adozona.hu
AVI 2014.3.22
AVI 2014.3.22
Amennyiben az adózó a hozamokkal sajátjaként rendelkezik az Szja. törvény 10. § (5) bekezdése alkalmazható [1995. évi CXVII. tv. 10. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2005-2006. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként összesen 13 960 000 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 6 980 000 Ft adóbírságot, 3 878 414 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A megállapított tényállás szerint a felperes életbiztosítási ajánlat alapján életbiztosítási díj címén több alkalommal összesen 72 millió Ft-ot fizetett be S. János számlájára. A három ...
AVI 2014.3.22 Amennyiben az adózó a hozamokkal sajátjaként rendelkezik az Szja. törvény 10. § (5) bekezdése alkalmazható [1995. évi CXVII. tv. 10. § (5) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2005-2006. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként összesen 13 960 000 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 6 980 000 Ft adóbírságot, 3 878 414 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A megállapított tényállás szerint a felperes életbiztosítási ajánlat alapján életbiztosítási díj címén több alkalommal összesen 72 millió Ft-ot fizetett be S. János számlájára. A három hónapos lekötések lejártakor a hozamok (összesen 38 millió Ft) ismételten jóváírásra kerültek. A kapcsolódó vizsgálat megállapította, hogy az A. Biztosító Zrt. és a felperes között érvényes biztosítási szerződések nem jöttek létre. Az adóhatóság egyéb jövedelemnek minősülő hozamot állapított meg és ennek figyelembevételével határozta meg a felperes személyi jövedelemadó alapját és fizetési kötelezettségét.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az adóhatóság által feltárt adóalap nem biztosítási jogviszonyból származó külön adózó jövedelem, hanem összevonás alá eső egyéb jövedelem tekintettel arra, hogy az adóhatóság nem állapított meg biztosítási jogviszonyt.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az adóhatóság a jogügyletet tévesen értékelte, biztosítási jogviszony nem jött létre, a felperes biztosítási jogviszonyból származó jövedelemre nem tett szert. A hozamot nem vette birtokba, nem írták jóvá. Az ellenőrzéssel kapcsolatban eljárásjogi jogszabálysértésekre is hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (5) bekezdéseire. Ennek alapján rámutatott, hogy nem kizárt más hatósági eljárásban készült közokiratok (jegyzőkönyvek) bizonyítékként való felhasználása. A felperes a megyei rendőrkapitányság előtti tanúvallomásában nyilatkozott a S. Jánossal való kapcsolatáról, ezen bizonyítékot az adóhatóság felhasználhatta.
Az Art. 100. § (4) bekezdésére figyelemmel a felperest az A. Biztosító Zrt.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat eredményéről nem tájékoztatták, ennek elmaradása azonban az ügy érdemi elbírálására nem volt kihatással. A kapcsolódó vizsgálat kizárólag azt a körülményt támasztotta alá, hogy a felperes és a biztosító között nem jött létre biztosítási szerződés.
Az Art. 97. § (3) bekezdésével és 100. § (3) bekezdésével kapcsolatban kifejtette, ez nem jelenti azt, hogy az ellenőrzési jegyzőkönyvben rögzített megállapításokról a jegyzőkönyv kiadását megelőzően tájékoztatást kellene adni. Így ezzel kapcsolatban eljárásjogi jogszabálysértés sem volt megállapítható.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 10. § (1) bekezdésében rögzített módon a felperes részéről nem került sor bevétel megszerzésére, de a bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a befektetett összesen 72 millió Ft hozadékával az Szja. tv. 10. § (4) bekezdésében foglaltak szerint rendelkezett, azokat ismételten lekötötte, további bevételt, hozadékot remélve.
Az Szja. tv. 1. § (7) bekezdésében nincs szó az adófizetési kötelezettség alóli mentességről, továbbá a jogalkotó kisegítő rendelkezésként az eredeti állapot helyreállítása esetén minősíti visszaigényelhetőnek a már befizetett adót. Ez a felperes esetében azonban nem történt meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, mivel álláspontja szerint az megsértette az Art. 1. § (7) bekezdését, 97. § (4) és (6) bekezdéseit, 100. § (4) bekezdését, az Szja. tv. 1. § (7) bekezdését, 4. § (1) bekezdését és 10. § (1) bekezdését. Észrevételezési jogával nem élhetett, a vizsgálati időtartam meghosszabbítására is jogellenesen került sor, az adóhatóság nem használhatta volna fel a nyomozóhatóság előtt tett tanúvallomását. Biztosítási jogviszony nem jött létre, nem szerzett jövedelmet, e körben az elsőfokú bíróság okfejtése ellentmondásos.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (2) bekezdése alapján a fél a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a Legfelsőbb Bíróságtól. A jogszabálysértés vonatkozhat mind anyagi, mind eljárási jogszabálysértésre, de a Pp. 275. § (3) bekezdésére figyelemmel az eljárási jogszabálysértésnek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással kell lennie. A felülvizsgálati eljárásban olyan jogszabálysértésre már nem lehet hivatkozni, amelyre a fél a korábbi bírósági eljárásban nem hivatkozott.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében olyan új jogszabálysértésként hivatkozott a vizsgálati időtartam meghosszabbítására, illetve a kézbesítés hiányára, amelyre az elsőfokú bírósági eljárás alatt nem hivatkozott, ezért ezen hivatkozásait érdemben nem vizsgálta.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes eljárásjogi jogszabálysértésre való egyéb hivatkozásait sem tartotta alaposnak. Az elsőfokú bíróság ítéletében részletesen hivatkozott az Art. 97. § (3)-(5) bekezdéseire, 100. § (3) bekezdésére. A felperes nem volt elzárva az Art. által biztosított észrevételezési jogától, sőt, az adóhatóság előtt nem volt hajlandó személyes nyilatkozatot tenni. Az adóhatóságok jogszerűen vették figyelembe a bizonyítékok körében felperesnek a S. János ellen indult büntetőeljárásban tett tanúvallomásában foglaltakat.
A felperes hivatkozásával megegyezően sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem állapította meg, hogy érvényes biztosítási jogviszony jött volna létre. Ellenkezőleg, az alperes ennek hiányában minősítette "a hozamot" összevonás alá eső egyéb jövedelemnek.
Az elsőfokú bíróság ítélete nem volt ellentmondásos az Szja. tv. 10. § (1) és (4) bekezdései tekintetében. E körben az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes az Szja. tv. 10. § (1) bekezdése alapján a bevételt nem vette birtokba, és részére nem írták jóvá. Ugyanakkor a 10. § (5) bekezdés kisegítő rendelkezést tartalmaz, mely szerint az (1)-(4) bekezdésben nem említett esetekben a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a bevétel tárgyát képező vagyoni értékkel rendelkezni jogosult. A felperes esetében megállapítható volt, hogy az egyes lekötések lejártakor a hozamot nem vette fel, hanem saját rendelkezésének megfelelően ismét jóváírásra kerültek. A felperes a keletkezett hozamokkal, az újabb lekötésekkel sajátjaként rendelkezett, így az Szja. tv. 10. § (5) bekezdése alkalmazható volt.
Az elsőfokú bíróság az Szja. tv. 1. § (7) bekezdését is helyesen értékelte megállapítva, hogy a felperes esetében az eredeti állapot helyreállítása nem történt meg.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.101/2010.)