adozona.hu
EH 2014.03.K11
EH 2014.03.K11
Vámügyben elsődlegesen nem a közigazgatási és hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv., hanem a közösségi és nemzeti vámjogi szabályok az irányadók. A vámhatóságok a vámáru-nyilatkozat utólagos ellenőrzése után meghozhatják a szükséges intézkedéseket "a helyzet rendezésére" [2913/92/EGK rendelet 78. cikk, 243-246. cikkei, 71. cikk, 12. cikk a) pont; 2658/87/EGK tanácsi rendelet; C-468/03.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. december 15-én elektronikus vámeljárás keretében különböző nem közösségi áruk szabad forgalomba bocsátását kezdeményezte. A hatóság a kért vámeljárást határozatában a felperes által vámáru-nyilatkozatokon megadott vámtarifaszámon elvégezte, kötelezte a felperest ipari vám, általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) és környezetvédelmi termékdíj megfizetésére. Ez a határozat, amely a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. t...
EH 2014.03.K11 Vámügyben elsődlegesen nem a közigazgatási és hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv., hanem a közösségi és nemzeti vámjogi szabályok az irányadók. A vámhatóságok a vámáru-nyilatkozat utólagos ellenőrzése után meghozhatják a szükséges intézkedéseket "a helyzet rendezésére" [2913/92/EGK rendelet 78. cikk, 243-246. cikkei, 71. cikk, 12. cikk a) pont; 2658/87/EGK tanácsi rendelet; C-468/03.].
A felperes 2008. december 15-én elektronikus vámeljárás keretében különböző nem közösségi áruk szabad forgalomba bocsátását kezdeményezte. A hatóság a kért vámeljárást határozatában a felperes által vámáru-nyilatkozatokon megadott vámtarifaszámon elvégezte, kötelezte a felperest ipari vám, általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) és környezetvédelmi termékdíj megfizetésére. Ez a határozat, amely a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (4) bekezdésére alapítottan indokolást nem tartalmaz, rögzíti, hogy a fizetési kötelezettség és az összesített adatok a határozat melléklete szerinti tételsor adatai alapján kerültek megállapításra.A hatóság a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 78. cikkére alapítottan vámáru-nyilatkozatok utólagos ellenőrzését rendelte el a felperes részére határozattal vámeljárás keretében szabad forgalomba bocsátott nem közösségi áruk bevallott áruosztályozása tekintetében.
Az utólagos ellenőrzés lezárásaként az elsőfokú hatóság a 2011. február 9. napján kelt határozatában a szabad forgalomba bocsátásról rendelkező árunyilatkozat táblázatban felsorolt rovatainak adattartalma közül a 17. tételszám alattit - a többi rovat helybenhagyása mellett - módosította, és a megfizetett vám, áfa és környezetvédelmi termékdíj figyelembevételével a felperes terhére további 230 758 Ft vám és 26 274 Ft áfa fizetési kötelezettséget állapított meg. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a vizsgálattal érintett árunyilatkozat 17. tételsorában a felperes 8434.90-00-00 vámtarifaszámot (a továbbiakban: vtsz.) tüntette fel a nem közösségi áruk osztályozására, az árunyilatkozat 31. rovatában pedig árumegnevezésként "fejőgép, alkatrész: mosó készülék, folyadékcsapda, mintavevő, leemelő panel, patafürösztő, tehénazonosító" szerepel. E termékek tarifális besorolását a felperes nem megfelelően végezte el, az áru nyilatkozatokon a vtsz. helytelenül került feltüntetésre.
