adozona.hu
BH 2014.4.117
BH 2014.4.117
Az ingó jelzálogjog nem alakulhat át vagyont terhelő zálogjoggá, nem a felek utólagos megítélésén múlik, hogy az ingó jelzálogjog vagy a vagyont terhelő zálogjog szabályait kell alkalmazni a kielégítéskor, hanem annak van jelentősége, hogy a felek milyen zálogjogi formát hoztak létre [Ptk. 262. § (2) bek., 266. § (2) bek.; Cstv. 49/D. § (1)-(2) bek., 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását 2011. július 12-én indította meg az elsőfokú bíróság.
A felszámoló a Cégközlöny 2012. március 29-én megjelent számában meghirdette értékesítésre az adós vagyonelemeit, egyebek mellett 22 gépkocsit 6 100 000 Ft-os irányáron.
A hitelező közjegyzői nyilvántartásba bejegyzett keretbiztosítéki ingó zálogjoggal rendelkezett az adós "készletét alkotó, mindenkor meglévő 8 darab gépjárművén" (1. helyi zálogjog), illetve az adós tulajdonát képező mindazon dolgokon, amelyek készl...
BH 2014.4.117 Az ingó jelzálogjog nem alakulhat át vagyont terhelő zálogjoggá, nem a felek utólagos megítélésén múlik, hogy az ingó jelzálogjog vagy a vagyont terhelő zálogjog szabályait kell alkalmazni a kielégítéskor, hanem annak van jelentősége, hogy a felek milyen zálogjogi formát hoztak létre [Ptk. 262. § (2) bek., 266. § (2) bek.; Cstv. 49/D. § (1)-(2) bek., 51. § (1) bek.].
Az adós felszámolását 2011. július 12-én indította meg az elsőfokú bíróság.A felszámoló a Cégközlöny 2012. március 29-én megjelent számában meghirdette értékesítésre az adós vagyonelemeit, egyebek mellett 22 gépkocsit 6 100 000 Ft-os irányáron.
A hitelező közjegyzői nyilvántartásba bejegyzett keretbiztosítéki ingó zálogjoggal rendelkezett az adós "készletét alkotó, mindenkor meglévő 8 darab gépjárművén" (1. helyi zálogjog), illetve az adós tulajdonát képező mindazon dolgokon, amelyek készletként kerülnek kimutatásra (2. helyi zálogjog).
A felszámoló 2012. május 15-én kelt és a hitelező részére május 24-én kézbesített levelében tájékoztatta a hitelezőt a gépkocsik értékesítéséből befolyt vételárral történt elszámolásról. A levél tartalmazta, hogy az értékesített, a hitelező ingó keretbiztosítéki zálogjogával terhelt, készleten lévő 8 darab gépkocsi és a készleten lévő ingóságok között szereplő gépkocsik eladási ára 1 217 000 Ft. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. § (2) bekezdés szerint elszámolható értékesítési költségek arányos része 60 774 Ft, így a gépkocsik eladásából keletkező felosztható vételár 1 156 226 Ft, melyből a hitelezőt illeti meg a hivatkozott jogszabályhely alapján 578 113 Ft.
A hitelező 2012. június 6-án előterjesztett kifogásában sérelmezte, hogy a felszámoló a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti vagyont terhelő zálogjog alapján számolta el a befolyt összeget, holott keretbiztosítéki zálogjoggal rendelkezett, ezért a felszámolónak a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján kellett volna elszámolnia vele.
Kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a gépjárművekből származó bevételnek a részére történő haladéktalan átutalására oly módon, hogy azt a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint számolja el. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a felszámoló a gépjárművek értékelésekor és értékesítésekor a gondossági kötelmét megszegte, s ezzel részére, mint zálogjogosult hitelezőnek kárt okozott. Erre tekintettel a felszámoló díját az okozott kár fedezetére különítse el és ne hagyjon jóvá kifizetést a felszámoló részére, felszámoló díj címén.
