adozona.hu
AVI 2014.1.1
AVI 2014.1.1
A lakásszerzési kedvezmény alkalmazása során az ingatlan vásárlása után kiszabott illeték nem minősül lakáscélú felhasználásnak [1995. évi CXVII. tv. 63. § (2) bek. c) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. évben értékesítette társasházi lakását, amelyből bevallása szerint 16 500 000 Ft bevétele keletkezett. A felperes és házastársa 2004. április 24-én egymást közt egyenlő arányban 7 000 000 Ft-ért lakótelket vásárolt, amelyre lakást és garázst építtettek. A lakóingatlanra kiadott használatbavételi engedély 2005. június 28-án emelkedett jogerőre. A felperes a 2003. február 11-én kelt adásvételi szerződés tanúsága szerint 800 000 Ft-ért vitorlás hajót vásárolt.
Az adóhatóság 200...
AVI 2014.1.1 A lakásszerzési kedvezmény alkalmazása során az ingatlan vásárlása után kiszabott illeték nem minősül lakáscélú felhasználásnak [1995. évi CXVII. tv. 63. § (2) bek. c) pont]
A felperes 2004. évben értékesítette társasházi lakását, amelyből bevallása szerint 16 500 000 Ft bevétele keletkezett. A felperes és házastársa 2004. április 24-én egymást közt egyenlő arányban 7 000 000 Ft-ért lakótelket vásárolt, amelyre lakást és garázst építtettek. A lakóingatlanra kiadott használatbavételi engedély 2005. június 28-án emelkedett jogerőre. A felperes a 2003. február 11-én kelt adásvételi szerződés tanúsága szerint 800 000 Ft-ért vitorlás hajót vásárolt.Az adóhatóság 2001-2005. évekre vonatkozóan a felperes bevallásainak utólagos vizsgálatát végezte. A vizsgálat alapján a felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben 2002. évre 2 520 000 Ft, 2004. évre 1 873 138 Ft, összesen 4 393 138 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az elsőfokú adóhatóság határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes vizsgált időszakot megelőző megtakarításainak meglétét a vizsgált időszakra vonatkozóan nem tudta igazolni. A vitorlás hajó egyedüli vevője az adásvételi szerződés és az úszó létesítmények lajstroma szerint a felperes volt; nem fogadta el azt a felperesi előadást, hogy a vitorlás hajót 3 másik személlyel közösen vásárolta. Az adóhatóság nem fogadta el rendelkezésre álló forrásként a felperes bankszámlájáról 2000. november 30-án felvett 2 100 000 Ft felperesre eső 1 050 000 Ft-nyi részét, illetve megállapította, hogy a felperes lakásépítése alapján lakáscélú kedvezményt adóbevallásában jogszerűen nem érvényesíthetett, mert a használatbavételi engedély a 2004. évre vonatkozó adóbevallás benyújtását követően 2005. június 28-án emelkedett csak jogerőre.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. november 25-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az adóhatóság a felperessel szemben jogszerűen alkalmazott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdésében szabályozott becslést, melynek során a tényállást teljes körűen feltárta és megfelelő jogi következtetéseket vont le. Az 1 050 000 Ft 2000. november 30-án bankszámláról felvett felperesre eső készpénzösszeg vonatkozásában hangsúlyozta, hogy a felperesnek a készpénzfelvételen túlmenően azt is igazolnia kellett volna, hogy a kérdéses összeg 2002-ben is ténylegesen rendelkezésére állt. A lakáscélú kedvezménnyel összefüggésben rámutatott arra, hogy azt a felperes 2004. évi adóbevallásában nem érvényesíthette, mert a használatbavételi engedély csak 2005. június 28-án emelkedett jogerőre. A megyei bíróság kifejtette továbbá, hogy a felperes számára forrásként és bevételként a családi pótlék összegét azért nem lehetett figyelembe venni, mert egyrészt nem igazolta, hogy a családi pótlékot részére folyósították, másrészt annak összegét a bankszámláról készpénzben felvette. A megyei bíróság felhívta a felperes figyelmét arra, hogy valamely pénzösszeg kiadási forrásként történő figyelembevételével azt is igazolnia kell, hogy a vizsgált időszakban a pénzösszeg rendelkezésére állt.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben sérelmezte, a 2004. évre vonatkozó ingatlanértékesítéséből származó adóköteles jövedelem megállapítását és hivatkozott arra, hogy e körben az adóhatóságot az Art. 97. § (4) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettség terhelte. Az adóhatóságnak és a megyei bíróságnak értékelnie kellett volna azt a körülményt, hogy a felperes a jogerős használatbavételi engedély folytán a lakásszerzési kedvezményre 2005. évben jogosulttá vált. Így a 2004. évre vonatkozóan az ingatlanértékesítés kapcsán megállapított adóhiány 2005. évben már eltűnt. Ez a körülmény álláspontja szerint az Art. 97. § (6) bekezdése szerinti, a felperes javára szóló olyan körülmény, amelyet az adóhatóságnak fel kellett volna tárnia.