Az alperes a 2011. április 20. napján kelt határozatban a "vámáru-nyilatkozat utólagos ellenőrzése keretében elrendelt vizsgálat lezárása, fizetési kötelezettség megállapítása mellett" hozott elsőfokú határozatot helybenhagyta, a fellebbezést elutasította, és a fellebbezéssel érintett határozat indokolási részét határozata rendelkező részében I-V. számmal jelzetten és részletezetten megváltoztatta. Az alperes érdemi döntését a Vámkódex 7. cikkére, 20. cikk (6) bekezdésére, 68. cikk a) pontjára, 78. cikk (3) bekezdésére, 244. cikk (2) albekezdésére, 245. cikkére, a Ket. 33. § (1) és (3) bekezdéseire, 71. § (1) bekezdésére, 72. § (1) bekezdésére, 78. § (1) bekezdésére, 98. § (1) bekezdésére, 99. § (1) és (2) bekezdéseire, 102. § (1) és (2) bekezdéseire és a vám- és statisztikai nomenklatúráról és a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendeletre (a továbbiakban: KN rendelet) alapította. Határozatának indokolásában utalt a Vámkódex 12. cikk a) pontjának 5. francia bekezdése szerinti az Európai Unió hivatalos lapjának C-317 számában 2008. december 8-án megjelent, a Közösségi Vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet 73. § (3) és (5) bekezdéseiben rögzített felhatalmazás alapján kiadott 8002/2008. (II. 8.) VPOP tájékoztatójának I. számú mellékletében a XVI. áruosztályhoz tartozó Általános Rendelkezésekben, 7326, 9031, 8479, 8424 vtsz.-ekhez tartozó magyarázatokra is.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Eljárási jogszabálysértésre és arra hivatkozott, hogy a vámkezeléskor helyes vámtarifaszámokat alkalmazott. A keresetében előadottak alátámasztására becsatolta a feladó tájékoztatását, mely szerint az Egyesült Államok területén kívülre szállított és értékesített termékei vámkezelésére a 8434. vtsz.-t alkalmazza, és a feladó által egy másik európai partnernek küldött szállítmány kereskedelmi számláját.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A felperes alaptalanul hivatkozott eljárási jogszabálysértésekre, mert a bírói felülvizsgálat tárgya nem az első-, hanem a másodfokú alperesi határozat, amely pótolta az elsőfokú határozat hiányát, a jogszabályhelyekre történő hivatkozást, és kihagyta a közösség vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 60. § (3) bekezdésére utalást. Az utóellenőrzés során helytálló vtsz. megjelölésére került sor határozattal és ennek alapján érdemben e vtsz.-hez kapcsolódóan vámteher került kiszabásra, amire a vámhatóságnak jogszabályi lehetősége volt. Az alperesnek nem volt kötelezettsége, hogy "az elsőfokú határozatnak a módosítás szóhasználatra vonatkozó jogszabályi indokát megjelölje, ez még abban az esetben sem minősíthető érdemi jogszabálysértésnek, ha ezt az elsőfokú hatóság tévesen alkalmazta." Az alperes teljes körűen tisztázta a tényállást a Ket. 50. §-ában foglaltaknak megfelelően, és erre irányuló konkrét, jogszabályoknak megfelelő, más országok által perbeli árukra alkalmazott vtsz.-ekre történő hivatkozás nélkül nem volt kötelessége más országok áruosztályozási gyakorlatának vizsgálata.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges eljárási jogszabálysértésekre hivatkozott és kifejtette, hogy az érdemi döntések anyagi jogszabályt is sértenek. Az elsőfokú határozatban megjelölt Vtv. 60. § (3) bekezdése szerinti törvényi feltételek nem állapíthatók meg, a Vtv. 60. § (1) bekezdése sem alkalmazható, mivel a hatóság nem a vámeljárás során meghozott vámigazgatási határozatát módosította, hanem az azt megalapozó árunyilatkozatot. Bár az alperes megváltoztatta az elsőfokú határozat indokolását a V.1. pontban a jogszabályi felsorolásokat kizárólag a Vámkódexre, a Ket.-re korlátozta. A Vámkódex 78. Cikke alapján azonban csak a vámáru-nyilatkozat, a Ket. 70. § (1) bekezdése, továbbá 114. §-a értelmében - amelyre hivatkozás nem is történt - pedig a vámigazgatási határozat módosítható, de ez utóbbit az első- és a másodfokú hatóság nem változtatta meg. Az ítélet mindezt figyelmen kívül hagyta, mint ahogyan azt is, hogy nem a másodfokú, hanem az elsőfokú vámszerv rendelkezett a vámtartozás megállapításáról.
A felülvizsgálati kérelmet a Kúria csak a jogerős ítélet indokolásának egy része tekintetében találta alaposnak.
A felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét azzal indokolta, hogy a perben vitatott termékeket valamennyi tagállamban az általa alkalmazott vtsz alá sorolják, az alperes által is hivatkozott KN rendelet szerinti szabályok nem a határozatokban foglaltakat, hanem az ő áruosztályozásának helyességét támasztják alá, a 8002/2008. (II. 8.) VPOP tájékoztató (a továbbiakban: Tájékoztató) pedig nem jogszabály, ezért erre érdemi döntés nem alapítható.
