adozona.hu
BH 2014.3.95
BH 2014.3.95
Az Art. 141. § -ában szabályozott felügyeleti intézkedés kérelmezése nem előfeltétele az Art. 143. §-a szerinti bírósági felülvizsgálati eljárásnak, ezért a Pp. 332/A. § (6) bekezdésében megkívánt jogorvoslati jog kimerítésének feltételét teljesültnek kell tekinteni, ha a felperes fellebbezése alapján meghozott másodfokú adóhatósági határozat bíróság felülvizsgálatát kérik [1952. évi III. tv. 332/A. §; 2007. évi CXL. tv. 100. §; 2003. évi XCII. tv. 143. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság (a továbbiakban: másodfokú hatóság) határozatával helybenhagyta az alperes határozatát, amely a felperes terhére 2008. december hónapra általános fogalmi adónemben 4 083 000 Ft adókülönbözetet írt elő, a jogosulatlan visszaigénylés összegét - a folyószámlát nem érintő 100 000 Ft adókülönbözet figyelembevételével - összesen 4 180 000 Ft-ban állapította meg, amelynek kiutalását elutasította. A jogosulatlan visszaigény...
BH 2014.3.95 Az Art. 141. § -ában szabályozott felügyeleti intézkedés kérelmezése nem előfeltétele az Art. 143. §-a szerinti bírósági felülvizsgálati eljárásnak, ezért a Pp. 332/A. § (6) bekezdésében megkívánt jogorvoslati jog kimerítésének feltételét teljesültnek kell tekinteni, ha a felperes fellebbezése alapján meghozott másodfokú adóhatósági határozat bíróság felülvizsgálatát kérik [1952. évi III. tv. 332/A. §; 2004. évi CXL. tv. 100. §; 2003. évi XCII. tv. 143. §].
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság (a továbbiakban: másodfokú hatóság) határozatával helybenhagyta az alperes határozatát, amely a felperes terhére 2008. december hónapra általános fogalmi adónemben 4 083 000 Ft adókülönbözetet írt elő, a jogosulatlan visszaigénylés összegét - a folyószámlát nem érintő 100 000 Ft adókülönbözet figyelembevételével - összesen 4 180 000 Ft-ban állapította meg, amelynek kiutalását elutasította. A jogosulatlan visszaigénylés összege után az alperes 2 090 000 Ft adóbírságot szabott ki a felperes terhére.A felperes jogi képviselője a másodfokú határozatot - a tértivevény tanúsága szerint - 2011. november 7. napján vette át. A másodfokú határozat ellen felperes keresetet terjesztett elő, keresetlevelét postai úton, 2012. június 25. napján nyújtotta be.
A Fővárosi Törvényszék végzésével a keresetlevelet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján - figyelemmel a Pp. 330. § (2) és 331. § (1) bekezdésére is - idézés kibocsátása nélkül elutasította. A Fővárosi Törvényszék a rendelkezésre álló iratokból azt állapította meg, hogy másodfokú határozat átvételének időpontjára tekintettel a keresetlevél benyújtásának utolsó napja 2011. december 7. napja volt, a keresetlevelet azonban 2012. június 25. napján adták postára, így az elkésett.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla végzésével a Fővárosi Törvényszék végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezésben előadottak és a rendelkezésre álló iratok alapján a tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes felügyeleti intézkedés elrendelése iránt előterjesztett kérelme folytán eljárt NAV Elnöke mellőzte a felügyeleti intézkedést. A végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 330. § (2) bekezdésére figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján helytállóan döntött a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasításáról, a felperes ugyanis a 2011. október 27. napján kelt és 2011. november 7. napján kézbesített másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát a keresetlevél benyújtására előírt harminc napos határidőn belül nem kezdeményezte, a határidőn túl benyújtott keresetlevél pedig elkésett, és késedelme igazolására igazolási kérelmet nem nyújtott be. A fellebbezésben kifejtettek kapcsán, vizsgálva az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) irányadó