BH 2014.1.28

A helyi iparűzési adóhoz tartozó adóalanyiság megállapítása szempontjából nem a tevékenység jellegének, hanem annak van jelentősége, hogy az érintett végez-e nyereségszerzés céljából gazdasági tevékenységet [1990. évi C. tv. 35. §, 36. §, 52. §, 72. §, 77. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2009. június 30-ig közhasznú társaságként, ezt követően nonprofit gazdasági társaságként nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kötött finanszírozási szerződés alapján. Emellett a felperesnél egyéb szolgáltatásokból - pl. szállodai szolgáltatás, vendéglátás, fodrászat, testedzési szolgáltatás stb. - is képződött bevétel.
Az adóhatóság a 2009-2011. évekre folytatta le az felperes helyi iparűzési adónemben (hipa) benyújtott bevallásainak ut...

BH 2014.1.28 A helyi iparűzési adóhoz tartozó adóalanyiság megállapítása szempontjából nem a tevékenység jellegének, hanem annak van jelentősége, hogy az érintett végez-e nyereségszerzés céljából gazdasági tevékenységet [1990. évi C. tv. 35. §, 36. §, 52. §, 72. §, 77. §].
A felperes 2009. június 30-ig közhasznú társaságként, ezt követően nonprofit gazdasági társaságként nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kötött finanszírozási szerződés alapján. Emellett a felperesnél egyéb szolgáltatásokból - pl. szállodai szolgáltatás, vendéglátás, fodrászat, testedzési szolgáltatás stb. - is képződött bevétel.
Az adóhatóság a 2009-2011. évekre folytatta le az felperes helyi iparűzési adónemben (hipa) benyújtott bevallásainak utólagos ellenőrzését. A megállapítások alapján a felperest valamennyi évre adókülönbözet, ezek után késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte az elsőfokú adóhatóság, továbbá megállapította a 2012. évi hipa előlegének összegét.
Az alperes határozatával a hatósági eljárási illeték visszatérítése tekintetében kiegészített határozatában az elsőfokú döntést megváltoztatta, a 2011. évre adókülönbözet helyett adóelőleget írt elő. Ezzel a 2009. évre 18 835 900 forint, a 2010. évre 23 506 700 forint hipa adókülönbözetet, a 2011. július 1. és 2012. június 30. közötti időszakra 11 753 350 forint adóelőleg fizetési kötelezettséget állapított meg, továbbá késedelmi pótlékot számított fel.
A határozat indokolása szerint a felperes, igaz kiegészítő jelleggel, de üzletszerűen gazdasági tevékenységet végez, így a helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. (a továbbiakban: Htv.) 52. § 26/c) alpontja szerint vállalkozónak minősül, alanya a hipá-nak. Az adóalap meghatározása során a Htv. 36. § (1) bekezdést, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 72. § (1) bekezdését kellett alkalmazni. Az OEP által fizetett összeg nem az Sztv. 77. § (3) bekezdés b) pontja szerinti egyéb bevételek közé tartozó támogatás, hanem az egészségügyi szolgáltatóként működő nonprofit gazdasági társaság vállalkozási tevékenységének ellenértéke, része a nettó árbevételnek és így adóalap.
A felperes keresetében vitatta mind adóalanyiságát, mind az OEP finanszírozás adóalapkénti figyelembe vehetőségét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az adóalanyiság tekintetében, hivatkozással a Htv. 52. § 26. pontjára, 35. § és 36. §-ára, kifejtette, a Htv. nem különböztet a vállalkozó által végzett egyes tevékenységi részek között, így ha egy közhasznú társaság, illetve közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság haszonszerzésre irányuló gazdasági tevékenységet is végez, úgy egészében vállalkozónak minősül, azaz alanya lesz az iparűzési adónak.
