adozona.hu
AVI 2014.3.29
AVI 2014.3.29
A bejelentés megtörténtét a vagyonszerzőnek kell igazolnia [1990. évi XCIII. tv. 76. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. december 18-án kelt adásvételi szerződéssel egy Opel Rekord L.1.9. típusú gépjárművet vásárolt. A felperes a vagyonszerzését a szerződéskötéstől számított 15 napon belül nem jelentette be, a gépjármű átírása iránt nem intézkedett. Az APEH Regionális Igazgatósága a gépjármű megvásárlásáról a P. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálati Főosztály - Okmányiroda által 2009. április 16-án kiállított leletéből értesült 2009. április 22-én. Az Okmányiroda a megküldött...
AVI 2014.3.29 A bejelentés megtörténtét a vagyonszerzőnek kell igazolnia [1990. évi XCIII. tv. 76. § (1) bek.]
A felperes 1996. december 18-án kelt adásvételi szerződéssel egy Opel Rekord L.1.9. típusú gépjárművet vásárolt. A felperes a vagyonszerzését a szerződéskötéstől számított 15 napon belül nem jelentette be, a gépjármű átírása iránt nem intézkedett. Az APEH Regionális Igazgatósága a gépjármű megvásárlásáról a P. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálati Főosztály - Okmányiroda által 2009. április 16-án kiállított leletéből értesült 2009. április 22-én. Az Okmányiroda a megküldött lelethez mellékelte a Regionális Államigazgatási Hivatal 2009. március 18-án kelt határozatát, amely szerint a másodfokú hatóság a P. Megyei Jogú Város Közgyűlésének Jegyzője 2009. január 14-én kelt határozatát a felperes fellebbezése folytán részben megváltoztatta, a forgalmi engedély és rendszámtábla leadására irányuló kötelezettséget törölte, a határozat egyéb rendelkezését - azaz a gépjármű forgalomból való kivonását - helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a gépjármű forgalomból történő kivonására hivatalból indult eljárásban került sor, mert a hatóság 2008. december 12-én szerzett tudomást a gépjármű eladójától arról a tényről, hogy a perbeli gépjárművet a felperes 1996. december 18-án megvásárolta, de a gépjármű átírása iránti bejelentési kötelezettségének nem tett eleget.Az elsőfokú adóhatóság a 2009. április 29-én kelt fizetési meghagyásával a felperest 33 750 forint gépjármű vagyonszerzési illeték és 20 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyás ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben arra hivatkozott, hogy a szerződéskötés napján a munkahelye előtt parkoló gépjárművet és a benne hagyott adásvételi szerződést és forgalmi engedélyt ismeretlen személy ellopta, ezért a gépkocsi bejelentési, átírási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. A gépjármű ellopását a rendőrségen bejelentette. Később a rendőrség arról tájékoztatta, hogy a gépkocsit összetört állapotban megtalálták.
Az elsőfokú hatóság a 2009. június 10-én kelt határozatával - saját hatáskörben - a fizetési meghagyást módosította, az illeték összegét 15 000 forintra, a mulasztási bírság összegét 5000 forintra leszállította.
A felperes e határozat ellen is fellebbezett, fenntartva a korábbi fellebbezésében foglaltakat.
Az alperes a 2009. augusztus 11-én kelt határozatával a módosító határozatot megsemmisítette és a fizetési meghagyást helybenhagyta. Az alperes álláspontja szerint a perbeli esetben a 2006. évi LXI. törvény 91. §-ával megállapított, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, a 2006. évi LXI. törvény 234. § (1)-(2) bekezdésére figyelemmel. A felperesnek az Itv. 76. § (1) bekezdése szerint előírt bejelentési kötelezettségét 1997. január 2. napjáig kellett volna teljesítenie, azonban ezt elmulasztotta. A bejelentési kötelezettség elmulasztásakor, azaz az elkövetéskor hatályos, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 74. § (9) bekezdése alapján a bejelentés elmulasztása miatt mulasztási bírság kiszabásának van helye, amelynek mértékét a határozat meghozatalakor hatályban levő, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: új Art.) 172. § (1) bekezdés c) pontja és (21) bekezdése alapján kellett megállapítani a 2008. évi LXXI. törvény 267. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre is tekintettel. Az illetékfizetés szempontjából nem bír relevanciával, hogy a szerződéskötést követően a gépjárművet ellopták. A felperes rendőrségi feljelentéssel az adóhatóság előtti eljárásban nem igazolta a lopás tényét. A vagyonszerzés bekövetkezett, ezért az illetékfizetési kötelezettsége a felperesnek fennállt.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben az illeték megállapításához való jog elévülésére hivatkozott, valamint arra, hogy a tulajdonszerzése nem következett be, mert a gépkocsi birtokába fizikálisan a lopás miatt nem jutott. Vitatta a mulasztási bírság mértékét is azzal, hogy egy olyan, több mint 13 évvel ezelőtti kötelezettség teljesítését és annak igazolását kérik tőle számon, amely ügylet vonatkozásában a papírokat az elévülés okán nem őrizte meg. Álláspontja az volt, az Itv. - 1996 decemberében, azaz a szerződéskötéskor hatályos - 76. § (1) bekezdése szerint a bejelentési kötelezettségnek az illetékes rendőrkapitányságnál kellett eleget tenni, ezért a lopás tényének a bejelentésével a bejelentési kötelezettségének is egyúttal eleget tett, a hatóság a vagyonszerzésről tudomást szerzett, ezért az elévülés ettől az időponttól kezdődött és a határozathozatalig eltelt.
