adozona.hu
ÍH 2019.126
ÍH 2019.126
AZ ALAPÍTVÁNY FIZETÉSKÉPTELENSÉGÉNEK A NYILATKOZATTÉTEL ELMULASZTÁSÁN ALAPULÓ VÉLELME Önmagában az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság egy alapítvány elleni fizetésképtelenségi eljárásban nem volt tekintettel a Civil törvényben írt speciális eljárási szabályokra, nem indokolja az érdemi döntés hatályon kívül helyezését, ha az vélelmen alapul, mert az adós egyáltalán nem tett nyilatkozatot. [Alkalmazott jogszabályok: az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről é
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező az elsőfokú bírósághoz 2019. április 5-én benyújtott kérelmében az adós fizetésképtelenségének a megállapítását és a felszámolásának az elrendelését arra hivatkozással kérte, hogy az adóssal kötött bérleti szerződés alapján, összesen 126 214 520 Ft tőke és járulékai erejéig fennálló értéknövelő beruházás miatti megtérítési igényből eredő követelését az adós a részére küldött írásbeli fizetési felszólítás ellenére nem fizette meg.
Az elsőfokú bíróság a jelen eljárásra irányadó "A c...
ÍH 2019.126 AZ ALAPÍTVÁNY FIZETÉSKÉPTELENSÉGÉNEK A NYILATKOZATTÉTEL ELMULASZTÁSÁN ALAPULÓ VÉLELME
Önmagában az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság egy alapítvány elleni fizetésképtelenségi eljárásban nem volt tekintettel a sz=1>Civil törvényben írt speciális eljárási szabályokra, nem indokolja az érdemi döntés hatályon kívül helyezését, ha az vélelmen alapul, mert az adós egyáltalán nem tett nyilatkozatot.
[az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (Civil tv.) 10. § (3) és (5) bekezdés; a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pont, 24. § (3) bekezdés]
A hitelező az elsőfokú bírósághoz 2019. április 5-én benyújtott kérelmében az adós fizetésképtelenségének a megállapítását és a felszámolásának az elrendelését arra hivatkozással kérte, hogy az adóssal kötött bérleti szerződés alapján, összesen 126 214 520 Ft tőke és járulékai erejéig fennálló értéknövelő beruházás miatti megtérítési igényből eredő követelését az adós a részére küldött írásbeli fizetési felszólítás ellenére nem fizette meg.Az elsőfokú bíróság a jelen eljárásra irányadó "A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 24. §-ának (2) bekezdése alapján - a Cstv. 24. §-ának (3) bekezdésében írt vélelemre történt figyelmeztetés mellett - értesítette az adóst az ellene kezdeményezett felszámolási eljárásról, azonban az adós az értesítésben szereplő felhívásban megadott határidőn belül nyilatkozatot nem tett. Emiatt az elsőfokú bíróság a 2019. június 26-án meghozott 10. sorszámú végzésével a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján az adós felszámolását - vélelem alapján - elrendelte.
Ez ellen a végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen a sérelmezett határozat megváltoztatását és a felszámolási eljárás soron kívüli megszüntetését, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Állította, hogy a hitelező által megjelölt követelésnek konkrét esedékességi időpontja nem volt meghatározva sem a felek közötti szerződésben, sem más módon. Ezért a felszámolási eljárás megindításához a hitelezőnek előbb tudtára kellett volna adnia (számla megküldésével vagy más bizonyítható módon) a kötelezettsége esedékessége válását, és ezt követően kellett volna felszólítania a teljesítésre, amely felszólításnak tartalmaznia kellett volna a követelés ténybeli alapját, jogcímét, összegét és a végső teljesítési határidőt. A hitelező számlát a követeléséről nem állított ki, levelei pedig - állítása szerint - nem felelnek meg a jogszabályok és az irányadó bírósági gyakorlat által előírt követelményeknek, mivel azok nem tartalmazzák egyértelműen a hivatkozott elemeket, emiatt pedig az elsőfokú bíróságnak a hitelező kérelmét vissza kellett volna utasítania a Cstv. 25. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a fizetésképtelensége megállapításánál a hitelező 2019. március 19-én keltezett fizetési felszólítását vette alapul, mivel abban nem szerepel az a végső határidő, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást. A bírósági gyakorlatra hivatkozva állította, hogy a végső határidőt naptári nap szerint kell megjelölni, amit a hivatkozott levél nem tartalmazott, emiatt pedig ugyancsak a kérelem visszautasítása lett volna indokolt.
Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a felszámolási eljárás megindításáról szóló értesítésében nem a jogszabályoknak megfelelően tájékoztatta a fizetési haladék időtartamára vonatkozóan, ugyanis "Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról" szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) 10. §-ának (5) bekezdése szerint 90 napos fizetési haladék engedélyezhető a civil szervezet kérelmére.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében a sérelmezett határozat helybenhagyását kérte.
Hangsúlyozta, hogy az adós az elsőfokú bíróság értesítése ellenére az elsőfokú eljárásban nyilatkozatot nem tett, és a fellebbezésében is csupán az elsőfokú végzést támadta, de a követelés fennállását nem vitatta.
Állította, hogy a felek közötti bérleti szerződés, valamint annak módosítása alapján egyértelmű az értéknövelő beruházások elszámolásának az esedékessége, amelyet számos fizetési felszólításával hozott az adós tudomására, mivel számlakibocsátási kötelezettség valóban nem terhelte. Az esedékessé tételt követően pedig megküldte az adósnak a felszámolási eljárás megindítását megelőző utolsó fizetési felszólítását, amely az adós állításával ellentétesen megfelelően, konkrét időpontban határozza meg az eljárás megindítását megelőző végső teljesítési határidőt.
Előadta, hogy a Civil tv. 10. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság a civil szervezet fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a civil szervezet szerződésen alapuló nem vitatott, vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő hatvan napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. Ezeket az előírásokat megtartotta, a teljesítési idő lejártát követő 60 nap elteltével - hiánytalan, a jogszabályi előírásoknak megfelelő tartalmú levelével - szólította fel az adóst a teljesítésre, amelyre azonban az adós nem teljesített, ezért az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg a fizetésképtelenségét.
A fellebbezést az ítélőtábla nem találta megalapozottnak.
Az ítélőtábla az adós fellebbezése és az irányadó jogszabályok figyelembevétele mellett mindenekelőtt megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása során valóban követett el eljárási szabálysértést, mégpedig azzal, hogy nem a Civil tv. szerinti fizetési haladék időtartamáról tájékoztatta az adóst, valamint azzal, hogy az adós fizetésképtelenségének a megállapítása során nem vette figyelembe a Civil tv. 10. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit. Az adott esetben azonban ezek az eljárási szabálysértések nem indokolták az adós fizetésképtelenségét megállapító és felszámolását elrendelő, érdemben helyes végzés hatályon kívül helyezését. A Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó "A polgári perrendtartásról" szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 389. §-a folytán irányadó Pp. 381. §-a szerint ugyanis a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát végzéssel hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasíthatja, ha szükséges az elsőfokú eljárás megismétlése vagy kiegészítése, mert az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése az ügy érdemi eldöntésére kihatott, és annak orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges, vagy nem észszerű. A következetes bírósági gyakorlat szerint az adós vitathatja a határozat törvényességét kizárólag eljárási szabálysértésre tekintettel, azonban ez az érvelés a határozat hatályon kívül helyezéséhez csak abban az esetben vezethet, ha az eljárási szabálytalanság az ügy érdemi elbírálását is befolyásolta, azaz törvényes eljárás mellett más tartalmú döntés meghozatalára került volna sor (KGD 2011.199.). Az ítélőtábla megállapítása szerint azonban az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértések az ügy érdemi eldöntésére nem voltak kihatással. Az adós ugyanis az elsőfokú bíróság felhívására az átvett értesítés ellenére nem tett nyilatkozatot, semmilyen időtartamú fizetési haladékot nem kért.
