adozona.hu
BH+ 2014.3.125
BH+ 2014.3.125
Ha a felszámoló a bíróság többszöri felhívására késlekedik a záróanyaggal kapcsolatos hiánypótlás teljesítésével, és emitt az eljárás nem fejezhető be, ez a súlyos jogszabálysértés megalapozza a felszámoló felmentését [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (6) és (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság a 2004. május 6-án jogerőre emelkedett végzésével indította meg, felszámolóként a C. Kft.-t jelölve ki. A felszámolás közzétételére 2004. október 28-án került sor.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló által benyújtott közbenső mérleg jóváhagyását követően 2008. február 19-én felhívta a felszámolót az eljárás befejezésére, mert a felszámolás kezdő időpontjától számított 2 év már eltelt. Ezt a felhívást 2008. június 24-én megismételte, melyre a felszámoló ...
BH+ 2014.3.125 Ha a felszámoló a bíróság többszöri felhívására késlekedik a záróanyaggal kapcsolatos hiánypótlás teljesítésével, és emitt az eljárás nem fejezhető be, ez a súlyos jogszabálysértés megalapozza a felszámoló felmentését [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (6) és (7) bek.].
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság a 2004. május 6-án jogerőre emelkedett végzésével indította meg, felszámolóként a C. Kft.-t jelölve ki. A felszámolás közzétételére 2004. október 28-án került sor.Az elsőfokú bíróság a felszámoló által benyújtott közbenső mérleg jóváhagyását követően 2008. február 19-én felhívta a felszámolót az eljárás befejezésére, mert a felszámolás kezdő időpontjától számított 2 év már eltelt. Ezt a felhívást 2008. június 24-én megismételte, melyre a felszámoló 2008. július 25-én jelezte, hogy teljeskörű adóellenőrzés van folyamatban, majd 2009. szeptember 23-án közölte, hogy a zárómérleg elkészítése folyamatban van és azt október 20-ig benyújtja. 2009. november 10-én újabb határidő hosszabbítást kért. 2010. január 13-án a bíróság ismételten felhívta a felszámolót a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat benyújtására, melynek a felszámoló csak 2010. február 8-án tett eleget.
Az elsőfokú bíróság hiánypótlásra hívta fel a felszámolót 2010. május 31-én, melyre a felszámoló 2010. augusztus 6-án határidő hosszabbítást kért 2010. szeptember 31-ig, mely eredménytelenül telt el. 2011. február 11-én ismét felhívta a bíróság a felszámolót, hogy pénzbírság terhe mellett tegyen eleget a felszólító végzésnek, azonban a felszámoló nem tett eleget a felhívásnak. Az elsőfokú bíróság 2011. május 26-án kelt 81. sorszámú végzésével a felszámolót 300 000 Ft pénzbírsággal sújtotta, és - felmentés terhével - ismét felhívta a hiány pótlására. Miután a felszámoló ennek nem tett eleget, a 2011. október 4-én kelt 82. számú végzésében a felszámolót tisztségéből felmentette. Végzését azzal indokolta, hogy a felszámoló a 2010. június 8-án kézhez vett 81. sorszámú bírósági felszólító végzés ellenére nem pótolta a záróanyag hiányosságait.
A felmentett felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Hivatkozva az eljárás megindításának időpontjában hatályban volt, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. (helyesen 27/A.) § (7) bekezdésében foglaltakra úgy ítélte meg, hogy a felszámoló súlyosan és ismétlődően megsértette a záróanyag előterjesztésének módjára és határidejére vonatkozó törvényi előírásokat, amikor a felszámolási zárómérleget, vagyonfelosztási javaslatot és az azt részletező beszámolóját a felszámolás kezdő időpontjától számított csaknem 6 év elteltével, többszöri eredménytelen felhívást követően nyújtotta be, majd annak hiányosságait a bíróság által megadott határidőn belül nem pótolta. A felszámoló mulasztását nem menti ki az a körülmény, hogy az általa megbízott felszámolóbiztos a szabadságát töltötte, vagy nyugdíjba vonult, mert a felszámolónak a tartósan távollevő munkatársa helyett haladéktalanul és a bejelentéssel egyidejűleg más személyt kellett volna megbíznia a felszámolóbiztosi feladatok ellátására. Elfogadhatatlan érvelésnek tartotta azt is, hogy a hiánypótlás elvégzését a nyugdíjba vonult felszámolóbiztos külföldi tartózkodása akadályozta, mert a munkaviszonyát megszüntető felszámolóbiztos a felszámoló gazdálkodó szervezet által lefolytatott felszámolási ügyek iratanyagával - a munkavégzés befejeztével - a munkajogi szabályok értelmében nyilvánvalóan köteles volt elszámolni a munkáltatója felé.
