adozona.hu
ÍH 2014.39
ÍH 2014.39
FELSZÁMOLÁS ALATT ÁLLÓ CÉG ZÁLOGJOGGAL TERHELT INGATLANÁNAK ŐRZÉSI KÖTELEZETTSÉGE - ŐRZÉSSEL FELMERÜLT KÖLTSÉGEK ELSZÁMOLÁSA - ŐTZŐ SZEMÉLYEK BÉRGARANCIA ALAPBÓL ELŐLEGEZETT MUNKABÉRÉNEK LEVONÁSA AZ ÉRTÉKESÍTÉSSEL BEFOLYT VÉTELÁRBÓL Zálogjoggal terhelt ingatlan őrzésének ténye megalapozza azt, hogy az ingatlan értékesítéséből befolyt vételárból az őrző-védő feladatot ellátó személyek díját levonásba helyezzék. Ezt az elszámolási kötelezettséget nem érinti az az esetleges körülmény, hogy a fenti feladatot vé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogásának részben helyt adva a felszámoló 3 641 350 forint összegű munkabér őrzési költségként való elszámolásra vonatkozó rendelkezését megsemmisítette, megállapította, hogy a zálogjogosultakkal szemben ezen összeg költségként nem számolható el, ezt meghaladóan a kifogást elutasította.
Határozatát azzal indokolta, hogy a hitelező a Cstv. 49/D. § szerinti elszámolás körében kifogásolta a felszámolónak azt az intézkedését, hogy az adós portásainak kifizetett b...
ÍH 2014.39 FELSZÁMOLÁS ALATT ÁLLÓ CÉG ZÁLOGJOGGAL TERHELT INGATLANÁNAK ŐRZÉSI KÖTELEZETTSÉGE - ŐRZÉSSEL FELMERÜLT KÖLTSÉGEK ELSZÁMOLÁSA - ŐTZŐ SZEMÉLYEK BÉRGARANCIA ALAPBÓL ELŐLEGEZETT MUNKABÉRÉNEK LEVONÁSA AZ ÉRTÉKESÍTÉSSEL BEFOLYT VÉTELÁRBÓL
Zálogjoggal terhelt ingatlan őrzésének ténye megalapozza azt, hogy az ingatlan értékesítéséből befolyt vételárból az őrző-védő feladatot ellátó személyek díját levonásba helyezzék. Ezt az elszámolási kötelezettséget nem érinti az az esetleges körülmény, hogy a fenti feladatot végző személyek munkabérét az ingatlan értékesítését megelőzően - egyéb bevétel hiányában - a Bérgarancia Alap által biztosított pénzből előlegezte meg a felszámoló [Cstv. 49/D. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogásának részben helyt adva a felszámoló 3 641 350 forint összegű munkabér őrzési költségként való elszámolásra vonatkozó rendelkezését megsemmisítette, megállapította, hogy a zálogjogosultakkal szemben ezen összeg költségként nem számolható el, ezt meghaladóan a kifogást elutasította.
Határozatát azzal indokolta, hogy a hitelező a Cstv. 49/D. § szerinti elszámolás körében kifogásolta a felszámolónak azt az intézkedését, hogy az adós portásainak kifizetett bérét őrzési költségnek minősítette, illetve állagmegóvási költségnek tekintett egy értéknövelő beruházást, ezzel is csökkentve a zálogjogosult kielégítésének összegét.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy megítélése szerint a raktár belső aszfaltozása állagmegóvási költségnek minősül, a dolgozók bérére kifizetett összeg pedig azért minősül őrzési költségnek, mert a felszámolás során fenntartotta munkaszerződésüket, abból a célból, hogy ők őrizzék az ingatlant.
A bíróság megállapította, hogy a becsatolt munkaszerződések a felszámoló által előadottakat nem igazolják, a munkaszerződésben meghatározott munkakör, nevezetesen a portaszolgálat fogalmilag nem azonos a biztonsági őrök tevékenységével, a napi 4 órás munkaidő pedig nem elég három portás esetében a 24 órás őrzésre, és ezen túlmenően a felszámoló nem csatolt olyan munkaköri leírást, amely a portások feladatát szabályozta.
A végzés kifogásnak helyt adó része ellen a felszámoló élt fellebbezéssel és kérte a hitelező kifogásának teljes egészében történő elutasítását. Előadta, hogy a csődtörvény nem írja elő, hogy a felszámoló milyen módon gondoskodjék a zálogtárgy őrzéséről. A felszámoló felelőssége annak eldöntése, hogy az őrzésvédelemre milyen megoldást választ (a finanszírozási lehetőségeinek figyelembe vételével), mely napszakokban tartja indokoltnak az őrzést. Álláspontja szerint nem kötelező az őrzésvédelemre szakcéggel szerződést kötni. A munkaszerződések egy részében vagyonőr, más részében (a felszámolás előtt kezdődött munkaviszonyokban) portaszolgálat megjelölés szerepelt a munkavállalók munkaköreként. A nem működő telephely esetén a portás feladata egyértelműen vagyonőri jellegű. A munkavállalók részére az utasítást a felszámoló szóban adta. Mivel a hitelező a három biztonsági őr feladatát nem vitatta, a felszámoló indokolatlannak tartotta tanúként történő meghallgatásuk kezdeményezését.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte azzal, hogy a felszámoló nem bizonyította, hogy a portások részére kifizetett munkabér a zálogtárgy őrzésével, állagmegóvásával kapcsolatos költség volt.
