adozona.hu
AVI 2014.1.5
AVI 2014.1.5
Ellenértéknek minősül a vízgazdálkodási társulat tagja által fizetett érdekeltségi hozzájárulás [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek. 1. pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi víziközmű társulat 2002. február 12-én jött létre, 2002. november 25-én kötötte meg a társberuházói megállapodást az önkormányzatokkal a települési szennyvízhálózat és tisztítómű megépítéséről. A beruházást 2003. július 16-án kezdték meg, a műszaki átadás-átvétel, illetve az üzembe helyezés 2004. november 12-én valósult meg. Ebben az időpontban az elkészült víziközművet az önkormányzatok üzemeltető kft. üzemeltetésébe adták.
Az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatát végezte a...
AVI 2014.1.5 Ellenértéknek minősül a vízgazdálkodási társulat tagja által fizetett érdekeltségi hozzájárulás [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek. 1. pont]
A felperesi víziközmű társulat 2002. február 12-én jött létre, 2002. november 25-én kötötte meg a társberuházói megállapodást az önkormányzatokkal a települési szennyvízhálózat és tisztítómű megépítéséről. A beruházást 2003. július 16-án kezdték meg, a műszaki átadás-átvétel, illetve az üzembe helyezés 2004. november 12-én valósult meg. Ebben az időpontban az elkészült víziközművet az önkormányzatok üzemeltető kft. üzemeltetésébe adták.Az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél 2003. és 2004. adóévek vonatkozásában valamennyi adó és költségvetési támogatás tekintetében. Az adóhatóság megállapítása szerint a felperes a vizsgált időszakban az általános forgalmi adó alanya volt, és miután a települési szennyvízhálózat és tisztítómű beruházást ellenérték nélkül átadta, ezzel összefüggésben 293 645 332 Ft általános forgalmi adókötelezett keletkezett. Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére határozatával 294 386 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, bírságot azonban nem szabott ki és késedelmi pótlékot sem számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozat alapját nem érintően azt összegszerűségében kisebb részben megváltoztatta, és az adókülönbözet összegét 294 073 000 Ft-ban határozta meg, egyebekben az elsőfokú határozatot változatlanul fenntartotta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, és mellőzte a felperes adótartozás megfizetésére való kötelezését. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adóról és járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező 2003. évi XCI. törvény 211. §-a kiegészült egy 23. bekezdéssel, a 2005. évi XXVI. törvény 21. §-a alapján, amely szerint a víziközmű társulat 2004. április 30-án folyamatban lévő víziközmű beruházása után adófizetési kötelezettsége és adólevonási jogát az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 2004. április 30-án hatályos előírása szerint teljesíti. A megyei bíróság kifejtette, hogy az érdekeltségi hozzájárulás 2003. január 1-jét megelőzően nem minősült az Áfa. tv. szerinti ellenértéknek, miután a közműre való csatlakozás jogát már 2003. január 1-je előtt átengedték (2002. február 12-én), a felperesi társulat érdekeltségi hozzájárulás ellenében végzett tevékenysége is az Áfa. tv. hatályán kívül álló tevékenységnek minősült.
A megyei bíróság álláspontja szerint tehát a felperesre, illetve a perbeli beruházásra nem vonatkozhat a 2005. évi XXVI. törvény 21. §-ában rögzített és a 2003. évi XCI. törvény 211. §-át 23. bekezdéssel kiegészítő átmeneti rendelkezés, mert ezen átmeneti szabályok csak azokra a beruházásokra vonatkoztathatók, amelyek a 2004. április 30-án hatályos előírások szerint áfa-köteles körbe tartoztak. A 2002. február 12-i létrehozatalkor történt a felperesi alapszabály elfogadása, illetve a jog átengedése, ami az átmeneti szabály alkalmazását kizárja.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben arra hivatkozott, hogy a felperes maga is az általános forgalmi adó alanyának tekintette magát, miután 2003. évre önellenőrzést nyújtott be és az általános forgalmi adó alanyaként 261 647 000 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza, amit az adóhatóság részére kiutalt. Az alperes hangsúlyozta, hogy a perbeli beruházás az általános forgalmi adó hatálya alá esik, miután az adófizetési kötelezettség csak 2003. január 1-jét követően állt be, a beruházás ténylegesen 2003. július 16-án kezdődött. Álláspontja szerint a 2005. évi XXVI. törvény 21. §-a által bevezetett átmeneti szabály a felperes esetében mindenképpen alkalmazandó, miután annak egyetlen feltétele, hogy az adott víziközmű beruházás 2004. április 30-án még folyamatban legyen. A felperesi beruházás 2003. július 16-tól a 2004. november 12-i üzembe helyezésig folyamatban volt. Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítéletből nem tűnik ki a Pp. 221. § (1) bekezdésében előírtakkal szemben, hogy mi eredményezte az alperesi határozat megváltoztatását. Sérelmezte továbbá a felperes javára megítélt elsőfokú perköltség aránytalanul magas összegét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kifejtve, hogy a felperes áfa-alanyisága nem tehető függővé attól, hogy a felperes áfa-alanynak tekintette-e magát vagy sem. Az áfa-alanyiság ugyanis törvényi, illetve alperesi kompetencia. A felperes álláspontja szerint nincs ok-okozati kapcsolat az áfa-alanyként történt adó-visszaigénylés és a vagyonátadással kapcsolatos adófizetési kötelezettség között sem. A felperes álláspontja szerint a perköltség is jogszerűen került megállapításra.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta.