Az elsőfokú bíróság a gépjármű megvásárlásakor hatályos Itv. 76. § (1) bekezdését idézve megállapította, hogy a felperesnek a vagyonszerzést követő 15 napon belül a gépjármű átvezetése iránt az illetékes rendőrkapitányságnál kellett bejelentéssel élnie. A felperes megkeresésére a P. Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya által adott, 2010. január 20-án kelt válasziratban a rendőrkapitányság megerősítette, hogy a felperes 1997 januárjában feljelentést tett a személygépkocsi eltulajdonításával kapcsolatban nyomozás indult. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a felperes az okmányok eltűnését is jelentette, az okmányok hiányában az átírási kötelezettség teljesítésére intézkedni nem tudott. A rendőrkapitányság tudomást szerzett a vagyonszerzésről, ennek ellenére a felperest illetékfizetési kötelezettség teljesítésére nem hívta fel, illetve nem élt az Itv. 76. § (2) bekezdése alapján az illetékhivatal felé jelzéssel. Az akkor hatályos régi Art. 95. § (2) bekezdése alapján az elévülési idő megkezdődött és az elévülés az elsőfokú határozat meghozataláig bekövetkezett, ezért az adóhatóság 2009. április 29-én az illeték előírása iránt az elévülés okán nem intézkedhetett. A P. Rendőrkapitányság tájékoztatása alapján az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a bűnügyi iratok 2000. évben selejtezésre kerültek, ezért a felperesi feljelentés, bejelentés tartalmát ellenőrizni nem lehet, azonban ez a körülmény a felperes terhére nem értékelhető. A felperes joggal feltételezhette, hogy az elévülés miatt illetékfizetési kötelezettsége nem áll fenn, ezért az iratokat megőrizni nem volt köteles. A lopás bejelentésével egyidejűleg a felperes a bejelentési kötelezettségének is eleget tett és a rendőrhatóságnak kellett volna az akkor hatályban volt, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 2. § (4) bekezdése alapján a szükséges kioktatási kötelezettségének eleget tennie és tájékoztatnia a felperest hogyan tehet eleget a gépjármű átírása érdekében a bejelentési kötelezettségének ellopott gépjármű esetében.
