adozona.hu
BH+ 2014.2.80
BH+ 2014.2.80
A korlátolt felelősségű társaság tagja befolyás szerzésére vonatkozó bejelentési és közzétételi kötelezettség, illetve ennek elmulasztásának jogkövetkezményei [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 170. §, 171. § (1) bek., 288. § (3) bek., 299. § (1) bek; 1997. évi CXLV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Ctv.) 62. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perben nem álló L. Kft. "fa." (a továbbiakban: Kft.) az 1994. november 1-jén kelt társasági szerződéssel jött létre. A felperes 1998. május 30-án vált a társaság tagjává 52%-os üzletrésszel, és az ahhoz tartozó ugyanilyen mértékű szavazati joggal.
Az 1999. május 26-án tartott taggyűlésen hozott határozattal az 52%-os üzletrészére eső szavazati jogát a tagok 75%-ra felemelték, míg a többi tag összesen 48%-os üzletrészére a szavazatok 25%-a esett.
2002. július 1-jén, a felperest kivéve, val...
BH+ 2014.2.80 A korlátolt felelősségű társaság tagja befolyás szerzésére vonatkozó bejelentési és közzétételi kötelezettség, illetve ennek elmulasztásának jogkövetkezményei [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 170. §, 171. § (1) bek., 288. § (3) bek., 299. § (1) bek; 1997. évi CXLV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Ctv.) 62. § (1) bek.].
A perben nem álló L. Kft. "fa." (a továbbiakban: Kft.) az 1994. november 1-jén kelt társasági szerződéssel jött létre. A felperes 1998. május 30-án vált a társaság tagjává 52%-os üzletrésszel, és az ahhoz tartozó ugyanilyen mértékű szavazati joggal.Az 1999. május 26-án tartott taggyűlésen hozott határozattal az 52%-os üzletrészére eső szavazati jogát a tagok 75%-ra felemelték, míg a többi tag összesen 48%-os üzletrészére a szavazatok 25%-a esett.
2002. július 1-jén, a felperest kivéve, valamennyi tag tagsági jogviszonya - pótbefizetési kötelezettség elmulasztása miatt - megszűnt. A korlátolt felelősségű társaság az összesen 51 540 000 Ft névértékű, az üzletrészek 48%-át kitevő üzletrészeket magához vonta, miután 2002. július 10-éig azok értékesítésére vonatkozóan az érintett volt tagokkal nem tudott megállapodást kötni. Ezt követően 2002. szeptember 5-én és 2002. szeptember 17-én megkísérelte az üzletrészek nyilvános árverésen történő értékesítését. Ennek eredménytelensége ellenére, az ezt követő 30 napon belül, s az után sem döntött azok társaság általi, vagy a felperes részéről történő megvásárlásáról, illetőleg annak törzstőke leszállítással történő bevonásáról.
2005. január 19-i kezdő időponttal a kft.-vel szemben felszámolás indult.
A Kft. mint főadós 1999. július 8-án hitelszerződést kötött a H. Bank Zrt.-vel. A hitel visszafizetésének biztosítékául a felperes az 1999. október 6-án létrejött kezesi szerződés alapján 30 000 000 Ft és járulékai erejéig készfizető kezességet vállalt. Az alperesek a Bankkal kötött, 1999. szeptember 20-án kelt zálogszerződésekkel jelzálogjogot alapítottak a tulajdonukban álló p.-i 021/1-2, 025/1,4,5, 031/1,6, 037/3-5, 038/2,26 hrsz.-ú ingatlanokra 40 000 000 Ft és járulékai erejéig. A főadós teljesítésének elmaradása miatt a felperes kezesként a Banknak 30 000 000 Ft tőkét és 9 446 156 Ft kamatot (összesen 39 446 156 Ft-ot) fizetett meg. A kezesként teljesítő felperesre átszállt jelzálogjogot a körzeti földhivatal 30 000 000 Ft és járulékai erejéig az alperesek ingatlanaira bejegyezte.
Az alperesek által a felperes, valamint a Bank ellen jelzálogjog törlése és járulékai iránt indított perben a Legfelsőbb Bíróság a 2007. szeptember 25-én kelt, felülvizsgálati eljárásban hozott részítéletével megállapította, hogy a jelen per felperesét az alperesek előbb említett ingatlanain 15 000 000 Ft és járulékai erejéig illeti meg a jelzálogjog. A Legfelsőbb Bíróság megkeresése alapján a körzeti földhivatal a korábbi, jelzálogjogra vonatkozó bejegyzését a részítéletben foglaltak szerint kiigazította.
A felperes által a Kft.-vel szemben a felszámolási eljárás során érvényesített megtérítési igény 3 789 369 Ft erejéig nyert kielégítést.
A felperes módosított keresetében 19 723 078 Ft tőke, valamint annak a 2006. október 6-ától a kifizetésig járó 10%-kal növelt jegybanki alapkamat mértékének megfelelő késedelmi kamata és a perköltség erejéig az alpereseket az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, előbb megjelölt földrészleteken fennálló jelzálogjogából való kielégítés tűrésére kérte kötelezni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Viszontkeresetet terjesztettek elő annak megállapítása iránt, hogy a felperes a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: 1997. évi Gt.) 292. § (1) bekezdésében előírt, a Kft.-ben őt megillető többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás bejelentésére vonatkozó kötelezettségét elmulasztotta. Erre tekintettel az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdése szerint kérték annak megállapítását is, hogy a Kft. felszámolási eljárása során ki nem elégített hitelezői követelésekért a felperest korlátlan és teljes felelősség terheli. Követelése és az azt biztosító jelzálogjoga azok erejéig megszűnt.
Az elsőfokú bíróság végzésével a viszontkeresetet érdemi tárgyalás nélkül elutasította, a 21. sorszámú ítéletével az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes 15 000 000 Ft tőke, és 4 723 078 Ft kamat, valamint az ez összegek után járó késedelmi kamat követelését a perbeli ingatlanokból kielégítse. A felperes követelésébe beszámítani rendelt 1 260 000 Ft-ot.
Az ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság 21-I. sorszámú végzését megváltoztatta, a viszontkereset érdemi tárgyalás nélküli elutasítását mellőzte, részítéletével pedig megállapította, hogy az elsőfokú bíróság 21. sorszámú ítélete részítélet, azt a per főtárgya és az elsőfokú perköltség tekintetében helybenhagyta. 19 723 078 Ft tőke után 2006. október 6-ától az alpereseket terhelő kamat mértékét a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat összegére leszállította. A felperes követelésébe beszámítandó 1 260 000 Ft tőke mellett beszámítani rendelte annak 2007. május 15-étől a kifizetés napjáig járó törvényes kamatait is.
A felperes az alperesek viszontkeresete tekintetében a per megszüntetését elsődlegesen ítélt dologra, másodlagosan a követelés idő előttiségére hivatkozással kérte. Érdemben mind a viszontkereset, mind a beszámítási kifogás elutasítása iránt terjesztett elő kérelmet. Állította, hogy a tagsági jogviszonya keletkezésének időpontjára és az 1997. évi Gt. azt követő, 1998. június 16-i hatálybalépésére tekintettel nem terhelte kötelezettség a kft.-ben szerzett befolyásának cégbírósághoz történő bejelentésére. Előadta azt is, hogy a szavazatok 3/4-ének 1999. május 26-án történt megszerzésével a korábban már fennállt többségi irányítást biztosító befolyása nem változott. Változatlanul nem volt köteles emiatt arra vonatkozóan a cégbírósághoz címzett bejelentést tenni. Kifejtette azt is, hogy 2002. július 1-jét követően, nem vitásan, egyedüli tagjává vált a társaságnak, a volt tagtársainak üzletrészeit azonban nem szerezte meg, azokkal a kft. rendelkezett, azok után szavazati jog nem volt gyakorolható. Ebből következően továbbra sem állt fenn a társaságban szerzett befolyásával kapcsolatos bejelentési kötelezettsége.
