adozona.hu
BH 2014.3.91
BH 2014.3.91
Az Európai Unió vámterületén kívül letelepedett gépjármű-tulajdonos járművének e vámterületen belül letelepedett személy általi magáncélú, behozatali vámok alól mentes használatának a tulajdonos és a használó között létrejött munkaszerződésbe foglalt felhatalmazás szükséges [2454/1993. EGK 561. cikk (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság járőrei 2010. június 15-én V.-ben vámellenőrzés alá vonták az I. rendű felperes által üzemben tartott és a II. rendű felperes által vezetett harmadik ország hatósági jelzésével ellátott V. típusú személygépkocsit, és annak vámjogi helyzete tisztázásáig vámfelügyelet alá vették. Megállapította a vámhatóság, hogy a felperesek a Közösség területén belül letelepedett természetes személyek, a gépjármű tulajdonosa pedig (lízingszerződéssel igazoltan) egy svájci illetőségű tár...
BH 2014.3.91 Az Európai Unió vámterületén kívül letelepedett gépjármű-tulajdonos járművének e vámterületen belül letelepedett személy általi magáncélú, behozatali vámok alól mentes használatának a tulajdonos és a használó között létrejött munkaszerződésbe foglalt felhatalmazás szükséges [2454/1993. EGK 561. cikk (2) bek.].
Az elsőfokú vámhatóság járőrei 2010. június 15-én V.-ben vámellenőrzés alá vonták az I. rendű felperes által üzemben tartott és a II. rendű felperes által vezetett harmadik ország hatósági jelzésével ellátott V. típusú személygépkocsit, és annak vámjogi helyzete tisztázásáig vámfelügyelet alá vették. Megállapította a vámhatóság, hogy a felperesek a Közösség területén belül letelepedett természetes személyek, a gépjármű tulajdonosa pedig (lízingszerződéssel igazoltan) egy svájci illetőségű társaság. Ténykérdés, hogy a gépjárműhasználat jogcíme magáncélú volt, azaz nem kereskedelmi, amire egy írásbeli - a tulajdonostól származó - nyilatkozat jogosította fel a felpereseket. Az I. r. felperes külföldi alkalmazásban áll, de nincs munkaszerződése, ilyet nem tudott bemutatni. Az elsőfokú vámhatóság mindkét felperest külön-külön határozattal, de egyetemlegesen kötelezte 374 985 Ft közösségi vám és 1 031 210 Ft áfa megfizetésére, melyet a másodfokú hatóság határozataival helybenhagyott. Indoka szerint nem áll fenn a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (továbbiakban: Vhr.) 561. cikk (2) bekezdésében foglalt, vámmentes ideiglenes behozatalban történő használat egyik feltétele sem. A magáncélú használathoz munkaszerződésben rögzített felhatalmazás kellett volna.A felperesek közös keresetlevélben és számos okból támadták a két határozatot, így: kifogásolták a tényállás tisztázás és az indokolás elmulasztását, a helyszíni ellenőrzés szabályainak megsértését (Ket.) a Közösségi Vámkódex hatálytalanságát, az Isztambuli Szerződés figyelmen kívül hagyását, illetőleg a Vhr. 561. cikk (2) bekezdés helytelen értelmezését.
A Veszprém Megyei Bíróság ítéletével mindkét fokon hozott határozatokat - új eljárás elrendelése nélkül - hatályon kívül helyezte. Egyenként reagált a kereseti kérelmekre, azokat alaptalannak találta, kivéve a Vhr. 561. cikk (2) bekezdésével összefüggő felperesi állítást. A bíróság e jogszabályhelyet úgy értelmezte, hogy akkor kell munkaszerződésbe foglalt felhatalmazás, ha a gépjárművet vezető személy a tulajdonos alkalmazottja. Ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint megvalósulhat a vámmentes magáncélú használat úgy is, ha a tulajdonos a gépkocsivezetőt erre egyéb módon felhatalmazza. Márpedig a felperesnek volt tulajdonosi engedélye, miáltal a feltételek teljesültek, a kiszabott vám és adó nem volt jogszerű.
Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kifejtette, hogy csak a Vhr. 561. cikk (2) bekezdése a felülvizsgálat tárgya. Álláspontja szerint nem lehet e jogszabályt úgy értelmezni, ahogy az elsőfokú bíróság tette, mert úgy nem lenne értelme. A vámmentes ideiglenes behozatalnak - mint, ahogy a határozataiban kifejtette - szigorú együttes feltételei vannak, amit nem lazíthat fel az értelmezés. A "másképp erre felhatalmaz" fordulat a kereskedelmi használatra vonatkozik. A magáncélú használathoz munkaszerződés kell. Kérte ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Vhr. 561. cikk (2) bekezdése szerint: "A behozatali vámok alóli teljes mentességet meg kell adni, amikor a szállítóeszközt olyan, a Közösség vámterületén belül letelepedett természetes személy használja kereskedelmi vagy magáncélra, aki a szállítóeszköz e területen kívül letelepedett tulajdonosának alkalmazásában áll, vagy akit az ilyen tulajdonos másképpen erre felhatalmaz.
A magáncélú felhasználásról a munkaszerződésben rendelkezni kell.
A vámhatóságok korlátozhatják e rendelkezés alapján a szállítóeszköz ideiglenes behozatalát rendszeres használat esetén."
A Kúria megállapította a fentiekben rögzített tényállás és az idézett jogszabályok alapján, hogy a felülvizsgálattal támadott elsőfokú jogerős ítélet - téves jogértelmezés okán - jogszabálysértő. A Kúria hivatkozik az Európai Unió Bíróságának 2013. március 7-én C-182/12. szám alatt meghozott ítéletére, amely a Vhr. 561. cikk (2) bekezdését értelmezi ugyanezen aspektusból. Ezen ítélet 26. pontjában kifejti a bíróság, hogy: "az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Unió vámterületén letelepedett személy által magáncélra használt szállítóeszköz esetében a behozatali vám alóli teljes mentességet csak akkor lehet megadni, ha az említett magánhasználatról az e személy és az említett területen kívül letelepedett gépjármű tulajdonos között létrejött munkaszerződés rendelkezik."
A nemzeti bíróságok által kötelezően alkalmazandó európai bírósági ítélet indokolása teljesen szinkronban van a vámhatóság határozataiban foglalt indokolással, ezért a Kúria az elsőfokú jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. I. 35.371/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Pfeifer Tamás ügyvéd által képviselt É. J. I. r. és É. K. B. II. r. felperesnek a dr. Hernádi Anikó jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága alperes ellen vámügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Veszprém Megyei Bíróság 2011. október 24-én kelt 6.K.20.373/2011/11. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Veszprém Megyei Bíróság 6.K.20.373/2011/11. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperesek keresetét elutasítja.Egyetemlegesen kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
Egyetemlegesen kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak - külön felhívásra - 83 800 (nyolcvanháromezer-nyolcszáz) forint kereseti és 139 600 (százharminckilencezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú vámhatóság járőrei 2010. június 15-én Veszprémben vámellenőrzés alá vonták az I. rendű felperes által üzemben tartott és a II. rendű felperes által vezetett harmadik ország hatósági jelzésével ellátott V. típusú személygépkocsit, és annak vámjogi helyzete tisztázásáig vámfelügyelet alá vették. Megállapította a vámhatóság, hogy a felperesek a Közösség területén belül letelepedett természetes személyek, a gépjármű tulajdonosa pedig (lízingszerződéssel igazoltan) egy svájci illetőségű társaság. Ténykérdés, hogy a gépjárműhasználat jogcíme magáncélú volt, azaz nem kereskedelmi, amire egy írásbeli - a tulajdonostól származó - nyilatkozat jogosította fel a felpereseket. Az I. r. felperes külföldi alkalmazásban áll, de nincs munkaszerződése, ilyet nem tudott bemutatni. Az elsőfokú vámhatóság mindkét felperest külön-külön határozattal, de egyetemlegesen kötelezte 374.985 Ft közösségi vám és 1 031 210 Ft áfa megfizetésére, melyet a másodfokú hatóság határozataival helybenhagyott. Indoka szerint nem áll fenn a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet /továbbiakban: Vhr./ 561. cikk (2) bekezdésében foglalt, vámmentes ideiglenes behozatalban történő használat egyik feltétele sem. A magáncélú használathoz munkaszerződésben rögzített felhatalmazás kellett volna.A felperesek közös keresetlevélben és számos okból támadták a két határozatot, így: kifogásolták a tényállás tisztázás és az indokolás elmulasztását, a helyszíni ellenőrzés szabályainak megsértését (Ket.) a Közösségi Vámkódex hatálytalanságát, az Isztambuli Szerződés figyelmen kívül hagyását, illetőleg a Vhr. 561. cikk (2) bekezdés helytelen értelmezését.
