adozona.hu
BH 2014.1.30
BH 2014.1.30
I. A szünetelő kamarai tagság mellett is folytatható az igazságügyi könyvszakértői tevékenység. II. A több műveletből álló gazdasági eseményben a főszolgáltatás és a járulékos szolgáltatás kapcsolata [9/2006. (II. 27.) IM r. 34. §; 1992. évi LXXVI. tv. 22. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes fő tevékenységének keretei között egyaránt nyújt hagyományos (koporsós)-, és urnás temetésekhez kapcsolódó szolgáltatásokat. A sírköveket a koporsós temetéseknél kb. egy évvel a temetést követően, urnás temetéseknél a temetéssel egyidejűleg állítják fel. A temetkezési szolgáltatások kedvezményes-, míg az ezen a körön kívüli szolgáltatások az általános áfa kulccsal adóznak.
Az elsőfokú adóhatóság a 2005. és a 2006. évekre külön-külön folytatta le áfa adónemben a bevallások utólagos...
BH 2014.1.30 I. A szünetelő kamarai tagság mellett is folytatható az igazságügyi könyvszakértői tevékenység.
II. A több műveletből álló gazdasági eseményben a főszolgáltatás és a járulékos szolgáltatás kapcsolata [9/2006. (II. 27.) IM r. 34. §; 1992. évi LXXIV. tv. 22. §].
A felperes fő tevékenységének keretei között egyaránt nyújt hagyományos (koporsós)-, és urnás temetésekhez kapcsolódó szolgáltatásokat. A sírköveket a koporsós temetéseknél kb. egy évvel a temetést követően, urnás temetéseknél a temetéssel egyidejűleg állítják fel. A temetkezési szolgáltatások kedvezményes-, míg az ezen a körön kívüli szolgáltatások az általános áfa kulccsal adóznak.Az elsőfokú adóhatóság a 2005. és a 2006. évekre külön-külön folytatta le áfa adónemben a bevallások utólagos ellenőrzést a felperesnél. Mindkét évre megállapították, hogy a felperes a koporsós temetések sírköveit az általános-, míg az urnás temetésekhez tartozó sírköveket a kedvezményes áfa kulccsal értékesítette. Mindkét esztendőben eltérés volt a beszerzésekre és az értékesítésekre vonatkozó bizonylatok között.
A felettes adóhatóság által elrendelt megismételt eljárásokban az elsőfokú hatóság a 2005. évre 637 000 forint, a 2006. évre 494 000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg, továbbá mindkét esetben adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A határozatokban megállapították, hogy az urnasíremlékek, figyelemmel a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Tv.) 25. § (1) bekezdésében megfogalmazott tételes felsorolásra, nem részei a temetkezési szolgáltatásnak, nem tatoznak a temetéshez szükséges kellékek közé sem. A síremlék a Tv.</a> végrehajtásáról szóló 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 13. §-a alapján sírjel, a temetkezési hely megjelölésére szolgáló felépítmény, nem minősül az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 22. § (3) bekezdés b) pontja szerintieknek megfelelő járulékos költségnek, önálló termékértékesítés.
Az elsőfokú adóhatóságok megállapították, hogy a leltárak, a beszerzések és az értékesítések számláinak eltérései következtében a felperes könyvei nem tükrözik a valóságos gazdasági eseményeket, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 108. § (3) bekezdés c) pontja szerinti becslést alkalmaztak.
Az alperes a 2005. évre a 1946842686., a 2006. évre a 1946854946. számú határozatával hagyta helyben az elsőfokú döntéseket.
A felperes keresetében eljárásjogi és anyagi jogi okokból is vitatta az alperesi határozatok jogszerűségét, az adóbírság kapcsán vitatta az 50%-os mérték alkalmazását. A becslés tekintetében csatolta a dr. P. T. által készített véleményt (a továbbiakban: Vélemény).
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét.
Megállapította, hogy a felperes által hivatkozott eljárási jogszabálysértések nem állnak fenn: az adóhatóság értékelte G.