Az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette a felperes által perben becsatolt dokumentumok tartalmát, és megalapozottan állapította meg, hogy a felperes a közigazgatási és a peres eljárás során sem bizonyította előadását, mely szerint a perben vitatott termékek esetében a tagállamok mindegyike a 8434.90-00-00 vtsz.-t alkalmazná.
A Tájékoztató valóban nem jogszabály, ez a NAV elnökének a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet 73. § (5) bekezdése alapján kötelezően közzétett tájékoztatója, a Harmonizáló és Áruleíró Kódrendszer magyarázata, amit az Európai Unió Bizottsága készít. Jogszabály azonban a minden évben rendelettel elfogadott KN egységes szerkezetű változata, és ezt valamint a Taric-ot a tagállamoknak alkalmazniuk kell, és ezek érvényességét a felperes maga sem vitatta. (KN rendelet 5. és 12. cikkei) A rendelkezésre álló dokumentumokból - így a felperes által közigazgatási lejárásban becsatolt nyilatkozatból is - egyértelműen megállapítható, hogy a perben vitatott áruk nem minősíthetők fejőgép alkatrésznek, ezért ezekre nem alkalmazható a 8434 vtsz. A válogató kapu a fejésre érkező állatok megfigyelésére, a beteg állatok kiszűrésére, a StepMetrix készlet a tehenek sántaságának vizsgálatára szolgál, a patafürösztő egy oldalfal, amely a lábvég egészségügyi problémáit küszöböli ki, teheneket fürösztő berendezés, a mosófej pedig egy higiéniai és élelmiszerbiztonsági szempontból jelentős tőgytisztító berendezés alkatrésze. Az alperes és az elsőfokú bíróság ezért a KN rendelet I. Melléklet. Első Rész. Bevezető rendelkezések I. szakasz. Általános szabályok A. pont 2.a) és 6. szabályaival összhangban állóan végezte el az áruosztályozást. A perben tehát nem merült fel olyan körülmény, amely miatt a nemzeti bíróságnak a közösségi jog értelmezését vagy érvényessége megállapítását kellett volna kérnie, ezért az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet a Kúria - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/A. §-a alapján eljárva - elutasította.
A közösségi vámjogot - annak elsőbbsége mellett - a Vtv. hatálya alá tartozó területen a Vtv.-t is figyelembe véve kell végrehajtani. [Vtv. 1. § (1) bekezdése] A "Vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatos határozatok"-ra a Vámkódex 6-10. cikkei, a jogorvoslatokra pedig 243-246. cikkei tartalmaznak szabályozást.
A Vámkódex lehetőséget ad a vámáru-nyilatkozatok utólagos ellenőrzésére, és "ha a vámáru-nyilatkozat felülvizsgálata vagy utólagos ellenőrzése azt jelzi, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos adatok alapján alkalmazták, a vámhatóság, a megállapított rendelkezésnek megfelelően és a rendelkezésre álló új információk figyelembevételével meghoz minden szükséges intézkedést a helyzet rendezésére". [Vámkódex 78. cikk (3) bekezdése]
Az Európai Unió Bírósága által C-468/03. számú ítéletben kifejtett jogértelmezés értelmében a Vámkódex 78. cikk (3) bekezdése vonatkozik a tárgyi tévedésekre, hiányosságokra, valamint az alkalmazandó jog értelmezési hibáira is. A hatóságok módosíthatják, felülvizsgálhatják döntéseiket és a szükséges intézkedés alatt értendő az, hogy ha többet fizetett a fél, akkor visszafizetés iránti határozatot kell hozni, amiből értelemszerűen következik az is, hogy, ha és amennyiben a fél nem megfelelő összeget fizetett, akkor további fizetésére kell kötelezni.
Az utólagos ellenőrzés fogalmát a Vtv. 1. § (3) bekezdés 7. pontja határozza meg, a vámhiányét pedig a 14. pont. A Vtv. 2. § (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a közösségi vámjog, valamint e törvény - figyelembe véve az (1) bekezdésen foglaltakat - valamilyen kérdésben nem rendelkezik, a vámigazgatási ügyekben a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Vtv. 7. § (2) bekezdése értelmében nem minősül utólagos ellenőrzésnek, ha a vámhatóság a Vámkódex 78. cikkében meghatározott árunyilatkozat utólagos ellenőrzését folytatja le.