Az adós nevében eljáró felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gépjárművek közül 17 db készletként volt nyilvántartva, a fennmaradó állomány pedig a tárgyi eszközök között. A bejegyzett jelzálogjog nem konkrét egyedi azonosítóval, megnevezéssel ellátott vagyontárgyakra vonatkozott, a zálogjogi nyilvántartás nem tartalmazta a zálogként szolgáló vagyontárgyak megnevezését, így a felszámoló helytállóan járt el, amikor a Ptk. 266. § (1) bekezdésében írtakra is figyelemmel a hitelező zálogjogát vagyont terhelő zálogjogként értékelte. Két gépkocsi értékesítési vételárának elszámolásával kapcsolatos kifogás pedig elkésett. Álláspontja szerint a kifogás alapján indult eljárásban nem vizsgálható, hogy a felszámoló által kötött szerződés mennyiben felel meg a 304/2009. (XII. 22.) Korm. rendeletben foglaltaknak, a hitelező pedig a jogvesztő határidőn belül pert nem indított.
Az elsőfokú bíróság végzésében kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező zálogjogával érintett ingóságok eladásából befolyt vételárral a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően számoljon el, ezt meghaladóan a kifogást elutasította.
Az adóst képviselő felszámoló fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú végzés fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
Hivatkozva a Ptk. 262. § (2), 266. § (1) és (6), továbbá a 263. § (1) bekezdésére kifejtette, hogy az ingóságokat terhelő jelzálogjog alapításához a Ptk. kommentár szerint - amennyiben a zálogtárgyak egyedileg nem meghatározhatóak - azok fajta és mennyiség szerinti, vagy "kétséget kizáró módon" körülírással történő meghatározása szükséges. Nem kizárt, hogy a felek ingó jelzálogjogot alapítsanak a zálogkötelezett raktárkészletén, a zálogtárgyak körét készletként határozva meg.
Az ingó zálogjog is alkalmas arra, hogy annak tárgya változó egyedekből álló dologösszesség legyen, feltéve, hogy a szerződés megengedi az egyes elemek cserélődését és a jövőbeni zálogjogot is magában foglalja. A Ptk. 266. § (1) bekezdése szerinti vagyont terhelő zálogjog szerepe elsősorban nem az, hogy egyszerűbbé tegye a zálogtárgy meghatározását. Minőségi különbsége abban mutatkozik meg, hogy tárgya olyan komplex vagyontömeg, amely alkalmas önálló gazdasági egységként való működtetésre. A vagyont terhelő zálogjog esetében a zálogjog tárgya tehát a gazdasági értelemben funkcionálisan összetartozó dolgok, jogok és követelések együttese lehet. Kétségtelen, a vagyont terhelő zálogjog lényege az, hogy a vagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyakat nem kell külön nevesíteni, ugyanakkor a vagyont terhelő zálogjoggal kapcsolatban teljesülnie kell a Ptk. 266. § (1) bekezdése szerinti, az előzőekben részletezett minőségi követelményeknek. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a 8 darab gépjárművel kapcsolatban kikötött zálogjog nem a Ptk. 266. § (1) bekezdése szerinti vagyont terhelő zálogjognak minősül, így az azok értékesítéséből befolyt vételár elszámolására nem a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti, hanem az (1) bekezdés szerinti elszámolás az irányadó.
Az adós nevében a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen kérve, hogy a Kúria azt - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - helyezze hatályon kívül és a hitelező kifogását utasítsa el azzal a megállapítással, hogy a hitelezőt megillető keretbiztosítéki ingó jelzálogjog - a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdése alkalmazásában - vagyont terhelő zálogjognak minősül, amelyre tekintettel a zálogtárgyak vételárával történő elszámolás során a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alkalmazandó.
Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Ptk. 266. § (1) bekezdését és a Cstv. 49/D. § (1)-(2) bekezdését.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A Kúria elsőként azt hangsúlyozza, hogy a keretbiztosítéki ingó jelzálogjog [Ptk. 263. § (1) bekezdés] alapvetően egy ingó jelzálogjog. Jelen ügyben nincs jelentősége annak, hogy keretbiztosítéki jelzálogjog terhelte a kérdéses ingóságokat, figyelemmel arra, hogy az 1. és 2. ranghelyi bejegyzések szerinti keretet (25 millió, illetve 110 millió Ft) a kifizetés nem érte el.
Ebből következően az eljárásban eldöntendő jogkérdés az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog közötti különbség meghatározása volt.