A beszámítási kifogás elutasítását azért kérte, mert álláspontja szerint a Ptk. 296. § (1) bekezdésében előírt feltételek nem álltak fenn, a beszámítani kért összeg nem a felperes és az alperesek közötti jelzálogjogi jogviszonyból eredt, azzal nem egynemű és nem lejárt követelés.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a viszontkeresetet és a beszámítási kifogást is elutasította.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Úgy ítélte, az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges bizonyítás lefolytatása után a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, a viszontkeresetet és a beszámítási kifogást helytállóan utasította el. Annak indokaival azonban csak túlnyomó részt értett egyet.
Elfogadta az elsőfokú ítéletben kifejtett azt a jogi álláspontot, hogy a felperes 1997. Gt.</a> hatálybalépését megelőzően fennállt befolyásszerzésére az 1997. évi Gt. szabályai nem voltak alkalmazandók. Az 1999. május 26-án szerzett 75%-os mértékű szavazati jog megszerzésére pedig az 1997. évi Gt. 288. § (3) bekezdésének a befolyásszerzőnek kötelezettségek és jogkövetkezmények alóli mentesülésének feltételeiről rendelkező szabálya volt irányadó. Aszerint ugyanis a befolyásszerzéssel kapcsolatos kötelezettségek, illetve jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha a befolyás mértéke azonos, vagy nagyobb mértékű jogosultságok csökkenése következtében jön létre. A másodfokú bíróság maradéktalanul elfogadta azt az elsőfokú jogi álláspontot, hogy a felperes többségi befolyásában változás nem következett be, ezért bejelentési kötelezettség nem terhelte.
Az ítélőtábla egyetértett azzal az elsőfokú ítéletben kifejtett véleménnyel is, hogy a tagsági jogviszonyt érintő 2002. július 1-jén bekövetkezett változások cégbírósági bejelentésének hiányából sem vezethető le az alperesek által a jelen perben érvényesített követelésekért fennálló felperest terhelő konszernjogi felelősség. Ezt azonban az elsőfokú bíróságtól eltérő indokokkal magyarázta. Utalt arra, hogy a pótkifizetési kötelezettség elmulasztására tekintettel megszűnt tagsági jogviszonyra az 1997. évi Gt. 13. § (1)-(2) bekezdése, valamint 132. § (3) bekezdése tartalmaz előírásokat. A tagsági jogviszony ily módon történt megszűnésekor elsősorban az - 1997. évi Gt. 130. § (1) bekezdése szerint - az érintett taggal való megállapodás alapján kell annak üzletrészét értékesíteni. Ilyen megállapodás hiányában a társaság az - 1997. évi Gt. 144. § (1) bekezdés a) pontja értelmében - magához vonhatta az üzletrészt. Ez az intézkedés nem azonosítható az üzletrész bevonásával, amely az üzletrész megszűnésével és a törzstőke szükségképpeni leszállításával jár. A magához vonás csupán az üzletrész értékesítését segíti, annak következtében a társaság átveszi a tulajdonosi jogosítványok egy részét anélkül, hogy a tulajdonjogot megszerezné. Nem változik a társaságban maradt tag, illetve tagok társasági részesedése, üzletrészének mértéke, a szavazati jogok aránya. Az üzletrész társaság általi magához vonása nem alapozhatja meg ezért a jelentős, többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzését. Azzal egy ideiglenes állapot jön létre annak érdekében, hogy a társaság az 1997. évi Gt. 144. § (1) bekezdés a) pontja szerinti árverés lebonyolításával az üzletrész értékesítését megkísérelhesse. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, a társaság az üzletrész magához vonásával nem válik egyszemélyessé, az ezzel kapcsolatos, az iratok között fellelhető, a kft. társasági szerződés módosításában elfoglalt téves jogi állásponttal ellentétben.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a perbeli Kft. a volt tagok üzletrészeinek értékesítését nyilvános árverésen, két ízben megkísérelte. Az 1997. évi Gt. 144. § (2) bekezdése alapján, a második árverés eredménytelenségét követő 30 napon belül azonban határoznia kellett volna arról, hogy a társaság vagy annak tagja megvásárolja-e, illetve ezek hiányában a társaság bevonja-e az üzletrészeket a törzstőke egyidejű leszállításával. Az ítélőtábla szerint a perbeli esetben 2002. október 17-éig állt fenn a Kft.-nek jogszabályi lehetősége arra, hogy az említett döntések valamelyikét meghozza. Erre azonban nem került sor. A társaság az üzletrészeket nem vásárolta meg, azokat a felperes sem vette meg, így bevonásnak és a törzstőke leszállításának lett volna helye, amelynek következtében a felperes az üzletrészek 100%-ának tulajdonosává vált volna, a társaság egyszemélyessé alakult volna át. Ha a Kft., illetve annak tagjaként a felperes a jogszabály által megkívánt magatartást tanúsította volna, ez utóbbi a társaság közvetlen irányítást biztosító befolyását megszerezte volna, és az 1997. évi Gt. 292. § (1) bekezdése szerint bejelentési kötelezettség, annak elmulasztása esetén az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdése alapján helytállási kötelezettség terhelte volna.
A másodfokú bíróság úgy ítélte, az 1997. évi Gt. 9. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 4. § (4) bekezdése értelmében a felperes saját felróható magatartására előnyök szerzése végett - a konszernjogi felelősség kikerülése érdekében - nem hivatkozhat a 2002. október 17-ét követő időszak tekintetében arra, hogy befolyásszerzése, abból eredő bejelentési kötelezettsége nem állt fenn. A konszernjogi felelőssége ezért az ezt követően keletkezett követelésekért megállapítható lenne.
Az ítélőtábla emiatt vizsgálta, hogy az alperes viszontkeresetében a konszernjogi felelősségre alapítva érvényesített követelések mikor keletkeztek. Rámutatott, az I. r. alperesnek a saját üzletrésze, továbbá az engedményezés útján megszerzett üzletrészek ellenértékének megfizetése iránti igénye, az 1997. évi Gt. 149. § értelmében, a társasággal szemben, az árverés eredménytelensége napjával, azaz 2002. szeptember 17-ével vált esedékessé. A felperes a konszernjogi felelősség alapján azonban csak az október 17-ét követően keletkezett kötelezettségekért tehető felelőssé.
A másodfokú bíróság az alperesek által, a Kft.-nek a gyümölcsös ültetvényük haszonbérbe adásával kapcsolatos jogviszonyból származó, a jelzálogjogokkal érintett ingatlanok tehermentesítésére vonatkozó kötelezettségére hivatkozással előterjesztett igényét is alaptalannak tartotta. Utalt arra, a haszonbérleti jogviszony 2002. október 4-én, jogerős ítéletek által jogszerűnek minősített felmondással szűnt meg. A jogviszony megszűnése esetére a haszonbérleti szerződésben kikötött, a kft.-t terhelő, a jelzálogjogokra is kiterjedő tehermentesítési kötelezettség, ezért szintén a 2002. október 17-én beálltnak tekintett konszernjogi felelősséget megelőzően keletkezett.
Az ítélőtábla a további, az alperesek által a felszámolás során érvényesített hitelezői igények tekintetében akként foglalt állást, hogy azok közül az esedékességre figyelemmel csupán a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.306/2003/2. sz. határozatával kapcsolatos 15 000 Ft perköltségre, a Vas Megyei Bíróság K.20.034/2004/9. sz. ítéletével kapcsolatos 12 000 Ft perköltségre, a Vas Megyei Bíróság P.20.586/2003/94. sz. határozatával kapcsolatos 200 000 Ft perköltségre, a 100 000 Ft-os regisztrációs díjra, továbbá a Vas Megyei Bíróság P.20.586/2003/61. sz. részítéletével kapcsolatos perköltségre lenne megállapítható a felperes konszernjogi felelőssége. Az utóbbi követelés alapjául szolgáló részítéletet azonban a Győri Ítélőtábla a Pf.II.20.022/2005/10. sz. végzésével hatályon kívül helyezte, így az elsőfokú határozatban foglalt kötelezettség sem maradt fenn jogerős ítéleti rendelkezés hiányában. Az alperesek további - fentebb számba vett - követelései a Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.001/2009/6. sz. ítélete által e vonatkozásban helybenhagyott Vas Megyei Bíróság 17.P.20.273/2008/14. sz. ítéletével a kft.-vel szemben elszámolást nyertek. Ekként a követelések a beszámítás útján a Ptk. 296. § (2) bekezdése értelmében megszűntek, így azok újbóli beszámítására már nincs lehetőség.