A Vtv. 60. §-a a Vámkódex 243. cikkéhez kapcsolódóan szabályozza a jogorvoslatokat, e törvényhelyen belül rögzíti a módosításra, visszavonásra, új határozat hozatalára vonatkozó rendelkezéseket. A Vámkódex és a Vtv. - a felperes érvelésével ellentétben - a Ket. 114. §-ához képest speciális szabályozást rögzít, ezért jogvita esetén nem a Ket. szerinti szabályok, hanem a speciális vámjogi rendelkezések az irányadók.[Vtv. 1. § (1) bekezdése, 2. § (5) bekezdése], és a közösségi jog szabályai felülírják a nemzeti jog szabályait.
Az ügyben - a rendelkezésre álló adatok szerint - az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a hatóság "utóellenőrzést" végzett, és ennek alapján határozattal "vámterhet" szabott ki. A hatóság ugyanis végzésében egyértelműen rögzítette, hogy a Vámkódex 78. cikke alapján folytat le ellenőrzést, tehát vámáru-nyilatkozat utólagos ellenőrzését végzi el, ami az előzőekben ismertetett szabályozásra figyelemmel, nem minősíthető utó, illetve utólagos ellenőrzésnek sem.
Az elsőfokú határozat - a felperes érvelésével ellentétben - számmegjelöléssel és szövegszerűen is hivatkozik a 1012248A180254 számú határozatra, továbbá az ennek alapját képező vámáru-nyilatkozatokra, mint ahogyan a szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozat is hivatkozik a mellékletét képező vámáru-nyilatkozatra, annak egyes tételeire, így a táblázat 17. rovatában felsoroltakra is. A Vámkódex 71. cikke pedig akként rendelkezik, hogy a vámáru-nyilatkozat ellenőrzésének eredményeit fel kell használni azon vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásához, amelyre az árut bejelentették. Az elsőfokú határozatból és az alperesi határozatból egyértelműen kitűnik, hogy az érdemi döntések a vámkezeléskor hozott határozat alapját képező vámáru-nyilatkozaton feltüntetett vtsz.-ek módosítását tartalmazzák, és világosan fogalmaznak a tekintetben is, hogy a vámkezeléskor hozott határozathoz képest többletfizetési kötelezettséget állapítanak meg. A hatóság tehát a Vtv. 78. cikk (3) bekezdésének megfelelően járt el, amikor meghozta a "szükséges intézkedést". A felperesi érveléssel ellentétben tehát nincs két egymással ellentétes "érvényben" lévő határozat, hiszen a szabad forgalomba bocsátás megtörtént, ennek visszavonására nem kellett intézkedni, a szükséges intézkedés pedig kizárólag arra a körre terjedhetett ki, amire az elsőfokú hatóság döntést hozott, és amit az alperes helybenhagyott. (Utal egyben a Kúria a 2203/2010. számon közzétett közigazgatási elvi határozatban foglaltakra, amely korábban már kimondta, hogy nem szükséges a szabad forgalomba bocsátás tárgyában kiadott határozat módosítása.) Tekintettel arra, hogy a Vámkódex szabályát a határozatok tartalmazzák, érdemi döntéseik megalapozottak és jogszerűek, nem minősíthető ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértésnek, hogy a Vtv. 60. §-a nem került feltüntetésre az alperesi határozatban.
A kifejtettekből következik, hogy - a felperes érvelésével ellentétben - nem állapítható meg olyan eljárási vagy anyagi jogszabálysértés, ami alapot adhatna a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésére, és/vagy új eljárás elrendelésére.
Az előzőkben kifejtetek miatt a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3)-(4) bekezdései alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. V. 35.366/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Kovács és Maruzs Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Maruzs László Péter ügyvéd) által képviselt D. S. Kft. felperesnek a dr. Hegedűs Csilla és Árgyelánné dr. Fejes Magdolna jogtanácsosok által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága alperes ellen vámügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. február 24. napján kelt 18.K.32.925/2011/4. számú ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 18.K.32.925/2011/4. számú ítéletét - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 50 000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperes 2008. december 15-én elektronikus vámeljárás keretében különböző nem közösségi áruk szabad forgalomba bocsátását kezdeményezte. A hatóság a kért vámeljárást határozatában a felperes által vámáru-nyilatkozatokon megadott vámtarifaszámon elvégezte, kötelezte a felperest ipari vám, általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) és környezetvédelmi termékdíj megfizetésére. Ez a határozat, amely a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (4) bekezdésére alapítottan indokolást nem tartalmaz, rögzíti, hogy a fizetési kötelezettség és az összesített adatok a határozat melléklete szerinti tételsor adatai alapján kerültek megállapításra.A hatóság a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 78. cikkére alapítottan vámáru-nyilatkozatok utólagos ellenőrzését rendelte el a felperes részére határozattal vámeljárás keretében szabad forgalomba bocsátott nem közösségi áruk bevallott áruosztályozása tekintetében.