Ugyancsak nem volt érdemi kihatása az elsőfokú bíróság döntésére annak, hogy az elsőfokú bíróság a Civil tv. speciális szabályait nem hívta fel a fellebbezéssel támadott határozata indokolásában. A Civil tv. eltérő rendelkezései mellett ugyanis az alapítványok esetében is a Cstv. fizetésképtelenségre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, a hitelező által is hivatkozott eltérésekkel. Ezeknek az eltéréseknek azonban a hitelező kérelme és a kérelme alapjául szolgáló okiratok megfeleltek. Amennyiben az elsőfokú bíróság a Civil tv. hivatkozott rendelkezéseinek megfelelően hívta volna fel az adóst, illetve a fizetésképtelensége megállapítása során figyelembe vette volna a hivatkozott rendelkezéseket, akkor is arra a döntésre jutott volna, hogy az adós fizetésképtelenségét - nyilatkozatának a hiányában - vélelmeznie kell.
Az ítélőtábla az adós fellebbezésére tekintettel rámutatott arra, hogy a hitelező azért kezdeményezte a vele szembeni felszámolási eljárást, mert a szerződésen alapuló tartozását annak esedékességét követően nem egyenlítette ki és a hitelező fizetési felszólításának a kézhezvételét megelőző napig írásban nem is vitatta. Az adós az elsőfokú eljárásban - az elsőfokú bíróság értesítésének az átvétele ellenére - nyilatkozatot nem tett, ezért az elsőfokú bíróság jogszerűen vélelmezte az adós fizetésképtelenségét és rendelte el a felszámolását.
A vélelem beállta pedig azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy a bizonyítási teher megfordult, ebből következően pedig az adósnak kellett volna azt bizonyítania, hogy a hitelező által állított és igazolt fizetésképtelenségi feltételek nem állnak fenn, így a fizetésképtelensége jogszerűen nem állapítható meg. Az adós által a fellebbezésében előadottak azonban a fizetésképtelenségének a Cstv. 24. §-ának (3) bekezdésében meghatározott vélelme megdöntésére nem voltak alkalmasak.
Az adós a fellebbezésében helyesen hivatkozott a következetes bírósági gyakorlatra, amely szerint, ha a szerződésen alapuló követeléssel kapcsolatban számla nem állítható ki, illetőleg a hitelező számlát nem állít ki, valamint, ha a hitelező és az adós közötti szerződésből egyértelműen nem állapítható meg, hogy a követelés mikor válik esedékessé, a törvényben előírt fizetési felszólítást megelőzően a hitelezőnek lejárttá kell tennie az adóssal szemben fennálló követelését (BDT 2010.2242., BDT 2016.3570.). Megalapozatlanul hivatkozott azonban arra, hogy a hitelező a vele szembeni követelését nem tette esedékessé, illetve, hogy a bírósági gyakorlat szerint megkövetelt kétszeri fizetési felszólítása nem történt meg.
A hitelező ugyanis a 2018. december 3-i levelével az adóssal szembeni követelését esedékessé tette, mivel abban részletes tájékoztatást adott a bérleti jogviszony megszűnésének időpontjában esedékes adósi fizetési kötelezettségről, meghatározva annak jogcímét és összegét is. Egyúttal felhívta az adóst a megtérítési igénye 2018. december 31-i határidőig történő megfizetésére. A felhívás pontosan meghatározta a követelése jogcímét, fizetési határidejét és annak összegét, ugyanakkor a hitelező a követelése vonatkozásában számla kibocsátására nem volt kötelezett, ezért a levele megküldése alkalmas volt arra, hogy az adós tartozását lejárttá tegye.
Az adósnak ezt követően volt lehetősége, hogy a tartozását vitassa, azzal szemben kifogást jelentsen be, azonban az adós részéről küldött 2018. december 12-i és 2019. január 11-i levelek nem voltak alkalmasak a követelés érdemi vitatására.
