adozona.hu
BH+ 2014.3.136
BH+ 2014.3.136
A felszámolási eljárás megindítása előtt a jogerős határozatban megállapított bírsághoz fűződő jogkövetkezmények a felszámolástól függetlenül érvényesíthetők a hatósági eljárásban. A jogkövetkezmény figyelembevétele nem jelent felszámolási eljáráson kívüli igényérvényesítést [2009. évi XXX. tv. 73. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Zala Megyei Bíróság 9.K.20.108/2011/8. sorszámú, 2011. április 5. napján kelt jogerős ítéletében a felperes keresetét az alperes 04.4/10467/3/2010. számú határozata felülvizsgálata körében elutasította.
Az alperes keresettel felülvizsgálni kért határozatában a Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, mint elsőfokú hatóság azon határozatát helybenhagyta, melyben a felperes által megjelölt erdő részletekben a bejelentett fakitermelés végrehajtását megtiltotta, illetőleg a bejelentésben s...
BH+ 2014.3.136 A felszámolási eljárás megindítása előtt a jogerős határozatban megállapított bírsághoz fűződő jogkövetkezmények a felszámolástól függetlenül érvényesíthetők a hatósági eljárásban. A jogkövetkezmény figyelembevétele nem jelent felszámolási eljáráson kívüli igényérvényesítést [2009. évi XXXVII. tv. 73. § (5) bek.]
A Zala Megyei Bíróság 9.K.20.108/2011/8. sorszámú, 2011. április 5. napján kelt jogerős ítéletében a felperes keresetét az alperes 04.4/10467/3/2010. számú határozata felülvizsgálata körében elutasította.Az alperes keresettel felülvizsgálni kért határozatában a Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, mint elsőfokú hatóság azon határozatát helybenhagyta, melyben a felperes által megjelölt erdő részletekben a bejelentett fakitermelés végrehajtását megtiltotta, illetőleg a bejelentésben szereplő egyéb tevékenységet tudomásul vette.
Az elsőfokú bíróság a keresetet nem találta megalapozottnak. Kiemelte, hogy a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.), valamint az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) szabályai a felszámolás alatt álló erdőgazdálkodást folytató gazdasági társaság esetén sem konkurálnak egymással. Az Evt. az erdőgazdálkodó feladatait, jogait és kötelezettségeit, míg a Csődtv. a felszámoló jogait és kötelezettségeit rögzíti. A felszámolónak az erdőgazdálkodó feladatait, jogait és kötelezettségeit átvéve a Csődtörvénynek a vagyonértékesítésre vonatkozó szabályait betartva kell eljárnia és köteles az erdőgazdálkodó tevékenységre vonatkozó gazdálkodási szabályok betartására.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint érdektelen, hogy felszámolás előtti követelésről van szó, illetőleg érdektelen az is, hogy az alperes fellépett-e hitelezői igénnyel.
Az ügyben nem volt vitatott, hogy a felperessel szemben az alperes a gazdálkodási szabályok megsértése miatt jogerősen pénzbírságot alkalmazott. Emiatt az alperes helyesen hivatkozott az Evt. 41. § (4) bekezdés a) pontjára, amely szerint az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodási tevékenységet feltételhez köti, korlátozza, súlyos vagy ismételt jogsértés esetén megtiltja, amennyiben az erdőgazdálkodó gazdálkodása során e törvényben, és az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban előírt szabályokat megszegte. Rögzítette továbbá az elsőfokú bíróság azt is, hogy 2005-2009. évek között a felperes vonatkozásában több különböző tartalmú és mértékű erdősítési hátralék került megállapításra, melyet egyébként a felperes maga sem vitatott. Emiatt a megyei bíróság azt a felperesi érvelést sem találta megalapozottnak, mely szerint a fakitermelés megtiltásával a jogerősen kiszabott bírság behajtása volt az alperes célja.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint az elsőfokú bíróság ítélete sértette a Csődtv. 38. § (3) bekezdését, illetőleg az Evt. 73. § (5) bekezdésének téves alkalmazásán alapult.
A felperes kiemelte, hogy a bírság alkalmazására és a számára felrótt mulasztásokra a felszámolás kezdő időpontja előtti időszakban került sor. Az Evt. 73. § (5) bekezdésével a jogalkotónak az lehetett a szándéka, hogy az alkalmazott bírságokat meg nem fizető erdőgazdálkodókat a fakitermelés korlátozásával vagy megtiltásával ösztönözze a bírság mielőbbi kiegyenlítésére.
