adozona.hu
BH+ 2014.2.93
BH+ 2014.2.93
Az építményadó kivetéses adó, önellenőrzéssel nem módosítható, de az adózó kérheti a kivetett adó utólagos módosítását [2003. évi XCII. tv. 125. § (1) bek., 25-26., 13., 49., 125. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2009. február 25-én építményadó bevallást nyújtott be a tulajdonában lévő 28885/0/A/25 helyrajzi számú ingatlan után.
A Budapest Főváros Önkormányzatának Polgármesteri Hivatal Hatósági Főosztály Adóügyi Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2009. április 1. napján kelt határozatával az adóbevallás adatainak megfelelően felperes terhére az építményadót kivetette.
A felperes 2009. április 29-én kérelmet nyújtott be az elsőfokú hatósághoz adómentességének megállapítása és kö...
BH+ 2014.2.93 Az építményadó kivetéses adó, önellenőrzéssel nem módosítható, de az adózó kérheti a kivetett adó utólagos módosítását [2003. évi XCII. tv. 125. § (1) bek., 25-26., 13., 49., 125. §]
A felperes 2009. február 25-én építményadó bevallást nyújtott be a tulajdonában lévő 28885/0/A/25 helyrajzi számú ingatlan után.A Budapest Főváros Önkormányzatának Polgármesteri Hivatal Hatósági Főosztály Adóügyi Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2009. április 1. napján kelt határozatával az adóbevallás adatainak megfelelően felperes terhére az építményadót kivetette.
A felperes 2009. április 29-én kérelmet nyújtott be az elsőfokú hatósághoz adómentességének megállapítása és következményeként a határozat saját hatáskörben történő visszavonása vagy módosítása érdekében arra hivatkozással, hogy közszolgáltató.
Az elsőfokú hatóság 2009. május 20-án kelt határozatával a felperes terhére előírt építményadó törlését - adómentessége okán - elrendelte.
A felperesnél 2005.-2010. évekre, építményadó adónemben (a 28885/0/A/25 hrsz.-ú ingatlanára vonatkozóan) az elsőfokú adóhatóság a 2010. május 17. napján kelt megbízólevéllel elrendelt bevallások utólagos ellenőrzését végezte, és eredményeként a 2010. augusztus 9. napján kelt határozatával a felperest összesen 9 185 754 Ft adókülönbözet megfizetésére kötelezte. Döntését az építményadóról szóló 35/1995. (XII. 15.) Önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Önk.r.) 2. § (1) bekezdése, 3. §-a, 6-7. §-ai, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 37. § (1) bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint a közszolgáltatók adómentességével kapcsolatban állásfoglalást kért a Pénzügyminisztériumtól, amelyre figyelemmel megállapította, hogy a felperest mentesség nem illeti meg, az építményadó megfizetésére köteles.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. december 21. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. § (2) bekezdése, az Art. alkalmazott jogszabályhelyei alapján jogszerű döntést hozott.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az alperes eljárása sérti az Art. 135. § (1) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 128. § (1) bekezdés a) pontját, ugyanis az építményadó törléséről rendelkező határozat fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett, ezért annak módosítása - mivel a mentesítés mellőzése tartalmában a törlésről rendelkező határozat módosításának minősül - jogszerűen nem lehetséges. Hivatkozott jóhiszemű magatartására és arra, hogy részéről nem került olyan nyilatkozat kibocsátásra, amelynek értelmében közszolgáltató szervezetnek minősülne. Előkészítő iratban hangsúlyozta, hogy a 2009. április 29-i nyilatkozata nem adómentesség megállapítására irányuló kérelem, hanem az építményadót előíró határozattal szembeni jogorvoslati kérelem. A per első tárgyalásán a keresetét változatlan tartalommal fenntartotta, kifejtve, hogy az építményadó kivetését követően benyújtott jogorvoslati kérelme alapján a hatóság módosította határozatát, törölte az építményadót, amelyből következően az ellenőrzés során meghozott elsőfokú határozat a súlyosítás tilalmába ütközik, mivel egy éven túl az adóhatóság terhesebb megállapítást nem tehet.