adozona.hu
ÍH 2014.41 BÉRBEADÓ TÖRVÉNYES ZÁLOGJOGA ALAPJÁN FENNÁLLÓ KÖVETELÉS BESOROLÁSA A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN - TÖRVÉNYES ZÁLOGJOG LÉTREJÖTTÉHEZ KÖZJEGYZŐI OKIRATBA FOGLALÁS SZÜKSÉGTELEN
ÍH 2014.41 BÉRBEADÓ TÖRVÉNYES ZÁLOGJOGA ALAPJÁN FENNÁLLÓ KÖVETELÉS BESOROLÁSA A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN - TÖRVÉNYES ZÁLOGJOG LÉTREJÖTTÉHEZ KÖZJEGYZŐI OKIRATBA FOGLALÁS SZÜKSÉGTELEN
A bérbeadónak a hátralékos bér és járulékai erejéig a bérlő bérlemény területén lévő vagyontárgyain törvényes zálogjoga van. A törvényes zálogjog a jogszabály erejénél fogva keletkezik adott tényállás esetén, nincs szükség közjegyzői okiratba foglalására. Ha a bérlő felszámolás alá kerül, a bérbeadó követelése zálogjoggal biztosított követelésnek minősül, és ennek megfelelően kell besorolni [Cstv. 49/D. §, 51. §, 57. §; 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 429. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A P. Megyei Bíróság a 2007. november 9-én előterjesztett felszámolási kérelem alapján a 2008. március 16-án jogerőre emelkedett végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását, melynek közzétételére - amely egyben a felszámolás kezdő időpontja is - 2008. április 24-én került sor. A bíróság az ügyben felszámolóként az F. Zrt.-t jelölte ki.
Az elsőfokú bíróság a 6. sorszámú végzésével az Ú. Ingatlanforgalmazó Kft. hitelező kifogását elutasította.
A határoz...
ÍH 2014.41 BÉRBEADÓ TÖRVÉNYES ZÁLOGJOGA ALAPJÁN FENNÁLLÓ KÖVETELÉS BESOROLÁSA A FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN - TÖRVÉNYES ZÁLOGJOG LÉTREJÖTTÉHEZ KÖZJEGYZŐI OKIRATBA FOGLALÁS SZÜKSÉGTELEN
A bérbeadónak a hátralékos bér és járulékai erejéig a bérlő bérlemény területén lévő vagyontárgyain törvényes zálogjoga van. A törvényes zálogjog a jogszabály erejénél fogva keletkezik adott tényállás esetén, nincs szükség közjegyzői okiratba foglalására. Ha a bérlő felszámolás alá kerül, a bérbeadó követelése zálogjoggal biztosított követelésnek minősül, és ennek megfelelően kell besorolni [Cstv. 49/D. §, 51. §, 57. §; 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 429. § (1) bek.].
A P. Megyei Bíróság a 2007. november 9-én előterjesztett felszámolási kérelem alapján a 2008. március 16-án jogerőre emelkedett végzésével megállapította az adós fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását, melynek közzétételére - amely egyben a felszámolás kezdő időpontja is - 2008. április 24-én került sor. A bíróság az ügyben felszámolóként az F. Zrt.-t jelölte ki.
Az elsőfokú bíróság a 6. sorszámú végzésével az Ú. Ingatlanforgalmazó Kft. hitelező kifogását elutasította.