és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) párhuzamba állított rendelkezéseit, arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az érintett közigazgatási eljárásra alkalmazott Art. 141. § (1) bekezdésén alapuló felügyeleti intézkedés nem tartozik a jogorvoslati jog körébe, az speciális, a hatóság szuverén, az ügyfél által ki nem kényszeríthető intézkedésén alapuló olyan döntés felülvizsgálati eljárás, amelyet a felettes hatóság a jogszabályi keretek között folytathat le. A felügyeleti intézkedés során esetlegesen módosított jogerős határozat járhat csak azzal a következménnyel, hogy a módosított határozat kézbesítési időpontjával újra kezdődhet a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére nyitva álló határidő.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Fővárosi Ítélőtábla és a Fővárosi Törvényszék végzéseinek hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Érvelése szerint a felülvizsgálni kért végzésben foglaltak sértik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 57. § (5) bekezdését, a Ket. 2. §-át, 95-98. §-ait, valamint a Pp. 332/A. § b) pontját. Kifejtette, hogy a keresetlevelet megalapozatlanul és iratellenes megállapítások alapján utasították el, mivel annak benyújtására a felügyeleti intézkedés, mint jogorvoslat igénybevételét követően került sor, amelyre hivatkozás a keresetlevél benyújtására előírt határidő elmulasztásának igazolása érdekében is történt. Az Art. szabályrendszerében a felügyeleti intézkedés szabályozása a határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat közvetlenül megelőzi, ezek egymáshoz való viszonyának rendezésével azonban a jogalkotó adós maradt, így az irányadó szabályozásra nem alapítható a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja, miszerint a felügyeleti intézkedés nem tartozik a jogorvoslati jog körébe. A felügyeleti intézkedés eredménye a határozatot érdemben érintheti, befolyásolja, ami annak jogorvoslati jellegét igazolja. A bírósági felülvizsgálat esetén a felügyeleti intézkedés az Art. alapján kizárt, viszont a felügyeleti intézkedés - mint közigazgatási jogorvoslat - féli kezdeményezése a bírósági felülvizsgálatot zárja ki. A Ket., Art. és Pp.</a> rendelkezéseinek következetes alkalmazása a jogorvoslat abszolút kizárására vezethet, kivéve, ha a Pp. 332/A. § b) pontja olyan értelmezést nyer, hogy annak alapján a bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a közigazgatási eljárásban biztosított valamennyi jogorvoslati jogot (a felügyeleti intézkedés kezdeményezésére is kiterjedően) teljes körűen kimerítették. A felperes álláspontja szerint felügyeleti intézkedés iránti kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, illetve a felügyeleti intézkedés mellőzése is azzal a jogkövetkezménnyel kell, hogy járjon, mint a jogszabálysértő határozat (intézkedés), önálló fellebbezéssel megtámadható végzés megváltoztatása, megsemmisítése, illetve szükség esetén új eljárás lefolytatásának elrendelése, vagy az elsőfokú adóhatóság eljárás lefolytatására utasítása, azaz a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére előírt határidő meghosszabbodására kell, hogy vezessenek.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. § (3) bekezdése alapján van helye felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevelet a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító jogerős végzés ellen. A felperes felülvizsgálati kérelmében az eljárt bíróságok által megsértett jogszabályként - egyebek mellett - a Pp. 332/A. § b) bekezdésére hivatkozott, amely szerint a bíróság a keresetlevelet a 130. § alkalmazása során elutasítja különösen akkor, ha a felperes anélkül indít pert a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt, hogy a közigazgatási eljárásban bármely fél a jogorvoslati jogát kimerítette volna.
