adozona.hu
AVI 2014.3.26
AVI 2014.3.26
Egy adott időszak kiadásainak egy későbbi bevétel nem lehet forrása (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003-2006. évekre az adóhatósághoz bevallást nem nyújtott be. Nyilatkozatai szerint 2003. évet megelőzően állattenyésztésből élt, gázcsere telepet működtetett, és anyósától havi rendszerességgel anyagi támogatásban részesült, 2003. év végén 10 000 000 Ft megtakarítással rendelkezett. 2003. évtől 2005. év január hónapjáig háztartásbeli volt, háztáji kisegítő gazdaságból élt (állattenyésztés, növénytermesztés), 2005. évtől pedig vállalkozást folytatott, és részt vett a Cs. Kft. (a to...
AVI 2014.3.26 Egy adott időszak kiadásainak egy későbbi bevétel nem lehet forrása (2003. évi XCII. tv. 109. §)
A felperes 2003-2006. évekre az adóhatósághoz bevallást nem nyújtott be. Nyilatkozatai szerint 2003. évet megelőzően állattenyésztésből élt, gázcsere telepet működtetett, és anyósától havi rendszerességgel anyagi támogatásban részesült, 2003. év végén 10 000 000 Ft megtakarítással rendelkezett. 2003. évtől 2005. év január hónapjáig háztartásbeli volt, háztáji kisegítő gazdaságból élt (állattenyésztés, növénytermesztés), 2005. évtől pedig vállalkozást folytatott, és részt vett a Cs. Kft. (a továbbiakban: Kft.) alapításában.Az adóhatóság a felperesnél 2003-2006. évekre személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja), valamint százalékos egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.
A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban 2003. és 2006. évekre szja- és eho-adónemben kötelezte a felperest összesen 5 573 922 Ft adókülönbözet, 2 786 961 Ft adóbírság és 1 598 766 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes - a 2009. augusztus 24. napján kelt határozattal kijavított - határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatva szja adónemben az adózó terhére 2003. és 2006. évben összesen 4 502 433 Ft, eho adónemben 2003. és 2006. évben összesen 1 464 228 Ft, adóbírság címén 2 983 331 Ft és késedelmi pótlék címén 1 690 974 Ft megfizetését írta elő.
Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (5) bekezdésére, 97. § (4) és (6) bekezdéseire, 104. § (1) és (4) bekezdéseire, 109. §-ára, 128. § (1) bekezdésére, az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho. tv.) 2. §-ára, 3. §-ára és 4. § (1) bekezdésére, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. § (1) bekezdésére, 29. § (1) bekezdésére, valamint a 2003. és 2006. évben hatályos 30. §-ára alapította.
Az alperes azt állapította meg, hogy a felperes 2003. és 2006. évi adómentes és bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelme nem adhatott teljes körű fedezetet a kiadásokra, arra hogy a felperes megélhetését fedezze, ingatlant vásároljon, a Kft.-be 2 700 000 Ft törzstőkét, 13 500 000 Ft tagi kölcsönt fizessen be, ezért rendelkeznie kellett olyan jövedelemmel, amely után adófizetési kötelezettségét nem teljesítette. Az elsőfokú adóhatóság jogszerűen alkalmazott becslést, annak módszere is helyes, határozatának megváltoztatására azért került sor, mert a megélhetésre fordított költség megalapozatlanul alacsony összegben került megállapításra.