A határozat indokolásából kitűnően a B. Kereskedelmi Kft. "f.a." adós és a hitelező között 2006. december 12-én bérleti szerződés jött létre, melynek alapján az adós üzlethelyiséget bérelt a hitelezőtől az Ú. Centerben található épületben. Mivel az adósnak bérleti díj hátraléka keletkezett, így a hitelező a szerződést 2008 januárjában felmondta, az üzletet az adós árukészletével együtt lezárta. Az adós időközben felszámolás alá került, és a hitelező 2008. június 2-án a 22 240 546 forint tőke- és járulékai összegű hitelezői igényét bejelentette a felszámolónak, kérve az igénye Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti nyilvántartásba vételét a törvényes zálogjogára figyelemmel. A felszámoló 2008. szeptember 3-án a hitelező követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) és f) pontjába sorolva igazolta vissza, és tájékoztatta a hitelezőt arról is, hogy a b) kategóriába sorolt követelést abban az esetben tekinti véglegesnek, ha a "lefoglalt árukészlet átadásra kerül". A törvényszék megállapította, hogy a felszámoló többször felhívta a hitelezőt a bérleményben lévő árukészlet és eszközök értékesítés céljából történő kiadására és a 2008. november 26-án írt levelében a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében írt kielégítési szabály felhívása mellett utalt arra is, hogy »a "b" kategóriás hitelező jogosult a törvényes zálogjoggal biztosított, a befolyt árbevételből a törvényben előírt mértékben részesedni«. A hitelező az árukészletet kiadta, melynek értékesítésére sor került, így a hitelező a 2009. január 8-án írt levelében a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján kérte a befolyt vételár 100%-ának a megfizetését, utalva arra is, hogy a követelés kiegyenlítésére nem a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésének a rendelkezése az irányadó.
Az időközben elkészült felszámolási közbenső mérleg és jelentés 2009. december 9-én került a hitelező részére megküldésre, melyre a hitelező 2010. március 10-én terjesztett elő észrevételt, vitatva a zálogjogán alapuló kielégítés mértékét, melyet a későbbiek során kifogásként kért elbírálni. A hitelező e kifogásában a felszámoló jogszabálysértő intézkedésének a megsemmisítését, valamint az értékesítésből származó vételár 100%-ának a részére történő megfizetését kérte. Az eljáró törvényszék a hitelező ezen kifogását elbírálta, és az eljárást a kifogás elkésettsége miatt megszüntette, mely végzés 2011. július 27-én jogerőre emelkedett.
A felszámoló az eljárás folyamán a hitelező nyilvántartásba vett követelését átsorolta oly módon, hogy a tőketartozást is "f" kategóriában vette nyilvántartásba, melyről a hitelezőt 2011. április 13-án tájékoztatta. Döntését azzal indokolta, hogy a Ptk. 262. § (2) bekezdése, a Ptk. 429. § (3) bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróság hivatalos lapjában, a Bírósági Határozatok tárában 1998. évben 147. számon közzétett eseti döntés alapján a bérbeadót megillető törvényes zálogjog megszűnik, ha az adós vitatja a zálogjog fennállását vagy terjedelmét. Arra hivatkozott, hogy korábban ideiglenesen igazolta vissza a hitelező követelését, mert vitatta az áru visszatartásának a jogosságát, mivel az a felszámolási vagyon részét képezte. A hitelező, mint bérbeadó zálogjoga megszűnt, figyelemmel arra, hogy a visszatartott árukészlet kiadását követően nem terjesztett elő a 8 napos jogvesztő határidőn belül megállapítási keresetet, illetve a Ptk. 262. § (2) bekezdésében írt kötelezettségét sem teljesítette, ugyanis a jelzálogjog alapításához a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása szükséges.
A hitelező e felszámolói intézkedéssel szemben határidőn belül előterjesztett kifogásában az átsorolás megsemmisítését és a felszámoló arra való kötelezését kérte, hogy a zálogjoggal biztosított vagyontárgy értékesítéséből befolyt összeg 100%-át fordítsa a hitelezői igény kielégítésére.
Hangsúlyozta, hogy az adós a tartozását kifejezetten elismerte és tisztában volt a bérleményben található ingóságokon fennálló törvényes zálogjoggal is, melyet nem vitatott. Megjegyezte, hogy a felek között közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződés nem köttettet, így nem jött létre a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében, illetőleg 57. § (1) bekezdés b) pontjában írt vagyont terhelő zálogjog. A zálogjog a Ptk. 429. § (1) bekezdésén alapul, melyet az adós nem kifogásolt, sőt 2008. február 20-án azt kifejezetten elismerte. A felek között pusztán a követelés Cstv. 49/D. § (1) bekezdése, illetve (2) bekezdése alapján történő kielégítése képezte a vita tárgyát, vagyis a vita kizárólag ezen besorolással volt kapcsolatos, így nem volt köteles pert indítani, melyre a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján nem is lett volna jogi lehetősége.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérve előadta, annak ellenére, hogy a felek között vita alakult ki a zálogjog tartalmáról, a hitelező keresetet nem indított, így a zálogjoga megszűnt, de nem intézkedett a zálogjog közjegyzői okiratba foglalása és bejegyeztetése iránt sem, tehát jogszerűen intézkedett a követelés visszasorolásáról.