A felmentett felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését. Állította a Cstv. 54. §-ának, s - kérelme tartalma alapján - a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését.
Álláspontja szerint a tényállást nem kellően tárta fel a bíróság, mert az adóhatóság késlekedése miatt lett a záróanyag hiányos, illetve ellentmondásos. A Cstv. 54. §-ából - álláspontja szerint - levezethető a felszámoló működésének az az alapelve, hogy elsődlegesen a hitelezők érdekeit szem előtt tartva köteles eljárni. A pontos vagyonfelosztásnak a felszámoló külső körülmények - az adóhatóság késlekedése - miatt nem tudott eleget tenni, ezért csak késedelmesen tudta pontosítani a záróanyagot. Nem vitatta, hogy a késlekedés egy ízben a felszámoló terhére róható, de a bíróság a Cstv. 54. §-át figyelmen kívül hagyva állapította meg a felszámoló jogszabálysértését. Álláspontja szerint egyrészt a késedelem nem tekinthető súlyos jogszabálysértésnek, másrészt az ismétlődő késedelem a felszámolótól független, külső ok miatt következett be.
Felülvizsgálati ellenkérelmet az ügyben nem terjesztettek elő.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria elsődlegesen megállapította, hogy jóllehet a felszámoló a bíróság erre irányuló első felhívása után csak 2 éves késéssel terjesztette elő a felszámolási zárómérleget - a bíróság többszöri sürgetését követően -, ezt az időszakot a zárómérleg benyújtása miatt már nem lehet figyelembe venni, mert a felszámoló a bíróság végzésének meghozatalakor e vonatkozásban már nem volt mulasztásban. A felszámoló tevékenységét tehát 2010. május 31. - 2011. október 4. közötti időszakban kellett vizsgálni. E több, mint 1 év alatt a bíróság többször felhívta a felszámolót hiánypótlásra, melyre a felszámoló határidő hosszabbítást kért, illetve nem nyilatkozott.
A Kúria álláspontja szerint helytállóan hivatkozott arra a felmentett felszámoló, hogy a felszámolónak elsődlegesen a hitelezők érdekeit szem előtt tartva kell eljárnia. Nem tekinthető azonban ilyen eljárásnak az a felszámolói magatartás, amely befejezhető eljárás esetén, ahol a hitelezők részére kielégítésre is sor kerülhet, késlekedik a hiány pótlásával.
A hatályos szabályok szerint a bíróság által kijelölt felszámoló társaságnak áll fenn a vagyonnal való elszámolási kötelezettsége és nem a felszámolóbiztosnak. Ezért a felszámoló társaságnak úgy kell kialakítania az ügyvitelét, hogy a felszámolóbiztos akadályoztatása esetén is tudja a kötelezettségeit teljesíteni. Nem fogadható el tehát a késedelem kimentésére az a hivatkozás, hogy a felszámolóbiztossal a kapcsolatot nem, vagy nehezen tudja a felszámoló társaság felvenni, mert ez a felszámoló társaság belső problémája. Ha a kötelezettségeit nem tudja a bíróság, illetve a hitelezők (adós) felé teljesíteni, ezért a felszámoló társaság tartozik felelősséggel, mert nem úgy szervezte meg a munkáját, hogy a felszámolóbiztos közreműködése nélkül is el tudjon számolni.
A felmentett felszámoló az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott a záróanyag hiányainak pótlásával kapcsolatos késedelem körében arra, hogy az adóhatóság a zárómérleg benyújtását követő jelentős késéssel hozta meg a határozatát. Ha volt ilyen késedelem, az csak a záróanyag elkészítését akadályozhatta, mert az ahhoz becsatolt iratokból megállapíthatóan az adóhatóság a vizsgálatát elvégezte, és erre új tényként a felülvizsgálati eljárásban egyébként sem hivatkozhatna.
Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint "a (6) bekezdésben foglaltak szerint jár el a bíróság - erre irányuló kifogás hiányában is - ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat."
A jogszabálysértés súlyát a konkrét eset összes körülményét mérlegelve állapítja meg a bíróság. Annak újbóli vizsgálatára, hogy a jogerős végzésben a bíróság helyesen mérlegelte-e az adott körülményeket, nincs lehetőség, mert a Kúria csak jogszabálysértés esetén helyezheti hatályon kívül a jogerős határozatot, felülmérlegelésnek helye nincs. A Pp. 206. § (1) bekezdésére alapított felülvizsgálati kérelmek esetében a Kúriának azt kell vizsgálnia, hogy a jogerős határozatban a bíróság okszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte-e a körülményeket. A jelen esetben nem állapítható meg, hogy ezzel ellentétes lett volna a bíróság mérlegelése, amikor a záróanyag hiányainak pótlása teljesítésének késedelmét olyan súlyúnak ítélte meg, hogy emiatt a felszámoló felmentéséről rendelkezett.