Nem volt vitatott az ügyben, hogy az érintett adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának lehetősége az Art. 143. § (1) bekezdésén alapult. Az Art. 143. § (1) bekezdése - amikor másodfokú jogerős határozatra utal - azt írja elő az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata kezdeményezésének előfeltételéül, hogy az adóhatóság által az ügy érdemében, hatósági eljárás során meghozott határozata ellen az Art. 136. § (1) bekezdésében biztosított fellebbezési jogát az adózó merítse ki. E jogszabályi rendelkezés alapján a felperesnek a felülvizsgálni kért másodfokú adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata - mivel a hatósági eljárásban a fellebbezési jogát az arra jogosult felperes kimerítette - kezdeményezésére lehetősége volt. A kifejtettek miatt az Art. 141. §-ában szabályozott felügyeleti intézkedés kérelmezése ezért nem előfeltétele az Art. 143. §-a szerinti bírósági felülvizsgálati eljárásnak. Annak ellenére sem, hogy az Art. 141. §-ában szabályozott felügyeleti intézkedésre kérelem alapján is sor kerülhet. A kifejtettek miatt a Pp. 332/A. § b) bekezdésében előírt jogorvoslati jog kimerítettségének helyes értelmezése az Art. 143. § (1) bekezdése szerinti előfeltétel, azaz a fellebbezési jog kimerített voltát jelenti. A Fővárosi Ítélőtábla ezért helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy sem a felügyeleti intézkedés, sem az annak mellőzéséről szóló közlés a bírósági felülvizsgálatot kezdeményező keresetlevél benyújtására nyitva álló Pp. 330. § (2) bekezdése szerinti határidőt nem hosszabbítja meg, végzése ezért nem sérti a Pp. 332/A. § b) pontját. A kérelmezhető felügyeleti intézkedés és az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának egymásra tekintettel történő kizárása [Art. 141. § (5) bekezdés első mondata], illetve korlátozása [Art. 141. § (5) bekezdés harmadik mondata] jogalkotási kérdés, az ahhoz kapcsoló eltérő féli álláspont és jogértelmezés az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata kezdeményezésének, feltételeinek egyértelmű szabályaitól való eltérésre nem szolgáltatnak alapot.
A felperes a felülvizsgálati kérelemében - a Pp. 272. § (2) bekezdésének megfelelően - a Fővárosi Ítélőtábla végzésének jogszabálysértései körében hivatkozott még a Ket. 2. §-ának, valamint 95-98. §-ainak megsértésére. A Ket. 2. §-ában rögzített alapelvek - figyelemmel a Ket. szabályozási tárgykörére - nem a bírósági eljárásra vonatkoznak, ennélfogva a fellebbezési eljárásban eljárt Fővárosi Ítélőtábla végzésének meghozatala során e szakaszban előírt követelményeket nem sérthette meg. Hasonlóan, a Ket. 95-98. §-ainak sérelme sem állapítható meg a Fővárosi Ítélőtábla végzése vonatkozásában. A megjelölt jogszabályhelyekre alapított jogsértésekre hivatkozásnak a hatóság eljárásával összefüggésben a közigazgatási perben lett volna helye, és vizsgálatukra is ott kerülhetett volna sor, amelyre azonban a felperes által elkésetten benyújtott keresetlevél alapján nem kerülhetett sor.
A Fővárosi Ítélőtábla felülvizsgálni kért végzése jogszabálysértései körében a felperes hivatkozott az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében [a hatályos Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetének XXVIII. cikk (7) bekezdése] biztosított jogorvoslathoz fűződő jogának megsértésére. Nem vitatott, hogy a Fővárosi Törvényszék végzése ellen biztosított fellebbezés, mint rendes jogorvoslat alapján a Fővárosi Ítélőtábla eljárt, és a felperes fellebbezésében foglaltakat érdemben vizsgálta, értékelte és az irányadó jogszabályok alapján - a korábban kifejtettek szerint - helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a Fővárosi Törvényszék 27.K.32.757/2012/2. számú végzésével az elkésetten előterjesztett keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján - figyelemmel a Pp. 330. § (2) bekezdésére - helytállóan utasította el. A Pp. 332/A. § b) bekezdésében előírt jogorvoslati jog kimerítésére vonatkozó, a felperesétől eltérő álláspontját megfelelően indokolta, s annak kapcsán - a korábban kifejtettek szerint - helytálló következtetésre jutott.