A törvényszék döntése indokolásában megállapította, a felek között vita alakult ki a zálogjog tartalmát illetően az adós vagyontárgyán fennálló zálogjog jellegére vonatkozóan. A Ptk. 429. §-ában foglaltakra figyelemmel hivatkozott jogesetben írtak ismertetését követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kereset előterjesztése hiányában a hitelező törvényes zálogjoga megszűnt. Megjegyezte, hogy a keresetindítást a Cstv. 38. § (3) bekezdésében írt szabályozás nem akadályozta volna meg, mivel jelen esetben nem pénzkövetelés érvényesítése lett volna a per tárgya. Úgyszintén nem tett intézkedést a hitelező a zálogjog alapítására a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalásával és annak zálogjogi nyilvántartásba való bejegyeztetésével sem, így a felszámoló 2011. március 28-án jogszerűen intézkedett a követelés visszasorolásáról.
A végzéssel szemben a hitelező terjesztett elő fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását és a felszámoló kötelezését kérte a hitelező zálogjogának megfelelő besorolására.
Előadta, hogy a végzés indokolásával ellentétben az adós - és később a felszámoló - a zálogjog fennállását soha sem vitatta, sőt azt a felszámoló is elismerte. Nem volt kétséges a zálogjog terjedelme sem, ugyanis a követelés összege (22 240 546 forint) erejéig állt fenn törvényes zálogjoga a bérleményben található és az adós tulajdonát képező ingóságokon. Vita tárgyát csupán az képezte, hogy a zálogjogosultat a Cstv. 49/D. § (1), vagy (2) bekezdés alapján kell az értékesítésből befolyó vételárból kielégíteni, vagyis kizárólag a kielégítés módjára, sorrendjére, privilegizált jellegére vonatkozóan állt fenn vita a felek között. Nem állt fenn vita a visszatartott vagyontárgyak körét illetően sem, figyelemmel arra is, hogy jóval kevesebb az értékesítésből befolyt bevétel, mint a hitelező követelése.
Nem értett egyet a bíróság arra vonatkozó indokolásával sem, mely szerint a Ptk. 429. § (3) bekezdése alapján általános hatáskörű bíróság előtt kellett volna keresetet indítania, ugyanis a hitelező követelése az adós vagyonával kapcsolatos pénzkövetelés, bár megjegyezte, hogy a Ptk. 429. § (3) bekezdésben írt feltételek egyébként sem állnak fenn. Vitatta a BH 1998/147. számú eseti döntés adott ügyben való alkalmazhatóságát is - álláspontja szerint - a hivatkozott jogeset jelen ügytől eltérően olyan esetet tárgyal, amikor az adós már a felszámolási eljárást megelőzően kifogásolta a hitelező követelését. Adott esetben azonban az adós a követelést nem vitatta, azt a felszámoló is nyilvántartásba vette, míg vita csupán a Cstv. 49/D. § (1) vagy (2) bekezdése alapján történő kielégítési szabály alkalmazhatósága tekintetében volt a felek között, vagyis a vita nem érintette sem a zálogjog fennállását, sem annak terjedelmét, de a zálogtárgyak körét sem. Ezért a hitelező nem volt köteles pert indítani, hiszen annak feltételei nem állnak fenn.
Nem osztotta a törvényszéknek azt az álláspontját sem, mely szerint a Ptk. 262. § (2) bekezdése értelmében zálogjogot kellett volna alapítania, mivel adott esetben a törvényes zálogjog a törvény erejénél fogva áll fenn.
