adozona.hu
BH+ 2014.2.94
BH+ 2014.2.94
A számlakibocsátó helyett más személy a törvényi előírásoknak megfelelő meghatalmazás alapján járhat el [2007. évi CXXVII. tv. 120. §, 127. §, 160. §, 2000. évi C. tv. 165-166. §, 1952. évi III. tv. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A B. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2008. I. negyedévében benyújtott általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásaiban levonásba helyezte a K. Gazdálkodó és Kereskedelmi Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: Kft.) 14 számlájában feltüntetett áfát. A B. Market Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2009. szeptember 30-án beolvadt a Cs. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-be (a továbbiakban: felperes).
Az adóhatóság a felperesnél 2008. I. negyedévére áfa adónemben ellenőrzést végzett. A revízió ...
BH+ 2014.2.94 A számlakibocsátó helyett más személy a törvényi előírásoknak megfelelő meghatalmazás alapján járhat el [2007. évi CXXVII. tv. 120. §, 127. §, 160. §, 2000. évi C. tv. 165-166. §, 1952. évi III. tv. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.]
A B. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2008. I. negyedévében benyújtott általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásaiban levonásba helyezte a K. Gazdálkodó és Kereskedelmi Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: Kft.) 14 számlájában feltüntetett áfát. A B. Market Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2009. szeptember 30-án beolvadt a Cs. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-be (a továbbiakban: felperes).Az adóhatóság a felperesnél 2008. I. negyedévére áfa adónemben ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 4 788 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amelyből 4 541 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 247 000 befizetendő adókülönbözetnek minősített és 2 394 000 Ft adóbírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2010. augusztus 9. napján kelt határozatában az adóbírságot 1 216 000 Ft-ra leszállította, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére alapította. Határozatának indokolása szerint a Kft. nevében - az erre felhatalmazással nem rendelkező F. Ignác által - kibocsátott, felperes által befogadott számlák tartalmilag hiteltelenek, a bizonylatokon szereplő gazdasági események a felek között a valóságban nem mentek végbe. A számlakibocsátó ténylegesen nem végzett gazdasági tevékenységet, az elsőfokú hatóság kétséget kizáróan bizonyította a számlák hiteltelenségét.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte, eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes eleget tett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdései szerinti tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, érdemi döntését eljárási jogszabálysértés nélkül megalapozottan, a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően hozta meg. Az alperes részletes vizsgálat alá vette az ún. "értékesítési láncot", és a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a termékértékesítés objektív feltételi nem valósultak meg. A számlakibocsátó nem is rendelkezett azokkal a termékekkel, amelyeket a felperes felé kiszámlázott. A felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján eljárva a hitelt érdemlő bizonyítékokkal nem tudta megdönteni az alperesi határozatba foglalt tényállást. Az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése, 160. § (1) bekezdése, 162. §-a értelmében a számlakibocsátásra kötelezett helyett megbízás alapján eljáró meghatalmazott csak akkor bocsáthat ki számlát, ha a kötelezettség teljesítésének feltételeiről a kötelezett és a meghatalmazott előzetesen, írásban megállapodott. A Kft. és F. Ignác között ilyen megállapodás nem jött létre, ezért alaptalan a tényállás megállapítását, a bizonyítékok értékelését, és az áfa levonási jog gyakorlásának elutasítását kifogásoló keresetet.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, az adóhatósági határozatok megváltoztatását, a terhére előírt áfa adókülönbözet, adóbírság törlését, vagy az első fokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 5. § (1) bekezdésében, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 118. § (1) bekezdésében, 219. § (1) bekezdésében, a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, a 7003/2002. (Pk. 21) PM irányelvben, az Art. 86. §-ában foglaltaknak, a C-354/03., C-355/03 és C-484/03 számú ítéletben kifejtett jogértelmezésnek. Sérelmezte bizonyítási indítványának elutasítását is, és arra hivatkozott, hogy rendben találta az értékesítés alapjául szolgáló bizonylatokat, nem volt lehetősége a Kft. nevében eljáró személy meghatalmazásának ellenőrzésére, a beszerzett áru pedig továbbértékesítésre került, ezért nem cáfolható álláspontja, mely szerint az alperes által kifogásolt számlákban szereplő termékek ténylegesen beszerzésre kerültek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet (Pp. 275. §, BH 2002/29.).