A felülvizsgálati kérelmében a felperes vitatta a Fővárosi Ítélőtábla végzésének azon megállapítását, hogy igazolási kérelmet nem terjesztett volna elő. A felügyeleti intézkedés iránti kérelemre, és az adóhatóságnak a felügyeleti intézkedés mellőzéséről szóló értesítésére történő puszta hivatkozás igazolási kérelemnek nem tekinthető. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében kérte első ízben a felügyeleti intézkedés iránti kérelme előterjesztését a keresetlevele késedelmes benyújtása igazolásként figyelembe venni és értékelni. A Pp. XX. fejezetének eltérő rendelkezése hiányában, a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 109. § (1) bekezdése szerint az igazolási kérelem tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt, fellebbezési határidő elmulasztása esetén pedig a másodfokú bíróság. A Pp.</a> idézett rendelkezése alapján az igazolási kérelem tárgyában a Kúria az előtte folyó felülvizsgálati eljárásban nem határozhatott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem keretei között a Fővárosi Ítélőtábla végzését felülvizsgálta, a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket a Fővárosi Ítélőtábla nem sértette meg, ezért jogerős végzését a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. V. 35.050/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Dr. Simon Ibolya Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Simon Ibolya ügyvéd) D. K. és Sz. Kft. ( felperesnek a Tamásné dr. Kajati Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adóigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Törvényszéken indult perében a Fővárosi Törvényszék által hozott 27.K.32.572/2012/3. számú végzése ellen a felperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.583/2012/2. számú végzése ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t
A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.583/2012/2. számú végzését hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 204 100 (kettőszáznégyezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen a végzés ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóság (a továbbiakban: másodfokú hatóság) határozatával helybenhagyta az alperes határozatát, amely a felperes terhére 2008. december hónapra általános fogalmi adónemben 4 083 000 Ft adókülönbözetet írt elő, a jogosulatlan visszaigénylés összegét - a folyószámlát nem érintő 100 000 Ft adókülönbözet figyelembevételével - összesen 4 180 000 Ft-ban állapította meg, amelynek kiutalását elutasította. A jogosulatlan visszaigénylés összege után az alperes 2 090 000 Ft adóbírságot szabott ki a felperes terhére.A felperes jogi képviselője a másodfokú határozatot - a tértivevény tértivevény tanúsága szerint - 2011. november 7. napján vette át. A másodfokú határozat ellen felperes keresetet terjesztett elő, keresetlevelét postai úton, 2012. június 25. napján nyújtotta be.
A Fővárosi Törvényszék végzésével a keresetlevelet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján - figyelemmel a Pp. 330. § (2) és 331. § (1) bekezdésére is - idézés kibocsátása nélkül elutasította. A Fővárosi Törvényszék a rendelkezésre álló iratokból azt állapította meg, hogy másodfokú határozat átvételének időpontjára tekintettel a keresetlevél benyújtásának utolsó napja 2011. december 7. napja volt, a keresetlevelet azonban 2012. június 25. napján adták postára, így az elkésett.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Ítélőtábla végzésével a Fővárosi Törvényszék végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezésben előadottak és a rendelkezésre álló iratok alapján a tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes felügyeleti intézkedés elrendelése iránt előterjesztett kérelme folytán eljárt NAV Elnöke mellőzte a felügyeleti intézkedést. A végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság a Pp.</a> 330. (2) bekezdésére figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján helytállóan döntött a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasításáról, a felperes ugyanis a 2011. október 27. napján kelt és 2011. november 7. napján kézbesített másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát a keresetlevél benyújtására előírt harminc napos határidőn belül nem kezdeményezte, a határidőn túl benyújtott keresetlevél pedig elkésett, és késedelme igazolására igazolási kérelmet nem nyújtott be. A fellebbezésben kifejtettek kapcsán, vizsgálva az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) irányadó és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) párhuzamba állított rendelkezéseit, arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az érintett közigazgatási eljárásra alkalmazott Art. 141. § (1) bekezdésén alapuló felügyeleti intézkedés nem tartozik a jogorvoslati jog körébe, az speciális, a hatóság szuverén, az ügyfél által ki nem kényszeríthető intézkedésén alapuló olyan döntés felülvizsgálati eljárás, amelyet a felettes hatóság a jogszabályi keretek között folytathat le. A felügyeleti intézkedés során esetlegesen módosított jogerős határozat járhat csak azzal a következménnyel, hogy a módosított határozat kézbesítési időpontjával újra kezdődhet a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére nyitva álló határidő.