A kifejtettek alapján kérte a felszámoló kötelezését az igény zálogjogának megfelelő besorolásra, megjegyezve, hogy zálogjoga nem vagyont terhelő, hanem kézi zálogjog, vagyis nem jöhetett létre a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében, illetve 57. § (1) bekezdés b) pontjában írt vagyont terhelő zálogjoga. Hangsúlyozta, hogy az adós bérleményében található ingóságain a tartozások és járulékai erejéig törvényes zálogjoga állt fenn, melyet a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint kell besorolni és kielégíteni. Kifejtette, a bérbeadót megillető törvényes zálogjog tárgya mindig ingó, és a bérbeadót megillető zálogjogra a kézi zálogjog szabályai az irányadóak, melyhez hasonló álláspontot képvisel a Ptk. e jogszabályhelyhez fűzött magyarázata is.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását és hitelező eljárási költség viselésére való kötelezését kérte.
A Fővárosi Ítélőtábla a tényállást az alábbiakkal egészíti ki:
A P. Megyei Bíróság a 2011. június 23-án meghozott és 2011. július 17-én jogerőre emelkedett végzésével a hitelező által előterjesztett kifogás tárgyában az eljárást megszüntette. A határozat indokolásából megállapíthatóan a hitelező kifogásában sérelmezte, hogy a felszámoló a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti kielégítési jogát ismerte el annak ellenére, hogy a törvényes zálogjoga értelmében a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján jogosult a kielégítésre. A bíróság döntésében rögzítette, hogy mivel a felszámoló már a 2008. november 26-án írt levelében - melyről a hitelező 2008. december 8-án tudomást szerzett - tájékoztatta a hitelezőt arról, hogy a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján kívánja az igényét kielégíteni, így az e vonatkozásban a későbbiekben előterjesztett kifogás elkésett.
A fellebbezés - a kiegészített tényállásra is figyelemmel - az alábbiak szerint alapos.
A felszámolási kérelem előterjesztési idejére figyelemmel, a jelen felszámolási eljárásra a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, a 2006. évi VI. törvénnyel, a 2007. évi LXXVIII. törvénnyel és a 2007. évi LXI. törvénnyel is módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezései vonatkoznak. E törvény 51. § (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. A (3) bekezdésben írtak szerint, ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja.
A fentiekből következően a kifogás a sérelmet szenvedett fél jogvédelmi eszköze, mely a felszámoló jogszabálysértő intézkedésével vagy mulasztásával szemben vehető igénybe a jogsérelem orvoslására.
Jelen ügyben a hitelező kifogásában azt sérelmezte, hogy a felszámoló tévesen sorolta át a zálogjoggal biztosított hitelezői igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába, így kérte a jogszabálysértő intézkedés megsemmisítését, és a felszámoló kötelezését a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak értékesítéséből befolyt vételár teljes összegének a részére történő megfizetésére. Az elsőfokú bíróság döntésében - lényegében a felszámolói álláspontot elfogadva - úgy ítélte meg, hogy a hitelező zálogjoga megszűnt, így jogszerűen intézkedett a felszámoló az igény átsorolásáról.
Nem vitásan az adóst - a felszámoló által is elismerten - 22 240 546 forint bérleti díj tartozás terheli, ezért a Ptk. 429. § (1) bekezdése alapján a bérbeadót (hitelezőt) a hátralékos bér és járulékai erejéig törvényes zálogjog illeti meg a bérlőnek (adósnak) a bérlemény területén lévő vagyontárgyain. Mivel pedig a törvényes zálogjog fennállását maga az adós is elismerte (2008. február 20-ai jegyzőkönyv), de azt a felszámoló sem vitatta - ugyanis a 2008. szeptember 3-án írt hitelezői igény visszaigazolásnak azon kitétele, mely szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontba sorolt követelést akkor tekinti véglegesnek, ha "a lefoglalt árukészlet átadásra kerül", ilyennek nem tekinthető -, így alaptalan az arra való hivatkozás, hogy a zálogjog tartalma, illetve jellege tekintetében vita alakult ki a felek között, melyre figyelemmel a bérbeadónak peres eljárást kellett volna indítania, így ennek elmulasztása miatt a hitelező törvényes zálogjoga megszűnt.
Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy adott ügyben az elsőfokú bíróság által felhívott BH 1998.147. számú eseti döntés, annak eltérő tényállására tekintettel, figyelembe nem vehető. A döntésben megállapított tényállás szerint ugyanis az adós a zálogjog fennállását már a felszámolási eljárás megindulását megelőzően vitatta, és a hitelező zálogjoga már a felszámolási eljárást megelőzően megszűnt. Ezen túlmenően a felszámolónak a perindítás hiányára való hivatkozása azért sem fogadható el, mert a felszámoló a zálogjog fennállását és annak terjedelmét nem kifogásolta, és arra sem hivatkozott, hogy a hitelező a követelésére teljes fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül más vagyontárgyak elszállítását is megakadályozta. Erre azért sem hivatkozhatott, mert a vagyontárgyak részére a hitelező által kiadásra kerültek. Ebből következően a zálogjog bírósági úton történő érvényesítésére a hitelező részéről nem is volt szükség. A zálogjog hiányának alátámasztásaként úgyszintén megalapozatlan az a felszámolói hivatkozás is, mely szerint zálogszerződés megkötésére, illetve annak közjegyzői okiratba foglalására nem került sor, mivel a törvényes zálogjog esetén erre nincs szükség, az a törvény erejénél fogva illeti meg a bérbeadót. Ugyancsak nem eredményezi a követelés privilegizált követelésként történő kezelésének a megszűnését az, hogy a bérbeadó (hitelező) értékesítés végett átadta az ingóságokat a felszámolónak, ez ugyanis - mint ahogy ezt a Cstv. 49/D. §-a is szabályozza - azzal a következménnyel jár, hogy az értékesítésből befolyt összeg a zálogjoggal biztosított tartozás rendezésére fordítandó. Azt pedig, hogy a befolyt vételár milyen arányban kerül a zálogjogosult részére megfizetésre, a törvényhely (1) és (2) bekezdése szabályozza.
Kétségtelen, hogy felszámolás hiányában a bérbeadó a Ptk. szabályai alapján, a hátralékos bér és járulékai erejéig érvényesíthette volna jogát - vagyis megakadályozhatta volna a vagyontárgyak elszállítását, avagy igényét bírósági úton érvényesíthette volna -, azonban adott esetben a Cstv. speciális szabályai miatt a bérbeadó az ott biztosított lehetőségekkel nem élhet, és csupán jelen eljárás szabályai szerint érvényesítheti igényét.
A kifejtettek alapján így helytállóan hivatkozott a hitelező kifogásában és azt megismételve a fellebbezésében arra, hogy a követelése zálogjoggal biztosított követelésnek minősül. Tévedett ezért a felszámoló, amikor a zálogjoggal biztosított hitelezői követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolta be, de tévedett akkor is, amikor a besorolást módosítva a hitelezői igényt f) pontba sorolta át.
A másodfokú bíróságnak - mivel a hitelező a felszámoló besorolását módosító intézkedését támadta kifogással - állást kellett foglalnia abban a kérdésben is, hogy a felszámoló hitelezői igény besorolását módosító intézkedése ellen határidőben előterjesztett kifogás alapján lehetősége van-e a bíróságnak a korábbi besorolástól eltérő, az igény jogszerű besorolásának megfelelő intézkedésre kötelezni a felszámolót. Ennek eldöntésénél arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felszámolónak a besorolást módosító intézkedése meghozatalánál - figyelemmel az Alaptörvény XV. cikkében is kifejezésre juttatott általános jogegyenlőség elvére is - számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy a hitelező kifogása nyomán a bíróság a felszámolót a kifogásnak megfelelő intézkedés megtételére is kötelezheti.
Mivel a felszámoló hitelezői igény besorolását módosító intézkedése ellen a hitelező határidőben terjesztette elő kifogását, így újból lehetősége nyílt a követelése jogszerű besorolása iránti igényének az érvényesítésére is. A hitelező követelése pedig a már kifejtettek szerint törvényes zálogjoggal biztosított, erre figyelemmel annak Cstv. 49/D. § (1) bekezdés szerinti kielégítésére jogosult.
A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján akként változtatta meg, hogy kötelezte a felszámolót a zálogjoggal biztosított hitelezői igény Cstv. 49/D. § (1) bekezdés szerinti besorolására és ennek megfelelő kielégítésére.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 44.222/2012/4.)]