Az ítélőtábla az alperesek másodlagosan előterjesztett beszámítási kifogása tekintetében az alábbi álláspontot fejtette ki. Az alperesek, az őket a jelzálogjog alapján kielégítés tűrésére kötelező 2009. szeptember 28-án kelt, a Győri Ítélőtábla által Pf.IV.20.110/2009/10. sz. részítélet meghozatalát követően, a felperesnek a kezeskénti teljesítése folytán rá átszálló és jelzálogjoggal biztosított követelése részben, - 3 789 369 Ft erejéig - a Kft. általi, 2010. augusztus 6-án történt megtérítésére hivatkoztak. Az 1999. szeptember 20-i keltezésű zálogszerződésre irányadó Ptk. 251. § (2) bekezdése, továbbá az ezt követően hatályos Ptk. 251. § (3) bekezdése szerint a zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. A részteljesítés csökkenti a zálogtárggyal biztosított követelés mértékét, ekként a zálogtárggyal való felelősség terjedelmét is. Amennyiben a részteljesítésre és az arra való hivatkozásra már a jogerős részítélet meghozatala előtt sor került volna, alkalmas lehetett volna a felperes jelzálogjoggal biztosított követelése zálogtárgyból történő kielégítésének tűrése iránt érvényesített igényével szembeni védekezésre. Beszámításra azonban nem alkalmas, mert a Kft. részteljesítése nem keletkeztet pénzfizetésre irányuló követelést a felperessel szemben.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, a követelés teljesítésére, illetőleg részteljesítésére irányuló védekezés (kifogás) nem azonos a Ptk. 296. §-ában és 297. §-ában szabályozott beszámítás anyagi jogi intézményével. A beszámítási kifogás a beszámítás érvényesítésének eljárásjogi eszköze, anyagi jogi feltételeit azonban a Ptk. 296. § (1) bekezdése határozza meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kifejtett indokok alapján érdemben helytállónak tartotta azt a jogi álláspontot, hogy az alperesek beszámítási kifogásának nincsenek meg az anyagi jogi feltételei. Utalt arra, hogy az alperesek a részítélet jogerőre emelkedését követően, a követelés részbeni kiegyenlítésére, zálogjogi felelősségük terjedelmének csökkenésére, a részítélet alapján indult végrehajtási eljárás során, végrehajtás korlátozása iránti igényük, illetve annak érvényesítésére indított peres eljárás keretében hivatkozhatnak.
Az alperesek a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az elsőfokú eljárás során hozott részítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását, valamint a p.-i külterületi 021/1, 021/2, 025/1, 025/4, 025/5, 031/1, 031/5, 037/3, 037/4, 037/5, 038/2, 038/26 hrsz.-ú ingatlanokra a felperes javára bejegyzett jelzálogjogok törlését.
Másodlagosan kérelmük arra irányult, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a Kúria közbenső ítéletet hozva állapítsa meg, a felperest teljes és korlátlan felelősség terheli az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdése szerint, ha a Kft. felszámolása során - annak vagyona a hitelezői igények kielégítésére nem nyújt fedezetet - elsődlegesen az 1999. június 26-ától 2004. szeptember 21-éig, másodlagosan a 2002. július 31-étől 2004. szeptember 21-éig felmerült tartozásokért. Az alperesek kérték továbbá e döntés meghozatala mellett az elsőfokú vagy a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását.
Harmadlagosan 3 789 369 Ft és kamatainak beszámítása iránt terjesztettek elő kérelmet a jogerős ítéletben megállapított 19 723 078 Ft tőke és kamataival szemben.
Előadták, a jogerős ítélet az 1997. évi Gt. 170. §-át, 172. §-át, 173. §-át, 288-292. §-ait, és a Pp. 213. §-át sérti.
Álláspontjuk szerint, az 1997. évi Gt. 288. § (3) bekezdésében írtak nem mentesítették a felperest az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdésében előírt, a korlátolt felelősségű társaságban szerzett 52%-ról 75%-ra növekedett befolyás cégbírósághoz történő bejelentésével kapcsolatos kötelezettség alól. Utaltak a konszernjogi jogszabályok megalkotásával összefüggő jogalkotói szándékra, és az azt igazoló, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. (a továbbiakban: 1997. évi Ctv.) 62. § (1) bekezdésére, mely szerint a törvény hatálybalépését megelőzően bejegyzett cégek a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor kötelesek a 12-14. §-ának megfelelő adatok, így a 13. § (4) bekezdés b) pontja szerinti, a korlátolt felelősségű társaság jelentős, többségi, illetve közvetlen irányítás alá kerülésének tényének bejelentésére.
Az alperesek állították, hogy 2002. július 1-jétől a felperes a korlátolt felelősségű társaságban, mint egyedüli tag, közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett. Ennek alátámasztásaként hivatkoztak, a peres iratok fellelhető, 2002. július 1. napján kelt alapító okiratra, amely rögzíti, hogy tagjának - azaz a felperesnek - a felelősségére az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdésének vagyis, a befolyásszerzés bejelentésének elmulasztása miatti konszernjogi felelősségre, illetve az 1997. évi Gt. 296. § (1) és (3) bekezdésének, ugyancsak a legalább többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező tag tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásából eredő helytállási kötelezettségére vonatkozó szabályai alkalmazandók.
Az 1997. évi Gt. 170. §-ában, 172. § (1) bekezdésében, és 173. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel tévesnek tartották a másodfokú bíróság arra vonatkozó álláspontját, hogy 2002. július 1-je után a volt tagok üzletrészének Kft. által történt magához vonásával ideiglenes állapot jött létre, ebben az időpontban még a cég nem vált egyszemélyes társasággá.
Az alperesek szerint a felperest teljes és korlátlan felelősség terheli 1996. június 26-ától, de legalábbis 2002. július 31-től a tagsági jogviszonya napjának megszűnéséig - 2004. szeptember 21-éig - terjedő időben keletkezett azokért a tartozásokért, amelyek kielégítésére vagyon hiányában nem került sor a felszámolás alatt álló Kft. által.
E helytállási kötelezettségre tekintettel állították, a 2002. október 4-én esedékessé vált, a felszámolás alatt álló cégnek az 1998. június 30-án létrejött haszonbérleti szerződés alapján keletkezett az alperesek ingatlanaira vonatkozó tehermentesítési kötelezettségére, a volt tagoknak a tagsági jogviszonyuk megszűnésétől számított 60. napon, azaz 2002. augusztus 30-án, az üzletrészeik értékesítése végett megtartott nyilvános árverés eredménytelensége miatt, esedékessé vált követelésére alapított viszontkeresetük elutasítása jogszabálysértő volt, mivel a Kft.-nek az üzletrészek névértékét a fenti napon a volt tagoknak meg kellett volna fizetnie.
