adozona.hu
BH+ 2014.1.44
BH+ 2014.1.44
A bizonylattal alá nem támasztott, házipénztárból történt kifizetés a pénz kezelésére jogosultnál keletkeztet összevonandó jövedelmet [1995. évi CXVII. tv. 4. §; 2003. évi XCII. tv. 97.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél 2008. július 2-án 5 000 000 forint pénztári kiadást rögzítettek, amelyhez nem tartozik gazdasági eseményre vonatkozó bizonylat. A felperes 2008. december 31-ei pénzleltára azonos a főkönyvi záróegyenlegével, és megegyezik az 5 000 000 forint pénztári kiadással csökkentett összeggel. A 2008. decemberi főkönyv nem tartalmaz 5 000 0000 forint tagi hitel kifizetésre vonatkozó adatokat.
Az elsőfokú adóhatóság a 2007-2008. évekre folytatott ellenőrzést a felperesnél. Egyebek mellett ...
BH+ 2014.1.44 A bizonylattal alá nem támasztott, házipénztárból történt kifizetés a pénz kezelésére jogosultnál keletkeztet összevonandó jövedelmet [1995. évi CXVII. tv. 4. §; 2003. évi XCII. tv. 97. §]
A felperesnél 2008. július 2-án 5 000 000 forint pénztári kiadást rögzítettek, amelyhez nem tartozik gazdasági eseményre vonatkozó bizonylat. A felperes 2008. december 31-ei pénzleltára azonos a főkönyvi záróegyenlegével, és megegyezik az 5 000 000 forint pénztári kiadással csökkentett összeggel. A 2008. decemberi főkönyv nem tartalmaz 5 000 0000 forint tagi hitel kifizetésre vonatkozó adatokat.Az elsőfokú adóhatóság a 2007-2008. évekre folytatott ellenőrzést a felperesnél. Egyebek mellett megállapították, hogy mivel a pénzkezelési szabályzat szerint az ügyvezető a pénzkezeléssel megbízott személy, a kifizetést 50-50%-ban meg kellett osztani a két ügyvezető között, akiknél - minden adójógi jogkövetkezménnyel - összevonandó jövedelem keletkezett.
A 2009. év célvizsgálata szerint a felperes 2009. augusztus 25-én az Előleg számlán lekönyvelt 5 000 000 forintot, és a 449 számlán az Alapítókkal szembeni hosszú lejáratú kötelezettségét is csökkentette 2008. december 31-i visszafizetésre hivatkozva ezzel az összeggel. Valójában azonban a pénztárban nem történt befizetés, és a 449 számla 2008. év végi záróegyenlege szerint sem történt visszafizetés.
Az elsőfokú határozat összesen 1 783 773 forint, különböző adónemekben fennálló, adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, mely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Rögzítette, hogy az ügyvezetőknél jelentkező jövedelem miatt keletkezett nem a felperes által befizetendő, adóhiánynak minősülő adókülönbözet is, amely után azonban az adóbírság, a késedelmi pótlék és a mulasztási bírság megfizetése a felperest terheli.
Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolásában kiemelte, hogy 2008. július 2-án a felperes bankszámlájára nem a pénztárból, hanem a Sz.-G. Kft.-től történt befizetés. A pénztári kifizetésnek nincs alapbizonylata, és amennyiben a felperes által hivatkozott adminisztrációs hiba következett volna be, úgy annak, a kettős könyvvitel logikájából fakadóan az év végi leltározáskor ki kellett volna tűnni.
A felperes az ügyvezetők részére megállapított kifizetés tekintetében kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát. Előadta, az ügyvezetők esetében tagi hitel visszafizetésére került sor, de ténylegesen 2008. december 31-én. Ennek fedezete az M. Kft. 2008. december 31-i beolvadása volt, amikor is megnőtt a pénztár összege. A 2008. július 2-ai könyvelés adminisztrációs tévedés volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes indítványára igazságügyi adó- és könyvszakértői bizonyítást folytatott le. A szakvéleményt az elsőfokú bíróság aggálytalannak tekintette, ítéletének alapjául elfogadta. Erre tekintettel a jogerős ítélet elutasította a felperes keresetét.