A mulasztási bírság tekintetében az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy több mint 13 évig a gépjármű vonatkozásában semmiféle hatósági megkeresés a felperes részére nem érkezett, ezért a mulasztási bírság mértéke eltúlzott, a felperest egy 13 évvel ezelőtti hiányosság okán kívánják úgy mulasztási bírsággal sújtani, hogy az mindenképpen "méltánytalan és embertelen". A hatóság nem vette a mérlegelés során figyelembe a lopás tényét és azt, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztása és annak felderítése között 13 év telt el, ezért az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ez a felperes javára mérlegelendő körülmény, amely - esetlegesen - a mulasztási bírság elengedését vagy minimális összegben történő kiszabását is indokolja. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát ezért az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperest illetékfizetési kötelezettség a régi Art. 95. § (1) bekezdése - helyesen (2) bekezdése - alapján, de az új Art. 164. § (4) bekezdése alapján elévülés okán nem terheli. Az elsőfokú bíróság a mulasztási bírság tekintetében a határozat hatályon kívül helyezését nem indokolta.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 76. § (1) bekezdését, az új Art. 164. § (4) bekezdését, 172. § (21) bekezdését, a Pp. 339/A. §-át, a régi Art. 95. § (2) bekezdését, az Itv. 76. § (2) bekezdését, továbbá a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint a Pp. 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló iratokkal ellentétesen állapította meg, hogy a felperes a lopás miatti feljelentésével együtt az okmányok ellopását is bejelentette, mert a P. Rendőrkapitányság a felperesi megkeresésre adott válasziratában ilyen megállapítást nem tett és ezt igazoló egyéb bizonyítékot a felperes sem tudott felmutatni. A P. Rendőrkaptányság a megkeresésre adott válaszában egyértelműen kitért arra, hogy a büntető feljelentés nem pótolta az államigazgatási eljárásban előírt tulajdonosváltozással kapcsolatos bejelentési kötelezettség teljesítését, függetlenül attól, hogy abban az időben a rendőrség kezelte a nyilvántartást. Az elsőfokú bíróság ezért jogszabálysértően és iratellenesen állapította meg azt, hogy a felperes az Itv. 76. § (1) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettségének a lopás miatt feljelentéssel egyidejűleg eleget tett. Semmilyen olyan irat nem áll rendelkezésre, amely azt igazolná, hogy a felperes a vagyonszerzést a gépjármű átírásával kapcsolatban a rendőrhatóságnál teljesítette. Az elévülés nem kezdődhetett meg a rendőrhatóságnál tett feljelentéssel. Az ítélet indokolása ellentmondásos a tekintetben is, hogy amennyiben az elévülés kezdetét a rendőrhatósági bejelentés napjával megállapítja, úgy ezzel ellentétesen indokolja az ítéletét azzal, hogy az Áe. 2. § (4) bekezdése alapján a rendőrhatóságot egyebekben kioktatási kötelezettség terhelte, hogy a bejelentési kötelezettségének a felperes miként tehetett eleget. Ezzel az indokolással annak egyértelmű megállapítását is kétségbe vonja az ítélet, hogy a hatóság felé a vagyonszerzés bejelentésére sor került-e. Az elsőfokú bíróság törvénysértősen állapította meg azt is, hogy a feljelentés a nyomozati iratok selejtezése folytán, illetve a felperes iratmegőrzési kötelezettsége elmulasztása hiányában nem ellenőrizhető, de az iratok hiánya miatt a bejelentés elmulasztása a felperes terhére nem róható. A felperes állításának bizonyítatlansága nem értékelhető az alperes terhére, azt a felperes terhére kell értékelni. Mind a régi Art. 95. § (2) bekezdése, mind az új Art. 164. § (4) bekezdése alapján az illeték megállapításához való jog legkésőbb annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben a bejelentés elmulasztásának ténye az illetékhivatal - illetve az illetékügyekben eljáró adóhatóság - tudomására jutott. A perbeli esetben a bejelentés elmulasztásáról az illetékhivatalként eljáró adóhatóság a közlekedésigazgatási hatóság lelete alapján 2009. április 22-én értesült, így ettől az időponttól kezdődik az elévülés. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg az elévülés bekövetkeztét. A bíróság továbbá a mulasztási bírság tekintetében olyan körülményeket tartott értékelhetőnek, amelyek a jogszabályok szerint mérlegelési, értékelési szempontok nem lehetnek. Jogszabálysértő mérlegeléssel jutott a bíróság arra a következtetésre is, hogy a lopás ténye figyelembe vehető, 13 év elteltével "méltánytalan és embertelen" a mulasztási bírság kiszabása és a felperes javára értékelendő körülmények miatt a bírság elengedését, vagy minimális összegben történő kiszabását tartotta indokoltnak, melyhez képest az ítéletében a közigazgatási határozatokat teljes egészében hatályon kívül helyezte, így a mulasztási bírságot is "törölte". Ítélete indokolásában azonban nem fejtette ki, hogy konkrétan milyen szempontok alapján értékelte úgy, hogy a mulasztási bírság nem szabható ki, illetve engedhető el.