Az alperes határozata és a jogerős ítélete ellentétben áll a Csődtv. 38. § (3) bekezdésével, mert az alperes lényegében a felperessel szembeni pénzkövetelését próbálta meg érvényesíteni a felszámolási eljárás keretein kívül.
A felperes kiemelte azt is, hogy az alperes gyakorlatilag egy felszámolás előtti mulasztás kapcsán kiszabott büntetés meg nem fizetése miatt tiltotta meg a felszámolás alatti gazdasági tevékenységet.
A felperes megítélése szerint az adósi társaságok felszámolás kezdő időpontja előtti és utáni tevékenysége teljesen külön válik, a két időszakban keletkező kötelezettségek - figyelemmel a Csődtv. rendelkezéseire- teljesen eltérő megítélés alá esnek, e két időszakot egységesen kezelni nem lehet.
A felperes hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a felperes felszámolásának tényét.
Az A. Kft. "fa." mint felszámolás alatt álló gazdasági társaság a korábbi társasághoz képest új erdőgazdálkodónak tekinthető. Ezen társaság vonatkozásában a hatóságok nem állították, hogy bármilyen mulasztás, vagy jogszabálysértés felróható lenne.
A felperes utalt arra is, hogy a Csődtv. 48. § (3) bekezdése szerinti felszámolói kötelezettség teljesítése sem lehetséges az alperes határozatára tekintettel, mivel a felszámoló a szükséges anyagi fedezet hiányában nem tudja folytatni a felszámolás előtt megkezdett munkák pótlását és ennek következtében a hitelezőket kár fogja érni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Ptk. 5. § (1) és (2) bekezdésének sérelmére is, mivel megítélése szerint az alperes az Evt.-ben rögzített jogait visszaélésszerűen gyakorolta és úgy eszközölt végrehajtási cselekményeket, hogy ezzel illetéktelen előnyt kívánt szerezni.
A felperes kiemelte, hogy a felszámoló a Csődtv. szerint köteles eljárni, a követelést meghatározott sorrendben kielégíteni és mivel "G" kategóriás követelésről van szó, annak megfizetésére csak akkor kerülhet sor, ha az azt megelőző kategóriák maradéktalan kielégítésére van fedezet.
A felperes álláspontja szerint a fakitermelés megtiltása a hitelezői igények kielégítésének csorbításával jár, annak eldöntése, hogy a hitelezők érdekét a fakitermelése, vagy az ingatlan lábon álló erdővel együtt történő értékesítése szolgálja inkább egy olyan gazdasági kérdés, amely eldöntése a felszámoló hatáskörébe tartozik.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálta, a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül elbírálva.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az Evt. 53. § (5) bekezdés értelmében, amennyiben az erdőgazdálkodó az erdőfelújítási kötelezettségének e törvényben, illetve az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban megszabott módon, illetve határidőre nem tett eleget, vagy az erdészeti hatóság által jogerős határozattal kiszabott erdővédelmi, vagy erdőgazdálkodási bírság tartozása van, az erdészeti hatóság a fakitermelést korlátozza, ismételt vagy súlyos jogsértés esetén megtiltja.
A Csődtv. 38. § (3) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni azzal, hogy a hitelező - a gazdálkodó szervezet által indított perben - a gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését beszámítási kifogásként érvényesítheti, feltéve, hogy a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelező volt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy az alperesi határozat tárgya, a korábbi végrehajtható határozatokban megállapított fizetési kötelezettség érvényesítése volt, és ezáltal az alperes valamiféle "végrehajtás" cselekményt kívánt a felszámolási eljárás keretein kívül foganatosítani. Az eljárt erdészeti hatóságok a felperes által megjelölt erdőrészletekben a fakitermelés végrehajtását tiltották meg, illetőleg az egyéb bejelentett tevékenységet tudomásul vették. Erre tekintettel a hatósági határozatok semmilyen módon nem tartalmaznak arra vonatkozó rendelkezést, hogy a korábbi fizetési kötelezettséget kívánják érvényesíteni, ezek a kötelezettségek kizárólag abban az összefüggésben szerepeltek az eljárásban, hogy fakitermelés megtiltása - az Evt. 73. § (5) bekezdésében foglaltak szerint - a korábbi bírságtartozáshoz kapcsolódott.