A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytállóan különítette el az ingó jelzálogjogot a vagyont terhelő zálogjogtól. A két jogintézmény keletkezésében, és jogkövetkezményeiben is eltérő. Létrehozásukkor abban egyformák, hogy mind a két fajta zálogjogot a Magyar Országos Közjegyzői Kamara nyilvántartásába kell bejegyezni és ott kell nyilvántartani. Az ingó jelzálogjogként alapított zálogjog azonban nem alakulhat át vagyont terhelő zálogjoggá, míg a vagyont terhelő zálogjog esetében a zálogjogosult kifejezett nyilatkozata szükséges ahhoz, hogy a vagyont terhelő zálogjog egyedi vagyontárgyat terhelő zálogjoggá átalakuljon [Ptk. 266. § (2) bekezdés]. Nem a felek - vagy a bíróság - utólagos megítélésén múlik tehát az, hogy melyik zálogjogi szabályt kell alkalmazni, hanem azon, hogy eredetileg a zálogjogosult és a zálogkötelezett milyen zálogjogi forma létrehozásában állapodott meg.
Nem vitásan - ahogyan arra a jogerős határozat is helyesen hivatkozott - a Ptk. 262. § (2) bekezdése szerint ingó jelzálogjog esetén, ha a zálogjog több zálogtárgyat terhel, továbbá, ha a zálogtárgy egyedi megjelölése nem lehetséges, a zálogtárgy, illetve a zálogtárgyak köre, fajta és mennyiség szerint vagy körülírással is meghatározható.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti kifogás tárgyát képező esetben a zálogjog több zálogtárgyat terhelt, amelyek - általában - egyedileg meghatározhatók. Az adós azonban a zálogtárgyként szolgáló gépjárművek kereskedésével foglalkozott, ezért a zálogjogosult a zálogjogát az érvényesítéskor meglévő - készleten szereplő - gépjárművekre korlátozta. A zálogtárgy konkrét megjelölésének hiánya miatt azonban ez az ingó jelzálogjog nem vált vagyont terhelő zálogjoggá, mert erre a Ptk. szabályai nem adnak lehetőséget.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja tehát helytálló. A jogerős végzésben foglalt, az önálló gazdasági egységként való működtetéssel kapcsolatos okfejtés az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog közötti különbség meghatározására szolgált, s ezt értette félre az adóst képviselő felszámoló.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.132/2013. )
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a C. Zártkörűen Működő Részvénytársaság felszámoló meghatalmazása alapján eljárt dr. ifj. Kardos Gyula ügyvéd által képviselt A-G. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló eljárásban a B. Zártkörűen Működő Részvénytársaság hitelező kifogása alapján a Tatabányai Törvényszéken 4.Fpkh.11-12-070048 számon folyó felszámolási eljárásban a Győri Ítélőtábla Fpkhf.IV.26.054/2012/2. számú jogerős végzése ellen a felszámoló által képviselt adós által 14. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi a Kúria az adóst, hogy 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az államnak felhívásra fizessen meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós felszámolását a Fpk.11-11-070830 számú eljárásban 2011. július 12-én indította meg az elsőfokú bíróság, felszámolóként a C. Zrt. került kijelölésre.
A felszámoló a Cégközlöny 2012. március 29-én megjelent számában meghirdette értékesítésre az adós vagyonelemeit, egyebek mellett 22 gépkocsit 6.100.000 Ft-os irányáron.
A hitelező közjegyzői nyilvántartásba bejegyzett keretbiztosítéki ingó zálogjoggal rendelkezett az adós "készletét alkotó, mindenkor meglévő 8 darab gépjárművén" (1. helyi zálogjog), illetve az adós tulajdonát képező mindazon dolgokon, amelyek készletként kerülnek kimutatásra (2. helyi zálogjog).
A felszámoló 2012. május 15-én kelt és a hitelező részére május 24-én kézbesített levelében tájékoztatta a hitelezőt a gépkocsik értékesítéséből befolyt vételárral történt elszámolásról. A levél tartalmazta, hogy az értékesített, a hitelező ingó keretbiztosítéki zálogjogával terhelt készleten levő 8 darab gépkocsi és a készleten lévő ingóságok között szereplő gépkocsik eladási ára 1.217.000 Ft. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. § (2) bekezdés szerint elszámolható értékesítési költségek arányos része 60.774 Ft, így a gépkocsik eladásából keletkező felosztható vételár 1.156.226 Ft, melyből a hitelezőt illeti meg a hivatkozott jogszabályhely alapján 578.113 Ft.