Ítéleti tényállás alapján jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség.
A Kúria - a felperes érvelésével ellentétben - a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, az ebben megállapított tényállás, a ténybeli és jogkövetkeztetések törvényesek. Iratszerűen rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a Kft. nem végzett valós gazdasági tevékenységet, és azt is, hogy a nevében eljáró személy a Kft.-vel való kapcsolatát, az áruk értékesítésére, számlák kibocsátására vonatkozó, jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő megbízását nem támasztotta alá, ilyenre a közigazgatási eljárás során nem is hivatkozott, a perben tett tanúvallomása, becsatolt okirata sem támasztja alá a gazdasági események számlák szerinti módon történő megvalósulását, a felperes és a Kft. közötti értékesítés tényleges megtörténtét.
A felperes kérelmeiben olyan anyagi jogszabályok megsértésére hivatkozott, amelyek adóügyi perekben nem relevánsak. A perbeli jogvita adóügyi jogviszonyból ered, amelynek eldöntésére nem a Ktv. és nem a Ptk., hanem az Áfa tv. 120. § a) pontja, 127. § (1) bekezdés a) pontja, az Sztv. 165-166. § az irányadó, és az adólevonási jog csak a törvényi feltételek megléte esetén gyakorolható. Hangsúlyozza a Kúria is, hogy az Áfa tv. 160. § (1)-(4) bekezdései tartalmazzák a számlakibocsátással kapcsolatos meghatalmazás törvényi feltételeit, amelyek a perbeli nem teljesültek, tehát a vitatott számlák objektíve nem minősülnek hitelt érdemlő, adólevonási jog gyakorlására alkalmas bizonylatoknak. Tévesen hivatkozik a felperes arra, hogy az alperes csak a beszerzéseit vizsgálta meg, mivel a revízió kiterjedt az értékesítéseire is, mely utóbbi tekintetében az adóhatóság a felperes terhére nem tett megállapítást. Az alperes továbbá nem vitatta, hogy a felperes szerzett be árut, hanem azt állapította meg - megalapozottan és jogszerűen - hogy ezt a felperes nem a számlák szerinti módon, nem a számlák szerinti gazdasági társaságtól, hanem ismeretlen személytől vásárolta. Teljességgel alaptalan a felperes kellően körültekintő magatartásra, ésszerűen elvárható intézkedések megtételére, a közösségi jog illetve jogértelmezés megsértése való hivatkozása, hiszen a határozatokban jogszerűen megállapított tényállásból (elérhetetlen, valós gazdasági tevékenységet egyáltalán nem végző gazdasági társaság illetve, nem jogosult személy által kibocsátott fiktív számlák) éppen az ellenkezője következik. Kiemeli e körben a Kúria még azt is, hogy F. Ignác se ügyvezetője, se tagja, se alkalmazottja nem volt a Kft.-nek, nem rendelkezett az Áfa tv. előírásai szerinti meghatalmazással sem, és a felperes a perben nem ajánlott fel egyetlen egy olyan bizonyítékot sem, amely alkalmas lett volna az alperesi határozatba foglalt tényállástól eltérő tényállás megállapítására. Az alperes - a felperesi előadással szemben - nem hárította át a felperesre a bizonyítási terhet, eljárása - ahogyan azt az első fokú bíróság megállapította - megfelelt az Art. 86. §-ában, 97. §-ában foglaltaknak. A felperes a peres eljárás során nem bizonyította a keresettel támadott határozatok jogszabálysértő voltát, a bizonyítékok felülmérlegelésére irányuló felülvizsgálati kérelme sem alapos.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. V. 35.342/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Kálmándy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kálmándy László ügyvéd) által képviselt Cs. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. "f.a". felperesnek a dr. Váltó Veronika jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 13.K.34.989/2010/26. számú ítélete ellen a felperes által 28. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 13.K.34.989/2010/26. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40 000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 287 300 (kettőszáznyolcvanhétezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A B. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2008. I. negyedévében benyújtott általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásaiban levonásba helyezte a K. Gazdálkodó és Kereskedelmi Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: Kft.) 14 számlájában feltüntetett áfát. A B. Market Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2009. szeptember 30-án beolvadt a Cs. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-be (a továbbiakban: felperes).
