adozona.hu
AVI 2014.2.17
AVI 2014.2.17
A jövedéki törvény raktározási, illetve tárolási kötelezettséget nem ír elő a kereskedő részére, de a zárjegy nélküli terméket be kell jelentenie. (2003. évi CXXVII. tv. 7. §, 16. §, 22. §, 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 18. számú Fővámhivatal járőrei 2007. december 21-én jövedéki ellenőrzést végeztek a felperes B., V. u. 1. szám alatt található székhelyén, illetve telephelyén.
A felperes a hatóság által kiadott jövedéki engedély birtokában sör, bor, pezsgő, köztes alkoholtermék, alkoholtermék tekintetében jövedéki engedélyes export, import, és közösségi kereskedelmi tevékenységet folytat, ezekre vonatkozó nyilvántartásait manuálisan vezeti. Az ellenőrzés során az eljárók átvizsgálták a raktárt, és lefogla...
AVI 2014.2.17 A jövedéki törvény raktározási, illetve tárolási kötelezettséget nem ír elő a kereskedő részére, de a zárjegy nélküli terméket be kell jelentenie. (2003. évi CXXVII. tv. 7. §, 16. §, 22. §, 26. §)
A 18. számú Fővámhivatal járőrei 2007. december 21-én jövedéki ellenőrzést végeztek a felperes B., V. u. 1. szám alatt található székhelyén, illetve telephelyén.A felperes a hatóság által kiadott jövedéki engedély birtokában sör, bor, pezsgő, köztes alkoholtermék, alkoholtermék tekintetében jövedéki engedélyes export, import, és közösségi kereskedelmi tevékenységet folytat, ezekre vonatkozó nyilvántartásait manuálisan vezeti. Az ellenőrzés során az eljárók átvizsgálták a raktárt, és lefoglaltak különféle márkájú és elnevezésű alkoholtermékeket, amelyek nem volt magyar zárjegy, és nem tartalmaztak magyar nyelvű termékismertetőt sem. Ezeket a termékeket a felperes a bejegyzett kereskedői engedélye birtokában szerezte be, betárolásukra tagállamból került sor 2007. november 5-től 2007. december 17-ig terjedő időszakban. E termékek fogadása szerepelt a felperes által manuálisan vezetett, és a Fővámhivatal által hitelesített szállítási nyilvántartásban, és egyidejűleg továbbításra került a jövedéki engedélyes készletre. Az ellenőrzéskor lefoglalt termékek közül a 7. tétel alatti Claude Chatelier Cognac VS 0,7 liter 40%-os 925 üvegből 912 az ellenőrzés napján került beszállításra, és a szállítási nyilvántartásba az ellenőrzést követően december 21-i dátummal, a jövedéki nyilvántartásba pedig 2007. december 22-i dátummal került beírásra.
A felperes a közigazgatási eljárás során előadta, hogy bejegyzett kereskedőként nincs külön raktára, a beszerzett termékek a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység folytatásához szükséges raktárhelyiségében elkülönítetten, külön raklapokon kerülnek elhelyezésre. Az ellenőrzéskor lefoglalt termékeken azért nem volt zárjegy, mivel nem győzte kapacitással a termékek zárjegyezését, arra hivatkozott, hogy a termékeket beérkezésüket követően a Fővámhivatalhoz bejelentette, és eleget tett bevallási és adófizetési kötelezettségének.
Az elsőfokú hatóság határozatában - jövedéki adó törvénysértés miatt - a lefoglalt alkoholtermékek után 60 504 150 Ft jövedéki bírságot szabott ki, elrendelte e termékek vámfelügyelet melletti elkobzását és megsemmisítését, a felperes által üzemeltetett jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység folytatására jogosító raktárhelyiség 12 nyitvatartási napra történő bezárását.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperesi jogelőd a 2008. április 4. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatva a jövedéki bírságot 50 000 000 Ft-ra leszállította, egyéb rendelkezéseit azonban változatlanul hatályban tartotta. Érdemi döntését a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 106. § (1) bekezdésére, 114. § (2) bekezdés c) pontjára, 117. § (1) bekezdés b) pontjára, 129. § (2) bekezdés f) pontjára, a zárjegy alkalmazásának és zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályairól szóló 36/1997. (XI. 26.) PM rendelet (a továbbiakban: PMr.) 8. § (3) bekezdésére alapította.
