezség nem felel meg a Cstv. szabályainak, ezért annak jóváhagyására nincs lehetőség.
Nem jogszabálysértő tehát a jogerős végzés, ezért a Kúria azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.339/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Balla Szilárd Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Balla Szilárd ügyvéd által képviselt M. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós ellen a Debreceni Törvényszéken 4.Cspk.09-13-000001 számon indított csődeljárásban a Debreceni Ítélőtábla Cspkf.IV.30.418/2013/2. számú végzése ellen az adós által 24. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán folyamatban lévő eljárásban meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós 2013. április 18-án benyújtott kérelmére az elsőfokú bíróság 2013. április 19-én a csődeljárást megindította a Cégközlönyben közzétett végzésével.
Az adós 2013. június 24-én bejelentette, hogy a hitelezőkkel egyezséget kötött, ezért kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 21/A. § (3) bekezdése alapján a csődegyezség jóváhagyását.
Az M. N. V. Zrt. hitelező az elsőfokú bírósághoz benyújtott beadványában - egyebek mellett - előadta, hogy a létrejött megállapodás olyan egyoldalú előnyöket biztosít az adós részére, melyet egyezségként nem lehet értelmezni. Az adós ugyanis a bejelentett hitelezői igények 1%-át vállalta megfizetni, ez az 1% lényegében a hitelezői igény bejelentésével megfizetett nyilvántartásba vételi díj összegének felel meg, vagyis az egyezség alapján a hitelezők követeléséből szinte semmi sem térül meg. Az adós reorganizációs programot nem dolgozott ki. Állította, hogy az adós rendkívül előnytelen ajánlata felvetheti a Cstv. által a csődegyezség kapcsán biztosított jogok visszaélésszerű gyakorlását is, figyelemmel arra, hogy az egyezséget elfogadó hitelezők az adós tulajdonosai, illetve olyanok, ahol az adós tulajdonosai rendelkeznek üzletrésszel. Az egyezség a jogszabályoknak [Cstv. 44. § (1b) bekezdése, Alaptörvény 28.cikke] nem felel meg.
Az adós arra hivatkozott, hogy valamennyi hitelező és a vagyonfelügyelő előtt is ismertté vált, az adós vagyonnal nem rendelkezik, a piaci viszonyok folytán a működése ellehetetlenült, amelyre tekintettel a tagok több alkalommal nyújtottak tagi kölcsönt a társaság működésének fenntartása érdekében. Álláspontja szerint az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a hitelezők érdekeit szem előtt tartva biztosítja a hitelezők lehető legmagasabb összegű kielégítését és az adós további működését is.
Az elsőfokú bíróság kijavított és kiegészített végzésével a csődeljárást megszüntette.
Az adós fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kijavított és kiegészített végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az adós fellebbezése - egy rész kivételével - megalapozott. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az egyezségi megállapodás nem tartalmazta a Cstv. 21. § (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt, a hitelezők által elfogadott adósságrendezési és újjászervezési programot, a végrehajtás és ellenőrzés módját, holott az kötelező tartalmi eleme az egyezségi megállapodásnak.
A csődeljárás célja az adós gazdasági helyzetének helyreállítása a hitelezőivel való egyezségkötés eredményeként. Kiemelte, a Cstv. 2009-es módosítására azért került sor, hogy a csődegyezségek megkötésével a vállalkozások megtartsák a munkahelyeket. Álláspontja szerint helyesen hivatkozott a hitelező az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakra, s ennek szem előtt tartásával egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az egyezségből nem állapítható meg, az adós reorganizációja megvalósulhat-e. Az pedig önmagában nem lehet cél, hogy az adós - a hitelezői igények csekély kielégítése mellett - ne felszámolási eljárással, hanem egyéb más módon szűnjön meg.
Az adós egyezségi ajánlata szerint az adós 2009-től csak veszteségesen tudott működni, és 2011-ben a hitelezői érdekek védelmében már be is kellett zárnia az általa üzemeltetett ruházati kiskereskedelmi üzletét, amelyet nem is tudott újra megnyitni. A csődeljárás megindítására pedig azért került sor, mert az adóst egy perben kötelezték fellebbezési illeték és másodfokú perköltség megfizetésére.