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megváltoztatta, és a felperes terhére megállapított építményadó fizetési kötelezettséget törölte. Indokolása szerint az adóbevallás alapján meghozott határozatot követően benyújtott felperesi beadvány tartalma alapján jogorvoslati kérelem, mivel abban felperes a közszolgáltató szervezeti minőséget alátámasztó igazolásra tekintettel a határozat visszavonását, illetve módosítását kérte. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az építményadó törléséről rendelkező módosító határozat jogerejétől számított egy év elteltével az elsőfokú adóhatóság az Art. 135. § (1) bekezdése alapján határozatát a felperes terhére nem módosíthatta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel meghozott döntése jogsértő, az ítélet sérti az Art. 13. § (1) bekezdését, 49. § (1) bekezdését, 125. § (2) és (4)-(5) bekezdéseit. A felperes által 2009. április 29-én benyújtott kérelem a bevallásának a módosítása, mivel az építményadó kivetéses adó. E módosítás alapján törölte az adózó adókötelezettségét, amelyet követően került sor az adóellenőrzési eljárásra, így az elsőfokú bíróság az adókivetéses eljárást nem is vizsgálhatta felül.
A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság döntött a kereseti kérelemről, meghozott ítélete ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő. A jogerős ítélet Kúria általi felülvizsgálatának kereteit a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem határozta meg.
A helyi adók rendszere a települési önkormányzat számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására. A települési önkormányzat képviselőtestülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. A főváros esetében az építményadót a kerületi önkormányzat jogosult bevezetni [Htv. 1. § (1)-(2) bekezdések].
Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén kiterjed az ingatlantulajdonra. Az önkormányzat rendeletével vagyoni típusú adók bevezetésére jogosult [Htv. 4. § a) pont, 5. § a) pont]. Az építményadó a Htv. II. fejezet 1. pontja értelmében vagyoni típusú adó. Az önkormányzat adó-megállapítási joga (többek között) arra terjed ki, hogy a Htv. és az Art. keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.
Az adót, a költségvetési támogatást megállapítja az adózó: önadózással, a kifizető és a munkáltató: adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett: adóbeszedéssel, az adóhatóság: bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, illetőleg utólagos adómegállapítás keretében [Art. 25. § (1) bekezdés].
Az adót - ha törvény előírja - az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni (önadózás). A jogi személy és egyéb szervezet az adót - az építményadó, a telekadó, a gépjárműadó, a vagyonszerzési illeték és a kiszabással megállapított eljárási illeték kivételével - önadózással állapítja meg [Art. 26. § (1)-(2) bekezdés]. Az építményadót tehát a jogi személy-adózó bevallása alapján az adóhatóság állapítja meg kivetéssel, mivel azt az Art. az önadózás rendszeréből kivette.
Az Art. hatósági eljárást szabályozó VII. fejezete tartalmazza a hatósági adó-megállapítás szabályait bejelentés, bevallás alapján, előírva, hogy az adóhatóság állapítja meg - a vállalkozók kommunális adója, a helyi iparűzési adó és az adóbeszedéssel megállapított idegenforgalmi adó kivételével - a helyi adókat (kivetéses adózás); az adókivetés az adózó bevallása, bejelentése, illetőleg adatszolgáltatás alapján történik; az adóhatóság a fizetendő adóról, az adófizetés módjáról és idejéről, továbbá - ha törvény előírja - az adóalapról, az adómentességről vagy adókedvezményről a bevallás (bejelentés) adatai alapján határoz [Art. 125. § (2), (4)-(5) bekezdés].
Az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha az Art. másként nem rendelkezik. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja [Art. 13. § (1) bekezdés, 49. § (1) bekezdés]. Önellenőrzésre tehát önadózás esetén jogosult az adózó (ha az Art. másként nem rendelkezik).