Az adóalap meghatározása során az elsőfokú bíróság a Htv. 39. § (1) bekezdéséből és d=1102 ssz=446>52. § 22/a) pontjából indult ki, majd összevetette az Sztv. 72. § (1) bekezdését, (2) bekezdés a) pontját a 77. § (1) bekezdésével és (3) bekezdés b) pontjával. Kifejtette, az egészségbiztosítás lényegéből következik, hogy az egészségügyi szolgáltató által nyújtott szolgáltatások ellenértékét nem-, vagy nem egészében az azt igénybe vevők, hanem az egészségbiztosítás fizeti meg a szolgáltató részére. Ennek következtében az OEP által a finanszírozási szerződés alapján teljesített összegek a felperes által nyújtott egészségügyi szolgáltatások ellenértékének számítanak [Sztv. 72. § (1) bekezdés] és nem a költségek (ráfordítások) ellentételezésére kapott támogatásnak [Sztv. 77. § (3) bekezdés d) pont]. A nettó árbevétel számítás független attól, hogy az E. Alapból kapott összeg elkülönítetten kezelendő és kizárólag a finanszírozási feladatokra használható fel.
Az adóalap körében az elsőfokú bíróság nem tekintette irányadónak a felperes által hivatkozott 45/2007. számviteli kérdést, mivel az vizitdíjra, kórházi napi díjra, illetve ezek OEP támogatására vonatkozott. Kitért arra, hogy a Complex jogtárban fellelhető állásfoglalások azt mutatják, az OEP finanszírozás az egészségügyi szolgáltatás ellenértéke.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, mert az sérti a Htv., a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv., az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv., a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CXVI. tv., a Sztv. rendelkezéseit, valamint az E.Alapra vonatkozó jogszabályokat.
Megismételte, hogy a felperes az iparűzési adónak nem alanya, az E. Alapból származó bevétel után nem kötelezhető hipa fizetésére, egészségügyi szolgáltatói minőségében nem folytat adóköteles iparűzési tevékenységet, az OEP-től kapott tétel célhoz kötött finanszírozás, és így, mint támogatás, nem adóalap.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokaira hivatkozva.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélettel elbírált kereset indokait megismételve hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő. Előadása tartalmilag a Pp. 221. § (1) bekezdésére való utalás.
Az elsőfokú bíróság azonban a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint járt el. Részletesen rögzítette a történeti tényállást, ismertette az adóigazgatási eljárás megállapításait, a felperes keresetét, az irányadó jogszabályokat, alkalmazásukra - a tényállással való összevetés alapján - pontos és helytálló magyarázatot adott, döntését részletesen megindokolta. Jogértelmezése valamennyi kérdésben logikus, okfejtése érthető. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan Pp.</a> szabályt, amelyet az elsőfokú bíróság az OEP által finanszírozott egészségügy ellátások kapcsán akár az adóalanyiság, akár az adóalap meghatározása során megsértett volna.
A felperes adóalanyisága kapcsán a Kúria utal arra, hogy a korábbiakban már más tevékenységi köröket érintve megállapításra került, hogy az adóalanyiság szempontjából nem a tevékenység (adott ügyekben: közhatalmi) jellegének, hanem annak van jelentősége, hogy az érintett végez-e saját gazdasági kockázatvállalás mellett üzletszerű, rendszeresen nyereség- és vagyonszerzés céljából folytatott gazdasági tevékenységet. Ebben az esetben alanya a hipá-nak. (Az ügyvédnek, ügyvédi irodának a vállalkozók kommunális, illetve helyi iparűzési adóalanyiságáról szóló 4/1999. KJE határozat, Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.29.354/1999/7. szám és Kfv.I.35.517/2009/5. szám.)
A felperes az egészségügyi ellátási tevékenység mellett nem vitatottan végez haszonszerzésre irányuló tevékenységet is, ezzel pedig bekerül a Htv. 52. § 26) pont szerinti vállalkozói körbe. A nonprofit jelleget megalapozó tevékenységi kör kizárólag a hipa alapjának meghatározása kapcsán kezelhető külön. A Htv. ugyanis az adó alapját az 52. § 22/a) pontján keresztül a nettó árbevételhez (Sztv. 72. §) igazítja, azaz nem számítanak az adó alapjához a felperesi nonprofit tevékenység költségeinek ellentételezésére kapott, visszafizetési kötelezettség nélküli támogatások, juttatások (Sztv. 77. §). A felperes és az OEP közötti finanszírozási szerződés azonban - mint azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította - nem költségek ellentételezése, hanem a felperes által teljesített egészségügyi szolgáltatások ellenértéke, és mint ilyen része a hipa alapjának.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.456/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Schein Ügyvédi Iroda, ügyintéző ügyvéd: dr. Kiss András által képviselt Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház felperesnek a dr. Pais József jogtanácsos által képviselt Zala Megyei Kormányhivatal alperes ellen helyi adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Zalaegerszegi Törvényszék 2012. május 8. napján kelt 8.K.20.433/2012/4. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 5. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Zalaegerszegi Törvényszék 8.K.20.433/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 45 000 (negyvenötezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3 500 000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes 2009. június 30-ig közhasznú társaságként, ezt követően nonprofit gazdasági társaságként nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kötött finanszírozási szerződés alapján. Emellett a felperesnél egyéb szolgáltatásokból - pl. szállodai szolgáltatás, vendéglátás, fodrászat, testedzési szolgáltatás, stb. - is képződött bevétel.