Az adós 2013. március 31-én 849.000 Ft követeléssel és 287.000 Ft pénzeszközzel rendelkezett, saját tőkéje mínusz 27.570.000 Ft volt. Az adós az egyezségi megállapodásban nem utalt arra, hogy újra kívánná kezdeni a tevékenységét, az egyezségi megállapodásra vonatkozó tájékoztatója ennek az ellenkezőjére utalt. Mindezek alapján a bíróságnak az egyezség jóváhagyhatósága körében azt is vizsgálnia kellett, hogy az adósságrendezési és újjászervezési program összhangban áll-e a csődeljárás céljával. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a csődegyezség tényleges célja nem az adós működésének újjászervezése volt.
Megjegyezte, hogy a Cstv. 33/A. §-ában és 40. §-ában foglalt perek sem indíthatók meg a csődegyezség jóváhagyását követően, márpedig ezek elkerülése nem lehet a csődeljárás célja. A mérlegadatok alapján a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Gt.) 143. § (2) bekezdésének a) és b) pontjaiban foglaltak a csődegyezség megkötése után is fennállnának, és a tagokat a (3) bekezdés szerinti kötelezettség terhelné.
A csődeljárás új szabályai nem értelmezhetők úgy, hogy a feltételek formális teljesítése elegendő az egyezség bíróság általi jóváhagyásához. Az egyezségi megállapodás reorganizációs programra vonatkozó tartalmának a Ptk. 5. § (1) bekezdése szerinti joggal való visszaélés tilalma határt szab, a tételes jog elvárásával és céljával nyilvánvalóan szembehelyezkedő joggyakorlás joggal való visszaélésnek minősül.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen és kérte annak hatályon kívül helyezését, a csődegyezség jóváhagyását és a csődeljárás befejezetté nyilvánítását.
Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Harmadlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 21. § (1) bekezdésének b) pontját, 21/A. § (3) bekezdését, a 19. § (1) bekezdését, 20.§ (1) bekezdését, 21/A. §-át és 21/B. §-át.
Kérelmének indokolásában kifejtette, hogy az ügyvezető az egyezségi tárgyaláson ismertette a társaság gazdálkodásának az adatait, valamint a fizetőképesség helyreállítását célzó programot és az egyezségi ajánlatot. A hitelezők jelen voltak, egyik sem intézett kérdést az ügyvezetőhöz.
Kiemelte, hogy a bíróság, ha a csődegyezség megfelel a jogszabályban foglaltaknak, azt jóváhagyja, az egyezség tartalmának kialakításába a bíróság nem avatkozik bele, azt nem vizsgálhatja (EBH2011.2332).
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem állapított meg egyetlen olyan körülményt sem, amely alapján a visszaélésszerű joggyakorlás megállapítható lenne. Nem minősíthető visszaélésszerű joggyakorlásnak az, hogy a hitelezők történetesen éppen az adós társaság tagjai.
Az M. N. V. Zrt. nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Kiemelte, hogy az egyezség megkötésének a célja nem a társaság működésének újjászervezése volt. Az adós ugyanis nem tett utalást arra, hogy a tevékenységét tovább kívánja folytatni. A csődegyezség kizárólag az adós kötelezettségei alól történő mentesülést szolgálná oly módon, hogy csak a hitelezők által befizetett nyilvántartásba vételi díjnak megfelelő, a követelés 1%-át jelentő összeget fizetné meg az adós, így az a hitelezők tényleges igényének semmilyen megtérülését nem jelentené.
A Kúria a cégnyilvántartásból megállapította, hogy az adós felszámolását az elsőfokú bíróság Fpk.09-13-000825 számú eljárásában 2013. november 7-én megindította.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében és azt a felhozott okokból nem találta jogszabálysértőnek.
Az eljárás adatai alapján az nem volt vitás, hogy a vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett hitelezők többsége megszavazta az adós által előterjesztett csődegyezséget.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő kérdés az, hogy a bíróság a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése alapján milyen vizsgálatot végezhet el, illetve kell elvégeznie az egyezség tartalma tekintetében. Hogyan kell értelmeznie azt a törvényi rendelkezést, hogy a bíróság akkor hagyja jóvá az egyezséget, ha az megfelel a jogszabályoknak.