A Fővárosi Ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján az alábbiakat állapította meg.
A felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontja 2008. december 29. napja volt. A felszámolás közzétételére 2009. január 14-én került sor, kijelölt felszámolója a B. Gazdasági Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaság. A felszámolás kezdő időpontjában az adós társaság tulajdonában álltak az S. belterület 4011, és S. belterület 4012 hrsz.-ú, V. út 3-5. szám alatti, a hitelező javára fennálló keretbiztosítéki jelzálogjoggal terhelt ingatlanok. A két ingatlan egybekapcsolt, teljesen körbekerített, zárt, a felszámolást megelőzően savanyító, tartósítóüzemi tevékenységet ellátó telephelyként működött.
A vagyontárgyakat a felszámoló nyilvános pályázat útján értékesítette, 2011. április 13-án adásvételi szerződést kötött. 2012. április 17-én tájékoztatta a hitelezőt a vételár elszámolásáról. A felszámolói elszámolás ellen a hitelező kifogást terjesztett elő. Kifogásolta - többek között - hogy őrzési költségek jogcímén 4 882 878 forint összeget számolt el a felszámoló. Sérelmezte, hogy a felszámoló olyan költséget vont le a vételárból, melyet a Bérgarancia Alap munkabérként megfizetett, ez az összeg nem vonható le a zálogtárgyak értékesítéséből befolyó összegből, az az egyéb vagyontárgyak terhére számolható el. Ezért kérte a 2009. január 14. napjától 2010. február végéig felmerült, a Bérgarancia Alap által kifizetett 3 541 350 forint összeg levonását mellőzni és azt a zálogjogjogosult hitelező részére kifizetni.
A felszámoló érdemi ellenkérelmében bejelentette, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a telephely bérbeadásáig, 2010. február végéig a vagyon őrzését munkaviszonyban álló portásokkal biztosította és a zálogtárgy őrzési költsége a zálogtárgy értékesítése során a bevételből levonható. Álláspontja szerint e körben nem bír jelentőséggel, hogy a munkabér járandóságuk kifizetéséhez - fedezet hiányában - a Bérgarancia Alap támogatását igénybe vette.
A felszámoló csatolta M. Imre, D. Jenő és P. Tibor munkaszerződését. Mindhárman 4 órás munkaszerződéssel portaszolgálatot láttak el, a munkaköri leírás szerint az adós V. út 3-5. szám alatti telephelyén 2008. november 1. napjától kezdődően határozatlan ideig, havi 43 150 forint bruttó személyi alapbér ellenében.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A jelen eljárásra irányadó, a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontjában hatályos, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdés értelmében, ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének - ideértve állaga megóvásának - értékesítésének költségeit, valamint a külön jogszabályban meghatározott felszámolói díjat vonhatja le, és a fennmaradó összeget - a zálogtárgy értékesítését követően haladéktalanul - az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére köteles fordítani.
Az adott ügyben - a becsatolt iratok szerint - nem volt vitás az őrzési díj összege és az sem, hogy a zálogjoggal terhelt ingatlant értékesítéséig őrizték. A hitelező csupán azt sérelmezte, hogy nem őrző-védő szolgálat őrizte az ingatlant megbízási szerződés alapján, hanem portaszolgálat és az őrzési feladatokat ellátó portások munkabérét nem az adós vagyonából fizette a felszámoló, hanem a Bérgarancia Alaptól megigényelt összegből fedezte.
A felszámoló feladata az adós vagyonának őrzéséről gondoskodni. A felszámoló felelőssége, hogy az adott helyzetben munkaviszonyban álló személyekkel, vagy őrző-védő szolgálat megbízásával látja el ezt a feladatot, valamint az is, hogy milyen időszakban, milyen időtartamban tartja indokoltnak az őrzést.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az ingatlan őrzésének ténye megalapozza az őrző-védő feladatot ellátó személyek díjának megfizetését, függetlenül attól, hogy e személyek munkaköri feladata hogyan volt megjelölve a munkaszerződésben. Életszerű, hogy a nem működő telephelyen az ingatlan őrzését látták el a portások. Az is életszerű, hogy készpénz hiányában a felszámoló a Bérgarancia Alaptól megigényelt összegből fedezte az ingatlant őrző személyek bérét.
Az elszámolás szempontjából az nem bír jelentőséggel, hogy a Bérgarancia Alaptól igényelt összegből fizette ki a felszámoló a portások munkabérét, csupán annak van jelentősége, hogy őrző-védő feladatot láttak el a munkaviszonyban álló személyek. A munkabér Bérgarancia Alaptól felvett összegből történő kifizetése csupán technikai jellegű, a bér megelőlegezésének minősül, amit a felszámolás során, ha van rá fedezet, el kell számolni. A Bérgarancia Alap részére az adós köteles visszafizetni a támogatást a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény rendelkezései szerint, a visszafizetéséért a felszámolót kártérítési felelősség terheli. [EBH 2011. 2331.].
A fentiek értelmében a Cstv. 49/D. § (1) bekezdés alapján a zálogtárgy őrzésére fordított összeg - attól függetlenül, hogy megbízási szerződés vagy munkaszerződés alapján került az kifizetésre - az ingatlan vételárából levonható.
A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §, 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a hitelező munkabér őrzési költségként történő elszámolására vonatkozó kifogását elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.881/2012/4.)