Mindezen indokok miatt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.0893/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a B. és Társa Betéti Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló, a Fővárosi Bíróságon 19.Fpk.01-02-004027 számon folyó felszámolási eljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 13.Fpkf.44.187/2012/2. számú jogerős végzése ellen, a Nébald és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Mocsári József ügyvéd által képviselt C. Korlátolt Felelősségű Társaság felmentett felszámoló által 95. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság a 19.Fpk.01-02-004027 számú eljárásban 2004. május 6-án jogerőre emelkedett végzésével indította meg, felszámolóként a C. Kft-t jelölve ki. A felszámolás közzétételére 2004. október 28-án került sor.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló által benyújtott közbenső mérleg jóváhagyását követően 2008. február 19-én felhívta a felszámolót az eljárás befejezésére, mert a felszámolás kezdő időpontjától számított 2 év már eltelt. Ezt a felhívást 2008. június 24-én megismételte, melyre a felszámoló jelezte 2008. július 25-én, hogy teljeskörű adóellenőrzés van folyamatban, majd 2009. szeptember 23-án közölte, hogy a zárómérleg elkészítése folyamatban van és azt október 20-ig benyújtja. 2009. november 10-én újabb határidő hosszabbítást kért. 2010. január 13-án a bíróság ismételten felhívta a felszámolót a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat benyújtására, melynek a felszámoló csak 2010. február 8-án tett eleget.
Az elsőfokú bíróság hiánypótlásra hívta fel a felszámolót 2010. május 31-én, melyre a felszámoló 2010. augusztus 6-án határidő hosszabbítást kért 2010. szeptember 31-ig, mely eredménytelenül telt el. 2011. február 11-én ismét felhívta a bíróság a felszámolót, hogy pénzbírság terhe mellett tegyen eleget a felszólító végzésnek, azonban a felszámoló nem tett eleget a felhívásnak. Az elsőfokú bíróság 2011. május 26-án kelt 81. sorszámú végzésével a felszámolót 300.000 Ft pénzbírsággal sújtotta, és - felmentés terhével - ismét felhívta a hiány pótlására. Miután a felszámoló ennek nem tett eleget, a 2011. október 4-én kelt 82. számú végzésében a felszámolót tisztségéből felmentette. Végzését azzal indokolta, hogy a felszámoló a 2010. június 8-án kézhez vett 81. sorszámú bírósági felszólító végzés ellenére nem pótolta a záróanyag hiányosságait.
A felmentett felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Hivatkozva az eljárás megindításának időpontjában hatályban volt, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. (helyesen 27/A.) § (7) bekezdésében foglaltakra úgy ítélte meg, hogy a felszámoló súlyosan és ismétlődően megsértette a záróanyag előterjesztésének módjára és határidejére vonatkozó törvényi előírásokat, amikor a felszámolási zárómérleget, vagyonfelosztási javaslatot és az azt részletező beszámolóját a felszámolás kezdő időpontjától számított csaknem 6 év elteltével, többszöri eredménytelen felhívást követően nyújtotta be, majd annak hiányosságait a bíróság által megadott határidőn belül nem pótolta. A felszámoló mulasztását nem menti ki az a körülmény, hogy az általa megbízott felszámoló biztos a szabadságát töltötte, vagy nyugdíjba vonult, mert a felszámolónak a tartósan távollevő munkatársa helyett haladéktalanul és a bejelentéssel egyidejűleg más személyt kellett volna megbíznia a felszámoló biztosi feladatok ellátására. Elfogadhatatlan érvelésnek tartotta azt is, hogy a hiánypótlás elvégzését a nyugdíjba vonult felszámoló biztos külföldi tartózkodása akadályozta, mivel a munkaviszonyát megszüntető felszámoló biztos a felszámoló gazdálkodó szervezet által lefolytatott felszámolási ügyek iratanyagával - a munkavégzés befejeztével - nyilvánvalóan köteles volt elszámolni a munkáltatója felé a munkajogi szabályok értelmében.
A felmentett felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését. Állította a Cstv. 54. §-ának, s - kérelme tartalma alapján - a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértését.