A felperes alapjaiban tévesen hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárás az elrendelését megelőzően jogerős határozatban megállapított egyes hatósági kötelezettségek figyelmen kívül hagyására is alapot adhat, ami jelen ügyben azt jelenthetné, hogy a korábbi bírságtartozásokra tekintettel a felperes által kért fakitermelés engedélyezhető lenne. A Csődtv. 38. § (3) bekezdése a felszámolás körébe tartózó vagyonnal kapcsolatos "pénzkövetelés" meghatározást tartalmazza és nem utal arra, hogy a különböző hatósági határozatokban megállapított kötelezésekhez kapcsolódó jogkövetkezmények a felszámolás elrendelésére tekintettel már nem volnának figyelembe vehetők. A felszámolási eljárás tekintetében el kell különíteni a felszámolás körébe tartozó pénzkövetelések érvényesítését, illetőleg az azokhoz kapcsolódó egyéb törvényes jogkövetkezményeket. A Csődtörvény 38. § (3) bekezdésének helyes értelmezése jelen ügyben az, hogy a korábban megállapított bírságokat az alperes a Csődtv. szabályai szerint érvényesítheti, azonban a bírsághoz fűződő egyéb jogkövetkezményeket a felszámolási eljárás nem érinti, azokat a hatósági határozatban a felszámolási eljárás tényétől függetlenül kell értékelni és alkalmazni. A Csődtv. nem tartalmazza a felperes által hivatkozott valamennyi kötelezettség alóli mentesülést a felszámolás elrendelésére tekintettel, így annak sincs jelentősége, hogy formailag a felszámolás alá került gazdasági társaság vonatkozásában az erdészeti hatóság külön jogsértést nem állapított meg. A nyilvánvalóan téves felperesi álláspont elfogadása egyébként azt jelentené, hogy a felszámolás elrendelése valamennyi korábbi hatósági határozathoz kapcsolódó jogkövetkezmény érvényesülését is kizárná, így a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet a korábban megállapított nem pénzbeli szankciók alól is mentesülne.
A felperes kizárólag a jogerősen megállapított bírságok érvényesítése körében hivatkozhat a felszámolási eljárás, illetőleg a Csődtv. szabályaira. A bírságokhoz kapcsolódó jogkövetkezmények vonatkozásában felszámolási eljárásnak e vonatkozásban nincs jelentősége - mint ahogyan arra az elsőfokú bíróság mindenben helyesen rámutatott.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott a Ptk. 5. § (1) és (2) bekezdésének szabályaira is. Az erdészeti jogviszony közigazgatási jogviszony, melyben nem a Ptk. mellérendeltségen alapuló szabályai érvényesülnek, így a joggal való visszaélés polgári jogi előírásai e körben jogszabálysértésként nem vethetők fel. Mindemellett téves az a felperesi felfogás is, amely az alperesi határozatot a korábbi bírságok érvényesítésére irányuló hatósági döntésnek fogja fel, mivel az alperes nem bírság megfizetéséről döntött határozatának rendelkező részében, hanem a felperes által kérelmezett fakitermelés végzését tiltotta meg. Az a körülmény, hogy a felszámolási szabályok szerint a korábbi bírságok milyen kategóriájú követelésként jelentkeznek, a hozzájuk fűződő egyéb jogkövetkezmény alkalmazhatóságát nem érintik, így az alperesnek azt sem kellett figyelembe venni, hogy a bírság megtérülésére a felszámolási eljárás keretében milyen lehetőség van.
Az alperesi határozattal kapcsolatban nem vethető fel továbbá - mint ahogy arra az elsőfokú bíróság is helyesen utal - a hitelezői igények csorbítása. A felszámoló a gazdasági érdekek alapján ugyan dönthet a fa kitermeléséről, azonban ilyen tevékenységet csak jogerős és végrehajtható hatósági engedély birtokában végezhet. Az engedély kiadása körében kizárólag az Evt. szabályaiból lehet kiindulni, az erdészeti hatóságot a felszámolási eljárás ténye, illetőleg a felszámoló döntése semmilyen módon nem köti, a kérelem teljesíthetőségéről az Evt. szakmai szabályai alapján kell döntenie.