Az építményadó nem tartozik az önadózás rendszerébe, ezért önellenőrzéssel nem helyesbíthető, de nincsen hátrányosabb helyzetben az építményadó nem önadózó adóalanya a más adónemben önadózó adóalanynál, mert az Art. nem tesz különbséget az önadózó és az adókivetés útján adóztatott adózók között, a bevallás során elkövetett tévedéseiket ugyanis az adómegállapítás módjától függetlenül helyesbíthetik. Az Art.-nek az önellenőrzési jogot rögzítő 13. § (1) bekezdése kifejezetten akként rendelkezik, hogy a jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó (így az építményadó) utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával.
E rendelkezések alapján a felperes 2009. április 29. napján benyújtott beadványát, amelyben közszolgálati minőségét jelentette be és kérte az építményadó előírását tartalmazó határozat módosítását, az adóhatóságnak (a bevallás elfogadásával) kivetett építményadó utólagos módosításának kellett minősítenie, ahogyan jogszerűen akként is értékelte. A kivetéses adózás esetén az adóhatóság határozatban veti ki az adót (Art. 123. §), ennek megfelelően az elsőfokú hatóság - elbírálva felperesnek a mentességére alapított, utólagos módosítási kérelmét - határozati formában rendelkezett az építményadó törléséről. Az elsőfokú hatóság nem minősítette a határozatát jogsértőnek, ezért nem a jogsértő határozata módosításáról rendelkezett az Art. 135. §-a alapján, hanem a felperesi kérelem miatt jogszerű eljárás, az építményadózásra vonatkozó Art. szabályok alkalmazásával újabb határozatot hozott, mentesítve felperest az építményadó fizetési kötelezettsége alól. Az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja téves.
A felperes részletesen és jogszabályhellyel alátámasztottan terjesztette elő a bevallása elfogadásával kivetett építményadója utólagos módosítása iránti kérelmét a 2009. április 29-ei beadványában, de az adóhatóság eljárásának jogszabályhelyét az Art. 135. § (1) bekezdésében tévesen jelölte meg. Az elsőfokú hatóság azonban nem a felperes által nem helytállóan megjelölt jogszabályhely alapján járt el, hanem jogszerűen az építményadó kivetéses szabályai alapján.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. V. 35.062/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Hingrich Tamás ügyvéd által képviselt B. Zrt. felperesnek a dr. Almási Győző jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala alperes ellen építményadó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 28.K.31.671/2011/5. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Bíróság 28.K.31.671/2011/5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 30 000 (azaz harmincezer) forint elsőfokú és 15 000 (azaz tizenötezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 55 100 (azaz ötvenötezerszáz) forint kereseti és 91 900 (azaz kilencvenegyezerkilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperes 2009. február 25-én építményadó bevallást nyújtott be a tulajdonában lévő 28885/0/A/25 helyrajzi számú ingatlan után.
A Budapest Főváros Önkormányzatának Polgármesteri Hivatal Hatósági Főosztály Adóügyi Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2009. április 1. napján kelt határozatával az adóbevallás adatainak megfelelően felperes terhére az építményadót kivetette.
A felperes 2009. április 29-én kérelmet nyújtott be az elsőfokú hatósághoz adómentességének megállapítása és következményeként a határozat saját hatáskörben történő visszavonása vagy módosítása érdekében arra hivatkozással, hogy közszolgáltató.
Az elsőfokú hatóság 2009. május 20-án kelt határozatával a felperes terhére előírt építményadó törlését - adómentessége okán - elrendelte.