Az adóhatóság a 2009-2011. évekre folytatta le az felperes helyi iparűzési adónemben (hipa) benyújtott bevallásainak utólagos ellenőrzését. A megállapítások alapján a felperest valamennyi évre adókülönbözet, ezek után késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte az elsőfokú adóhatóság, továbbá megállapította a 2012. évi hipa előlegének összegét.
Az alperes határozatával a hatósági eljárási illeték visszatérítése tekintetében kiegészített határozatában az elsőfokú döntést megváltoztatta, a 2011. évre adókülönbözet helyett adóelőleget írt elő. Ezzel a 2009. évre 18 835 900 forint, a 2010. évre 23 506 700 forint hipa adókülönbözetet, a 2011. július 1. és 2012. június 30. közötti időszakra 11 753 350 forint adóelőleg fizetési kötelezettséget állapított meg, továbbá késedelmi pótlékot számított fel.
A határozat indokolása szerint a felperes, igaz kiegészítő jelleggel, de üzletszerűen gazdasági tevékenységet végez, így a helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. (a továbbiakban: Htv.) 52. § 26/c) alpontja szerint vállalkozónak minősül, alanya a hipá-nak. Az adóalap meghatározása során a Htv. 36.§ (1) bekezdést, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 72.§ (1) bekezdését kellett alkalmazni. Az OEP által fizetett összeg nem az Sztv. 77. § (3) bekezdés b) pontja szerinti egyéb bevételek közé tartozó támogatás, hanem az egészségügyi szolgáltatóként működő nonprofit gazdasági társaság vállalkozási tevékenységének ellenértéke, része a nettó árbevételnek és így adóalap.
A felperes keresetében vitatta mind adóalanyiságát, mind az OEP finanszírozás adóalapkénti figyelembe vehetőségét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az adóalanyiság tekintetében, hivatkozással a Htv. 52.§ 26/ pontjára, 35.§ és 36.§- ára, kifejtette, a Htv. nem különböztet a vállalkozó által végzett egyes tevékenységi részek között, így ha egy közhasznú társaság, illetve közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság haszonszerzésre irányuló gazdasági tevékenységet is végez, úgy egészében vállalkozónak minősül, azaz alanya lesz az iparűzési adónak.
Az adóalap meghatározása során az elsőfokú bíróság a Htv. 39.§ (1) bekezdéséből és d=1102 ssz=446>52.§ 22/a) pontjából indult ki, majd összevetette az Sztv. 72. § (1) bekezdését, (2) bekezdés a) pontját a 77. § (1) bekezdésével és (3) bekezdés b) pontjával. Kifejtette, az egészségbiztosítás lényegéből következik, hogy az egészségügyi szolgáltató által nyújtott szolgáltatások ellenértékét nem-, vagy nem egészében az azt igénybe vevők, hanem az egészségbiztosítás fizeti meg a szolgáltató részére. Ennek következtében az OEP által a finanszírozási szerződés alapján teljesített összegek a felperes által nyújtott egészségügyi szolgáltatások ellenértékének számítanak (Sztv. 72. § (1) bekezdés) és nem a költségek (ráfordítások) ellentételezésére kapott támogatásnak (Sztv. 77. § (3) bekezdés d) pont). A nettó árbevétel számítás független attól, hogy az E.Alapból kapott összeg elkülönítetten kezelendő és kizárólag a finanszírozási feladatokra használható fel.