Az utólagos ellenőrzés lezárásaként az elsőfokú hatóság a 2011. február 9. napján kelt határozatában a szabad forgalomba bocsátásról rendelkező árunyilatkozat táblázatban felsorolt rovatainak adattartalma közül a 17. tételszám alattit - a többi rovat helybenhagyása mellett - módosította, és a megfizetett vám, áfa és környezetvédelmi termékdíj figyelembe vételével a felperes terhére további 230.758 Ft vám és 26.274 Ft áfa fizetési kötelezettséget állapított meg. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a vizsgálattal érintett árunyilatkozat 17. tételsorában a felperes 8434.90-00-00 vámtarifaszámot (a továbbiakban: vtsz) tüntette fel a nem közösségi áruk osztályozására, az árunyilatkozat 31. rovatában pedig árumegnevezésként "fejőgép, alkatrész: mosó készülék, folyadékcsapda, mintavevő, leemelő panel, patafürösztő, tehénazonosító" szerepel. E termékek tarifális besorolását a felperes nem megfelelően végezte el, az áru nyilatkozatokon a vtsz helytelenül került feltüntetésre.
Az alperes a 2011. április 20. napján kelt határozatban a "vámáru-nyilatkozat utólagos ellenőrzése keretében elrendelt vizsgálat lezárása, fizetési kötelezettség megállapítása mellett" hozott elsőfokú határozatot helybenhagyta, a fellebbezést elutasította, és a fellebbezéssel érintett határozat indokolási részét határozata rendelkező részében I-V. számmal jelzetten és részletezetten megváltoztatta. A "válogató kapu" vtsz-ét 7326900000, a "StepMetrix" készletét 903180000, a "patafürösztő, patafürösztő keverő kád, patafürösztő oldalfal"-ét 8479890000, a "mosófej"-ét pedig 8424900000 vtsz-ben állapította meg és ismertette áruosztályozásának indokait. Az alperes érdemi döntését a Vámkódex 7. Cikkére, 20. Cikk (6) bekezdésére, 68. Cikk a) pontjára, 78. Cikk (3) bekezdésére, 244. Cikk (2) albekezdésére, 245. Cikkére, a Ket. 33. § (1) és (3) bekezdéseire, 71. § (1) bekezdésére, 72. § (1) bekezdésére, 78. § (1) bekezdésére, 98. § (1) bekezdésére, 99. § (1) és (2) bekezdéseire, 102. § (1) és (2) bekezdéseire és a vám -és statisztikai nomenklatúráról és a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendeletre (a továbbiakban: KN rendelet) alapította. Határozatának indokolásában utalt a Vámkódex 12. Cikk a) pontjának 5. francia bekezdése szerinti az Európai Unió hivatalos lapjának C-317 számában 2008. december 8-án megjelent, a Közösségi Vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV.5.) PM rendelet 73. § (3) és (5) bekezdéseiben rögzített felhatalmazás alapján kiadott 8002/2008. (II. 8.) VPOP tájékoztatójának I. számú mellékletében a XVI. áruosztályhoz tartozó Általános Rendelkezésekben, 7326, 9031, 8479, 8424 vtsz-ekhez tartozó magyarázatokra is. Az volt a jogi álláspontja, hogy a vámkezeléskor hozott határozat 17. tételsorában olyan nem közösségi áruk kerültek fejőgép alkatrészként szabad forgalomba bocsátásra, amelyek az áruosztályozási szabályok alapján nem minősülnek a fejőgép alkatrészének, ezek a tehénfejés kiegészítő tevékenységének ellátását szolgáló önálló gépek, berendezések, illetve ezek alkatrészeire nem alkalmazható a 8434 vtsz.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Eljárási jogszabálysértésre és arra hivatkozott, hogy a vámkezeléskor helyes vámtarifaszámokat alkalmazott. A keresetében előadottak alátámasztására becsatolta a feladó tájékoztatását, mely szerint az Egyesült Államok területén kívülre szállított és értékesített termékei vámkezelésére a 8434. vtsz-t alkalmazza, és a feladó által egy másik európai partnernek küldött szállítmány kereskedelmi számláját.