Az adóhatóság a felperesnél 2008. I. negyedévére áfa adónemben ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 4 788 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amelyből 4 541 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 247 000 befizetendő adókülönbözetnek minősített és 2 394 000 Ft adóbírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2010. augusztus 9. napján kelt 2239918459 számú határozatában az adóbírságot 1 216 000 Ft-ra leszállította, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére alapította. Határozatának indokolása szerint a Kft. nevében - az erre felhatalmazással nem rendelkező F. Ignác által - kibocsátott, felperes által befogadott számlák tartalmilag hiteltelenek, a bizonylatokon szereplő gazdasági események a felek között a valóságban nem mentek végbe. A számlakibocsátó ténylegesen nem végzett gazdasági tevékenységet, az elsőfokú hatóság kétséget kizáróan bizonyította a számlák hiteltelenségét.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte, eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes eleget tett az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdései szerinti tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, érdemi döntését eljárási jogszabálysértés nélkül megalapozottan, a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően hozta meg. Az alperes részletes vizsgálat alá vette az ún. "értékesítési láncot", és a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a termékértékesítés objektív feltételi nem valósultak meg. A számlakibocsátó nem is rendelkezett azokkal a termékekkel, amelyeket a felperes felé kiszámlázott. A felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján eljárva a hitelt érdemlő bizonyítékokkal nem tudta megdönteni az alperesi határozatba foglalt tényállást. Az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése, 160. § (1) bekezdése, 162. §-a értelmében a számlakibocsátásra kötelezett helyett megbízás alapján eljáró meghatalmazott csak akkor bocsáthat ki számlát, ha a kötelezettség teljesítésének feltételeiről a kötelezett és a meghatalmazott előzetesen, írásban megállapodott. A Kft. és F. Ignác között ilyen megállapodás nem jött létre, ezért alaptalan a tényállás megállapítását, a bizonyítékok értékelését, és az áfa levonási jog gyakorlásának elutasítását kifogásoló keresetet.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, az adóhatósági határozatok megváltoztatását, a terhére előírt áfa adókülönbözet, adóbírság törlését, vagy az első fokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 5. § (1) bekezdésében, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 118. § (1) bekezdésében, 219. § (1) bekezdésében, a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, a 7003/2002.(Pk.21) PM irányelvben, az Art. 86. §-ában foglaltaknak, a C-354/03., C-355/03 és C-484/03 számú ítéletben kifejtett jogértelmezésnek. Sérelmezte bizonyítási indítványának elutasítását is, és arra hivatkozott, hogy rendben találta az értékesítés alapjául szolgáló bizonylatokat, nem volt lehetősége a Kft. nevében eljáró személy meghatalmazásának ellenőrzésére, a beszerzett áru pedig továbbértékesítésre került, ezért nem cáfolható álláspontja, mely szerint az alperes által kifogásolt számlákban szereplő termékek ténylegesen beszerzésre kerültek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet (Pp. 275. §, BH 2002/29.).
Ítéleti tényállás alapján jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség.
A Kúria - a felperes érvelésével ellentétben - a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, az ebben megállapított tényállás, a ténybeli és jogkövetkeztetések törvényesek. Iratszerűen rögzítette az első fokú bíróság, hogy a Kft. nem végzett valós gazdasági tevékenységet, és azt is, hogy a nevében eljáró személy a Kft.-vel való kapcsolatát, az áruk értékesítésére, számlák kibocsátására vonatkozó, jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő megbízását nem támasztotta alá, ilyenre a közigazgatási eljárás során nem is hivatkozott, a perben tett tanúvallomása, becsatolt okirata sem támasztja alá a gazdasági események számlák szerinti módon történő megvalósulását, a felperes és a Kft. közötti értékesítés tényleges megtörténtét.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdésében és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglaltakon alapul.
Budapest, 2013. július 4.
Dr. Lomnici Zoltán sk.a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.342/2012.)