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Fővárosi Ítélőtábla és a Fővárosi Törvényszék végzéseinek hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Érvelése szerint a felülvizsgálni kért végzésben foglaltak sértik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 57. § (5) bekezdését, a Ket. 2. §-át, 95-98. §-ait, valamint a Pp. 332/A. § b) pontját. Kifejtette, hogy a keresetlevelet megalapozatlanul és iratellenes megállapítások alapján utasították el, mivel annak benyújtására a felügyeleti intézkedés, mint jogorvoslat igénybevételét követően került sor, amelyre hivatkozás a keresetlevél benyújtására előírt határidő elmulasztásának igazolása érdekében is történt. Az Art. szabályrendszerében a felügyeleti intézkedés szabályozása a határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat közvetlenül megelőzi, ezek egymáshoz való viszonyának rendezésével azonban a jogalkotó adós maradt, így az irányadó szabályozásra nem alapítható a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja, miszerint a felügyeleti intézkedés nem tartozik a jogorvoslati jog körébe. A felügyeleti intézkedés eredménye a határozatot érdemben érintheti, befolyásolja, ami annak jogorvoslati jellegét igazolja. A bírósági felülvizsgálat esetén a felügyeleti intézkedés az Art. alapján kizárt, viszont a felügyeleti intézkedés - mint közigazgatási jogorvoslat - féli kezdeményezése a bírósági felülvizsgálatot zárja ki. A Ket., Art. és Pp.</a> rendelkezéseinek következetes alkalmazása a jogorvoslat abszolút kizárására vezethet, kivéve, ha a Pp. 332/A. § b) pontja olyan értelmezést nyer, hogy annak alapján a bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a közigazgatási eljárásban biztosított valamennyi jogorvoslati jogot (a felügyeleti intézkedés kezdeményezésére is kiterjedően) teljes körűen kimerítették. A felperes álláspontja szerint felügyeleti intézkedés iránti kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, illetve a felügyeleti intézkedés mellőzése is azzal a jogkövetkezménnyel kell, hogy járjon, mint a jogszabálysértő határozat (intézkedés), önálló fellebbezéssel megtámadható végzés megváltoztatása, megsemmisítése, illetve szükség esetén új eljárás lefolytatásának elrendelése, vagy az elsőfokú adóhatóság eljárás lefolytatására utasítása, azaz a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére előírt határidő meghosszabbodására kell, hogy vezessenek.
Az alperes észrevételt nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. § (3) bekezdése alapján van helye felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevelet a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító jogerős végzés ellen. A felperes felülvizsgálati kérelmében az eljárt bíróságok által megsértett jogszabályként - egyebek mellett - a Pp. 332/A. § b) pontjára hivatkozott, amely szerint a bíróság a keresetlevelet a 130. § alkalmazása során elutasítja különösen akkor, ha a felperes anélkül indít pert a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt, hogy a közigazgatási eljárásban bármely fél a jogorvoslati jogát kimerítette volna.
Nem volt vitatott az ügyben, hogy az érintett adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának lehetősége az Art. 143. § (1) bekezdésén alapult. Az Art. 143. § (1) bekezdése -amikor másodfokú jogerős határozatra utal- azt írja elő az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata kezdeményezésének előfeltételéül, hogy az adóhatóság által az ügy érdemében, hatósági eljárás során meghozott határozata ellen az Art. 136. § (1) bekezdésében biztosított fellebbezési jogát az adózó merítse ki. E jogszabályi rendelkezés alapján a felperesnek a felülvizsgálni kért másodfokú adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata -mivel a hatósági eljárásban a fellebbezési jogát az arra jogosult felperes kimerítette- kezdeményezésére lehetősége volt. A kifejtettek miatt az Art. 141. §-ában szabályozott felügyeleti intézkedés kérelmezése ezért nem előfeltétele az Art. 143. §-a szerinti bírósági felülvizsgálati eljárásnak. Annak ellenére sem, hogy az Art. 141. §-ában szabályozott felügyeleti intézkedésre kérelem alapján is sor kerülhet. A kifejtettek miatt a Pp. 332/A. § b) bekezdésében előírt jogorvoslati jog kimerítettségének helyes értelmezése az Art. 143. § (1) bekezdése szerinti előfeltétel, azaz a fellebbezési jog kimerített voltát jelenti. A Fővárosi Ítélőtábla ezért helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy sem a felügyeleti intézkedés, sem az annak mellőzéséről szóló közlés a bírósági felülvizsgálatot kezdeményező keresetlevél benyújtására nyitva álló Pp. 330. § (2) bekezdése szerinti határidőt nem hosszabbítja meg, végzése ezért nem sérti a Pp. 332/A. § b) pontját. A kérelmezhető felügyeleti intézkedés és az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának egymásra tekintettel történő kizárása (Art. 141. § (5) bekezdés első mondata), illetve korlátozása (Art. 141. § (5) bekezdés harmadik mondata) jogalkotási kérdés, az ahhoz kapcsoló eltérő féli álláspont és jogértelmezés az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata kezdeményezésének, feltételeinek egyértelmű szabályaitól való eltérésre nem szolgáltatnak alapot.