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A felperes alaptalanul hivatkozott eljárási jogszabálysértésekre, mert a bírói felülvizsgálat tárgya nem az első, hanem a másodfokú alperesi határozat, amely pótolta az elsőfokú határozat hiányát, a jogszabályhelyekre történő hivatkozást, és kihagyta a közösség vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 60.§ (3) bekezdésére utalást. Az utóellenőrzés során helytálló vtsz megjelölésére került sor határozattal és ennek alapján érdemben e vtsz-hez kapcsolódóan vámteher került kiszabásra, amire a vámhatóságnak jogszabályi lehetősége volt. Az alperesnek nem volt kötelezettsége, hogy "az elsőfokú határozatnak a módosítás szóhasználatra vonatkozó jogszabályi indokát megjelölje, ez még abban az esetben sem minősíthető érdemi jogszabálysértésnek, ha ezt az elsőfokú hatóság tévesen alkalmazta." Az alperes teljes körűen tisztázta a tényállást a Ket. 50.§-ában foglaltaknak megfelelően, és erre irányuló konkrét, jogszabályoknak megfelelő, más országok által perbeli árukra alkalmazott vtsz-ekre történő hivatkozás nélkül nem volt kötelessége más országok áruosztályozási gyakorlatának vizsgálata. A felperes perben becsatolt dokumentumaiból pedig az állapítható meg, hogy az angol megnevezés magyar megfelelője egyetlen esetben sem alkalmas a perbeli termékkel történő azonosításra. Az alperes az utóellenőrzés keretében a felperes által vámkezelni kért különböző áruk vtsz-éről és az ehhez tartozó vámteher megállapításáról a jogszabályok szerint helytállóan döntött.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges eljárási jogszabálysértésekre hivatkozott és kifejtette, hogy az érdemi döntések anyagi jogszabályt is sértenek. Az elsőfokú határozatban megjelölt Vtv. 60. § (3) bekezdése szerinti törvényi feltételek nem állapíthatók meg, a Vtv. 60. § (1) bekezdése sem alkalmazható, mivel a hatóság nem a vámeljárás során meghozott vámigazgatási határozatát módosította, hanem az azt megalapozó árunyilatkozatot. Bár az alperes megváltoztatta az elsőfokú határozat indokolását a V.1. pontban a jogszabályi felsorolásokat kizárólag a Vámkódexre, a Ket-re korlátozta. A Vámkódex 78. Cikke alapján azonban csak a vámáru-nyilatkozat, a Ket. 70. § (1) bekezdése, továbbá 114.§-a értelmében - amelyre hivatkozás nem is történt - pedig a vámigazgatási határozat módosítható, de ez utóbbit az első és a másodfokú hatóság nem változtatta meg. Az ítélet mindezt figyelmen kívül hagyta, mint ahogyan azt is, hogy nem a másodfokú, hanem az elsőfokú vámszerv rendelkezett a vámtartozás megállapításáról. Hivatkozott arra is, hogy a vámjogszabályok nem ismerik az ítéletében megjelent vámteher forgalmát, az alperes nem utóellenőrzést folytatott le, a másodfokú vámszerv pedig nem végez vámkiszabást, mert ez az elsőfokú szerv hatáskörébe tartozik. Egy adott vámeljárás kapcsán csak egy határozat hozható, amely csak a Ket. és a Vámkódex 245. Cikkének figyelembe vételével módosítható. A hatóság azonban nem így járt el, ezért egy vámeljárás alá vont termékre jelenleg két határozat van érvényben, a 2008. december 15-i, illetve a 2011. február 9-i, mely utóbbi semmilyen szinten nem hivatkozik a vámeljárás lefolytatása során hozott határozatra. A beérkezett résszállítmányokból egy komplett fejőgép állítható össze, ezért a vámtarifa alkalmazásának általános szabályai 2/a. pontja értelmében a perben vitatott termékek a 8434-10 vtsz alá tartoznak. Az Európai Unió tagállamaiban a hatóságoknak az uniós jog alkalmazása tekintetében egységesen kell eljárniuk. Az alperes által relevánsnak tartott szabályok nem támasztják alá a vámkezeléskor elfogadottól eltérő vtsz alkalmazását. Kérte, hogy a Kúria kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelmet a Kúria csak a jogerős ítélet indokolásának egy része tekintetében találta alaposnak.
A felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét azzal indokolta, hogy a perben vitatott termékeket valamennyi tagállamban az általa alkalmazott vtsz alá sorolják, az alperes által is hivatkozott KN rendelet szerinti szabályok nem a határozatokban foglaltakat, hanem az ő áruosztályozásának helyességét támasztják alá, a 8002/2008. (II. 8.) VPOP tájékoztató (a továbbiakban: Tájékoztató) pedig nem jogszabály, ezért erre érdemi döntés nem alapítható.
Az első fokú bíróság iratszerűen rögzítette a felperes által perben becsatolt dokumentumok tartalmát, és megalapozottan állapította meg, hogy a felperes a közigazgatási és a peres eljárás során sem bizonyította előadását, mely szerint a perben vitatott termékek esetében a tagállamok mindegyike a 8434.90-00-00 vtsz-t alkalmazná.
A Tájékoztató valóban nem jogszabály, ez a NAV elnökének a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet 73. § (5) bekezdése alapján kötelezően közzétett tájékoztatója, a Harmonizáló és Áruleíró Kódrendszer magyarázata, amit az Európai Unió Bizottsága készít. Jogszabály azonban a minden évben rendelettel elfogadott KN egységes szerkezetű változata, és ezt valamint a Taric-ot a tagállamoknak alkalmazniuk kell, és ezek érvényességét a felperes maga sem vitatta.(KN rendelet 5. és 12. cikkei) A rendelkezésre álló dokumentumokból - így a felperes által közigazgatási lejárásban becsatolt nyilatkozatból is - egyértelműen megállapítható, hogy a perben vitatott áruk nem minősíthetők fejőgép alkatrésznek, ezért ezekre nem alkalmazható a 8434 vtsz. A válogató kapu a fejésre érkező állatok megfigyelésére, a beteg állatok kiszűrésére, a StepMetrix készlet a tehenek sántaságának vizsgálatára szolgál, a patafürösztő egy oldalfal, amely a lábvég egészségügyi problémáit küszöböli ki, teheneket fürösztő berendezés, a mosófej pedig egy higiéniai és élelmiszerbiztonsági szempontból jelentős tőgytisztító berendezés alkatrésze. Az alperes és az első fokú bíróság ezért a KN rendelet I. Melléklet. Első Rész. Bevezető rendelkezések I. szakasz. Általános szabályok A. pont 2.a) és 6. szabályaival összhangban állóan végezte el az áruosztályozást. A perben tehát nem merült fel olyan körülmény, amely miatt a nemzeti bíróságnak a közösségi jog értelmezését vagy érvényessége megállapítását kellett volna kérnie, ezért az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet a Kúria - a Polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (a továb</a>biakban: Pp.) 155/A. §-a alapján eljárva - elutasította.
A közösségi vámjogot - annak elsőbbsége mellett - a Vtv. hatálya alá tartozó területen a Vtv.-t is figyelembe véve kell végrehajtani. (Vtv. 1. § (1) bekezdése)
A "Vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatos határozatok"-ra a Vámkódex 6-10.cikkei, a jogorvoslatokra pedig 243-246. cikkei tartalmaznak szabályozást.
A Vámkódex lehetőséget ad a vámáru-nyilatkozatok utólagos ellenőrzésére, és "ha a vámáru-nyilatkozat felülvizsgálata vagy utólagos ellenőrzése azt jelzi, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos adatok alapján alkalmazták, a vámhatóság, a megállapított rendelkezésnek megfelelően és a rendelkezésre álló új információk figyelembe vételével meghoz minden szükséges intézkedést a helyzet rendezésére". (Vámkódex 78. cikk (3) bekezdése)
Az Európai Unió Bírósága által C-468/03. számú ítéletben kifejtett jogértelmezés értelmében a Vámkódex 78.cikk (3) bekezdése vonatkozik a tárgyi tévedésekre, hiányosságokra, valamint az alkalmazandó jog értelmezési hibáira is. A hatóságok módosíthatják, felülvizsgálhatják döntéseiket és a szükséges intézkedés alatt értendő az, hogy ha többet fizetett a fél, akkor visszafizetés iránti határozatot kell hozni, amiből értelemszerűen következik az is, hogy, ha és amennyiben a fél nem megfelelő összeget fizetett, akkor további fizetésére kell kötelezni.