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati eljárás során az alperes személyében két ízben is jogszabályon alapuló jogutódlás következett be, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.4. és Kfv.6. számú végzéseivel megállapított.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdését és 221. §-át sérti, mert az elsőfokú bíróság iratellenesen tett olyan megállapításokat az ítéletében, amelyek bizonyítékokkal hitelt érdemlően alátámasztásra nem kerültek, csak a felperes állításán alapulnak. Az 5. sorszám alatt csatolt, a P.-i Rendőrkapitányság 2010. január 20-án kelt válaszirata szerint a felperes 1997 januárjában tett feljelentést a gépjármű ellopása miatt, ennek kapcsán nyomozás indult. A rendőrhatóság az átiratban kitért arra is, hogy a büntető feljelentés nem pótolta az államigazgatási eljárásban előírt tulajdonosváltozással kapcsolatos bejelentési kötelezettséget. Mindezek alapján arra semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésre - és ezt a felperes sem igazolta -, hogy a felperes a feljelentéssel együtt az okmányok eltűnését is bejelentette, továbbá arra sem, hogy a bejelentési kötelezettségét a rendőrségnél, mint a gépjármű-nyilvántartást vezető hatóságnál bejelentette. Az elsőfokú bíróság a téves és iratellenes ténymegállapításaival ellentétesen indokolta az ítéletét, amikor egyúttal azt is megállapította, hogy a rendőrhatóságnak az Áe. 2. § (4) bekezdése alapján kioktatási kötelezettsége volt abban a tekintetben, hogy a feljelentéssel együtt a bejelentési kötelezettséget hogyan kell teljesíteni, és mulasztott a rendőrkapitányság, amikor az Itv. 76. § (2) bekezdése alapján nem élt jelzéssel az illetékhatóság felé a vagyonszerzésről való tudomásszerzését követően. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az iratellenes ténymegállapítások és az ellentmondásos következtetések, megállapítások ellenére megállapította a feljelentéssel a bejelentés megtörténtét és a bejelentés napjával az elévülés kezdetét a régi Art. 95. § (2) bekezdése alapján. A régi Art. 95. § (2) bekezdése - az új Art. 164. § (4) bekezdésével azonosan - rendelkezik arról, hogy az illeték megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év teltével évül el, amelyben az állami adóhatóság tudomására jutott a bejelentés elmulasztásának ténye. Az okmányiroda 2009. április 22-én érkezett lelete alapján szerzett tudomást arról az adóhatóság, hogy a felperes a vagyonszerzést követő 15 napon belül a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, ezért az adóhatóság tudomásszerzésétől számítódik az illeték megállapításához való jog elévülése. Az elévülés a fizetési meghagyás meghozataláig nem következett be, az adóhatóság az elévülési időn belül kötelezte a felperest illetékfizetésre és a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt a mulasztási bírság megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy a felperes terhére nem értékelhető, hogy a feljelentés tartalmát ellenőrizni nem lehetett és ezt a tényt éppen a felperes javára, a bejelentés megtörténteként értelmezte és minősítette. A bejelentési kötelezettség a vagyonszerzőt terhelte, az Itv. 76. § (1) bekezdése alapján a bejelentés megtörténtét a vagyonszerzőnek kell igazolnia. Az Alkotmánybíróság az új Art. 164. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének vizsgálata során hozott 63/B/2007. számú AB határozatában megállapította, hogy az illeték megállapításához való jog elévülése a hatóságnak a vagyonszerzésről való tudomásszerzése kapcsán csak akkor következhet be, ha a kötelezett elmulasztja a bejelentési kötelezettsége teljesítését, amely mulasztásról a kötelezett tudomással bír, ezért nem a jogszabály okozza az esetleg hosszan elnyúló elévülést, hanem a kötelezettségét nem teljesítő személy saját maga.
Az elsőfokú bíróság a mulasztási bírság tekintetében is jogszabálysértő döntést hozott, amikor arra következtetésre jutott, hogy az új Art. 172. § (21) bekezdésében foglalt körülmények között értékelhetőnek tartotta a mulasztási bírság mértékének megállapításakor az elkövetés és a felfedés közti eltelt hosszú időszakot és annak "méltánytalan és embertelen" következményét. Sem a lopás ténye, sem a bejelentési kötelezettség elmulasztása és felderítése közötti hosszabb időszak a felperes javára értékelhető körülményként nem vehető figyelembe a mulasztási bírság kiszabásánál.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a mulasztási bírság kiszabása körében is helytállóan járt el, a kiszabott mulasztási bírság mértéke nem eltúlzott, a felperes javára csak azt lehetett értékelni, hogy első alkalommal került sor a felperessel szemben mulasztási bírság kiszabására. A felperes a bejelentési kötelezettség elmulasztását kimenteni megalapozottan nem tudta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.121/2010.)