A beszámítási kifogásuk elutasítását a Pp. 213. § (2) bekezdésére hivatkozással sérelmezték. Kifejtették, a peres iratokhoz becsatolt felszámolási iratokból megállapítható, a felperesnek mint kezesnek az általa kifizetett összeg egy része - 3 789 369 Ft - megtérült, így az alperesekkel szembeni kielégítési igénye és annak biztosítéka is csökkent. Tévesnek tartották a jogerős ítéletben kifejtett azt a jogi álláspontot, mely szerint a megjelölt összeg a jogviszonyok eltérősége miatt nem érvényesíthető a jogerős részítélettel szemben. Az alapos beszámítási kifogásra tekintettel jogszabálysértőnek vélték a részítélet hatályon kívül helyezésének, illetve megváltoztatásának mellőzését.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte, annak ellenére, hogy az ítélőtábla ítéletének indokolásával maradéktalanul nem értett egyet. Állította, hogy, amint az a 2002. július 1-jén kelt egységes szerkezetű létesítő okiratból kitűnik, üzletrésze a többi tag tagsági viszonyának megszűnését követően is csak a törzstőke 52%-a volt. A törzstőke 48%-át képező üzletrészeket a társaság magához vonta. Azok értékesítése a törvényes képviselővel rendelkező Kft. kötelessége volt. Utalt arra is, hogy az alperesek a viszontkereset összegét a részítéletben foglalt marasztalási összegben határozták meg. Ettől eltérő kérelmük nem volt. A megelőző fellebbezési és másodlagosan előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben terjesztettek csak elő, a felperes teljes és korlátlan felelősségének megállapítására irányuló keresetet.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy az, az alperesek által megjelölt jogszabályokat az alábbiakra tekintettel nem sérti.
A felülvizsgálati kérelem alapján abban kellett állást foglalni, hogy jogszabálysértő-e a jogerős ítélet amiatt, hogy a felperes konszernjogi helytállási kötelezettségét nem 1999. június 26-a vagy legalább is 2002. július 31-e és 2004. szeptember 21-e közötti időtartamra állapította meg, illetve a volt tagok részére járó törzsbetétek visszafizetésével kapcsolatos kötelezettség esedékességét nem 2002. augusztus 30-ában határozta meg, továbbá, hogy nem látott módot a felperes részére a felszámolás során befolyt pénzösszeg beszámítására.
A felülvizsgálati kérelem nem vitatta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, miszerint a volt tagoknak az üzletrészeik jogszabály szerinti ellenértéke 2002. szeptember 17-ével, míg a gyümölcsös haszonbérbeadásával kapcsolatos jogviszonyból származó igény 2002. október 4-től vált esedékessé. Az alperesek kizárólag csak azt állították, hogy a fenti időpontokban már a felperes konszernjogi felelőssége fennállt. Így az eldöntendő egyik jogkérdés az volt, hogy 2002. október 4-e előtt a felperest konszernjogi felelősség terhelt-e. Azt nem vizsgálta, nem vizsgálhatta erre irányuló felülvizsgálati kérelem hiányában a Kúria, hogy ezt követően bekövetkezett-e, illetve mikor a felperes konszernjogi felelőssége.
A felperes 1998. május 30-án szerezte meg a kft-ben leadható szavazatok 52%-át. Az ekkor hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. kft esetén nem tartalmazott az üzletrész tulajdonos konszernjogi felelősségére irányadó szabályokat, bejelentési kötelezettséget sem írt elő számukra. Az 1998. július 1-jével hatályba lépő, az alperesek felülvizsgálati kérelmében hivatkozott 1997. évi Ctv. 62. §-ának (1) bekezdése valóban a befolyás mértékének a cégjegyzékbe bejegyzését írta elő, de a korábban megszerzett befolyással összefüggésben a befolyással rendelkező számára semmilyen kötelezettséget nem tartalmazott, a cégnek kellett a befolyás fennálltát a cégbíróság felé változásbejegyzési kérelem előterjesztésével bejelenteni.
A felperest 1999. május 26-ától megillető megemelkedett szavazati joggal összefüggésben a Kúria egyetértett az eljárt bíróságoknak az 1997. évi Gt. 288. § (3) bekezdésében foglalt szabályok értelmezése körében kifejtett álláspontjával. A jogalkotó a szavazatok százalékos arányához kötötte, az alsó és felső határt megjelölve rendelkezett az uralkodó tag befolyásának fokozatairól. Figyelemmel arra, hogy a felperes az ellenőrzött társaságban a már meglévő, a szavazatok több mint 50%-át meghaladó - azok 52%-át kitevő - szavazataihoz további 23%-ot szerzett, az 1997. évi Gt. 290. §-a szerint fennálló többségi irányítást biztosító befolyása - azaz befolyásának fokozata - nem változott. Ebből következően, az 1997. évi Gt. 288. § (3) bekezdése szerint, a változatlan mértékű befolyásra tekintettel, 1999. május 26-ától nem terhelte az 1997. évi Gt. 299. § (1) bekezdése alapján az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbírósághoz történő, a befolyás fennállására vonatkozó bejelentési, illetve a Cégközlönyben való közzétételi kötelezettség.
A Kúria tévesnek tartotta az alpereseknek azt a jogi álláspontját is, hogy az ellenőrzött társaság, az I. r. alperes és a társaság többi tagjainak tagsági jogviszonya megszüntetésére tekintettel, 2002. július 1. napjával egyszemélyes társasággá vált. Az 1997. évi Gt. 170. §-ában foglaltak ugyanis, az 1997. évi Gt. 171. § (1) bekezdésében írtakkal együttesen értelmezhetők. Ez utóbbi jogszabály azt tartalmazza, az egyszemélyes társaság már működő társaság esetén úgy jöhet létre, hogy annak üzletrészei tulajdonát egy tag szerzi meg. Az ítélőtábla helytállóan fejtette ki azt a jogi álláspontot, hogy a peres iratokhoz becsatolt egységes szerkezetű létesítő okiratban foglaltak ellenére a cég 2002. július 1-jén még nem minősült egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnak. Ehhez ugyanis szükséges volt a társaságból kivált tagok üzletrészei tulajdonjogi helyzetének rendezése is.
A Kúria tévesnek tartotta az alpereseknek azt az álláspontját is, hogy az eredménytelen árverés lefolytatását követően, 2002. augusztus 30-án, azaz a tagok tagsági viszonyának megszűnésétől számított 60. napon a Kft. köteles lett volna az üzletrészek névértékét kifizetni. Az 1997. évi Gt. 144. § (2) bekezdése értelmében - amint arra a másodfokú bíróság is helytállóan utalt - a cégnek az árverést követő 30 napon belül módjában állt még eldönteni, hogy az üzletrészt a tagja részére értékesíti, vagy annak bevonásáról dönt.
Az adott ügyben nem volt vitatott, hogy az árverezés eredménytelensége csak 2002. szeptember 17-én volt megállapítható, így október 16-áig biztosan nem terhelte a kft.-t a volt tagok irányában fizetési kötelezettség, az üzletrészek bevonása esetén ennek legkorábbi időpontja a tőkeleszállítás cégjegyzékbe történő bejegyzését követő nap lett volna.
A Kúria utalva az ítélőtábla beszámítási kifogással és a beszámítás anyagi jogi feltételeire vonatkozó véleményére, azzal maradéktalanul egyetértve, elfogadta az eljárt bíróságoknak az alperesek beszámítási kifogásával kapcsolatos jogi álláspontját is. A tűrés iránt előterjesztett keresettel szemben védekezésre adhatott volna csak eljárás jogi lehetőséget a jogerős részítélet meghozatalát megelőzően, a felperes részére, a Kft. által történt részteljesítés. Mivel az pénzfizetésre irányuló alperesi követelést nem eredményezett, a Ptk. 296. § (1) bekezdése szerint beszámításra sem volt alkalmas. A beszámítási kifogással összefüggésben az alperesek többek között a Pp. 213. § (2) bekezdésének megsértésére is hivatkoztak. Egyértelmű azonban, hogy az alperesek beszámítási igénye a jogerős részítélet meghozatalát követően keletkezett, vagyis nem a beszámítási kifogásnak a részítélet meghozatala időpontjában történő elbírálhatóságának hiánya miatt. Így a hivatkozott (2) bekezdés utolsó mondatának feltételei egyébként sem állnának fenn. Az alperesek által beszámítani kért pénzösszeg nem a felperesnek a velük szemben fennálló tartozása, s az csak a részítélet alapján indult végrehajtási eljárás során vehető figyelembe.