A felperes sérelmezte, hogy az adóhatóság forrásként nem vette figyelembe a felperesnek folyósított családi pótlékot, illetve azt a tényt, hogy a 2003-ban vásárolt vitorlás hajónak a felperesen kívül még további 3 tulajdonosa volt. Kifogásolta továbbá, hogy a vizsgált időszakot megelőző korábbi időszakból származó otthon készpénzben tartott megtakarítását az adóhatóság induló tételként nem vette figyelembe, illetve nem fogadta el a 2000. november 30-i készpénzfelvétel 2002. évi rendelkezésre állását. E körben az Art. 97. §-ában rögzített tényállás tisztázási kötelezettség megsértésére hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - 2004. adóév vonatkozásában hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította.
Az ellenőrzés irataiból megállapíthatóan az adóhatóság a 2004. évi lakáscélú felhasználást azért nem találta érvényesíthetőnek, mert a bevallási határidő lejártáig a lakás használatbavételi engedélye nem emelkedett jogerőre. Az ingatlan vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem után fizetendő 20%-os mértékű adóból a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 63. § (2) bekezdése értelmében visszajár a jövedelem megszerzésének időpontját követő 60 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított összeg. Az Szja. tv. 63. § (2) bekezdés c) pontja értelmében ebbe a körbe tartozik a lakásépítés, illetve építtetés is, mint lakáscélú felhasználás. Az iratokból megállapíthatóan az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzése 2005. évre is kiterjedt. A 2005. év vonatkozásában azonban az adóhatóság a bevallásban szereplő 734 432 Ft személyi jövedelemadót elfogadta és megállapítást nem tett. A felperes felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy az Art. 97. § (6) bekezdése értelmében az adóhatóságot e körben a felperes javára szolgáló tények feltárásának kötelezettsége is terhelte. Az Art. 1. § (2) bekezdése értelmében mind az adózó, mind az adóhatóság a törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit. Az Art. 1. § (5) bekezdése az adóhatóság kötelezettségévé teszi, hogy jogainak érvényesítésére figyelmeztesse. Az alperes másodfokú határozatában azt az álláspontját fejtette ki, hogy a lakásszerzési kedvezményt azért nem állapíthatta meg a felperes terhére, mert az külön eljárásban történik, és a felperes nem élt az adó visszaigénylésének jogával.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban a perbeli esetben az Art. 1. § (2) és (5) bekezdésében szabályozott eljárási alapelvek az adóhatóságot arra kötelezték, hogy mielőtt az ellenőrzéssel lezárt időszakot teremtő vizsgálatát lezárja, tájékoztassa a felperest, hogy lakásszerzési kedvezményét 2005. évre vonatkozóan külön kérelemmel érvényesítheti. Amennyiben ugyanis e külön kérelem az ellenőrzési eljárásban rendelkezésre állt volna - vagy egyidejűleg elbírálásra kerül -, mellőzhető lett volna a felperes terhére a lakásszerzési kedvezmény jogtalan érvényesítése címén megállapított adókülönbözet (a 2004. évi adókülönbözetet ellensúlyozhatta volna a 2005. évre visszajáró lakásszerzési kedvezmény).
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felperes álláspontját a megfizetett visszterhes vagyonátruházási illeték jövedelemcsökkentő tételként való elfogadhatósága körében. A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanis a lakásszerzési kedvezmény alkalmazása során az ingatlan vásárlása után kiszabott illeték nem minősül lakáscélú felhasználásnak. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében már kifejtette, hogy az ingatlanvagyon megvásárlásának törvényben előírt következménye az illetékfizetés, amely további törvényi rendelkezés hiányában ingatlanvagyon eladásából származó jövedelem utáni személyi jövedelemadó-fizetés kötelezettséghez kapcsolódó kedvezmény körében nem értékelhető (Kfv.I.35.319/2007/5.).
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontot a családi pótlék bevételként való figyelembevétele, a felperes által vásárolt vitorlás hajó további tulajdonosai, a vizsgált időszakot megelőző évekből származó megtakarítás rendelkezésre állása, illetve a 2000. november 30-i készpénzfelvétel 2002. évi rendelkezésre állása körében. A Legfelsőbb Bíróság utal arra a megyei bíróság ítéletében kifejtett, az Art. 109. § (3) bekezdésében meghatározott bizonyítási szabályra, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia. A megyei bíróság ítéletének indokolásában e szabály alkalmazásával állapította meg, hogy a fentiekben kifogásolt tételek vonatkozásában a felperes a becsült adóalaptól való eltérést nem bizonyította megfelelően, és ezen álláspontját az egyes tételek vonatkozásában részletesen is indokolta. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban e bizonyítékok felülmérlegelésére nem látott lehetőséget figyelemmel arra is, hogy a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a Legfelsőbb Bíróságot is köti. (BH 2002/29., 1996/505.)
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet kizárólag a lakásszerzési kedvezmény vizsgálata körében tartotta megalapozottnak, és - miután a lakásszerzési kedvezmény érvényesítése a 2004. évre megállapított adóhiány összegével áll összefüggésben - az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően e körben helyezte hatályon kívül. Az elsőfokú adóhatóságot a megismételt eljárásban arra kötelezi, hogy tájékoztassa a felperest arra vonatkozóan, hogy a lakásszerzési kedvezmény 2005. évi érvényesítésére kérelmet terjeszthet elő, és e kérelem elbírálásától függően állapítsa meg a 2004. évi adóhiány összegét.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.059/2010.)