Álláspontja szerint a tényállást nem kellően tárta fel a bíróság, mert az adóhatóság késlekedése miatt lett a záróanyag hiányos, illetve ellentmondásos. A Cstv. 54. §-ából - álláspontja szerint - levezethető a felszámoló működésének az az alapelve, hogy elsődlegesen a hitelezők érdekeit szem előtt tartva köteles eljárni. A pontos vagyonfelosztásnak a felszámoló külső körülmények - az adóhatóság késlekedése - miatt nem tudott eleget tenni, ezért csak késedelmesen tudta pontosítani a záróanyagot. Nem vitatta, hogy a késlekedés egy ízben a felszámoló terhére róható, de a bíróság a Cstv. 54.§-át figyelmen kívül hagyva állapította meg a felszámoló jogszabálysértését. Álláspontja szerint egyrészt a késedelem nem tekinthető súlyos jogszabálysértésnek, másrészt az ismétlődő késedelem a felszámolótól független, külső ok miatt következett be.
Felülvizsgálati ellenkérelmet az ügyben nem terjesztettek elő.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria elsődlegesen megállapította, hogy jóllehet a felszámoló a bíróság erre irányuló első felhívása után csak 2 éves késéssel terjesztette elő a felszámolási zárómérleget - a bíróság többszöri sürgetését követően -, ezt az időszakot a zárómérleg benyújtása miatt már nem lehet figyelembe venni, hiszen a felszámoló a bíróság végzésének meghozatalakor e vonatkozásban már nem volt mulasztásban. A felszámoló tevékenységét tehát 2010. május 31.-2011. október 4. közötti időszakban kellett vizsgálni. E több, mint 1 év alatt a bíróság többször felhívta a felszámolót hiánypótlásra, melyre a felszámoló határidő hosszabbítást kért, illetve nem nyilatkozott.
A Kúria álláspontja szerint helytállóan hivatkozott arra a felmentett felszámoló, hogy a felszámolónak elsődlegesen a hitelezők érdekeit szem előtt tartva kell eljárnia. Nem tekinthető azonban ilyen eljárásnak az a felszámolói magatartás, amely befejezhető eljárás esetén, ahol a hitelezők részére kielégítésre is sor kerülhet, késlekedik a hiány pótlásával.
A hatályos szabályok szerint a bíróság által kijelölt felszámoló társaságnak áll fenn a vagyonnal való elszámolási kötelezettsége és nem a felszámoló biztosnak. Ezért a felszámoló társaságnak úgy kell kialakítania az ügyvitelét, hogy a felszámoló biztos akadályoztatása esetén is tudja a kötelezettségeit teljesíteni. Nem fogadható el tehát a késedelem kimentésére az a hivatkozás, hogy a felszámoló biztossal a kapcsolatot nem, vagy nehezen tudja a felszámoló társaság felvenni, mert ez a felszámoló társaság belső problémája. Ha a kötelezettségeit nem tudja a bíróság, illetve a hitelezők (adós) felé teljesíteni, ezért a felszámoló társaság tartozik felelősséggel, mert nem úgy szervezte meg a munkáját, hogy a felszámoló biztos közreműködése nélkül is el tudjon számolni.
A felmentett felszámoló az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott a záróanyag hiányainak pótlásával kapcsolatos késedelem körében arra, hogy az adóhatóság a zárómérleg benyújtását követő jelentős késéssel hozta meg a határozatát. Ha volt ilyen késedelem, az csak a záróanyag elkészítését akadályozhatta, hiszen az ahhoz becsatolt iratokból megállapíthatóan az adóhatóság a vizsgálatát elvégezte, és erre új tényként a felülvizsgálati eljárásban egyébként sem hivatkozhatna.
Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint "a (6) bekezdésben foglaltak szerint jár el a bíróság - erre irányuló kifogás hiányában is - ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat."
A jogszabálysértés súlyát a konkrét eset összes körülményét mérlegelve állapítja meg a bíróság. Annak újbóli vizsgálatára, hogy a jogerős végzésben a bíróság helyesen mérlegelte-e az adott körülményeket, nincs lehetőség, mert a Kúria csak jogszabálysértés esetén helyezheti hatályon kívül a jogerős ítéletet, felülmérlegelésnek helye nincs. A Pp. 206. § (1) bekezdésére alapított felülvizsgálati kérelmek esetében a Kúriának azt kell vizsgálnia, hogy a jogerős határozatban a bíróság okszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte-e a körülményeket. A jelen esetben nem állapítható meg, hogy ezzel ellentétes lett volna a bíróság mérlegelése, amikor a záróanyag hiányainak pótlása teljesítésének késedelmét olyan súlyúnak ítélte meg, hogy emiatt a felszámoló felmentéséről rendelkezett.
Mindezen indokok miatt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta. Az eljárásban az újonnan kijelölt felszámoló nem tett nyilatkozatot, ezért részére a Kúria nem állapított meg költséget. A felmentett felszámoló eredménytelen felülvizsgálati kérelme folytán maga viseli költségeit a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján.
Budapest, 2013. október 22.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.083/2013.)