A felperesnél 2005.-2010. évekre, építményadó adónemben (a 28885/0/A/25 hrsz-ú ingatlanára vonatkozóan) az elsőfokú adóhatóság a 2010. május 17. napján kelt megbízólevéllel elrendelt bevallások utólagos ellenőrzését végezte, és eredményeként a 2010. augusztus 9. napján kelt határozatával a felperest összesen 9 185 754 Ft adókülönbözet megfizetésére kötelezte. Döntését az építményadóról szóló 35/1995.(XII. 15.)Önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Önk.r.) 2. § (1) bekezdése, 3. §-a, 6-7. §-ai, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 37. § (1) bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint a közszolgáltatók adómentességével kapcsolatban állásfoglalást kért a Pénzügyminisztériumtól, amelyre figyelemmel megállapította, hogy a felperest mentesség nem illeti meg, az építményadó megfizetésére köteles.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. december 21. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. § (2) bekezdése, az Art. alkalmazott jogszabályhelyei alapján jogszerű döntést hozott.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az alperes eljárása sérti az Art. 135.§ (1) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 128. § (1) bekezdés a) pontját, ugyanis az építményadó törléséről rendelkező határozat fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett, ezért annak módosítása - mivel a mentesítés mellőzése tartalmában a törlésről rendelkező határozat módosításának minősül - jogszerűen nem lehetséges. Hivatkozott jóhiszemű magatartására és arra, hogy részéről nem került olyan nyilatkozat kibocsátásra, amelynek értelmében közszolgáltató szervezetnek minősülne. Előkészítő iratban hangsúlyozta, hogy a 2009. április 29-i nyilatkozata nem adómentesség megállapítására irányuló kérelem, hanem az építményadót előíró határozattal szembeni jogorvoslati kérelem. A per első tárgyalásán a keresetét változatlan tartalommal fenntartotta, kifejtve, hogy az építményadó kivetését követően benyújtott jogorvoslati kérelme alapján a hatóság módosította határozatát, törölte az építményadót, amelyből következően az ellenőrzés során meghozott elsőfokú határozat a súlyosítás tilalmába ütközik, mivel egy éven túl az adóhatóság terhesebb megállapítást nem tehet.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megváltoztatta, és a felperes terhére megállapított építményadó fizetési kötelezettséget törölte. Indokolása szerint az adóbevallás alapján meghozott határozatot követően benyújtott felperesi beadvány tartalma alapján jogorvoslati kérelem, mivel abban felperes a közszolgáltató szervezeti minőséget alátámasztó igazolásra tekintettel a határozat visszavonását, illetve módosítását kérte. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az építményadó törléséről rendelkező módosító határozat jogerejétől számított egy év elteltével az elsőfokú adóhatóság az Art. 135. § (1) bekezdése alapján határozatát a felperes terhére nem módosíthatta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel meghozott döntése jogsértő, az ítélet sérti az Art. 13. § (1) bekezdését, 49. § (1) bekezdését, 125. § (2) és (4)-(5) bekezdéseit. A felperes által 2009. április 29-én benyújtott kérelem a bevallásának a módosítása, mivel az építményadó kivetéses adó. E módosítás alapján törölte az adózó adókötelezettségét, amelyet követően került sor az adóellenőrzési eljárásra, így az elsőfokú bíróság az adókivetéses eljárást nem is vizsgálhatta felül.
A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság döntött a kereseti kérelemről, meghozott ítélete ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő. A jogerős ítélet Kúria általi felülvizsgálatának kereteit a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem határozta meg.
A helyi adók rendszere a települési önkormányzat számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására. A települési önkormányzat képviselőtestülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. A főváros esetében az építményadót a kerületi önkormányzat jogosult bevezetni (Htv. 1. § (1)-(2) bekezdések).
Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén kiterjed az ingatlantulajdonra. Az önkormányzat rendeletével vagyoni típusú adók bevezetésére jogosult (Htv. 4. § a) pont, 5. § a) pont). Az építményadó a Htv. II. fejezet 1. pontja értelmében vagyoni típusú adó. Az önkormányzat adó-megállapítási joga (többek között) arra terjed ki, hogy a Htv. és az Art. keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza.
Az adót, a költségvetési támogatást megállapítja az adózó: önadózással, a kifizető és a munkáltató: adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett: adóbeszedéssel, az adóhatóság: bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, illetőleg utólagos adómegállapítás keretében (Art. 25. § (1) bekezdés).