A hitelező 2012. június 6-án előterjesztett kifogásában sérelmezte, hogy a felszámoló a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti vagyont terhelő zálogjog alapján számolta el a befolyt összeget, holott keretbiztosítéki zálogjoggal rendelkezett, ezért a felszámolónak a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján kellett volna elszámolnia vele.
Kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a gépjárművekből származó bevételnek a részére történő haladéktalan átutalására oly módon, hogy azt a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint számolja el. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a felszámoló a gépjárművek értékelésekor és értékesítésekor a gondossági kötelmét megszegte és ezzel részére, mint zálogjogosult hitelezőnek kárt okozott. Erre tekintettel a felszámoló díját az okozott kár fedezetére különítse el és ne hagyjon jóvá kifizetést a felszámoló részére, felszámoló díj címén.
Az adós nevében eljáró felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a gépjárművek közül 17 db készletként volt nyilvántartva, a fennmaradó állomány pedig a tárgyi eszközök között. A bejegyzett jelzálogjog nem konkrét egyedi azonosítóval, megnevezéssel ellátott vagyontárgyakra vonatkozott, a zálogjogi nyilvántartás nem tartalmazta a zálogként szolgáló vagyontárgyak megnevezését, így a felszámoló helytállóan járt el, amikor a Ptk. 266. § (1) bekezdésében írtakra is figyelemmel a hitelező zálogjogát vagyont terhelő zálogjogként értékelte. Két gépkocsi értékesítési vételárának elszámolásával kapcsolatos kifogás pedig elkésett. Álláspontja szerint a kifogás alapján indult eljárásban nem vizsgálható, hogy a felszámoló által kötött szerződés mennyiben felel meg a 304/2009. (XII. 22.) Korm. rendeletben foglaltaknak, a hitelező pedig a jogvesztő határidőn belül pert nem indított.
Az elsőfokú bíróság végzésében kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező zálogjogával érintett ingóságok eladásából befolyt vételárral a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően számoljon el, ezt meghaladóan a kifogást elutasította.
Az adóst képviselő felszámoló fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
Hivatkozva a Ptk. 262. § (2), 266. § (1) és (6), továbbá a 263. § (1) bekezdésére kifejtette, hogy az ingóságokat terhelő jelzálogjog alapításához a Ptk. kommentár szerint - amennyiben a zálogtárgyak egyedileg nem meghatározhatóak - azok fajta és mennyiség szerinti, vagy "kétséget kizáró módon" körülírással történő meghatározása szükséges. Nem kizárt, hogy a felek ingó jelzálogjogot alapítsanak a zálogkötelezett raktárkészletén, a zálogtárgyak körét készletként határozva meg.
Az ingó zálogjog is alkalmas arra, hogy annak tárgya változó egyedekből álló dologösszesség legyen, feltéve, hogy a szerződés megengedi az egyes elemek cserélődését és a jövőbeni zálogjogot is magában foglalja. A Ptk. 266. § (1) bekezdése szerinti vagyont terhelő zálogjog szerepe elsősorban nem az, hogy egyszerűbbé tegye a zálogtárgy meghatározását. Minőségi különbsége abban mutatkozik meg, hogy tárgya olyan komplex vagyontömeg, amely alkalmas önálló gazdasági egységként való működtetésre. A vagyont terhelő zálogjog esetében a zálogjog tárgya tehát a gazdasági értelemben funkcionálisan összetartozó dolgok, jogok és követelések együttese lehet. Kétségtelen, a vagyont terhelő zálogjog lényege az, hogy a vagyonhoz tartozó egyes vagyontárgyakat nem kell külön nevesíteni, ugyanakkor a vagyont terhelő zálogjoggal kapcsolatban teljesülnie kell a Ptk. 266. § (1) bekezdése szerinti, az előzőekben részletezett minőségi követelményeknek. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a 8 darab gépjárművel kapcsolatban kikötött zálogjog nem a Ptk. 266. § (1) bekezdése szerinti vagyont terhelő zálogjognak minősül, így az azok értékesítéséből befolyt vételár elszámolására nem a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti, hanem az (1) bekezdés szerinti elszámolás az irányadó.
Az adós nevében a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen kérve, hogy a Kúria azt - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - helyezze hatályon kívül és a hitelező kifogását utasítsa el azzal a megállapítással, hogy a hitelezőt megillető keretbiztosítéki ingó jelzálogjog - a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdése alkalmazásában - vagyont terhelő zálogjognak minősül, amelyre tekintettel a zálogtárgyak vételárával történő elszámolás során a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alkalmazandó.
Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Ptk. 266. § (1) bekezdését és a Cstv. 49/D. § (1)-(2) bekezdését.
A kérelem indokolásában kifejtette, a jogerős végzés fő eleme, hogy a 8 gépjármű nem tekinthető önálló gazdasági egységnek, s ennek kapcsán hivatkozott a Ptk. 266. § (1) bekezdéséhez fűzött indokolásra. Eszerint akkor minősül egy vagyontömeg, vagy annak egy része önálló gazdasági egységnek, ha az elzálogosított eszközök önálló működtetésre, eredmény előállítására alkalmasak. Álláspontja szerint az egyedileg meg nem határozott, készletként definiált gépjárművek a gazdasági életben funkcionálisan összetartozó dolgokként együttesen, vagyonként lehetnek tárgyai a zálogjognak.
A hitelező nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A Kúria elsőként azt hangsúlyozza, hogy a keretbiztosítéki ingó jelzálogjog [Ptk. 263. § (1) bekezdés] alapvetően egy ingó jelzálogjog. Jelen ügyben nincs jelentősége annak, hogy keretbiztosítéki jelzálogjog terhelte a kérdéses ingóságokat, figyelemmel arra, hogy az 1. és 2. ranghelyi bejegyzések szerinti keretet (25 millió, illetve 110 millió Ft) a kifizetés nem érte el. (Megjegyzi a Kúria, hogy a 3. helyi zálogjogosult - 116970 MOKK - nem a hitelező, hanem az A. Hungária Zrt. volt.)
Ebből következően az eljárásban eldöntendő jogkérdés az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog közötti különbség meghatározása volt.
A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytállóan különítette el az ingó jelzálogjogot a vagyont terhelő zálogjogtól. A két jogintézmény keletkezésében, és jogkövetkezményeiben is eltérő. Létrehozásukkor abban egyformák, hogy mind a két fajta zálogjogot a Magyar Országos Közjegyzői Kamara nyilvántartásába kell bejegyezni és ott kell nyilvántartani. Az ingó jelzálogjogként alapított zálogjog azonban nem alakulhat át vagyont terhelő zálogjoggá, míg a vagyont terhelő zálogjog esetében a zálogjogosult kifejezett nyilatkozata szükséges ahhoz, hogy a vagyont terhelő zálogjog egyedi vagyontárgyat terhelő zálogjoggá átalakuljon [Ptk. 266. § (2) bekezdés]. Nem a felek - vagy a bíróság - utólagos megítélésén múlik tehát az, hogy melyik zálogjogi szabályt kell alkalmazni, hanem azon, hogy eredetileg a zálogjogosult és a zálogkötelezett milyen zálogjogi forma létrehozásában állapodott meg.
Nem vitásan - ahogyan arra a jogerős határozat is helyesen hivatkozott - a Ptk. 262. § (2) bekezdése szerint ingó jelzálogjog esetén, ha a zálogjog több zálogtárgyat terhel, továbbá, ha a zálogtárgy egyedi megjelölése nem lehetséges, a zálogtárgy, illetve a zálogtárgyak köre fajta és mennyiség szerint vagy körülírással is meghatározható.
A kifogás tárgyát képező esetben a zálogjog több zálogtárgyat terhelt, amelyek - általában - egyedileg meghatározhatók. Az adós azonban a zálogtárgyként szolgáló gépjárművek kereskedésével foglalkozott, ezért a zálogjogosult a zálogjogát az érvényesítéskor meglévő - készleten szereplő - gépjárművekre korlátozta. A zálogtárgy konkrét megjelölésének hiánya miatt azonban ez az ingó jelzálogjog nem vált vagyont terhelő zálogjoggá, mert erre a Ptk. szabályai nem adnak lehetőséget.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja tehát helytálló. A jogerős végzésben foglalt, az önálló gazdasági egységként való működtetéssel kapcsolatos okfejtés az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog közötti különbség meghatározására szolgált, s ezt értette félre az adóst képviselő felszámoló.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 59. § (1) bekezdése, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 15. § (1) és (3) bekezdése alapján az adós köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
Budapest, 2014. január 23.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.132/2013. )