Az adós hivatkozott az EBH2011.2332. számú elvi bírósági határozatban foglaltakra. E végzésben a Legfelsőbb Bíróság - amellett, hogy kifejtette, az adós és a hitelez?k közötti egyezség tartalmának kialakításába a bíróság nem avatkozik be, azt nem vizsgálhatja - azt is megállapította: "a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a bíróság feladata a csődeljárás során a törvényesség ellenőrzése, ezen belül annak biztosítása, hogy a Cstv. szabályai érvényesültek-e az eljárás során."
A Kúria fenntartja az elvi bírósági határozatban kifejtett álláspontját, mely szerint a bíróság valóban nem avatkozhat bele abba, hogy az adós és a nyilvántartásba vett hitelezői milyen gazdasági tartalommal alakítják ki a közöttük létrejövő egyezséget. Ugyanakkor azonban - a fent idézettek szerint - a bíróság feladata a törvényesség, s ezen belül a Cstv. szabályai érvényesülésének a biztosítása is.
A Cstv. 19. § (1) bekezdése szerint az egyezség keretében az adós megállapodik a hitelezőkkel - egyebek mellett - az adós reorganizációs és veszteségcsökkentő programjának elfogadásáról, továbbá mindarról, amit az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében szükségesnek tartanak.
Jóllehet a Cstv. 17. § (1) bekezdésében írt, a hitelezőknek küldendő adósságrendezési és újjászervezési program, illetve az egyezség tartalmával kapcsolatban a 19. § (1) bekezdésben írt reorganizációs és veszteségcsökkentő program megnevezésében más, a csődeljárásra vonatkozó szabályokból egyértelműen kiderül, hogy itt nem két különböző programról, hanem egy, az adós jövőbeli gazdálkodását meghatározó tervről van szó.
A terv célja az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezséggel történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációval, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását.
A Kúria álláspontja szerint jelen eljárásban nem egy elkülönült, formálisan létező program meglétének hiánya akadályozza a csődegyezség jóváhagyását - mert amennyiben egy ilyen tartalmú program megállapítható lenne a hitelezőknek megküldött iratok tartalmából vagy az egyezségből, úgy az egyezség jóváhagyható lenne -, hanem az, hogy az adós nem rendelkezett a jövőre vonatkozó gazdasági tervvel. Hiába hivatkozott az adós arra, hogy ismertette az egyezségi tárgyaláson a fizetőképesség helyreállítását célzó programot, ennek a gazdasági tartalma nem derül ki a jegyzőkönyvből, és - ha létezik ilyen program - az nem került a jegyzőkönyv mellé becsatolásra. A reorganizációra vonatkozó terv, program létezése és így tartalma nem állapítható meg.
Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a csődeljárás célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötéssel történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében. A csődegyezséget ennek a célnak az elérése érdekében kell a feleknek megkötniük, és a megkötött egyezség csak akkor fogadható el a bíróság által - az egyéb feltételek fennállása esetén is -, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós a tevékenységét folytatni kívánja. Nem használható fel a csődeljárás - és így a kényszeregyezség - jogintézménye olyan terhektől való esetleges mentesülés érdekében, amelyet csődeljárás hiányában az adós vezető tisztségviselőjével, vagy a tulajdonosával szemben érvényesíthetnének a hitelezők.
Az adós maga sem állította, hogy a tevékenységét folytatni akarná. A másodfokú bíróság az eljárás adatai alapján helytállóan állapította meg, hogy - a fent kifejtettek szerint - az eljárásban megkötött csődegyezség nem felel meg a Cstv. szabályainak, ezért annak jóváhagyására nincs lehetőség.
Nem jogszabálysértő tehát a jogerős végzés, ezért a Kúria azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az adós maga viseli költségeit, a felülvizsgálati eljárásban a hitelező jogi képviselő nélkül tett nyilatkozatot, ezért költsége nem merült fel.
Budapest, 2014. január 8.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.339/2013.)