Az adóalap körében az elsőfokú bíróság nem tekintette irányadónak a felperes által hivatkozott 45/2007. számviteli kérdést, mivel az vizitdíjra, kórházi napi díjra, illetve ezek OEP támogatására vonatkozott. Kitért arra, hogy a Complex jogtárban fellehető állásfoglalások azt mutatják, az OEP finanszírozás az egészségügyi szolgáltatás ellenértéke.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, mert az sérti a Htv., a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv., az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv., a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CXVI. tv., a Sztv. rendelkezéseit, valamint az E.Alapra vonatkozó jogszabályokat.
Megismételte, hogy a felperes az iparűzési adónak nem alanya, az E.Alapból származó bevétel után nem kötelezhető hipa fizetésére, egészségügyi szolgáltatói minőségében nem folytat adóköteles iparűzési tevékenységet, az OEP-től kapott tétel célhoz kötött finanszírozás, és így, mint támogatás, nem adóalap.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokaira hivatkozva.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati kérelem kereteire vonatkozó szabályt tartalmaz a Pp. 273.§-ának (5) bekezdése is, amely szerint a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. Ennek következtében a Kúria a felperesnek a felülvizsgálati kérelmet követő, 2012. október 24. keltezésű beadványát csak annyiban vette figyelembe, amennyiben a kérelemmel összhangban állt, azt meghaladóan mellőzte értékelését.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélettel elbírált kereset indokait megismételve hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő. Előadása tartalmilag a Pp.</a> 221.§ (1) bekezdésére való utalás.
Az elsőfokú bíróság azonban a Pp. 221.§-ának (1) bekezdése szerint járt el. Részletesen rögzítette a történeti tényállást, ismertette az adóigazgatási eljárás megállapításait, a felperes keresetét, az irányadó jogszabályokat, alkalmazásukra - a tényállással való összevetés alapján - pontos és helytálló magyarázatot adott, döntését részletesen megindokolta. Jogértelmezése valamennyi kérdésben logikus, okfejtése érthető. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan Pp.</a> szabályt, amelyet az elsőfokú bíróság az OEP által finanszírozott egészségügy ellátások kapcsán akár az adóalanyiság, akár az adóalap meghatározása során megsértett volna.
A felperes adóalanyisága kapcsán a Kúria utal arra, hogy a korábbiakban már más tevékenységi köröket érintve megállapításra került, hogy az adóalanyiság szempontjából nem a tevékenység (adott ügyekben: közhatalmi) jellegének, hanem annak van jelentősége, hogy az érintett végez-e saját gazdasági kockázatvállalás mellett üzletszerű, rendszeresen nyereség- és vagyonszerzés céljából folytatott gazdasági tevékenységet. Ebben az esetben alanya a hipá-nak. (Az ügyvédnek, ügyvédi irodának a vállalkozók kommunális, illetve helyi iparűzési adóalanyiságáról szóló 4/1999. KJE határozat, Legfelsőbb Bíróság Kfv. II.29.354/1999/7.szám és Kfv.I.35.517/2009/5. szám.)
A felperes az egészségügyi ellátási tevékenység mellett nem vitatottan végez haszonszerzésre irányuló tevékenységet is, ezzel pedig bekerül a Htv. 52.§ 26/ pont szerinti vállalkozói körbe. A nonprofit jelleget megalapozó tevékenységi kör kizárólag a hipa alapjának meghatározása kapcsán kezelhető külön. A Htv. ugyanis az adó alapját az 52.§ 22/a) pontján keresztül a nettó árbevételhez (Sztv. 72.§) igazítja, azaz nem számítanak az adó alapjához a felperesi nonprofit tevékenység költségeinek ellentételezésére kapott, visszafizetési kötelezettség nélküli támogatások, juttatások (Sztv. 77.§). A felperes és az OEP közötti finanszírozási szerződés azonban - mint azt az elsőfokú bíróság helytállóan megállapította - nem költségek ellentételezése, hanem a felperes által teljesített egészségügyi szolgáltatások ellenértéke, és mint ilyen része a hipa alapjának.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperest a Pp. 270.§ (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§ (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
Budapest, 2013. szeptember 26.
Dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.456/2012.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.