A felperes fellebbezési érvelése kapcsán az alperes a következőket rögzítette: Az adó megállapításához való jog elévülését megelőző időszakra ellenőrzést nem lehet lefolytatni, a felperesnek kellett volna hitelt érdemlő adatokkal bizonyítania ezen időszakból származó megtakarításait. A kiadásokra csak a meglévő pénzeszközök nyújthatnak fedezetet, ezért a pénzügyi mérlegben szereplő tételek időrendiségét figyelembe kell venni. Az adóhatóságnak a becslési eljárás során nem kell megjelölnie, hogy a feltárt adózatlan jövedelem konkrétan milyen forrásból származik. A kincstári takarékjegyekre vonatkozó tájékoztatást - bár kiegészítő jegyzőkönyv nem készült - az elsőfokú adóhatóság megvizsgálta és helyesen értékelte. A fellebbezéshez csatolt, V. Kft.-vel kötött hitelszerződés nem alkalmas a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő igazolására.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a kiegészítő jegyzőkönyv készítésének elmulasztása nem felel meg a méltányos eljárás követelményének, az elsőfokú határozat terhére történő megváltoztatása pedig sérti a jogbiztonsághoz, tisztességes eljáráshoz és fellebbezéshez való jogot. Az alperes jogsértően alkalmazott becslést, mert vagyonmérlege minden év december 31. napján pozitív volt, és téves módszert alkalmazott, nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének sem, mert a vizsgált időszakot megelőző időre bizonyítást nem folytatott le. Vitatta a terhére eho adónemben tett megállapítást is és arra hivatkozott, hogy a V. Kft.-vel kötött kölcsönszerződést az alperes jogsértően hagyta figyelmen kívül.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Fennállt a becslés jogalapja, annak módszere is jogszerű volt, a felperes állításait nem tudta hitelt érdemlő adatokkal alátámasztani. Az alperes a V. Kft.-vel kötött kölcsönszerződés kapcsán rendelkezésére álló bizonyítékokat okszerűen értékelte. A kincstári takarékjegyeket, és az ezzel kapcsolatos adatokat az adóhatóság megvizsgálta, és nem valósít meg eljárási jogszabálysértést az, hogy ennek kapcsán kiegészítő jegyzőkönyv nem készült, a felperes jogorvoslathoz való joga érdemben nem szűkült. Az alperest az Art. 138. § (1) bekezdésére figyelemmel teljes terjedelmű felülbírálati jog illette meg, ezért határozata nem ütközik súlyosítási tilalomba. Az alperes határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemének helyt adó döntés meghozatalát kérte, másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.
Arra hivatkozott, hogy az alperes az Art. 108-109. §-aiban foglaltakat megsértve jogsértően alkalmazott becslést. Előadta, hogy éves bevételei éves kiadásaira fedezetet nyújtottak, és a vizsgált időszak végén 8 500 000 Ft készpénzzel rendelkezett, ezért a minden évben pozitív vagyonmérlege alapján, és az szja rendszerével ellentétes cash flow módszerrel terhére forráshiányt nem lehetett volna megállapítani. Az Art. 1. § (6) bekezdésére, 97. §-ára, 138. §-ára alapítottan azzal érvelt, hogy a megyei bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül a kiegészítő jegyzőkönyv hiányát, a súlyosítási tilalom megsértését, az alperesi bizonyítás elmaradását, a javára szóló bizonyítékok nem megfelelő értékelését, és az eho adónemben tett megállapítások megalapozatlan és jogszabálysértő voltát.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 97. § (4)-(6) bekezdései a bizonyításra nézve általános szabályokat tartalmaznak, a becslési eljárásra az Art. speciális rendelkezéseket rögzít. Ez utóbbiak értelmében a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ennek során az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának törvényi feltételei fennállnak és annak módszere is jogszerű, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést pedig az adózó igazolhatja hitelét érdemlő adatokkal. [Art. 109. § (1)-(3) bekezdései] A becslési eljárás során a kétséget kizáróan nem bizonyított tény az adózó javára nem értékelhető. [Art. 97. § (6) bekezdése]
A megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy fennállt a becslés jogalapja, mivel a felperes igazolt megtakarítások és bevallott jövedelem hiányában nem rendelkezhetett fedezettel a törzstőke és tagi kölcsönök nyújtására.
A becslés módszerét vitató felperesi érvelés kapcsán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy egy adott időszaki kiadásnak egy későbbi bevétel nyilvánvalóan nem lehet a forrása, ezért nem lehetett figyelmen kívül hagyni a kiadások és bevételek időrendiségét. A december 31-i készpénzmérlegnek a következő évi nyitó tétel szempontjából van jelentősége. Az év végi pozitív vagy negatív eredmény kimutatásának az a célja, hogy ugyanazon eltitkolt, az adóhatóság által feltárt jövedelem ne essen többszörösen adózás alá. E módszer az adott évben ténylegesen megszerzett adókötelezettség alá eső összes jövedelem feltárását célozza. A bevallotthoz képest kimutatott többlet jövedelem adója - az éves bevallású szja esetén - nyilvánvalóan éves szinten képez adókülönbözetet.