A Veszprém Megyei Bíróság ítéletével mindkét fokon hozott határozatokat - új eljárás elrendelése nélkül - hatályon kívül helyezte. Egyenként reagált a kereseti kérelmekre, azokat alaptalannak találta, kivéve a Vhr. 561. cikk (2) bekezdésével összefüggő felperesi állítást. A bíróság e jogszabályhelyet úgy értelmezte, hogy akkor kell munkaszerződésbe foglalt felhatalmazás, ha a gépjárművet vezető személy a tulajdonos alkalmazottja. Ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint megvalósulhat a vámmentes magáncélú használat úgy is, ha a tulajdonos a gépkocsivezetőt erre egyéb módon felhatalmazza. Márpedig a felperesnek volt tulajdonosi engedélye, miáltal a feltételek teljesültek, a kiszabott vám és adó nem volt jogszerű.
Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kifejtette, hogy csak a Vhr.561. Cikk (2) bekezdése a felülvizsgálat tárgya. Álláspontja szerint nem lehet e jogszabályt úgy értelmezni, ahogy az elsőfokú bíróság tette, mert úgy nem lenne értelme. A vámmentes ideiglenes behozatalnak - mint, ahogy a határozataiban kifejtette - szigorú együttes feltételei vannak, amit nem lazíthat fel az értelmezés. A "másképp erre felhatalmaz" fordulat a kereskedelmi használatra vonatkozik. A magáncélú használathoz munkaszerződés kell. Kérte ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
A felperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozták.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Vhr. 561. cikk (2) bekezdése szerint: "A behozatali vámok alóli teljes mentességet meg kell adni, amikor a szállítóeszközt olyan, a Közösség vámterületén belül letelepedett természetes személy használja kereskedelmi vagy magáncélra, aki a szállítóeszköz e területen kívül letelepedett tulajdonosának alkalmazásában áll, vagy akit az ilyen tulajdonos másképpen erre felhatalmaz.
A magáncélú felhasználásról a munkaszerződésben rendelkezni kell.
A vámhatóságok korlátozhatják e rendelkezés alapján a szállítóeszköz ideiglenes behozatalát rendszeres használat esetén."
A Kúria megállapította a fentiekben rögzített tényállás és az idézett jogszabályok alapján, hogy a felülvizsgálattal támadott elsőfokú jogerős ítélet - téves jogértelmezés okán - jogszabálysértő. A Kúria hivatkozik az Európai Unió Bíróságának 2013. március 7-én C-182/12. szám alatt meghozott ítéletére, amely a Vhr. 561. cikk (2) bekezdését értelmezi ugyanezen aspektusból. Ezen ítélet 26. pontjában kifejti a bíróság, hogy: "az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Unió vámterületén letelepedett személy által magáncélra használt szállítóeszköz esetében a behozatali vám alóli teljes mentességet csak akkor lehet megadni, ha az említett magánhasználatról az e személy és az említett területen kívül letelepedett gépjármű tulajdonos között létrejött munkaszerződés rendelkezik."
A nemzeti bíróságok által kötelezően alkalmazandó európai bírósági ítélet indokolása teljesen szinkronban van a vámhatóság határozataiban foglalt indokolással, ezért a Kúria az első fokú jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította.
A Kúria a pervesztes felpereseket a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelezte az alperes első fokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperesek a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelesek megfizetni.
Budapest, 2013. október 24.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.371/2013.)