A becslési eljárással összefüggésben az elsőfokú bíróság felperesi indítványra igazságügyi szakértői bizonyítást folytatott le. Vizsgálta a szakértő eljárási jogosultságát, és értékelte a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.388/2011/10. számú ítéletének indokolásában foglaltakat. Mivel eszerint attól, hogy az igazságügyi szakértő a Magyar Könyvvizsgáló Kamara szünetelő státuszú tagja, még folytathatja igazságügyi szakértői tevékenységét, az elsőfokú bíróság nem adott helyt a felperes igazságügyi szakértő kizárására vonatkozó indítványának.
A kiegészített szakvéleményt az elsőfokú bíróság aggálymentesnek ítélte, ütköztette a felperes által csatolt Véleménnyel: kifejtette, hogy a leltárhiány okát nem a revizornak kell feltárni. Megállapította, hogy az adóhatóság teljesítette az Art. 97. § (3) bekezdése szerinti kötelezettségét, azzal ellentétes bizonyítékot a felperes nem jelölt meg: amennyiben a számviteli bizonylatok hiányzó (sem leltárban, sem bevételben meg nem jelölő) sírkövet mutatnak, akkor a könyvelés nem lehet valós, fennállt a becslés jogalapja, és ezen az sem változtat, hogy milyen volt a felperes számviteli politikája.
A könyvelési adatokban feltárt eltérések jelentősnek minősítése a szakértő részéről elfogadható, figyelemmel az Art. 108. § (3) bekezdéseinek c) pontjában foglaltakra és a (4) bekezdés példálózó felsorolására. A becslés módszere mindkét esztendőben helyes-, az értékesítésre jutó áfa megállapítása jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az urnasíremlék sem az SZJ, sem a Tv.</a> alapján nem kapcsolódó szolgáltatása a temetésnek, nem tekinthető a főszolgáltatás részének, így nem osztozhat annak kedvezményes áfa kulcsában. Hivatkozott az Európai Bíróság C-94/09. számú ítéletére.
Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az adóbírság alkalmazása kapcsán sem volt megállapítható jogszabálysértés.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az alperesi határozatoknak az elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Az Art. és az Áfa. tv. álláspontja szerint megsértett jogszabályi helyeire hivatkozott.
Előadta, a jogerős ítélet megalapozatlan az eljárási szabálysértések körében, a felvetett kérdésekre nem adott kielégítő megokolást, illetve figyelmen kívül hagyott jegyzőkönyvi megállapítást, továbbá azt, hogy van olyan jegyzőkönyv, amit nem kézbesítettek szabályszerűen.
Téves a jogerős ítéletnek a becslésre vonatkozó értékelése is. Egyrészt vitatott a kirendelt szakértő eljárási jogosultsága, másrészt hiba volt a Vélemény a mellőzése.
Az alkalmazott áfa kulcs téves, figyelemmel az Európai Bíróság ítéleteire.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el, ítélete törvényes.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélettel elbírált kereset indokainak vezérfonalait ismételte meg. A felperes arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet helytelen, okszerűtlen következtetésekre jutott. Ez tartalmilag a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltak megsértését jelentené.
Az elsőfokú bíróság azonban a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint járt el. Az iratoknak megfelelő, pontos tényállást rögzített - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottakkal szemben az eljárásjogi kérdésekhez kapcsolódó körben is -, és részletezte a felperes kereseti előadását. A becslést érintő bizonyítást lefolytatta, a szakvéleménnyel ütköztette a felperes által csatolt Véleményt, értékelte a szakértő személyére vonatkozó kifogást. Az ítélet indokolási részében megjelölte és ismertette az általa alkalmazott jogszabályokat, jogi indokolása során ütköztette a tényállási elemeket, a bizonyítékokat. Eljárása során mindvégig szem előtt tartotta az Art. perbeli tényállás mellett irányadó 108. § (3) bekezdésének szabályait, mind a becslés megengedhetőségéről, mind annak eredményéről helytállóan döntött. Jogértelmezése valamennyi kérdésben logikus. A jogerős ítéletből megállapítható tehát, hogy döntésének meghozatala során az elsőfokú bíróság a helytállóan megállapított tényállásra vonatkozó bizonyítékokat a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el: eljárás megfelelt a Pp. 206. § (1) bekezdésének is.