A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva, az abban felhozott érveket értékelve nem tartotta jogszabálysértőnek, azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.014/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr.Bálint Mónika ügyvéd által képviselt Á. M. Korlátolt Felelősségű Társaság "v.a." felperesnek a dr. Forstóber Gábor ügyvéd által képviselt U. Gy. I. rendű és U. Gy-né II. rendű alperesek ellen jelzálogjog érvényesítése iránt a Vas Megyei Bíróságon 10.P.20.413/2011. számon folyamatban volt és a Győri Ítélőtábla 2012. szeptember 26-án kelt Pf.IV.20.041/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
ítéletet:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alpereseket egyetemlegesen, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 508 000 (Ötszáznyolcezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 1 972 300 (Egymillió-kilencszázhetvenkettőezer-háromszáz) Ft feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A perben nem álló L. Kft. "fa." (a továbbiakban: Kft.) az 1994. november 1-jén kelt társasági szerződéssel jött létre. A felperes 1998. május 30-án vált a társaság tagjává 52%-os üzletrésszel, és az ahhoz tartozó ugyanilyen mértékű szavazati joggal.
Az 1999. május 26-án tartott taggyűlésen hozott határozattal az 52%-os üzletrészére eső szavazati jogát a tagok 75%-ra felemelték, míg a többi tag összesen 48%-os üzletrészére a szavazatok 25%-a esett.
2002. július 1-jén, a felperest kivéve, valamennyi tag tagsági jogviszonya - pótbefizetési kötelezettség elmulasztása miatt - megszűnt. A korlátolt felelősségű társaság az összesen 51 540 000 Ft névértékű, az üzletrészek 48%-át képező üzletrészeket magához vonta, miután 2002. július 10-éig azok értékesítésére vonatkozóan az érintett volt tagokkal nem tudott megállapodást kötni. Ezt követően 2002. szeptember 5-én és 2002. szeptember 17-én megkísérelte az üzletrészek nyilvános árverésen történő értékesítését. Ennek eredménytelensége ellenére, az ezt követő 30 napon belül, s az után sem döntött azok társaság általi, vagy a felperes részéről történő megvásárlásáról, illetőleg annak törzstőke leszállítással történő bevonásáról.
2005. január 19-i kezdő időponttal a kft.-vel szemben felszámolás indult.
A Kft. mint főadós 1999. július 8-án hitel szerződést kötött a H. Bank Zrt.-vel. A hitel visszafizetésének biztosítékául a felperes az 1999. október 6-án létrejött kezesi szerződés alapján 30 000 000 Ft és járulékai erejéig készfizető kezességet vállalt. Az alperesek a Bankkal kötött, 1999. szeptember 20-án kelt zálogszerződésekkel jelzálogjogot alapítottak a tulajdonukban álló p-i 021/1-2, 025/1,4,5, 031/1,6, 037/3-5, 038/2,26 hrsz.-ú ingatlanokra 40 000 000 Ft és járulékai erejéig. A főadós teljesítésének elmaradása miatt a felperes kezesként a Banknak 30 000 000 Ft tőkét és 9 446 156 Ft kamatot (összesen 39 446 156 Ft-ot) fizetett meg. A kezesként teljesítő felperesre átszállt jelzálogjogot a körzeti földhivatal 30 000 000 Ft és járulékai erejéig az alperesek ingatlanaira bejegyezte.
Az alperesek által a felperes, valamint a Bank ellen jelzálogjog törlése és járulékai iránt indított perben a Legfelsőbb Bíróság a 2007. szeptember 25-én kelt Gfv.IX.30.299/2007/4. számú felülvizsgálati eljárásban hozott részítéletével megállapította, hogy a jelen per felperesét az alperesek fent említett ingatlanain 15 000 000 Ft és járulékai erejéig illeti meg a jelzálogjog. A Legfelsőbb Bíróság megkeresése alapján a körzeti földhivatal a korábbi, jelzálogjogra vonatkozó bejegyzését a részítéletben foglaltak szerint kiigazította.
A felperes által a Kft.-vel szemben a felszámolási eljárás során érvényesített megtérítési igény 3 789 369 Ft erejéig nyert kielégítést.
A felperes módosított keresetében 19 723 078 Ft tőke, valamint annak a 2006. október 6-ától a kifizetésig járó 10%-kal növelt jegybanki alapkamat mértékének megfelelő késedelmi kamata és a perköltség erejéig az alpereseket az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, fent megjelölt földrészleteken fennálló jelzálogjogából való kielégítés tűrésére kérte kötelezni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Viszontkeresetet terjesztettek elő annak megállapítása iránt, hogy a felperes a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban 1997. évi Gt.) 292. § (1) bekezdésében előírt, a Kft.-ben őt megillető többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás bejelentésére vonatkozó kötelezettségét elmulasztotta. Erre tekintettel az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdése szerint kérték annak megállapítását is, hogy a Kft. felszámolási eljárása során ki nem elégített hitelezői követelésekért a felperest korlátlan és teljes felelősség terheli. Követelése és az azt biztosító jelzálogjoga azok erejéig megszűnt.
Az elsőfokú bíróság a 10.P.20.200/2008/21-I. sz. végzésével a viszontkeresetet érdemi tárgyalás nélkül elutasította, a 21. sorszámú ítéletével az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes 15 000 000 Ft tőke, és 4 723 078 Ft kamat, valamint az ezen összegek után járó késedelmi kamat követelését a perbeli ingatlanokból kielégítse. A felperes követelésébe beszámítani rendelt 1 260 000 Ft-ot.
A Győri Ítélőtábla a Pkf.IV.25.290/2009/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság 21-I. sorszámú végzését megváltoztatta, a viszontkereset érdemi tárgyalás nélküli elutasítását mellőzte, a Pf.IV.20.110/2009/10. számú részítéletével megállapította, hogy az elsőfokú bíróság 21. sorszámú ítélete részítélet, azt a per főtárgya és az elsőfokú perköltség tekintetében helybenhagyta. 19 723 078 Ft tőke után 2006. október 6-ától az alpereseket terhelő kamat mértékét a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat összegére leszállította. A felperes követelésébe beszámítandó 1 260 000 Ft tőke mellett beszámítani rendelte annak 2007. május 15-étől a kifizetés napjáig járó törvényes kamatait is.
A felperes az alperesek viszontkeresete tekintetében a per megszüntetését elsődlegesen ítélt dologra, másodlagosan a követelés idő előttiségére hivatkozással kérte. Érdemben mind a viszontkereset, mind a beszámítási kifogás elutasítása iránt terjesztett elő kérelmet. Állította, hogy a tagsági jogviszonya keletkezésének időpontjára és az 1997. évi Gt. azt követő, 1998. június 16-i hatálybalépésére tekintettel nem terhelte kötelezettség a kft.-ben szerzett befolyásának cégbírósághoz történő bejelentésére. Előadta azt is, hogy a szavazatok 3/4-ének 1999. május 26-án történt megszerzésével a korábban már fennállt többségi irányítást biztosító befolyása nem változott. Változatlanul nem volt köteles emiatt arra vonatkozóan a cégbírósághoz címzett bejelentést tenni. Kifejtette azt is, hogy 2002. július 1-jét követően, nem vitásan, egyedüli tagjává vált a társaságnak, a volt tagtársainak üzletrészeit azonban nem szerezte meg, azokkal a kft. rendelkezett, azok után szavazati jog nem volt gyakorolható. Ebből következően továbbra sem állt fenn a társaságban szerzett befolyásával kapcsolatos bejelentési kötelezettsége.
A beszámítási kifogás elutasítását azért kérte, mert álláspontja szerint a Ptk. 296. § (1) bekezdésében előírt feltételek nem álltak fenn, a beszámítani kért összeg nem a felperes és az alperesek közötti jelzálogjogi jogviszonyból eredt, azzal nem egynemű és nem lejárt követelés.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a viszontkeresetet és a beszámítási kifogást is elutasította.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Úgy ítélte, az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges bizonyítás lefolytatása után a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, a viszontkeresetet és a beszámítási kifogást helytállóan utasította el. Annak indokaival azonban csak túlnyomó részt értett egyet.
