adozona.hu
AVI 2014.2.19
AVI 2014.2.19
A nyilatkozat pótlásának, illetve az igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye. (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2008. április 28. napján megkötött és illetékkiszabásra 2008. április 30. napján bemutatott adásvételi szerződéssel megvásárolta a 4468 helyrajzi számon felvett, 13 220 m2 térmértékű szántó, járási mintatér megnevezésű ingatlant 132 200 euró (33 376 534 forint) vételárért. Az elsőfokú hatóság jogelődje a szerződéses értéket elfogadva fizetési meghagyásával 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 3 337 650 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest....
A felperes a fizetési meghagyás kézhezvételét követően kérelmet terjesztett elő az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdésre alapozottan, amelyben kérte a fizetési meghagyás módosítását és 2%-os illetékkulcs alkalmazását arra hivatkozással, hogy főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazó és az ingatlant továbbértékesítés céljából vásárolta meg. Kérelméhez csatolta az ezzel kapcsolatos földhivatalhoz benyújtott nyilatkozatát. Utalt az Itv. 23/A. § (8) bekezdésére azzal, hogy az illetékkedvezmény igénybevételére vonatkozó jogosultsága az adásvételi szerződésből adminisztratív hiba folytán maradt ki.
Az elsőfokú hatóság a beadványban foglaltakat igazolási kérelemnek tekintette, amelyet végzéssel elutasított azzal az indokolással, hogy az adminisztrációs hiba nem vezethető vissza elháríthatatlan külső tényezőre, az saját hibának, mulasztásnak minősül. Ezt követően határozatával a felperes illetékkedvezmény igénybevételére irányuló kérelmét elutasította.
A határozat elleni fellebbezést követően alperes jogelődje 2009. március 3. napján meghozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában kiemelte, hogy a felperes az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatát legkésőbb a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tehette volna meg. Ezt elmulasztotta, az igazolási kérelmét pedig az elsőfokú hatóság elutasította, ugyanis a mulasztását nem tudta kimenteni. Ebből következik az is, hogy illetékkedvezmény nem illeti meg.
A felperes keresetében kérte az alperes jogelődje határozatának felülvizsgálatát, megváltoztatását, eredményeképpen annak megállapítását, hogy a mérsékelt, 2%-os illeték alkalmazásának feltételei irányában fennállnak. Másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését indítványozta. Hangsúlyozta, hogy a fizetési meghagyás jogerőssé válása előtt benyújtott beadványában az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti megfelelő tartalmú nyilatkozatot pótolta, amelyhez nem volt szükséges igazolási kérelem előterjesztése.
Az alperes jogelődje beadványát megnevezése ellenére igazolási kérelemnek tekintette, holott annak benyújtására az Itv. 23/A. § (8) bekezdése szerint nincs is szükség.
A megyei bíróság a keresetet alaposnak találta, ezért ítéletével az alperesi jogelőd határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolásában kiemelte, az Itv. 23/A. § (8) bekezdése nem követeli meg azt, hogy a vagyonszerző a nyilatkozata pótlása mellett igazolási kérelmet is előterjesszen. A felperes az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében meghatározott nyilatkozatot a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolta, erre pedig az igazolási kérelem előterjesztése nélkül is lehetősége volt, melyet az alkalmazott jogszabályok nyelvtani értelmezése is alátámaszt.
Az ítélet a megismételt eljárásra előírást nem tartalmazott.
A jogerős ítélet ellen az alperes jogelődje nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérvén annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az ítélet sérti az Itv. 23/A. § (1) és (8) bekezdésében, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 66. §-ában foglalt előírásokat. Hangsúlyozta, hogy az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglalt kedvezmény biztosításához valamennyi feltétel egyidejű megléte szükséges, bármelyik hiánya önmagában kizárja a kedvezmény biztosítását. A jogszabályhely a továbbértékesítési szándéknyilatkozat megtételére kifejezetten meghatároz egy konkrét időpontot, amelyet a 23/A. § (8) bekezdésében meg is erősít. Ehelyütt a törvényszöveg mind a nyilatkozatok előterjesztésére, mind az igazolások benyújtására meghatározott határidő elmulasztása esetére azonos eljárási rendet határoz meg, az igazolási kötelezettség elmulasztása esetén a továbbértékesítés tényének bejelentésén és igazolásán túlmenően, a törvényi határidőn túl történő bejelentés és igazolás miatt külön igazolási kérelmet is be kell nyújtania a vagyonszerzőnek.
A felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig eredményes igazolási kérelmet nem terjesztett elő, ezért az illetékkedvezmény nem illeti meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte, kiemelve, hogy az alperes jogelődje az irányadó jogszabályi előírásokat tévesen értelmezte. Szükségtelenül követelte meg igazolási kérelem benyújtását a felperes továbbeladási szándékára vonatkozóan, amelynek előterjesztésére egyébként nem is került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet végzésével előbb hivatalból elutasította, majd ezen határozatát a Kfv. VI. 39.041/2010/4. számú végzésével hatályon kívül helyezte azon megállapítással, hogy a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére határidőn belül került sor, figyelemmel az alperes 3. sorszámú beadványában foglalt és utóbb megismert tényekre is.