A jogerős ítéletnek a szakértő kizárására vonatkozó felperesi indítványt elutasító indokai vonatkozásában a Kúria utalt arra, hogy a Debreceni Ítélőtábla határozatából idézett megállapítás alapja az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM rendelet 34. § (3) bekezdése, melynek értelmében könyvszakértői szakterületen a névjegyzékbe az vehető fel, aki a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagja, függetlenül a tagsági jogállásától. Ez eredményezi azt, hogy szünetelő Kamarai tagság mellett is helye lehet igazságügyi könyvszakértői tevékenység folytatásának. Arra vonatkozóan pedig, hogy az igazságügyi szakértő az adószakértői tevékenység folytatásához szükséges szakképesítéssel, vagy engedéllyel [34. § (1) bekezdése] nem rendelkezne, nem merült fel adat.
A temetési szolgáltatás és urna síremlék közötti kapcsolat Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontját érintő felperesi előadásra tekintettel a Kúria az Európai Bíróságnak a jogerős ítéletben megjelölt C-94/09. számú ítéletén kívül utal még a C- 320/88., a C-497/09, C-499/09., C-501/09. és C-502/09. egyesített ügyekben, valamint a C-18/12. számú ügyben hozott ítéleteire. Az jogintézmény jellemzőivel a Legfelsőbb Bíróság is több ítéletében foglalkozott (pl. Kfv.I.35.481/2001/6. számú, Kfv.I.35.169/2004/6. számú, Kfv.35.203/2006/7. számú határozatok).
Az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontja szerint az adó alapjába beletartoznak a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek, még akkor is, ha azok külön megállapodáson alapulnak, így különösen az ügynöki, a bizományi, a biztosítási, a közlekedési költségek.
Az irányadó ítéletekben már kifejtettek szerint az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjának megfelelő, több műveletből álló termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás akkor tekinthető egységesnek, ha az egyes cselekmények annyira szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy objektíve egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, elemekre bontásuk erőltetett lenne. Ebben az esetben mondható ki, hogy a domináns főszolgáltatásra rakodó járulékos szolgáltatások a főszolgáltatással azonos adóügyi elbírálás alá esnek.
Az Áfa. tv. 1. számú melléklete a temetkezési és ahhoz kapcsolódó tevékenységek esetében engedte a kedvezményes áfa kulcs alkalmazását. A minősítés során, figyelemmel az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjára, tekintettel kell lenni a főtevékenységhez való kapcsolat mélységére.
A tevékenységek meghatározásánál a perbeli időszakban a KSH Szolgáltatások Jegyzéke volt az irányadó. A temetés, és a temetést kiegészítő szolgáltatás a 93.03.12 csoportba tartozik, míg az emlékmű és a sírkő készítés a nem fém ásványi termékek gyártása körébe - 26.70.13.0 - sorolandó.
A temetést kiegészítő szolgáltatások körének meghatározása során alkalmazható a Tv. 25. § (1) bekezdése is, amely a temetkezési szolgáltatási tevékenységet több-, önállóan is ellátható szolgáltatás csoportjaként határozza meg: temetkezési helyhez kapcsolódó szolgáltatásként annak megnyitása, a sírba helyezés/urna elhelyezése, és a visszahantolás jelenik meg. Az R. 13. § (1) bekezdése alapján a temetési helyek megjelölésére sírjel használható, vagy létesíthető.