A fentiek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, így a jogerős ítélet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.II.37.394/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Takács Tibor ügyvéd által képviselt A. Kft. "fa" felperesnek a dr. Révész Zoltán jogtanácsos által képviselt Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Zala Megyei Bíróság 2011. április 5. napján kelt 9.K.20.108/2011/8. számú ítélete ellen a felperes által 9. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Zala Megyei Bíróság által hozott 9.K.20.108/2011/8. számú ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36 000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A Zala Megyei Bíróság 9.K.20.108/2011/8. sorszámú, 2011. április 5. napján kelt jogerős ítéletében a felperes keresetét az alperes 04.4/10467/3/2010. számú határozata felülvizsgálata körében elutasította.
Az alperes keresettel felülvizsgálni kért határozatában a Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal, mint elsőfokú hatóság azon határozatát helybenhagyta, melyben a felperes által megjelölt erdő részletekben a bejelentett fakitermelés végrehajtását megtiltotta, illetőleg a bejelentésben szereplő egyéb tevékenységet tudomásul vette.
Az elsőfokú bíróság a keresetet nem találta megalapozottnak. Kiemelte, hogy a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.), valamint az erdőről, az erdő védelméről és az erdő gazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) szabályai a felszámolás alatt álló erdőgazdálkodást folytató gazdasági társaság esetén sem konkurálnak egymással. Az Evt. az erdőgazdálkodó feladatait, jogait és kötelezettségeit, míg a Csődtv. a felszámoló jogait és kötelezettségeit rögzíti. A felszámolónak az erdőgazdálkodó feladatait, jogait és kötelezettségeit átvéve a Csődtörvénynek a vagyonértékesítésre vonatkozó szabályait betartva kell eljárnia és köteles az erdőgazdálkodó tevékenységre vonatkozó gazdálkodási szabályok betartására.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint érdektelen, hogy felszámolás előtti követelésről van szó, illetőleg érdektelen az is, hogy az alperes fellépett-e hitelezői igénnyel.
Az ügyben nem volt vitatott, hogy a felperessel szemben az alperes a gazdálkodási szabályok megsértése miatt jogerősen pénzbírságot alkalmazott. Emiatt az alperes helyesen hivatkozott az Evt. 41. § (4) bekezdés a) pontjára, amely szerint az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodási tevékenységet feltételhez köti, korlátozza, súlyos vagy ismételt jogsértés esetén megtiltja, amennyiben az erdőgazdálkodó gazdálkodása során e törvényben, és az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban előírt szabályokat megszegte. Rögzítette továbbá az elsőfokú bíróság azt is, hogy 2005-2009. évek között a felperes vonatkozásában több különböző tartalmú és mértékű erdősítési hátralék került megállapításra, melyet egyébként a felperes maga sem vitatott. Emiatt a megyei bíróság azt a felperesi érvelést sem találta megalapozottnak, mely szerint a fakitermelés megtiltásával a jogerősen kiszabott bírság behajtása volt az alperes célja.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint az elsőfokú bíróság ítélete sértette a Csődtv. 38. § (3) bekezdését, illetőleg az Evt. 73. § (5) bekezdésének téves alkalmazásán alapult.
A felperes kiemelte, hogy a bírság alkalmazására és a számára felrótt mulasztásokra a felszámolás kezdő időpontja előtti időszakban került sor. Az Evt. 73. § (5) bekezdésével a jogalkotónak az lehetett a szándéka, hogy az alkalmazott bírságokat meg nem fizető erdőgazdálkodókat a fakitermelés korlátozásával vagy megtiltásával ösztönözze a bírság mielőbbi kiegyenlítésére.
Az alperes határozata és a jogerős ítélete ellentétben áll a Csődtv. 38. § (3) bekezdésével, mert az alperes lényegében a felperessel szembeni pénzkövetelését próbálta meg érvényesíteni a felszámolási eljárás keretein kívül.
A felperes kiemelte azt is, hogy az alperes gyakorlatilag egy felszámolás előtti mulasztás kapcsán kiszabott büntetés meg nem fizetése miatt tiltotta meg a felszámolás alatti gazdasági tevékenységet.