A felperes a felülvizsgálati kérelemében - a Pp. 272. § (2) bekezdésének megfelelően - a Fővárosi Ítélőtábla végzésének jogszabálysértései körében hivatkozott még a Ket. 2. §-ának, valamint 95-98. §-ainak megsértésére. A Ket. 2. §-ában rögzített alapelvek - figyelemmel a Ket. szabályozási tárgykörére - nem a bírósági eljárásra vonatkoznak, ennélfogva a fellebbezési eljárásban eljárt Fővárosi Ítélőtábla végzésének meghozatala során e szakaszban előírt követelményeket nem sérthette meg. Hasonlóan, a Ket. 95-98. §-ainak sérelme sem állapítható meg a Fővárosi Ítélőtábla végzése vonatkozásában. A megjelölt jogszabályhelyekre alapított jogsértésekre hivatkozásnak a hatóság eljárásával összefüggésben a közigazgatási perben lett volna helye, és vizsgálatukra is ott kerülhetett volna sor, amelyre azonban a felperes által elkésetten benyújtott keresetlevél alapján nem kerülhetett sor.
A Fővárosi Ítélőtábla felülvizsgálni kért végzése jogszabálysértései körében a felperes hivatkozott az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében (a hatályos Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetének XXVIII. cikk (7) bekezdése) biztosított jogorvoslathoz fűződő jogának megsértésére. Nem vitatott, hogy a Fővárosi Törvényszék végzése ellen biztosított fellebbezés, mint rendes jogorvoslat alapján a Fővárosi Ítélőtábla eljárt, és a felperes fellebbezésében foglaltakat érdemben vizsgálta, értékelte és az irányadó jogszabályok alapján -a korábban kifejtettek szerint- helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a Fővárosi Törvényszék 27.K.32.757/2012/2. számú végzésével az elkésetten előterjesztett keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján - figyelemmel a Pp. 330. § (2) bekezdésére - helytállóan utasította el. A Pp. 332/A. § b) bekezdésében előírt jogorvoslati jog kimerítésére vonatkozó, a felperesétől eltérő álláspontját megfelelően indokolta, s annak kapcsán - a korábban kifejtettek szerint - helytálló következtetésre jutott.
A felülvizsgálati kérelmében a felperes vitatta a Fővárosi Ítélőtábla végzésének azon megállapítását, hogy igazolási kérelmet nem terjesztett volna elő. A felügyeleti intézkedés iránti kérelemre, és az adóhatóságnak a felügyeleti intézkedés mellőzéséről szóló értesítésére történő puszta hivatkozás igazolási kérelemnek nem tekinthető. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében kérte első ízben a felügyeleti intézkedés iránti kérelme előterjesztését a keresetlevele késedelmes benyújtása igazolásként figyelembe venni és értékelni. A Pp. XX. fejezetének eltérő rendelkezése hiányában, a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 109. § (1) bekezdése szerint az igazolási kérelem tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt, fellebbezési határidő elmulasztása esetén pedig a másodfokú bíróság. A Pp.</a> idézett rendelkezése alapján az igazolási kérelem tárgyában a Kúria az előtte folyó felülvizsgálati eljárásban nem határozhatott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem keretei között a Fővárosi Ítélőtábla végzését felülvizsgálta, a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket a Fővárosi Ítélőtábla nem sértette meg, ezért jogerős végzését a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra észrevételt nem terjesztett elő, a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, így arról a Kúriának határoznia nem kellett.
A mérsékelt felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdésében, 50. § (1)-(2) bekezdéseiben, és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglaltakon alapul.
A végzés ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 270.§ (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
Budapest, 2013. november 21.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró
(Kúria Kfv. V. 35.050/2013.)