Határozatát azzal indokolta, hogy adózás alól elvont terméknek kell tekinteni azt a jövedéki terméket, ami zárjeggyel ellátandó, de zárjegy nélküli alkohol-termék. A lefoglalt termékek - beleértve az ellenőrzés megkezdését követően érkezett termékeket is - a felperes raktárhelyiségének jövedéki engedélyes részéből kerültek lefoglalásra. "A jövedéki engedélyes kereskedő csak zárjeggyel ellátott alkoholterméket szerezhet be, illetve tarthat készleten, így a jogsértő cselekményt a zárjegy nélküli alkoholtermékek jövedéki engedélyes kereskedő raktárában történő birtoklása pedig önmagában megalapozza".
Az adózás alól elvontnak minősülő jövedéki termékek birtoklása miatt az üzlet bezárás elrendelésére is jogszerűen került sor. Kivételes méltánylást érdemlő körülményként vette figyelembe, hogy a felperes magatartása nem irányult a jövedéki adó megfizetésének elkerülésére, mivel kellő körültekintéssel eljárva bejelentési kötelezettségének eleget tett, ezért a jövedéki bírság összegszerűségének megállapításánál alkalmazta a Jöt. 116/A. §-át.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját, összegszerűségét, megalapozatlanságra, eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott.
Az alperesi jogelőd a per során - 2010. január 4. napján hozott - határozatában módosította a korábbi határozatát akként, hogy a jövedéki bírságot 43 973 500 Ft-ra leszállította, a 12 nyitvatartási napra történő bezárásra vonatkozó intézkedést és a 912 üveg Claude Chatelier Cognac VS konyak alkoholtermék lefoglalására, elkobzására, megsemmisítésére vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, elrendelte e termékek visszaadását is. Az alperes e határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 135. § (1) bekezdésére, a 2010. január 1-jétől bekövetkezett jogszabályváltozásra és a felperes esetében megállapítható kellően körültekintő magatartásra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a 912 üveg alkohol-termék vonatkozásában "nem bizonyított a törvénysértés elkövetése".
A felperes a perben fenntartott keresetében kérte az alperesi jogelőd határozatának, továbbá az ezt megelőző határozatoknak a hatályon kívül helyezését, továbbra is fenntartotta a keresetében előadottakat, hangsúlyozva, hogy nincs különbség a neki visszaadni rendelt és a jelenleg is lefoglalás alatt álló termékek ténybeli és jogi megítélése tekintetében. Kifejtette, hogy a mindkét tevékenysége (a bejegyzett kereskedői és a jövedéki engedélyes) kapcsán rendelkezik, mégpedig ugyanazon telephelyre vonatkozó engedéllyel. Eddig is, és az ellenőrzéskor is jogkövető magatartást tanúsított, mint jövedéki alany kizárólag továbbértékesítés céljából szerezte be a jövedéki terméket, és vezette be a zárjegy nélküli terméket a jövedéki nyilvántartásába, ennek elmaradása esetén ugyanis lett olyan készlete lett volna, amely egyik nyilvántartásban sem szerepel, vagy amely kapcsán a készlet-változást nem lehetett volna nyomon követni. Hivatkozott a jogszabályi környezet hiányos voltára, továbbá arra, hogy ezt nem lehet a terhére értékelni, és arra is, hogy időközben - a korábbi szabályozás hiányossága miatt - jogszabály-módosításra került sor. Álláspontjának alátámasztására becsatolta az igazságügyi jövedéki szakértő véleményét, és tanúbizonyítás foganatosítását is kérte, amelynek az elsőfokú bíróság részben helyt adott.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a felperessel szemben a jogkövetkezmény azért került megállapításra a Jöt. 106. § (1) bekezdése értelmében, mert jövedéki engedélyes készletében, illetve jövedéki engedélyes nyilvántartásában olyan alkohol-termékek voltak, amelyek zárjeggyel nem voltak ellátva.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes a határozat hozatalhoz szükséges mértékben eleget tett a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, minden, az ügyben jogilag releváns tényt, körülményt feltárt, értékelt, és a helytállóan megállapított tényállást a megfelelő jogszabályokkal ütköztette. Az alperes bizonyította, hogy a felperes zárjegy nélküli alkoholterméket tartott a jövedéki engedélyes raktárában, és ez önmagában megalapozza a határozatába foglalt döntést. A Jöt. az objektív felelősség elvére épül, és nem ad lehetőséget szándékosságnak, gondatlanságnak, vétkességnek, jó, avagy rosszhiszeműségnek a vizsgálatára.
