adozona.hu
AVI 2014.1.2
AVI 2014.1.2
A természetbeni juttatás a kifizető által magánszemélynek adott reprezentáció és üzleti ajándék [1995. évi CXVII. tv. 69. § (1) bek. a) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004-2006. években üzletfeleinek ajándékokat adott: pólót, könyvet, illetve CD-t, bort, ajándékutalványt, tollat és kulcstartót vásárolt. A felperesi társaság 2004. évben támogatást nyújtott a Magyar F.-tanhallgatók Egyesületének, valamint az R. Klubnak, míg 2005. évben a B. u.-i Munkás Egyesületnek. A támogatásokat ráfordításként elszámolta. 2005-2007. évekre vonatkozóan a felperesi társaság üzletviteli tanácsok adására vonatkozóan megbízási szerződést kötött a V. Kft.-vel. A taná...
AVI 2014.1.2 A természetbeni juttatás a kifizető által magánszemélynek adott reprezentáció és üzleti ajándék [1995. évi CXVII. tv. 69. § (1) bek. a) pont]
A felperes 2004-2006. években üzletfeleinek ajándékokat adott: pólót, könyvet, illetve CD-t, bort, ajándékutalványt, tollat és kulcstartót vásárolt. A felperesi társaság 2004. évben támogatást nyújtott a Magyar F.-tanhallgatók Egyesületének, valamint az R. Klubnak, míg 2005. évben a B. u.-i Munkás Egyesületnek. A támogatásokat ráfordításként elszámolta. 2005-2007. évekre vonatkozóan a felperesi társaság üzletviteli tanácsok adására vonatkozóan megbízási szerződést kötött a V. Kft.-vel. A tanácsadási tevékenységet ellátó T. Lóránd a V. Kft., és egyúttal a felperesi Kft. ügyvezetője.Az adóhatóság 2003-2007. évek vonatkozásában átfogó ellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek során a felperes által juttatott ajándékokat természetbeni juttatásnak minősítette. Jogtalannak ítélte a támogatás címén adott összegek utáni adóalap-csökkentést, miután az arról szóló igazolást a felperes nem tudta bemutatni, illetve a Magyar F.-tanhallgatók Egyesülete nem közhasznú szervezet. Az üzletviteli tanácsadással összefüggésben az adóhatóság megállapította, hogy a szolgáltatás igénybevételére a felperes üzleti tevékenysége során nem volt szükség, mert T. Lóránd a felperesi kft. ügyvezetőjeként is rendelkezett a tanácsadási szerződésben megfogalmazott információkkal. A tanácsadásban megfogalmazott feladatokat a felperes ügyvezetői munkaköri leírásában előírt feladatoktól nem lehetett elkülöníteni. A fenti megállapításokra tekintettel az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére összesen 4 998 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és az adóhiány összegéhez igazodó adóbírságot szabott ki, valamint késedelmi pótlékot számított fel, továbbá a felperest mulasztási bírsággal sújtotta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. február 18-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében mindhárom megállapítás vonatkozásában kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes által vásárolt ajándékok a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 69. §-a szerinti természetbeni juttatásnak minősülnek, amelynek adójogi következményeit az adóhatóság jogszerűen állapította meg. A felperes által nyújtott támogatással összefüggésben a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés z) pontjára, 8. § (1) bekezdés n) pontjára utalással a megyei bíróság megállapította, hogy a felperes az adózás előtti eredményét csak igazolás birtokában csökkenthette, amelyeket a felperesnek az adó-megállapítási jog elévüléséig meg kellett volna őriznie. A megbízási szerződést illetően a megyei bíróság rámutatott arra, hogy a megbízási szerződés tárgyát képező információkat nem lehet elkülöníteni az ügyvezetői munkaköri feladatoktól, illetve annak a T. Lóránd - mint a felperes ügyvezetője - is birtokában volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte.