Az utólagos ellenőrzés fogalmát a Vtv. 1. § (3) bekezdése 7. pontja határozza meg, a vámhiányét pedig a 14. pont. A Vtv. 2. § (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a közösségi vámjog, valamint e törvény - figyelembe véve az (1) bekezdésen foglaltakat - valamilyen kérdésben nem rendelkezik, a vámigazgatási ügyekben a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Vtv. 7. § (2) bekezdése értelmében nem minősül utólagos ellenőrzésnek, ha a vámhatóság a Vámkódex 78. cikkében meghatározott árunyilatkozat utólagos ellenőrzését folytatja le.
A Vtv. 60. §-a a Vámkódex 243. cikkéhez kapcsolódóan szabályozza a jogorvoslatokat, e törvényhelyen belül rögzíti a módosításra, visszavonásra, új határozat hozatalára vonatkozó rendelkezéseket. A Vámkódex és a Vtv. - a felperes érvelésével ellentétben - a Ket. 114. §-ához képest speciális szabályozást rögzít, ezért jogvita esetén nem a Ket. szerinti szabályok, hanem a speciális vámjogi rendelkezések az irányadók.(Vtv. 1. § (1) bekezdése, 2. § (5) bekezdése), és a közösségi jog szabályai felülírják a nemzeti jog szabályait.
Az ügyben - a rendelkezésre álló adatok szerint - az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a hatóság "utóellenőrzést" végzett, és ennek alapján határozattal "vámterhet" szabott ki. A hatóság ugyanis végzésében egyértelműen rögzítette, hogy a Vámkódex 78. cikke alapján folytat le ellenőrzést, tehát vámáru-nyilatkozat utólagos ellenőrzését végzi el, ami az előzőekben ismertetett szabályozásra figyelemmel, nem minősíthető utó, illetve utólagos ellenőrzésnek sem.
Az elsőfokú határozat - a felperes érvelésével ellentétben - számmegjelöléssel és szövegszerűen is hivatkozik a 1012248A180254 számú határozatra, továbbá az ennek alapját képező vámáru-nyilatkozatokra, mint ahogyan a szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozat is hivatkozik a mellékletét képező vámáru-nyilatkozatra, annak egyes tételeire, így a táblázat 17. rovatában felsoroltakra is. A Vámkódex 71.cikke pedig akként rendelkezik, hogy a vámáru-nyilatkozat ellenőrzésének eredményeit fel kell használni azon vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásához, amelyre az árut bejelentették. Az elsőfokú határozatból és az alperesi határozatból egyértelműen kitűnik, hogy az érdemi döntések a vámkezeléskor hozott határozat alapját képező vámáru-nyilatkozaton feltüntetett vtsz-ek módosítását tartalmazzák, és világosan fogalmaznak a tekintetben is, hogy a vámkezeléskor hozott határozathoz képest többletfizetési kötelezettséget állapítanak meg. A hatóság tehát a Vtv. 78. cikk (3) bekezdésének megfelelően járt el, amikor meghozta a "szükséges intézkedést". A felperesi érveléssel ellentétben tehát nincs két egymással ellentétes "érvényben" lévő határozat, hiszen a szabad forgalomba bocsátás megtörtént, ennek visszavonására nem kellett intézkedni, a szükséges intézkedés pedig kizárólag arra a körre terjedhetett ki, amire az elsőfokú hatóság döntést hozott, és amit az alperes helybenhagyott. (Utal egyben a Kúria a 2203/2010. számon közzétett közigazgatási elvi határozatban foglaltakra, amely korábban már kimondta, hogy nem szükséges a szabad forgalomba bocsátás tárgyában kiadott határozat módosítása.) Tekintettel arra, hogy a Vámkódex szabályát a határozatok tartalmazzák, érdemi döntéseik megalapozottak és jogszerűek, nem minősíthető ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértésnek, hogy a Vtv. 60. §-a nem került feltüntetésre az alperesi határozatban.
A kifejtettekből következik, hogy - a felperes érvelésével ellentétben - nem állapítható meg olyan eljárási vagy anyagi jogszabálysértés, ami alapot adhatna a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésére, és/vagy új eljárás elrendelésére.
Az előzőkben kifejtetek miatt a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3)-(4) bekezdései alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperes a Pp. 270. §-a folytán alkalmazandó 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990.évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdésében és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglaltakon alapul.
Budapest, 2013. szeptember 19.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró
(Kúria Kfv. V. 35.366/2012.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2014.6 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