A sírkő állítás tehát a szolgáltatás jellege folytán alapvetően elkülönül magának a temetésnek a lebonyolításától, elmaradása nem teszi a főszolgáltatást teljesíthetetlenné, vagy hiányossá. Ez az a körülmény, melynek következtében a síremlék állítása erőltetés nélkül leválik a temetési szolgáltatás gazdasági eseményéről. A megbontás a felperes előtt is ismert volt, mivel a koporsós temetésekhez kapcsolódó síremlék állítások során maga is az általános áfa kulcsot alkalmazta. Az elsőfokú bíróság az Európai Bíróság ítéleteire is tekintettel helytállóan alkalmazta az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontját.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.444/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Czifra Károly ügyvéd által képviselt P. Bt. felperesnek a dr. Fekete István jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék 2012. március 29. napján kelt 12.K.27.055/2011/21. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 22. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Szolnoki Törvényszék 12.K.27.055/2011/21. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 113 000 (száztizenháromezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes fő tevékenységének keretei között egyaránt nyújt hagyományos (koporsós)-, és urnás temetésekhez kapcsolódó szolgáltatásokat. A sírköveket a koporsós temetéseknél kb. egy évvel a temetést követően, urnás temetéseknél a temetéssel egyidejűleg állítják fel. A temetkezési szolgáltatások kedvezményes-, míg az ezen a körön kívüli szolgáltatások az általános áfa kulccsal adóznak.Az elsőfokú adóhatóság a 2005. és a 2006. évekre külön-külön folytatta le áfa adónemben a bevallások utólagos ellenőrzést a felperesnél. Mindkét évre megállapították, hogy a felperes a koporsós temetések sírköveit az általános-, míg az urnás temetésekhez tartozó sírköveket a kedvezményes áfa kulccsal értékesítette. Mindkét esztendőben eltérés volt a beszerzésekre és az értékesítésekre vonatkozó bizonylatok között.
A felettes adóhatóság által elrendelt megismételt eljárásokban az elsőfokú hatóság a 2005. évre 637.000 forint, a 2006. évre 494.000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg, továbbá mindkét esetben adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A határozatokban megállapították, hogy az urnasíremlékek, figyelemmel a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Tv.) 25.§ (1) bekezdésében megfogalmazott tételes felsorolásra, nem részei a temetkezési szolgáltatásnak, nem tatoznak a temetéshez szükséges kellékek közé sem. A síremlék a Tv.</a> végrehajtásáról szóló 145/1999.(X.1.) Korm.rendelet (a továbbiakban: R.a>) 13.§-a alapján sírjel, a temetkezési hely megjelölésére szolgáló felépítmény, nem minősül az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: Áfa.tv.) 22.§ (3) bekezdés b) pontja szerintieknek megfelelő járulékos költségnek, önálló termékértékesítés.
Az elsőfokú adóhatóságok megállapították, hogy a leltárak, a beszerzések és az értékesítések számláinak eltérései következtében a felperes könyvei nem tükrözik a valóságos gazdasági eseményeket, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 108.§ (3) bekezdés c) pontja szerinti becslést alkalmaztak.
Az alperes a 2005. évre a 1946842686., a 2006. évre a 1946854946. számú határozatával hagyta helyben az elsőfokú döntéseket.
A felperes keresetében eljárásjogi és anyagi jogi okokból is vitatta az alperesi határozatok jogszerűségét, az adóbírság kapcsán vitatta az 50%-os mérték alkalmazását. A becslés tekintetében csatolta a dr.P. T. által készített véleményt (a továbbiakban: Vélemény).
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét.
Megállapította, hogy a felperes által hivatkozott eljárási jogszabálysértések nem állnak fenn: az adóhatóság értékelte G.
A becslési eljárással összefüggésben az elsőfokú bíróság felperesi indítványra igazságügyi szakértői bizonyítást folytatott le. Vizsgálta a szakértő eljárási jogosultságát, és értékelte a Debreceni Ítélőtábla Bf. II.388/2011/10. számú ítéletének indokolásában foglaltakat. Mivel eszerint attól, hogy az igazságügyi szakértő a Magyar Könyvvizsgáló Kamara szünetelő státuszú tagja, még folytathatja igazságügyi szakértői tevékenységét, az elsőfokú bíróság nem adott helyt a felperes igazságügyi szakértő kizárására vonatkozó indítványának.