A Cstv. 27. §-ának (2c) bekezdése szerint az adós vitatását akkor lehet megállapítani, ha az érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettsége jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét. A töretlen bírósági gyakorlat szerint az adósnak nem elegendő csupán azt közölnie a hitelezővel, hogy a követelést vitatja, hanem a követelés kiegyenlítése megtagadásának az okát is elő kell adnia, tehát a vitatást indokolnia kell (BDT 2007.1676., BDT 2016.3585.).
Az adós hivatkozott levelei érdemi vitatást nem tartalmaznak, azok csupán a felek közötti egyeztetések és elszámolás elvégzését hangsúlyozták, azonban egyikben sem vitatta a fizetési kötelezettsége fennállását, összegét vagy annak esedékességét. A levelek tartalma alapján egyértelműnek tűnik, hogy az adós számára ismert volt a fizetési kötelezettsége, figyelemmel arra is, hogy azt részben már korábban okiratban is elismerte.
Ezzel összefüggésben rámutatott az ítélőtábla arra is, hogy az adós a fellebbezésében nem is állította, hogy a követelést határidőben vitatta volna, csupán a hitelező fizetési felszólításának és kérelmének hiányosságaira, illetve az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésére hivatkozott a fellebbezésében.
A hitelező a Civil tv. 10. §-ának (3) bekezdése szerint a követelés lejártától számított 60 nap elteltével került abba a helyzetbe, hogy az adós számára megküldhesse a felszámolási eljárás megindításának lehetőségére is figyelmeztető, a Cstv. előírásainak megfelelő fizetési felszólítását. Az irányadó bírósági gyakorlat szerint ugyanis a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjára alapított kérelem esetén a hitelezőnek a teljesítési határidő lejártát (a követelés esedékessé válását) követő 20 (adott esetben a Civil tv. rendelkezése alapján 60) nap eltelte után kell felszólítania az adóst a teljesítésre ahhoz, hogy a kérelme megfeleljen a Civil tv. 10. §-ának (3) bekezdésében és a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltaknak (BDT 2012.2792., Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.123/2012/2.).
A hivatkozott jogszabályi határidőre tekintettel a hitelező a kérelmét a 2019. március 19-i fizetési felszólítására alapította, amely - a követelés 2018. de-cember 31-i esedékességétől számított - 60 nap elteltét követően került az adósnak megküldésre és az minden, a Cstv. 27. §-ának (3) bekezdésében írt jogszabályi feltételnek megfelelt, mivel abban a hitelező megjelölte a követelése jogcímét, összegét és a teljesítési határidőt, valamint azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően meg kívánja indítani a felszámolási eljárást.
Az adós a hitelező szabályos fizetési felszólítását 2019. március 21-én vette át, tehát az ezt megelőző napig, 2019. március 20-ig volt abban a helyzetben, hogy a tartozását érdemben vitassa, azonban arra nem került sor, arra az adós nem is hivatkozott.
Megalapozatlanul sérelmezte az adós azt is, hogy a hitelező fizetési felszólítása nem tartalmazta "naptári napra pontosan megjelölve" a végső teljesítési határidőt. Ilyen tételes rendelkezést ugyanis sem a Cstv., sem a Civil tv. nem tartalmaz, a Cstv. 27. §-ának (3) bekezdése szerinti végső határidőnek pedig - a kialakult bírói gyakorlat szerint - megfelelt a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 5 napban megjelölt teljesítési határidő (Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.465/2016/3., 11.Fpkf.44.922/2018/2.).
Mivel az adós a fellebbezésében előadottakkal a vélelmezett fizetésképtelensége tényét megdönteni nem tudta, ezért az eljárás jelen szakaszában a fizetésképtelensége megállapítását csak azzal kerülhette volna el, ha az általa határidőben nem vitatott, teljes tartozása kiegyenlítését, vagy annak egyéb okból bekövetkezett megszűnését igazolta volna. Ezt azonban a másodfokú bíróság e határozatának meghozataláig nem tette meg.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-a (3) bekezdésének utaló szabálya folytán alkalmazott, a Pp. 389. §-a szerint irányadó Pp. 383. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.301/2019/3.)