A felperes megítélése szerint az adósi társaságok felszámolás kezdő időpontja előtti és utáni tevékenysége teljesen külön válik, a két időszakban keletkező kötelezettségek - figyelemmel a Csődtv. rendelkezéseire- teljesen eltérő megítélés alá esnek, e két időszakot egységesen kezelni nem lehet.
A felperes hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a felperes felszámolásának tényét.
Az A. Kft. "fa." mint felszámolás alatt álló gazdasági társaság a korábbi társasághoz képest új erdőgazdálkodónak tekinthető. Ezen társaság vonatkozásában a hatóságok nem állították, hogy bármilyen mulasztás, vagy jogszabálysértés felróható lenne.
A felperes utalt arra is, hogy a Csődtv. 48. § (3) bekezdése szerinti felszámolói kötelezettség teljesítése sem lehetséges az alperes határozatára tekintettel, mivel a felszámoló a szükséges anyagi fedezet hiányában nem tudja folytatni a felszámolás előtt megkezdett munkák pótlását és ennek következtében a hitelezőket kár fogja érni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Ptk. 5. § (1) és (2) bekezdésének sérelmére is, mivel megítélése szerint az alperes az Evt.-ben rögzített jogait visszaélésszerűen gyakorolta és úgy eszközölt végrehajtási cselekményeket, hogy ezzel illetéktelen előnyt kívánt szerezni.
A felperes kiemelte, hogy a felszámoló a Csődtv. szerint köteles eljárni, a követelést meghatározott sorrendben kielégíteni és mivel "G" kategóriás követelésről van szó, annak megfizetésére csak akkor kerülhet sor, ha az azt megelőző kategóriák maradéktalan kielégítésére van fedezet.
A felperes álláspontja szerint a fakitermelés megtiltása a hitelezői igények kielégítésének csorbításával jár, annak eldöntése, hogy a hitelezők érdekét a fakitermelése, vagy az ingatlan lábon álló erdővel együtt történő értékesítése szolgálja inkább egy olyan gazdasági kérdés, amely eldöntése a felszámoló hatáskörébe tartozik.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálta, a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül elbírálva.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az Evt. 53. § (5) bekezdés értelmében, amennyiben az erdőgazdálkodó az erdőfelújítási kötelezettségének e törvényben, illetve az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban megszabott módon, illetve határidőre nem tett eleget, vagy az erdészeti hatóság által jogerős határozattal kiszabott erdővédelmi, vagy erdőgazdálkodási bírság tartozása van, az erdészeti hatóság a fakitermelést korlátozza, ismételt vagy súlyos jogsértés esetén megtiltja.
A Csődtv. 38. § (3) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni azzal, hogy a hitelező - a gazdálkodó szervezet által indított perben - a gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követelését beszámítási kifogásként érvényesítheti, feltéve, hogy a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelező volt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy az alperesi határozat tárgya, a korábbi végrehajtható határozatokban megállapított fizetési kötelezettség érvényesítése volt, és ezáltal az alperes valamiféle "végrehajtás" cselekményt kívánt a felszámolási eljárás keretein kívül foganatosítani. Az eljárt erdészeti hatóságok a felperes által megjelölt erdőrészletekben a fakitermelés végrehajtását tiltották meg, illetőleg az egyéb bejelentett tevékenységet tudomásul vették. Erre tekintettel a hatósági határozatok semmilyen módon nem tartalmaznak arra vonatkozó rendelkezést, hogy a korábbi fizetési kötelezettséget kívánják érvényesíteni, ezek a kötelezettségek kizárólag abban az összefüggésben szerepeltek az eljárásban, hogy fakitermelés megtiltása - az Evt. 73. § (5) bekezdésében foglaltak szerint - a korábbi bírságtartozáshoz kapcsolódott.