A felperes által vásárolt ajándékok, valamint a támogatások vonatkozásában a tényállás tisztázásának elmulasztását sérelmezte. A megbízási szerződésben kikötött szolgáltatást illetően arra hivatkozott, hogy az nem tartozik az ügyvezetés körébe. E tekintetben hivatkozott a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény vagy 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) 22. § (4) bekezdés, 26. § (1) bekezdés, 27. § (1) bekezdés, 28. § (1) bekezdés, 29. § (1) bekezdésének előírásaira. Hangsúlyozta, hogy az ügyvezető nem köteles ismereteit a törvény alapján hasznosítani. A megbízási szerződésben rögzített szolgáltatásokat a felperes harmadik személytől is igénybe vehette volna. A megbízó társaság ügyvezetője, illetve a megbízott személy azonossága az adóhatóság, valamint a megyei bíróság megállapítását nem teszi megalapozottá. Álláspontja szerint a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet ellentétes a Pp. 206. § (1) bekezdésében, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, 97. § (4) bekezdésében, valamint a Tao.tv. 1. § (2) bekezdésében foglaltakkal.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Kifejtette, hogy a felperes által adott üzleti ajándék természetbeni juttatásnak minősül, az ajándékok között szereplő pólók dolgozóktól történt visszavétele nem igazolt, selejtezésüket bizonylat nem támasztja alá. A felperes által juttatott támogatást illetően hangsúlyozta, hogy adóalap-csökkentő tételként a felperes kizárólag közhasznú igazolás alapján vehette volna figyelembe a támogatás összegét. Ilyen igazolással azonban nem rendelkezett, az igazolás meglétét a felperesnek kell bizonyítania, azokat meg kellett volna őriznie. A megbízással összefüggésben hivatkozott arra, hogy a felperesi ügyvezető feladatkörébe tartozó üzletviteli tanácsadás külön díjazás fejében nem végezhető, különösen, mert a megbízási szerződés és a munkaköri leírás alapján végzendő feladatok nem voltak elkülöníthetők. A munkaköri leírástól eltérő teljesítést sem a számla, sem a teljesítési igazolás tartalma nem bizonyít. A felperesi ügyvezető - mint vezető tisztségviselő - a társasági szerződés felhatalmazása nélkül mellékszolgáltatásként személyes közreműködést sem vállalhatott.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét az indokolás megváltoztatásával hatályában fenntartja.
Az Szja. tv. 69. § (1) bekezdés a) pontja szerint természetbeni juttatás a kifizető által magánszemélynek adott reprezentáció és üzleti ajándék. Az Szja. tv. 69. §-a értelmében a természetbeni juttatás - kivéve a törvény külön rendelkezése szerint adómentes természetbeni juttatás - az azt megszerző magánszemély jövedelme. A felperes sem az adóellenőrzés során, sem az adóperben nem igazolta, hogy az üzleti ajándékokat valamely, az Szja. tv.-ben elismert körülmény vagy esemény folytán juttatta volna. Ezért az adóhatóság a felperes adókötelezettségét e körben jogszerűen állapította meg, további tényállás tisztázási kötelezettség az Art. 97. § (4) bekezdése alapján nem terhelte.
A jogerős ítélet a felperes által nyújtott támogatásokkal összefüggésben helyesen mutatott rá, hogy a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés z) pontja és 8. § (1) bekezdés n) pontja értelmében a felperes adózás előtti eredményét csak abban az esetben csökkenthette volna, ha a támogatott szervezet igazolásával rendelkezik. A felperes ezen igazolásokat nem tudta bemutatni, ezért az adóalap csökkentésére jogosító körülményeket nem igazolta. E körben az adóhatóságot az Art. 97. § (4) bekezdése alapján további bizonyítási kötelezettség nem terhelte. A kedvezmény érvényesítésének jogszerűségét a felperes volt köteles igazolni. Ennek hiányában az adókülönbözet megállapítása jogszerűen történt.
Az üzletviteli tanácsadással összefüggő adókülönbözet megállapítása körében a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a jogerős ítélet indokolásában rögzített azon megállapítást, hogy a felperes ügyvezetőjének feladatkörébe üzleti tanácsadásba sorolható információk tartoznak. A Legfelsőbb Bíróság a Kfv.I.35.007/2010/6. sorszámú eseti döntésében már kifejtette, hogy a Gt.</a> az ügyvezetőnek a gazdasági társaság, mint szervezet működtetésében irányító funkciót betöltő vezető munkavállalónak állapít meg kötelezettségeket. [Pl.: a Gt. 26. § (1) bekezdése a cégbírósági bejelentésről, a 27. § (2) bekezdése az üzleti könyvekbe, iratokba való betekintés lehetővé tételéről, a 28. § (1) bekezdés a munkáltató jogok gyakorlásáról stb.] A megbízási szerződések a fentiektől egyértelműen elkülöníthető és eltérő feladattal bízták meg a felperesi ügyvezetőt.
Az alperes azonban az adókülönbözetet ezen túlmenően arra is alapozta, hogy a V. Kft. által havonta leszámlázott tanácsadói díj és annak teljesítésigazolása konkrét munka elvégzését nem tartalmazta, azaz a felperes nem igazolta, hogy T. Lóránd, mint megbízott a megbízási szerződésben foglalt szolgáltatást ténylegesen teljesítette. A felperes sem az ellenőrzés, sem a közigazgatási per során nem igazolta, hogy a megbízási szerződésben rögzített feladatot T. Lóránd mennyiben végezte el, azaz, hogy a megbízási szerződés gazdasági eredménye ténylegesen kimutatható-e. Ezért ezen indok alapján az Art. 1. § (7) bekezdésére, a Tao. tv. 1. § (2) bekezdésére hivatkozással az adóhatóság nem járt el jogszerűtlenül, amikor az elszámolt költséget nem a vállalkozás érdekében felmerült költségnek minősítette, és megállapította, hogy az üzletviteli tanácsadásról befogadott számlákban feltüntetett előzetesen felszámított adó az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem volt levonásba helyezhető.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.065/2010.)