A felperes a perben sem bizonyította az alperes határozatának megalapozatlan, eljárási vagy anyagi jogszabálysértő voltát. A felperes alaptalanul hivatkozott a Jöt. 73. § (6) bekezdésére, mivel a jövedéki termékek fizikálisan is a jövedéki raktárban voltak, és nincs jelentősége annak, hogy esetleg a számviteli nyilvántartásba nem kerültek bevételezésre, mert a termékek készletezése megvalósult, és bár a zárjegy nélküli jövedéki termék értékesítését felperes nem végezte el, a jövedéki törvénysértés már a beszerzéssel, készletezéssel bekövetkezett. A felperesnek a becsatolt helyszínrajzból megállapíthatóan lehetősége lett volna a telephelyén belül a jövedéki engedélyes készletétől elkülönítve külön helyen tárolni bejegyzett kereskedőként adó-felfüggesztési eljárásban részére beérkező zárjegy nélküli jövedéki terméket. A felperes jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében pedig alkoholtermékeket kizárólag zárjegyesen szerezhet be, készletezhet, illetve értékesíthet. Mivel a felperes a bejegyzett kereskedői engedélye alapján a tagállamból beszerzett termékeket a szállítási nyilvántartásából átvezette a jövedéki nyilvántartásába a zárjegy nélküli termékek a jövedéki engedélyes készletének részét képezték. A lefoglalt alkohol-termék ezért adózás alól elvont terméknek minősül, és a Jöt. 114. § (2) bekezdés c) pontja szerinti szankciók alkalmazására megalapozottan és jogszerűen került sor. A felperes által becsatolt magánszakvélemény sem alkalmas a felperesi álláspont alátámasztására. Az a tény, hogy az alperes módosított határozatában csökkentette a jövedéki bírság mértékét, nem mentesíti a felperest a fennmaradó alkohol-termék tekintetében terhére megállapítható jövedéki törvénysértés miatti jogkövetkezmények alól.
Az alperes méltányosan járt el a felperessel szemben, és a 2010. január 1-jétől hatályos jogszabály-változások jelen ügyben nem alkalmazhatók.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.
Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 135. § (1) bekezdésében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 103. § (1) bekezdésében, a Jöt. 7. § 16., 22., 26. pontjában, 103. § (2) bekezdés 1. c) pontjában, 106. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Vitatta a tényállást, a jogerős ítéletben kifejtett indokolást, téves ténybeli és jogkövetkeztetésekre, téves jogértelmezésre hivatkozott. Jogi álláspontja a következő volt: az alperes nem volt jogosult korábbi határozatának módosítására. Bejegyzett kereskedőként jogszerűen fogadott tagállamból zárjegy nélküli jövedéki terméket, mert az adófelfüggesztés alatt álló termék szükségszerűen zárjegy nélküli. Jogszerűen tette ezt ugyanazon a telepen, amely a jövedéki engedélyes kereskedői tevékenységének helyszínéül is szolgált, mivel a zárjegy nélküli termékek elkülönítése, ahogyan azt a perben is igazolta, mindvégig megvalósult, és jogszabály a zárjegy felhelyezésére nem szab határidőt. Nem volt adóelkerülési szándéka, ezt az alperes is elismerte, és a körülményekre figyelemmel az ellenőrzéskor és határozat hozatalkor hatályos jogi szabályozás hiányosságai nem róhatók a terhére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Azzal érvelt, hogy az ügy érdemi szempontjából irrelevánsak a felperes felülvizsgálati kérelmében előadott, a bejegyzett kereskedői engedélyre, illetve tevékenységre vonatkozó előadások.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét és az alperesi jogelőd határozatainak felperes terhére jövedéki törvénysértést megállapító, fizetési kötelezettséget, elkobzást, megsemmisítést előíró részét - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A Jöt. 48. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Art. 135. § (1) bekezdése, továbbá a Ket. 114. § (1) bekezdése értelmében - a felperes érvelésével ellentétben - az alperes jogosult volt a bíróság által még el nem bírált, korábbi határozatának felperes javára történő módosítására.
Az alperes eljárása során hozott módosító határozata az Art. 143. § (1) bekezdése értelmében ugyanazon ügyben hozott érdemi másodfokú jogerős határozatnak minősül, amely tekintetében a felperesnek a per során lehetősége volt keresetváltoztatásra, módosítására, kiegészítésre, ennélfogva - érvelésével ellentétben - jogorvoslathoz való joga nem sérült.
A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § alapján - a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratokból a következőket állapította meg:
Az alperes érdemi döntését a Jöt. 106. § (1) bekezdésére, 114. § (2) bekezdés c) pontjára, és PMr. 8. § (3) bekezdésére alapította. E szabályok a jövedéki engedélyes kereskedőre vonatkoznak, és az alperes határozatát azzal indokolta, hogy a határozat szerinti termékek a felperes raktárhelyiségének jövedéki engedélyes részéből kerültek lefoglalásra zárjegy nélkül. Az alperes nem azért alkalmazott a felperessel szemben jövedéki bírságot, mert a jövedéki nyilvántartásába olyan termékeket vezetett be, amelyeket nem kellett, hanem az adózatlan termékek birtoklása miatt sújtotta szankcióval a felperest, mégpedig oly módon, hogy figyelmen kívül hagyta az általa sem vitatott alábbi tényeket, körülményeket:
A jövedéki hatóság engedélyezte a felperes részére a B., V. út 1. szám alatt található telephelyen a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység és a bejegyzett kereskedői tevékenység egyidejű végzését.
Az alperes nem élt ellenbizonyítással azon felperesi előadással, helyszínrajzzal és a szolgáltatott egyéb adatokkal szemben, mely szerint a felperes ezen a telephelyen elkülönítve, külön raklapokon tárolta a zárjegyes, illetve zárjegy nélküli termékeket.
A felperes, mint bejegyzett kereskedő jogosult volt az Európai Közösség tagállamaiból a közösségi adó-felfüggesztési eljárásban szállított jövedéki termékek rendszeres fogadására. Szabad forgalomba bocsátásnak a jövedéki termék bejegyzett kereskedő általi fogadása minősül, ami a bejegyzett kereskedő részére más tagállamból közösségi adó-felfüggesztési eljárásban belföldre szállított jövedéki termék átvételét jelenti, a terméket kísérő okmányon feltüntetett rendeltetési helyen. Raktározási illetve tárolási tevékenységet a Jöt. 7. § 16., 22., 26. pontja a bejegyzett kereskedő részére nem ír elő, de a zárjegy nélküli terméket a PMr. 8. § (5) bekezdése értelmében be kell jelentenie, aminek a felperes eleget tett.