A kiegészített szakvéleményt az elsőfokú bíróság aggálymentesnek ítélte, ütköztette a felperes által csatolt Véleménnyel: kifejtette, hogy a leltárhiány okát nem a revizornak kell feltárni. Megállapította, hogy az adóhatóság teljesítette az Art. 97.§ (3) bekezdése szerinti kötelezettségét, azzal ellentétes bizonyítékot a felperes nem jelölt meg: amennyiben a számviteli bizonylatok hiányzó (sem leltárban, sem bevételben meg nem jelölő) sírkövet mutatnak, akkor a könyvelés nem lehet valós, fennállt a becslés jogalapja, és ezen az sem változtat, hogy milyen volt a felperes számviteli politikája.
A könyvelési adatokban feltárt eltérések jelentősnek minősítése a szakértő részéről elfogadható, figyelemmel az Art. 108.§ (3) bekezdéseinek c) pontjában foglaltakra és a (4) bekezdés példálózó felsorolására. A becslés módszere mindkét esztendőben helyes-, az értékesítésre jutó áfa megállapítása jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az urnasíremlék sem az SZJ, sem a Tv.</a> alapján nem kapcsolódó szolgáltatása a temetésnek, nem tekinthető a főszolgáltatás részének, így nem osztozhat annak kedvezményes áfa kulcsában. Hivatkozott az Európai Bíróság C-94/09. számú ítéletére.
Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az adóbírság alkalmazása kapcsán sem volt megállapítható jogszabálysértés.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az alperesi határozatoknak az elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Az Art. és az Áfa.tv. álláspontja szerint megsértett jogszabályi helyeire hivatkozott.
Előadta, a jogerős ítélet megalapozatlan az eljárási szabálysértések körében, a felvetett kérdésekre nem adott kielégítő megokolást, illetve figyelmen kívül hagyott jegyzőkönyvi megállapítást, továbbá azt, hogy van olyan jegyzőkönyv, amit nem kézbesítettek szabályszerűen.
Téves a jogerős ítéletnek a becslésre vonatkozó értékelése is. Egyrészt vitatott a kirendelt szakértő eljárási jogosultsága, másrészt hiba volt a Vélemény a mellőzése.
Az alkalmazott áfa kulcs téves, figyelemmel az Európai Bíróság ítéleteire.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el, ítélete törvényes.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélettel elbírált kereset indokainak vezérfonalait ismételte meg. A felperes arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet helytelen, okszerűtlen következtetésekre jutott. Ez tartalmilag a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206.§ (1) bekezdésében és 221.§ (1) bekezdésében foglaltak megsértését jelentené.
Az elsőfokú bíróság azonban a Pp. 221.§-ának (1) bekezdése szerint járt el. Az iratoknak megfelelő, pontos tényállást rögzített - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottakkal szemben az eljárásjogi kérdésekhez kapcsolódó körben is -, és részletezte a felperes kereseti előadását. A becslést érintő bizonyítást lefolytatta, a szakvéleménnyel ütköztette a felperes által csatolt Véleményt, értékelte a szakértő személyére vonatkozó kifogást. Az ítélet indokolási részében megjelölte és ismertette az általa alkalmazott jogszabályokat, jogi indokolása során ütköztette a tényállási elemeket, a bizonyítékokat. Eljárása során mindvégig szem előtt tartotta az Art. perbeli tényállás mellett irányadó 108.§ (3) bekezdésének szabályait, mind a becslés megengedhetőségéről, mind annak eredményéről helytállóan döntött. Jogértelmezése valamennyi kérdésben logikus. A jogerős ítéletből megállapítható tehát, hogy döntésének meghozatala során az elsőfokú bíróság a helytállóan megállapított tényállásra vonatkozó bizonyítékokat a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el: eljárás megfelelt a Pp. 206.§ (1) bekezdésének is.