A becslési eljárás következtében - az Art. 109. § (3) bekezdésére figyelemmel - a felperes csak hitelt érdemlő adatokkal igazolhatta volna a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A Legfelsőbb Bíróság már számos döntésében kifejtette, hogy hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, tartalmánál, jellegénél fogva és/vagy más adatokkal is egybevetve alkalmas a vele igazolni kívánt konkrét tény kétséget kizáró bizonyítására.
A megyei bíróság bizonyíték értékelése teljes körű, okszerű, megfelel a becslési eljárásra irányadó speciális szabályoknak, és a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes és a megyei bíróság - a felperes érvelésével ellentétben - nem hagyta figyelmen kívül a kincstári takarékjegyekre értékesítésére vonatkozó, Magyar Posta által adott tájékoztatást, az ebben foglaltakat ugyanis az eljárás egyéb adataival is egybevetve helyesen értékelte akkor, amikor azt állapította meg, hogy a felperes a tájékoztatást úgy továbbította az adóhatósághoz, hogy abból adatokat törölt ki (alperesi határozat 5-6. oldala, jogerős ítélet 8-9. oldala). Jogszerűen állapította meg a megyei bíróság azt is, hogy a kiegészítő jegyzőkönyv hiánya, és emiatt az észrevételezési lehetőség elmaradása nem minősíthető az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem pótolható eljárási jogszabálysértésnek. A felperes ugyanis az elsőfokú határozatból tudomást szerzett arról, hogy az általa benyújtott, előzőekben megjelölt okok miatt hiányos adattartalmú bizonyítékát az adóhatóság miért nem vette figyelembe, és e körben jogorvoslathoz való joga sem sérült, mert fellebbezéssel élhetett és bírósági felülvizsgálatot is kezdeményezhetett. Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a Magyar Posta megküldte az adóhatóságnak a felperesnek továbbított - adóhatóságival megegyező - tájékoztatást, és ezekkel szemben a felperes a perben sem ajánlott fel ellenbizonyítást.
A megyei bíróság ítélete a V. Kft.-vel kapcsolatos hitelszerződés tekintetében is iratszerű adatokat, helytálló ténybeli és jogkövetkeztetéseket rögzít. Ezért a felperes bizonyítékok felülmérlegelésére irányuló felülvizsgálati kérelme nem fogadható el. [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.]
Az Art. 1. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez. Ez az alapelv nem sérült, mert a perbeli esetben - az előzőekben részletezettekre figyelemmel - az alperes határozathozatalt megelőző eljárása körültekintő, mindenre kiterjedő és jogszerű volt.
Az Art. 138. § (1) bekezdése értelmében a felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot (végzést) és az azt megelőző eljárást megvizsgálja, tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett. A határozat ellen irányuló vizsgálat eredményeként az adóhatóság a határozatot (végzést) helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. E törvényhely tehát - a felperesi érveléssel ellentétben - lehetővé teszi az elsőfokú határozat adózó terhére történő megváltoztatását is. A súlyosítási tilalmat egyébként nem az Art. 138. §-a, hanem a 142. §-a szabályozza, mely utóbbi törvényhely szerinti feltételek (korábbi ellenőrzés eredményeként hozott jogerős határozat, ellenőrzés hatósági eljárás megindítása nélküli befejeződése, 1 éves határidő) jelen ügyben nem állnak fenn.
Az adóhatóság becsléssel állapította meg az adó alapját, tehát felperesnek azt az adóköteles jövedelmét, amely az Eho. tv. 3. § (1) bekezdés a) pontja (2) bekezdése értelmében az egészségügyi hozzájárulás alapja. A becslési eljárás során az adóhatóságnak nem kell bizonyítást lefolytatnia az eltitkolt jövedelem típusára és eredetére. Mivel a felperes nem vallotta be a jövedelmét az a vizsgált időszakban nem is lehetett járulékalap, ezért az eho-t a revízió eredményekét hozott határozatban kellett előírni a terhére.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.102/2010.)