Osztotta az elsőfokú ítéletben kifejtett azt a jogi álláspontot, hogy a felperes 1997. Gt.</a> hatálybalépését megelőzően fennállt befolyásszerzésére az 1997. évi Gt. szabályai nem voltak alkalmazandók. Az 1999. május 26-án szerzett 75%-os mértékű szavazati jog megszerzésére pedig az 1997. évi Gt. 288. § (3) bekezdésének a befolyásszerzőnek kötelezettségek és jogkövetkezmények alóli mentesülésének feltételeiről rendelkező szabálya volt irányadó. Aszerint ugyanis a befolyásszerzéssel kapcsolatos kötelezettségek, illetve jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha a befolyás mértéke azonos, vagy nagyobb mértékű jogosultságok csökkenése következtében jön létre. A másodfokú bíróság maradéktalanul osztotta azt az elsőfokú jogi álláspontot, hogy a felperes többségi befolyásában változás nem következett be, ezért bejelentési kötelezettség nem terhelte.
Az ítélőtábla egyetértett azzal az elsőfokú ítéletben kifejtett véleménnyel is, hogy a tagsági jogviszonyt érintő 2002. július 1-jén bekövetkezett változások cégbírósági bejelentésének hiányából sem vezethető le az alperesek által a jelen perben érvényesített követelésekért fennálló felperesi konszernjogi felelősség. Ezt azonban az elsőfokú bíróságtól eltérő indokokkal magyarázta. Utalt arra, hogy a pótkifizetési kötelezettség elmulasztására tekintettel megszűnt tagsági jogviszonyra az 1997. évi Gt. 13. § (1)-(2) bekezdése, valamint 132. § (3) bekezdése tartalmaz előírásokat. A tagsági jogviszony ily módon történt megszűnésekor elsősorban az - 1997. évi Gt. 130. § (1) bekezdése szerint - az érintett taggal való megállapodás alapján kell annak üzletrészét értékesíteni. Ilyen megállapodás hiányában a társaság az - 1997. évi Gt. 144. § (1) bekezdés a) pontja értelmében - magához vonhatta az üzletrészt. Ez az intézkedés nem azonosítható az üzletrész bevonásával, amely az üzletrész megszűnésével és a törzstőke szükségképpeni leszállításával jár. A magához vonás csupán az üzletrész értékesítését segíti, annak következtében a társaság átveszi a tulajdonosi jogosítványok egy részét anélkül, hogy a tulajdonjogot megszerezné. Nem változik a társaságban maradt tag, illetve tagok társasági részesedése, üzletrészének mértéke, a szavazati jogok aránya. Az üzletrész társaság általi magához vonása nem alapozhatja meg ezért a jelentős, többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzését. Azzal egy ideiglenes állapot jön létre annak érdekében, hogy a társaság az 1997. évi Gt. 144. § (1) bekezdés a) pontja szerinti árverés lebonyolításával az üzletrész értékesítését megkísérelhesse. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, a társaság az üzletrész magához vonásával nem válik egyszemélyessé, az ezzel kapcsolatos, az iratok között fellelhető, a kft. társasági szerződés módosításában elfoglalt téves jogi állásponttal ellentétben.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a perbeli Kft. a volt tagok üzletrészeinek értékesítését nyilvános árverésen, két ízben megkísérelte. Az 1997. évi Gt. 144. § (2) bekezdése alapján, a második árverés eredménytelenségét követő 30 napon belül azonban határoznia kellett volna arról, hogy a társaság vagy annak tagja megvásárolja-e, illetve ezek hiányában a társaság bevonja-e az üzletrészeket a törzstőke egyidejű leszállításával. Az ítélőtábla szerint a perbeli esetben 2002. október 17-éig állt fenn a Kft.-nek jogszabályi lehetősége arra, hogy az említett döntések valamelyikét meghozza. Erre azonban nem került sor. A társaság az üzletrészeket nem vásárolta meg, azokat a felperes sem vette meg, így bevonásnak és a törzstőke leszállításának lett volna helye, amelynek következtében a felperes az üzletrészek 100%-ának tulajdonosává vált volna, a társaság egyszemélyessé alakult volna át. Ha a Kft., illetve annak tagjaként a felperes a jogszabály által megkívánt magatartást tanúsította volna, ez utóbbi a társaság közvetlen irányítást biztosító befolyását megszerezte volna, és az 1997. évi Gt. 292. § (1) bekezdése szerint bejelentési kötelezettség, annak elmulasztása esetén az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdése alapján helytállási kötelezettség terhelte volna.
A másodfokú bíróság úgy ítélte, az 1997. évi Gt. 9. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 4. § (4) bekezdése értelmében a felperes saját felróható magatartására előnyök szerzése végett - a konszernjogi felelősség kikerülése érdekében - nem hivatkozhat a 2002. október 17-ét követő időszak tekintetében arra, hogy befolyásszerzése, abból eredő bejelentési kötelezettsége nem állt fenn. A konszernjogi felelőssége ezért az ezt követően keletkezett követelésekért megállapítható lenne.
Az ítélőtábla emiatt vizsgálta, hogy az alperesi viszontkeresetben a konszernjogi felelősségre alapítva érvényesített követelések mikor keletkeztek. Rámutatott, az I. r. alperesnek a saját üzletrésze, továbbá az engedményezés útján megszerzett üzletrészek ellenértékének megfizetése iránti igénye, az 1997. évi Gt. 149. § értelmében, a társasággal szemben, az árverés eredménytelensége napjával, azaz 2002. szeptember 17-ével vált esedékessé. A felperes a konszernjogi felelősség alapján azonban csak az október 17-ét követően keletkezett kötelezettségekért tehető felelőssé.
A másodfokú bíróság az alperesek által, a Kft.-nek a gyümölcsös ültetvényük haszonbérbe adásával kapcsolatos jogviszonyból származó, a jelzálogjogokkal érintett ingatlanok tehermentesítésére vonatkozó kötelezettségére hivatkozással előterjesztett igényét is alaptalannak tartotta. Utalt arra, a haszonbérleti jogviszony 2002. október 4-én, jogerős ítéletek által jogszerűnek minősített felmondással szűnt meg. A jogviszony megszűnése esetére a haszonbérleti szerződésben kikötött, a kft-t terhelő, a jelzálogjogokra is kiterjedő tehermentesítési kötelezettség, ezért szintén a 2002. október 17-én beálltnak tekintett konszernjogi felelősséget megelőzően keletkezett.
Az ítélőtábla a további, a felszámolás során érvényesített alperesi hitelezői igények tekintetében akként foglalt állást, hogy azok közül az esedékességre figyelemmel csupán a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.306/2003/2. sz. határozatával kapcsolatos 15 000 Ft perköltségre, a Vas Megyei Bíróság K.20.034/2004/9. sz. ítéletével kapcsolatos 12 000 Ft perköltségre, a Vas Megyei Bíróság P.20.586/2003/94. sz. határozatával kapcsolatos 200 000 Ft perköltségre, a 100.000 Ft-os regisztrációs díjra, továbbá a Vas Megyei Bíróság P.20.586/2003/61. sz. részítéletével kapcsolatos perköltségre lenne megállapítható a felperes konszernjogi felelőssége. Az utóbbi követelés alapjául szolgáló részítéletet azonban a Győri Ítélőtábla a Pf.II.20.022/2005/10. sz. végzésével hatályon kívül helyezte, így az elsőfokú határozatban foglalt kötelezettség sem maradt fenn jogerős ítéleti rendelkezés hiányában. A további - fentebb számba vett - alperesi követelések a Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.001/2009/6. sz. ítélete által e vonatkozásban helybenhagyott Vas Megyei Bíróság 17.P.20.273/2008/14. sz. ítéletével a kft.-vel szemben elszámolást nyertek. Ekként a követelések a beszámítás útján a Ptk. 296. § (2) bekezdése értelmében megszűntek, így azok újbóli beszámítására már nincs lehetőség.