A megyei bíróság ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá arra - és e megállapításait az alperes felülvizsgálati kérelmében sem vitatta -, hogy a felperesi szennyvízhálózat és tisztítómű beruházáshoz kapcsolódó vagyonmozgások szempontjából a felperes 2002. február 12-i létrehozatalának időpontját kell alapul venni. A jogerős ítélet alperes által nem vitatott megállapítása szerint ebben az időpontban került sor a jog átengedésére, a közműre való csatlakozás jogának megszerzésére. Ebben az időpontban a hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében az érdekeltségi hozzájárulás még nem minősült az Áfa. tv. szerinti ellenértéknek, és a víziközmű társulat érdekeltségi hozzájárulás ellenében végzett tevékenysége is az Áfa. tv. hatályán kívül álló tevékenységnek minősült (Legfelsőbb Bíróság 1/2001. KJE jogegységi határozata). A 2002. évben fennálló jogi helyzetet az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 1. pontjának 2003. január 1-jétől hatályos módosítása változtatta meg oly módon, hogy ellenértéknek minősül a vízgazdálkodási társulat tagja által fizetett érdekeltségi hozzájárulás is. Az áfa-kötelezettség megítélése 2004. május 1-jétől ismételten megváltozott, ettől kezdve fő szabály szerint a víziközmű társulatok megint nem minősültek az általános forgalmi adó alanyának. E jogszabályváltozáshoz kapcsolódott a 2005. évi XXVI. törvény 21. §-ának azon átmeneti szabálya, amely szerint a víziközmű társulat 2004. április 30. napján folyamatban lévő víziközmű beruházása után adófizetési kötelezettségét és adólevonási jogát az Áfa. tv. 2004. április 30. napján hatályos előírása szerint teljesíti [2003. évi XCI. törvény 211. § (23) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság azon álláspontját, hogy a fenti átmeneti szabály a felperesi víziközmű társulás 2004. november 12-i vagyonátadására nem vonatkozik. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletében kifejtetteken túlmenően kiemeli, hogy a 2003. évi XCI. törvény 211. § (23) bekezdése kifejezetten víziközmű beruházása utáni adófizetési kötelezettség tekintetében említi az áfa-fizetési kötelezettséget.
A perbeli esetben azonban az adóhatóság határozata a felperes áfa-fizetési jogcímét ellenérték nélküli vagyonátadásban jelölte meg (elsőfokú adóhatóság határozatának indokolása 13. oldal 3. bekezdése, illetve az alperes határozata 9. oldal 5. bekezdése). A nullum tributum sine lege elve alapján a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az adótényállást megállapító átmeneti szabályt nem lehet kiterjesztően értelmezni, miután a 2003. évi XCI. törvény 211. § (23) bekezdése kizárólag víziközmű beruházása után fennálló adófizetési kötelezettség vonatkozásában írja elő a 2004. április 30-ig hatályos - áfa-kötelezettséget megállapító - előírások alkalmazását. Az ellenérték nélküli vagyonátadás vonatkozásában a felperes áfa-kötelezettségét ezen átmeneti szabály alapján nem lehet megállapítani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.055/2010.)