A felperes alapjaiban tévesen hivatkozott arra, hogy a felszámolási eljárás az elrendelését megelőzően jogerős határozatban megállapított egyes hatósági kötelezettségek figyelmen kívül hagyására is alapot adhat, ami jelen ügyben azt jelenthetné, hogy a korábbi bírságtartozásokra tekintettel a felperes által kért fakitermelés engedélyezhető lenne. A Csődtv. 38. § (3) bekezdése a felszámolás körébe tartózó vagyonnal kapcsolatos "pénzkövetelés" meghatározást tartalmazza és nem utal arra, hogy a különböző hatósági határozatokban megállapított kötelezésekhez kapcsolódó jogkövetkezmények a felszámolás elrendelésére tekintettel már nem volnának figyelembe vehetők. A felszámolási eljárás tekintetében el kell különíteni a felszámolás körébe tartozó pénzkövetelések érvényesítését, illetőleg az azokhoz kapcsolódó egyéb törvényes jogkövetkezményeket. A Csődtörvény 38. § (3) bekezdésének helyes értelmezése jelen ügyben az, hogy a korábban megállapított bírságokat az alperes a Csődtv. szabályai szerint érvényesítheti, azonban a bírsághoz fűződő egyéb jogkövetkezményeket a felszámolási eljárás nem érinti, azokat a hatósági határozatban a felszámolási eljárás tényétől függetlenül kell értékelni és alkalmazni. A Csődtv. nem tartalmazza a felperes által hivatkozott valamennyi kötelezettség alóli mentesülést a felszámolás elrendelésére tekintettel, így annak sincs jelentősége, hogy formailag a felszámolás alá került gazdasági társaság vonatkozásában az erdészeti hatóság külön jogsértést nem állapított meg. A nyilvánvalóan téves felperesi álláspont elfogadása egyébként azt jelentené, hogy a felszámolás elrendelése valamennyi korábbi hatósági határozathoz kapcsolódó jogkövetkezmény érvényesülését is kizárná, így a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet a korábban megállapított nem pénzbeli szankciók alól is mentesülne.
A felperes kizárólag a jogerősen megállapított bírságok érvényesítése körében hivatkozhat a felszámolási eljárás, illetőleg a Csődtv. szabályaira. A bírságokhoz kapcsolódó jogkövetkezmények vonatkozásában felszámolási eljárásnak e vonatkozásban nincs jelentősége - mint ahogyan arra az elsőfokú bíróság mindenben helyesen rámutatott.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott a Ptk. 5. § (1) és (2) bekezdésének szabályaira is. Az erdészeti jogviszony közigazgatási jogviszony, melyben nem a Ptk. mellérendeltségen alapuló szabályai érvényesülnek, így a joggal való visszaélés polgári jogi előírásai e körben jogszabálysértésként nem vethetők fel. Mindemellett téves az a felperesi felfogás is, amely az alperesi határozatot a korábbi bírságok érvényesítésére irányuló hatósági döntésnek fogja fel, mivel az alperes nem bírság megfizetéséről döntött határozatának rendelkező részében, hanem a felperes által kérelmezett fakitermelés végzését tiltotta meg. Az a körülmény, hogy a felszámolási szabályok szerint a korábbi bírságok milyen kategóriájú követelésként jelentkeznek, a hozzájuk fűződő egyéb jogkövetkezmény alkalmazhatóságát nem érintik, így az alperesnek azt sem kellett figyelembe venni, hogy a bírság megtérülésére a felszámolási eljárás keretében milyen lehetőség van.
Az alperesi határozattal kapcsolatban nem vethető fel továbbá - mint ahogy arra az elsőfokú bíróság is helyesen utal - a hitelezői igények csorbítása. A felszámoló a gazdasági érdekek alapján ugyan dönthet a fa kitermeléséről, azonban ilyen tevékenységet csak jogerős és végrehajtható hatósági engedély birtokában végezhet. Az engedély kiadása körében kizárólag az Evt. szabályaiból lehet kiindulni, az erdészeti hatóságot a felszámolási eljárás ténye, illetőleg a felszámoló döntése semmilyen módon nem köti, a kérelem teljesíthetőségéről az Evt. szakmai szabályai alapján kell döntenie.
A fentiek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, így a jogerős ítélet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest kötelezte a pertárgy illetékfeljegyzési joga folytán előzetesen lezárult felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az illetékekről szóló módosított 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése szerinti mértékben.
Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban értékelhető költsége nem merült fel, így a Kúria az erről való rendelkezést mellőzte.
Budapest, 2012. március 14.
dr.Kaszainé dr.Mezey Katalin sk. a tanács elnöke, dr.Kalas Tibor sk. előadó bíró, dr.Tóth Kincső sk. bíró
(Kúria, Kfv.II.37.394/2011.)