Az ítélőtábla a másodlagosan előterjesztett alperesi beszámítási kifogás tekintetében az alábbi álláspontot fejtette ki. Az alperesek, az őket a jelzálogjog alapján kielégítés tűrésére kötelező 2009. szeptember 28-án kelt, a Győri Ítélőtábla által Pf.IV.20.110/2009/10. sz. részítélet meghozatalát követően, a felperesnek a kezeskénti teljesítése folytán rá átszálló és jelzálogjoggal biztosított követelése részben, - 3 789 369 Ft erejéig - a Kft. általi, 2010. augusztus 6-án történt megtérítésére hivatkoztak. Az 1999. szeptember 20-i keltezésű zálogszerződésre irányadó Ptk. 251. § (2) bekezdése, továbbá az ezt követően hatályos Ptk. 251. § (3) bekezdése szerint a zálogtárggyal való felelősség terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy szolgál. A részteljesítés csökkenti a zálogtárggyal biztosított követelés mértékét, ekként a zálogtárggyal való felelősség terjedelmét is. Amennyiben a részteljesítésre és az arra való hivatkozásra már a jogerős részítélet meghozatala előtt sor került volna, alkalmas lehetett volna a jelzálogjoggal biztosított követelés zálogtárgyból történő kielégítésének tűrése iránt érvényesített felperesi igénnyel szembeni védekezésre. Beszámításra azonban nem alkalmas, mert a Kft. részteljesítése nem keletkeztet pénzfizetésre irányuló alperesi követelést a felperessel szemben.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, a követelés teljesítésére, illetőleg részteljesítésére irányuló védekezés (kifogás) nem azonos a Ptk. 296. §-ában és 297. §-ában szabályozott beszámítás anyagi jogi intézményével. A beszámítási kifogás a beszámítás érvényesítésének eljárásjogi eszköze, anyagi jogi feltételeit azonban a Ptk. 296. § (1) bekezdése határozza meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kifejtett indokok alapján érdemben helytállónak tartotta azt a jogi álláspontot, hogy az alperesek beszámítási kifogásának nincsenek meg az anyagi jogi feltételei. Utalt arra, hogy az alperesek a részítélet jogerőre emelkedését követően, a követelés részbeni kiegyenlítésére, zálogjogi felelősségük terjedelmének csökkenésére, a részítélet alapján indult végrehajtási eljárás során, végrehajtás korlátozása iránti igényük, illetve annak érvényesítésére indított peres eljárás keretében hivatkozhatnak.
Az alperesek a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az elsőfokú eljárás során hozott részítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását, valamint a p-i külterületi 021/1, 021/2, 025/1, 025/4, 025/5, 031/1, 031/5, 037/3, 037/4, 037/5, 038/2, 038/26 hrsz.-ú ingatlanokra a felperes javára bejegyzett jelzálogjogok törlését.
Másodlagosan kérelmük arra irányult, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a Kúria közbenső ítéletet hozva állapítsa meg, a felperest teljes és korlátlan felelősség terheli az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdése szerint, ha a Kft. felszámolása során - annak vagyona a hitelezői igények kielégítésére nem nyújt fedezetet - elsődlegesen az 1999. június 26-ától 2004. szeptember 21-éig, másodlagosan a 2002. július 31-étől 2004. szeptember 21-éig felmerült tartozásokért. Az alperesek kérték továbbá e döntés meghozatala mellett az elsőfokú vagy a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását.
Harmadlagosan 3 789 369 Ft és kamatainak beszámítása iránt terjesztettek elő kérelmet a jogerős ítéletben megállapított 19 723 078 Ft tőke és kamataival szemben.
Előadták, a jogerős ítélet az 1997. évi Gt. 170. §-át, 172. §-át, 173. §-át, 288-292 §-ait, és a Pp. 213. §-át sérti.
Álláspontjuk szerint, az 1997. évi Gt. 288. § (3) bekezdésében írtak nem mentesítették a felperest az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdésében előírt, a korlátolt felelősségű társaságban szerzett 52%-ról 75%-ra növekedett befolyás cégbírósághoz történő bejelentésével kapcsolatos kötelezettség alól. Utaltak a konszernjogi jogszabályok megalkotásával összefüggő jogalkotói szándékra, és az azt igazoló, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. (a továbbiakban: 1997. évi Ctv.) 62. § (1) bekezdésére, mely szerint a törvény hatálybalépését megelőzően bejegyzett cégek a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor kötelesek a 12-14. §-nak megfelelő adatok, így a 13. § (4) bekezdés b) pontja szerinti, a korlátolt felelősségű társaság jelentős, többségi, illetve közvetlen irányítás alá kerülésének tényének bejelentésére.
Az alperesek állították, hogy 2002. július 1-jétől a felperes a korlátolt felelősségű társaságban, mint egyedüli tag, közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett. Ennek alátámasztásaként hivatkoztak, a peres iratok fellelhető, 2002. július 1. napján kelt alapító okiratra, amely rögzíti, hogy tagjának - azaz a felperesnek - a felelősségére az 1997. évi Gt. 292. § (3) bekezdésének vagyis, a befolyásszerzés bejelentésének elmulasztása miatti konszernjogi felelősségre, illetve az 1997. évi Gt. 296. § (1) és (3) bekezdésének, ugyancsak a legalább többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező tag tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásából eredő helytállási kötelezettségére vonatkozó szabályai alkalmazandók.
Az 1997. évi Gt. 170. §-ában, 172. § (1) bekezdésében, és 173. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel tévesnek tartották a másodfokú bíróság arra vonatkozó álláspontját, hogy 2002. július 1-je után a volt tagok üzletrészének Kft. által történt magához vonásával ideiglenes állapot jött létre, ebben az időpontban még a cég nem vált egyszemélyes társasággá.
Az alperesek szerint a felperest teljes és korlátlan felelősség terheli 1996. június 26-ától, de legalábbis 2002. július 31-től a tagsági jogviszonya napjának megszűnéséig - 2004. szeptember 21-éig - terjedő időben keletkezett azon tartozásokért, amelyek kielégítésére vagyon hiányában nem került sor a felszámolás alatt álló Kft. által.
E helytállási kötelezettségre tekintettel állították, a 2002. október 4-én esedékessé vált, a felszámolás alatt álló cégnek az 1998. június 30-án létrejött haszonbérleti szerződés alapján keletkezett az alperesek ingatlanaira vonatkozó tehermentesítési kötelezettségére, a volt tagoknak a tagsági jogviszonyuk megszűnésétől számított 60. napon, azaz 2002. augusztus 30-án, az üzletrészeik értékesítése végett megtartott nyilvános árverés eredménytelensége miatt, esedékessé vált követelésére alapított viszontkeresetük elutasítása jogszabálysértő volt, mivel a Kft.-nek az üzletrészek névértékét a fenti napon a volt tagoknak meg kellett volna fizetnie.
A beszámítási kifogásuk elutasítását a Pp. 213. § (2) bekezdésére hivatkozással sérelmezték. Kifejtették, a peres iratokhoz becsatolt felszámolási iratokból megállapítható, a felperesnek mint kezesnek az általa kifizetett összeg egy része - 3 789 369 Ft - megtérült, így az alperesekkel szembeni kielégítési igénye és annak biztosítéka is csökkent. Tévesnek tartották a jogerős ítéletben kifejtett azt a jogi álláspontot, mely szerint a megjelölt összeg a jogviszonyok eltérősége miatt nem érvényesíthető a jogerős részítélettel szemben. Az alapos beszámítási kifogásra tekintettel jogszabálysértőnek vélték a részítélet hatályon kívül helyezésének, illetve megváltoztatásának mellőzését.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte, annak ellenére, hogy az ítélőtábla ítéletének indokolásával maradéktalanul nem értett egyet. Állította, hogy, amint az a 2002. július 1-jén kelt egységes szerkezetű létesítő okiratból kitűnik, üzletrésze a többi tag tagsági viszonyának megszűnését követően is csak a törzstőke 52%-a volt. A törzstőke 48%-át képező üzletrészeket a társaság magához vonta. Azok értékesítése a törvényes képviselővel rendelkező Kft. kötelessége volt. Utalt arra is, hogy az alperesek a viszontkereset összegszerűségét a részítéletben foglalt marasztalási összegben határozták meg. Ettől eltérő kérelmük nem volt. A megelőző fellebbezési és másodlagosan előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben terjesztettek csak elő, a felperes teljes és korlátlan felelősségének megállapítására irányuló keresetet.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy az, az alperesek által megjelölt jogszabályokat az alábbiakra tekintettel nem sérti.