A felperes ez ellen a végzés ellen a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 114. §-ára alapozottan az eljárás szabálytalanságára hivatkozva kifogást terjesztett elő, indítványozva annak saját hatáskörben történő hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a Kfv. VI. 39.041/2010/2. sorszámú végzés a Pp. 228. § (1) bekezdése értelmében a kihirdetéssel jogerőre emelkedett, amelyhez a Pp. 227. § (2) bekezdése értelmében a bíróság kötve van.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes, mint főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, illetékkedvezményre jogosult-e.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen értelmezte az Itv. 23/A. § (8) bekezdésében foglaltakat. E rendelkezés értelmében a vagyonszerző a továbbértékesítési szándéknyilatkozat határidőben történő benyújtásának elmulasztása esetén a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolhatja azt. A határidő elmulasztása miatt a mulasztása vétlenségét igazolási kérelemmel kell valószínűsítenie azért, hogy a mulasztás jogkövetkezményeit elhárítsa.
A Legfelsőbb Bíróság jelen perben is osztja a 2008. évi 1825. számú elvi határozatban kifejtetteket, miszerint, ha az Itv. 23/A. § (8) bekezdése kizárólag az elmulasztott nyilatkozat pótlására tartalmazna előírást, akkor a jogalkotó a (8) bekezdésben kifejezetten úgy fogalmazott volna, hogy a továbbértékesítési szándéknyilatkozat a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig szankció nélkül pótolható, és nem kívánta volna meg igazolási kérelem előterjesztését.
Tévedett tehát a megyei bíróság, amikor az Itv. 23/A. § (8) bekezdés második mondatában foglalt "illetőleg" kifejezést "vagy"-nak értelmezte és külön szabályozásként értékelte a nyilatkozat, valamint az igazolási pótlására vonatkozó jogszabályi előírást, figyelmen kívül hagyva az említett jogszabályhely első mondatát. Az első mondatban megjelölt (1), (4)-(5) bekezdésekben, valamint az (5)-(7) bekezdésekben meghatározott nyilatkozatok, illetve igazolások tekintetében azonos eljárási rend érvényesül, mert mindkét esetben határidőhöz kötött a nyilatkozatok, illetve igazolások benyújtása. A nyilatkozatok pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye. Mindebből következik, hogy a vagyonszerzőnek a mulasztása miatt, kérelmével egyetemben kell a szükséges nyilatkozatokat megtennie, és az igazolásokat csatolnia, továbbá a Ket. 66. § (1)-(3), (5) bekezdésében foglalt rendelkezések mentén a mulasztása vétlenségét valószínűsítenie.
A felperesnek a mulasztása kapcsán adminisztratív hibára történő hivatkozását tartalmazó beadványa tartalmilag igazolási kérelemnek tekintendő, ezért helytállóan járt el az elsőfokú adóhatóság, amikor azt ennek megfelelően bírálta el és utasította el azt.
Minthogy az Itv. 23/A. § (8) bekezdésére alapozottan a nyilatkozat pótlására csak igazolási kérelemmel egyidejűleg kerülhet sor, ezért annak hiányában, illetve a kérelem elutasítása esetén önmagában a nyilatkozat benyújtására tekintettel illetékkedvezmény a felperes részére nem adható.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek az eljárás szabálytalanságára alapozottan előterjesztett kifogását a következők miatt figyelmen kívül hagyta:
A Pp. 270. § (1) bekezdése kimondja, ha a törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el. A Pp. 227. § (1) bekezdése értelmében, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben hozta, kötve van. A Kfv. VI. 39.041/2010/2. számú, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzés további jogorvoslattal kétségkívül nem támadható, azaz jogerős, azonban mindez nem teszi kizárttá azt, hogy a rendkívüli jogorvoslatot előterjesztő fél a Pp. 106-107. §-aiban foglaltaknak megfelelően mulasztását kimentendő, igazolási kérelmet terjesszen elő. A Legfelsőbb Bíróság az alperes 3. sorszámú beadványában foglaltakat értékelve, a Pp. 109. §-ában rögzítettek alkalmazásával hozta meg a Kfv. VI. 39.041/2010/4. számú végzését. Mindezek okán a felperesnek a Pp. 114. §-ára alapított kifogásában foglaltak nem foghattak helyt.
A Legfelsőbb Bíróság eltérően a megyei bíróság álláspontjától arra a következtetésre jutott, hogy a felperest illetékkedvezmény nem illeti meg, ezért a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, így azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdésére utalással elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.104/2010.)