Az adót - ha törvény előírja - az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni (önadózás). A jogi személy és egyéb szervezet az adót - az építményadó, a telekadó, a gépjárműadó, a vagyonszerzési illeték és a kiszabással megállapított eljárási illeték kivételével - önadózással állapítja meg (Art. 26. § (1)-(2) bekezdés). Az építményadót tehát a jogi személy-adózó bevallása alapján az adóhatóság állapítja meg kivetéssel, mivel azt az Art. az önadózás rendszeréből kivette.
Az Art. hatósági eljárást szabályozó VII. fejezete tartalmazza a hatósági adó-megállapítás szabályait bejelentés, bevallás alapján, előírva, hogy az adóhatóság állapítja meg - a vállalkozók kommunális adója, a helyi iparűzési adó és az adóbeszedéssel megállapított idegenforgalmi adó kivételével - a helyi adókat (kivetéses adózás); az adókivetés az adózó bevallása, bejelentése, illetőleg adatszolgáltatás alapján történik; az adóhatóság a fizetendő adóról, az adófizetés módjáról és idejéről, továbbá - ha törvény előírja - az adóalapról, az adómentességről vagy adókedvezményről a bevallás (bejelentés) adatai alapján határoz (Art. 125. § (2),
(4)-(5) bekezdés).
Az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre, ha az Art. másként nem rendelkezik. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja (Art. 13. § (1) bekezdés, 49. § (1) bekezdés). Önellenőrzésre tehát önadózás esetén jogosult az adózó (ha az Art. másként nem rendelkezik).
Az építményadó nem tartozik az önadózás rendszerébe, ezért önellenőrzéssel nem helyesbíthető, de nincsen hátrányosabb helyzetben az építményadó nem önadózó adóalanya a más adónemben önadózó adóalanynál, mert az Art. nem tesz különbséget az önadózó és az adókivetés útján adóztatott adózók között, a bevallás során elkövetett tévedéseiket ugyanis az adómegállapítás módjától függetlenül helyesbíthetik. Az Art.-nek az önellenőrzési jogot rögzítő 13. § (1) bekezdése kifejezetten akként rendelkezik, hogy a jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó (így az építményadó) utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával.
E rendelkezések alapján a felperes 2009. április 29. napján benyújtott beadványát, amelyben közszolgálati minőségét jelentette be és kérte az építményadó előírását tartalmazó határozat módosítását, az adóhatóságnak (a bevallás elfogadásával) kivetett építményadó utólagos módosításának kellett minősítenie, ahogyan jogszerűen akként is értékelte. A kivetéses adózás esetén az adóhatóság határozatban veti ki az adót (Art. 123. §), ennek megfelelően az elsőfokú hatóság - elbírálva felperesnek a mentességére alapított, utólagos módosítási kérelmét - határozati formában rendelkezett az építményadó törléséről. Az elsőfokú hatóság nem minősítette a határozatát jogsértőnek, ezért nem a jogsértő határozata módosításáról rendelkezett az Art. 135. §-a alapján, hanem a felperesi kérelem miatt jogszerű eljárás, az építményadózásra vonatkozó Art. szabályok alkalmazásával újabb határozatot hozott, mentesítve felperest az építményadó fizetési kötelezettsége alól. Az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja téves.
A felperes részletesen és jogszabályhellyel alátámasztottan terjesztette elő a bevallása elfogadásával kivetett építményadója utólagos módosítása iránti kérelmét a 2009. április 29-ei beadványában, de az adóhatóság eljárásának jogszabályhelyét az Art. 135. § (1) bekezdésében tévesen jelölte meg. Az elsőfokú hatóság azonban nem a felperes által nem helytállóan megjelölt jogszabályhely alapján járt el, hanem jogszerűen az építményadó kivetéses szabályai alapján.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Kúria a felperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes elsőfokú és felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti, illetve felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §-ának (1) bekezdése, 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2013. február 28.
Dr. Lomnici Zoltán sk.a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.062/2012.)