A felülvizsgálati kérelem alapján abban kellett állást foglalni, hogy jogszabálysértő-e a jogerős ítélet amiatt, hogy a felperes konszernjogi helytállási kötelezettségét nem 1999. június 26-a vagy legalább is 2002. július 31-e és 2004. szeptember 21-e közötti időtartamra állapította meg, illetve a volt tagok részére járó törzsbetétek visszafizetésével kapcsolatos kötelezettség esedékességét nem 2002. augusztus 30-ában határozta meg, továbbá, hogy nem látott módot a felperes részére a felszámolás során befolyt pénzösszeg beszámítására.
A felülvizsgálati kérelem nem vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását, miszerint a volt tagoknak az üzletrészeik jogszabály szerinti ellenértéke 2002. szeptember 17-ével, míg a gyümölcsös haszonbérbeadásával kapcsolatos jogviszonyból származó igény 2002. október 4-től vált esedékessé. Az alperesek kizárólag csak azt állították, hogy a fenti időpontokban már a felperes konszernjogi felelőssége fennállt. Így az eldöntendő egyik jogkérdés az volt, hogy 2002. október 4-e előtt a felperest konszernjogi felelősség terhelt-e. Azt nem vizsgálta, nem vizsgálhatta erre irányuló felülvizsgálati kérelem hiányában a Kúria, hogy ezt követően bekövetkezett-e, illetve mikor a felperesi konszernjogi felelősség.
A felperes 1998. május 30-án szerezte meg a kft-ben leadható szavazatok 52%-át. Az ekkor hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. kft esetén nem tartalmazott az üzletrész tulajdonos konszernjogi felelősségére irányadó szabályokat, bejelentési kötelezettséget sem írt elő számukra. Az 1998. július 1-vel hatályba lépő, az alperesek felülvizsgálati kérelmében hivatkozott 1997. évi Ctv. 62. §-ának (1) bekezdése valóban a befolyás mértékének a cégjegyzékbe bejegyzését írta elő, de a korábban megszerzett befolyással összefüggésben a befolyással rendelkező számára semmilyen kötelezettséget nem tartalmazott, a cégnek kellett a befolyás fennálltát a cégbíróság felé változásbejegyzési kérelem előterjesztésével bejelenteni.
A felperest 1999. május 26-ától megillető megemelkedett szavazati joggal összefüggésben a Kúria egyetértett az eljárt bíróságoknak az 1997. évi Gt. 288. § (3) bekezdésében foglalt szabályok értelmezése körében kifejtett álláspontjával. A jogalkotó a szavazatok százalékos arányához kötötte, az alsó és felső határt megjelölve rendelkezett az uralkodó tag befolyásának fokozatairól. Figyelemmel arra, hogy a felperes az ellenőrzött társaságban a már meglévő, a szavazatok több mint 50%-át meghaladó - azok 52%-át kitevő - szavazataihoz további 23 %-ot szerzett, az 1997. évi Gt. 290. §-a szerint fennálló többségi irányítást biztosító befolyása - azaz befolyásának fokozata - nem változott. Ebből következően, az 1997. évi Gt. 288. § (3) bekezdése szerint, a változatlan mértékű befolyásra tekintettel, 1999. május 26-ától nem terhelte az 1997. évi Gt. 299. § (1) bekezdése alapján az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbírósághoz történő, a befolyás fennállására vonatkozó bejelentési, illetve a Cégközlönyben való közzétételi kötelezettség.
A Kúria tévesnek tartotta azt az alperesi jogi álláspontot is, hogy az ellenőrzött társaság, az I. r. alperes és a társaság többi tagjainak tagsági jogviszonya megszüntetésére tekintettel, 2002. július 1. napjával egyszemélyes társasággá vált. Az 1997. évi Gt. 170. §-ában foglaltak ugyanis, az 1997. évi Gt. 171. § (1) bekezdésében írtakkal együttesen értelmezhetők. Ez utóbbi jogszabály azt tartalmazza, az egyszemélyes társaság már működő társaság esetén úgy jöhet létre, hogy annak üzletrészei tulajdonát egy tag szerzi meg. Az ítélőtábla helytállóan fejtette ki azt a jogi álláspontot, hogy a peres iratokhoz becsatolt egységes szerkezetű létesítő okiratban foglaltak ellenére a cég 2002. július 1-jén még nem minősült egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnak. Ehhez ugyanis szükséges volt a társaságból kivált tagok üzletrészei tulajdonjogi helyzetének rendezése is.
A Kúria tévesnek tartotta azt az alperesi álláspontot is, hogy az eredménytelen árverés lefolytatását követően, 2002. augusztus 30-án, azaz a tagok tagsági viszonyának megszűnésétől számított 60. napon a Kft. köteles lett volna az üzletrészek névértékét kifizetni. Az 1997. évi Gt. 144. § (2) bekezdése értelmében - amint arra a másodfokú bíróság is helytállóan utalt - a cégnek az árverést követő 30 napon belül módjában állt még eldönteni, hogy az üzletrészt a tagja részére értékesíti, vagy annak bevonásáról dönt.
Az adott ügyben nem volt vitatott, hogy az árverezés eredménytelensége csak 2002. szeptember 17-én volt megállapítható, így október 16-áig biztosan nem terhelte a kft.-t a volt tagok irányában fizetési kötelezettség, az üzletrészek bevonása esetén ennek legkorábbi időpontja a tőkeleszállítás cégjegyzékbe történő bejegyzését követő nap lett volna.
A Kúria utalva az ítélőtábla beszámítási kifogással és a beszámítás anyagi jogi feltételeire vonatkozó véleményére, azzal maradéktalanul egyetértve, osztotta az eljárt bíróságoknak az alperesek beszámítási kifogásával kapcsolatos jogi álláspontját is. A tűrés iránt előterjesztett keresettel szemben védekezésre adhatott volna csak eljárás jogi lehetőséget a jogerős részítélet meghozatalát megelőzően, a felperes részére, a Kft. által történt részteljesítés. Mivel az pénzfizetésre irányuló alperesi követelést nem eredményezett, a Ptk. 296. § (1) bekezdése szerint beszámításra sem volt alkalmas. A beszámítási kifogással összefüggésben az alperesek többek között a Pp. 213. § (2) bekezdésének megsértésére is hivatkoztak. Ugyanakkor egyértelmű, hogy az alperesek beszámítási igénye a jogerős részítélet meghozatalát követően keletkezett, vagyis nem a beszámítási kifogásnak a részítélet meghozatala időpontjában történő elbírálhatóságának hiánya miatt. Így a hivatkozott (2) bekezdés utolsó mondatának feltételei egyébként sem állnának fenn. Az alperesek által beszámítani kért pénzösszeg nem a felperesnek a velük szemben fennálló tartozása, s az csak a részítélet alapján indult végrehajtási eljárás során vehető figyelembe.
A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva, az abban felhozott érveket értékelve nem tartotta jogszabálysértőnek, azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperesek kötelesek a felperes felülvizsgálati eljárás során becsatolt megbízási szerződésben kikötött jogi képviseleti munkadíjból álló eljárási költséget ÁFA-val növelten megfizetni, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja, illetve a Pp. 270. § (1) bekezdése és 78. § (1) bekezdése alapján.
Az alperesek kötelesek továbbá az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket megtéríteni az Itv. 59. § (1) bekezdése, valamint a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 15. § (1) bekezdése és 16/A. §-a alapján.
Budapest, 2013. szeptember 30.
Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.014/2013.)