adozona.hu
AVI 2014.1.6
AVI 2014.1.6
A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére [2003. évi XCII. tv. 97. § (6) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2006. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás, 2004. október 1-jétől 2006. december 31-ig általános forgalmi adó, 2006. szeptember 1-jétől december 31-ig magánszemélyek különadója adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2008. december 8. napján kelt határozatával a felperest összesen: 8 105 680Ft adókülönbö...
AVI 2014.1.6 A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére [2003. évi XCII. tv. 97. § (6) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2006. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás, 2004. október 1-jétől 2006. december 31-ig általános forgalmi adó, 2006. szeptember 1-jétől december 31-ig magánszemélyek különadója adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2008. december 8. napján kelt határozatával a felperest összesen: 8 105 680Ft adókülönbözet, 4 052 840 Ft adóbírság és 2 460 822 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes bevallott adóköteles jövedelme, az általa megjelölt jövedelemforrások nem álltak arányban vagyongyarapodásával és kiadásaival, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adóalapját becsléssel állapította meg, és az adóalapot növelő fedezethiány összegeket a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette.
Az elsőfokú adóhatóság - bizonyítékok hiányában - nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy D. Csaba magánszemélytől (a továbbiakban: Magánszemély) 15 000 000 Ft pénzkölcsönt kapott volna.
Az alperes a 2009. április 30-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság helytállóan mellőzte a források közül a Magánszemély pénzkölcsönét, ugyanis a felperes sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárás során hitelt érdemlő adatokkal nem igazolta, hogy a megjelölt pénzmozgás időpontjában a kölcsönadó rendelkezett volna a kölcsön összegével.
A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság megállapításait a Magánszeméllyel megkötött kölcsönszerződéseivel kapcsolatosan jogszabálysértően, a bizonyítékok téves, és okszerűtlen értékelésével hozta meg. Állította, hogy a kölcsönügylet a valóságban megtörtént, amelyet a közigazgatási eljárás során bizonyított is.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság a Magánszemélytől származó kölcsön vonatkozásában a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a bizonyítékok mérlegelésének szempontjai, okszerűségük a határozatok indokolásából megállapítható. A rendelkezésre álló bizonyítékoknak a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ának (1) bekezdése szerinti értékelése alapján az elsőfokú bíróság egyet értett az alperes azon megállapításával, miszerint a felperes nem igazolta a kölcsön összeg átadását. Az elsőfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a másodfokú hatóság határozatában a felperes által hivatkozott kölcsön vonatkozásában helyes tényállást állapított meg, ezért indokolatlannak minősítette a Magánszemély tanúkénti meghallgatását.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kérte. Álláspontja szerint a Magánszemély kölcsönével kapcsolatos határozati rész és kereset kapcsán az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan és ennél fogva jogsértő. A felperes felülvizsgálati kérelmében ismertette a közigazgatási és peres eljárást, az adóhatóság, az elsőfokú bíróság és a saját álláspontját a Magánszemély kölcsöne körében, hivatkozott jogszabályként az Art. 109. §-ának (1) és (3) bekezdésére, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ának (4)-(6) bekezdéseire, a Pp. 166. §-ának (1) bekezdésére.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002/490., KGD 2002/262.]. A felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályhelyek az Art. 109. §-ának (1) és (3) bekezdései, a Ket. 50. §-ának (4)-(6) bekezdései, a Pp. 166. §-ának (1) bekezdése.
Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. A becslési eljárás során a nem bizonyított tény, körülmény az adózó terhére értékelhető [Art. 97. § (6) bekezdés]. Az ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást, azonban az Art. 97. §-ának (6) bekezdésében foglaltak alapján az adózónak kifejezetten érdeke állításainak hitelt érdemlő adatokkal való igazolása.
A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték. A hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Törvény előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a beszerzését. A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást [Ket. 50. § (4)-(6) bekezdés] Az ítélet nem sérti az Art.-nak a becslési eljárás alkalmazását szabályozó 109. §-ának (1) bekezdését, az adózó igazolási lehetőségéről rendelkező 109. §-ának (3) bekezdését, az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy az adóhatóság eljárása során e törvényhelyeket nem sértette meg.
A Pp. 166. §-ának (1) bekezdése a perbeli bizonyítási eszközöket sorolja fel, és nincs adat arra vonatkozóan, hogy a felperes bármelyik bizonyítási eszköz előterjesztésében, alkalmazásának indítványozásában akadályozva lett volna. Az elsőfokú bíróság nem iratellenesen idézte a Magánszemély meghallgatásáról készített jegyzőkönyvet is, és - figyelemmel a Pp. 3. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra, amely rendelkezés szerint a bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen - helytállóan mellőzte a közigazgatási eljárás során meghallgatott Magánszemély ismételt meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványt, amelyet a Pp. 211. § (1) bekezdése szerint részletes meg is indokolt.
A felperes vitatta még a bizonyítási eljárást, a bizonyítékok értékelését, azonban egyrészt ennek jogszabályi alapját nem jelölte meg, másrészt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt; a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye.
Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, azonban jogszabályhellyel alátámasztottan ilyen jogsértést a felperes felülvizsgálati kérelme nem tartalmazott.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen rögzítette az elsőfokú határozatban, a felperesi fellebbezésben, a másodfokú határozatban, a keresetben foglaltakat, nemcsak megjelölte, hanem idézte is az irányadó jogszabályokat, alkalmazásukhoz - a tényállással való összevetés alapján - pontos és helytálló magyarázatot adva. Az elsőfokú bíróság a kölcsönügylettel kapcsolatos jogi álláspontját részletesen kimunkálta, megindokolta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelem keretei között, a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sértve, jogszerű.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.052/2010.)