A felperes ezért az előzőekben részletezettekre figyelemmel mint bejegyzett kereskedő, jogszerűen fogadott tagállamból zárjegy nélküli jövedéki terméket, mivel az adó-felfüggesztés alatt álló termék szükségszerűen zárjegy nélküli, és ezeket elkülönítetten tárolta a bejegyzett kereskedői telephelyén, amely egyben jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységének helyszínéül is szolgált, mégpedig vámhatósági engedély alapján. Nem helytálló tehát az a határozati és ítéleti megállapítás mely szerint a zárjegy nélküli termékek lefoglalására a felperes jövedéki raktárában került volna sor.
Az alperes a közigazgatási és a peres eljárás során nem vitatta azt a felperesi előadást sem, mely szerint a felperes minden esetben - így a keresettel támadott határozattal érintett termékek esetén is - mint bejegyzett kereskedő a beszerzett, felhasznált és készleten lévő zárjegyek tekintetében eleget tett az elszámolási kötelezettségének, az adó-felfüggesztési eljárásban szállított jövedéki termékek kísérő okmányait a vámhatóság részére benyújtotta, amit az ellenjegyzett, és a beérkezett jövedéki termékek tekintetében az adóbevallási és adó-befizetési kötelezettségének is maradéktalanul teljesítette, adóelkerülési szándék, célzat, erre utaló magatartás részéről fel sem merült, továbbá ez - az előzőekben részletezettekre figyelemmel - egyébként is kizárt volt. A PMr. továbbá lehetőséget ad arra, hogy a zárjegy köteles jövedéki termék zárjeggyel történő ellátására belföldön kerüljön sor, és arra is, hogy ezek a bejegyzett kereskedői engedélyben szereplő fogadóhelyen kerüljenek felhelyezésre, és a jogszabály a zárjegy elhelyezés tekintetében határidőt nem állít fel, és a perbeli esetben a zárjegy elhelyezés időbeli csúszásának oka nem az adóelkerülés volt. A felperes a jövedéki nyilvántartásba - az egyébként elkülönítetten tárolt termékeket - azért vette fel, hogy ne legyen a mindkét tevékenységének telephelyéül szolgáló raktárban olyan készlet, ami nem jelenik meg a nyilvántartásában. Ezt a felperes alappal tette, mert a nála korábban tartott hatósági ellenőrzések kifejezetten rendben lévőnek találták a bejegyzett kereskedői szállítási nyilvántartásból a jövedéki engedélyes kereskedői nyilvántartásba ezen okból történő átvezetéseket. Ismételten utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az alperes maga sem formai okból, tehát nem a jövedéki nyilvántartásba való átvezetés miatt hozta meg határozatát, hanem a zárjegy nélküli termékek jövedéki engedélyes raktárban történő tárolása, birtoklása miatt, amely azonban az előzőekben ismertetett tényállásra tekintettel nem valósult meg.
A rendelkezésre álló adatokból tehát az a ténybeli és jogkövetkeztetés vonható le, hogy a felperes - adóelkerülési szándék nélkül - a zárjegy nélküli alkoholtermékeket nem jövedéki engedélyesként, hanem bejegyzett kereskedőként szerezte be, és ezeket nem a jövedéki engedélyes raktárában, hanem a bejegyzett kereskedői telephelyén, fogadóhelyén fogadta, és e telephelyén bizonyítottan elkülönítetten tárolta (birtokolta) ezért jövedéki adótörvénysértést nem követett el, esetében az alperesi határozatban megjelölt törvényhelyek az irányadó tényállásra figyelemmel nem alkalmazhatók, mivel a felperes, mint jövedéki engedélyes kereskedő nem birtokolt zárjegy nélküli jövedéki termékeket. A közösségi adó-felfüggesztés keretében szállított jövedéki termék csak abban az esetben képezhette volna jövedéki eljárás tárgyát és minősülne adózás alól elvont terméknek, ha esetében megvalósultak volna a Jöt. 114. § (2) bekezdés b) pontja szerinti törvényi feltételek, ezek azonban a perbeli esetben az alperes által sem vitatottan nem következtek be.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes módosító határozatait az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte [Pp. 275. § (4) bekezdése, Pp. 339. § (1) bekezdése].
(Legf. Bír. Kfv. V. 39.068/2010.)