A jogerős ítéletnek a szakértő kizárására vonatkozó felperesi indítványt elutasító indokai vonatkozásában a Kúria utalt arra, hogy a Debreceni Ítélőtábla határozatából idézett megállapítás alapja az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM rendelet 34.§ (3) bekezdése, melynek értelmében könyvszakértői szakterületen a névjegyzékbe az vehető fel, aki a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagja, függetlenül a tagsági jogállásától. Ez eredményezi azt, hogy szünetelő Kamarai tagság mellett is helye lehet igazságügyi könyvszakértői tevékenység folytatásának. Arra vonatkozóan pedig, hogy az igazságügyi szakértő az adószakértői tevékenység folytatásához szükséges szakképesítéssel, vagy engedéllyel (34.§ (1) bekezdése) nem rendelkezne, nem merült fel adat.
A temetési szolgáltatás és urna síremlék közötti kapcsolat Áfa.tv. 22.§ (3) bekezdés b) pontját érintő felperesi előadásra tekintettel a Kúria az Európai Bíróságnak a jogerős ítéletben megjelölt C-94/09. számú ítéletén kívül utal még a C- 320/88., a C-497/09, C-499/09., C-501/09. és C-502/09. egyesített ügyekben, valamint a C-18/12. számú ügyben hozott ítéleteire. Az jogintézmény jellemzőivel a Legfelsőbb Bíróság is több ítéletében foglalkozott (pl. Kfv. I.35.481/2001/6. számú, Kfv.I.35.169/2004/6. számú, Kfv.35.203/2006/7. számú határozatok).
Az Áfa.tv. 22.§ (3) bekezdés b) pontja szerint az adó alapjába beletartoznak a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek, még akkor is, ha azok külön megállapodáson alapulnak, így különösen az ügynöki, a bizományi, a biztosítási, a közlekedési költségek.
Az irányadó ítéletekben már kifejtettek szerint az Áfa.tv. 22.§ (3) bekezdés b) pontjának megfelelő, több műveletből álló termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás akkor tekinthető egységesnek, ha az egyes cselekmények annyira szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy objektíve egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, elemekre bontásuk erőltetett lenne. Ebben az esetben mondható ki, hogy a domináns főszolgáltatásra rakodó járulékos szolgáltatások a főszolgáltatással azonos adóügyi elbírálás alá esnek.
Az Áfa.tv. 1. számú melléklete a temetkezési és ahhoz kapcsolódó tevékenységek esetében engedte a kedvezményes áfa kulcs alkalmazását. A minősítés során, figyelemmel az Áfa.tv. 22.§ (3) bekezdés b) pontjára, tekintettel kell lenni a főtevékenységhez való kapcsolat mélységére.
A tevékenységek meghatározásánál a perbeli időszakban a KSH Szolgáltatások Jegyzéke volt az irányadó. A temetés, és a temetést kiegészítő szolgáltatás a 93.03.12 csoportba tartozik, míg az emlékmű és a sírkő készítés a nem fém ásványi termékek gyártása körébe - 26.70.13.0 - sorolandó.
A temetést kiegészítő szolgáltatások körének meghatározása során alkalmazható a Tv.</a> 25.§ (1) bekezdése is, amely a temetkezési szolgáltatási tevékenységet több-, önállóan is ellátható szolgáltatás csoportjaként határozza meg: temetkezési helyhez kapcsolódó szolgáltatásként annak megnyitása, a sírba helyezés/urna elhelyezése, és a visszahantolás jelenik meg. Az R. 13.§ (1) bekezdése alapján a temetési helyek megjelölésére sírjel használható, vagy létesíthető.
A sírkő állítás tehát a szolgáltatás jellege folytán alapvetően elkülönül magának a temetésnek a lebonyolításától, elmaradása nem teszi a főszolgáltatást teljesíthetetlenné, vagy hiányossá. Ez az a körülmény, melynek következtében a síremlék állítása erőltetés nélkül leválik a temetési szolgáltatás gazdasági eseményéről. A megbontás a felperes előtt is ismert volt, mivel a koporsós temetésekhez kapcsolódó síremlék állítások során maga is az általános áfa kulcsot alkalmazta. Az elsőfokú bíróság az Európai Bíróság ítéleteire is tekintettel helytállóan alkalmazta az Áfa.tv. 22.§ (3) bekezdés b) pontját.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperest a Pp. 270.§ (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§ (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
Budapest, 2013. szeptember 26.
Dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.444/2012.)