A szakértői vélemény alapján megállapította, hogy 2008. július hónapban könyveltek ki a pénztárból 5 000 000 forintot. A szakértői vélemény megerősítette, hogy a felperes könyvelése több hibát is tartalmazott, ugyanakkor ez a per tárgyát képező 5 000 000 forintos kifizetés tárgyában irreleváns. Az, hogy általában téves a könyvelés, nem igazolja, hogy a konkrét kifizetésé is téves. Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az alperes ezzel kapcsolatos tényállás feltárási kötelezettségének eleget tett. A 2008. július 2-ai 5 000 000 forintos kifizetés tekintetében pontosan nem lehet tudni, ténylegesen mi is történt, azonban az ügy egyéb körülményei, a bizonyítási eljárás során feltárt tények és a szakértői vélemény megállapítása együttesen azt támasztják alá, hogy a kifizetés ebben az időpontban megtörtént, szemben a felperes állításával, miszerint csak decemberben vált lehetségessé. Az ügy körülményei nem teljes mértékben tisztázottak, ugyanakkor a kérdéses kifizetés meg nem történtét a felperes igazolni nem tudta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, 252. § (2) bekezdését, valamint az adózós rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (6) bekezdését.
Ismételten arra hivatkozott, hogy 2008. július 2-án nem történt tényleges pénztári kiadás, a tagi hitelállomány kimutathatóan 2008. december 31-én csökkent. A főkönyvi számlán a pénztári kiadás téves dátummal került feltüntetésre, az alperesi megállapítást az igazságügyi szakértői vélemény nem támasztotta alá. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt ténylegesen nem vonta értékelési körébe, másként nem jutott volna arra a következtetésre, hogy a kérdéses 5 000 000 forint nem tagi kölcsön visszafizetése, hanem ügyvezetői jövedelem volt. Nem vette megfelelően figyelembe azt a szakértői megállapítást, miszerint "nem lehet beazonosítani, hogy ténylegesen mi is történt". Az Art. 97. § (6) bekezdésére figyelemmel pedig a nem bizonyított tény nem értékelhető az adózó terhére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mivel álláspontja az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem okszerűtlenül mérlegelte, és a megállapított tényállás sem iratellenes. Hangsúlyozta, hogy ha valóban tagi hitel visszafizetéséről lett volna szó, akkor az alapítókkal (tulajdonosokkal) szemben fennálló tartozás ezzel az összeggel csökkent volna.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002/490. KGD 2002/262.]. A felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 206. § (1) bekezdésének, 252. § (2) bekezdésének és az Art. 97. § (6) bekezdésének sérelmére alapította.
A felülvizsgálati kérelem Pp. 252. § (2) bekezdésre való hivatkozását a Kúria nem tudta az elsőfokú bíróság által megvalósítható jogszabálysértésként értelmezni, mivel az a másodfokú bíróság által meghozandó határozatra vonatkozik: a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - végzéssel hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges a tárgyalás megismétlése, illetőleg kiegészítése.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen rögzítette a történeti tényállást, ismertette az adóigazgatási eljárás megállapításait, a felperes keresetét, az igazságügyi szakértői vélemény megállapításait.
A jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően tartalmazza a bizonyítékok egybevetését, összességükben való értékelését. Az elsőfokú bíróság megjelölte, hogy a szakvéleményt aggálytalannak tekinti, az abban felárt tényeket összevetette az alperest terhelő bizonyítási kötelezettséggel, és ebből vont le következtetéseket. Az elsőfokú bíróságnak a jogerős ítéletben megjelenő belső meggyőződése logikus, okfejtése közérthető, a részletekre kiterjedő. Ez okból a Pp. 206. § (1) bekezdésének sérelmét nem lehetett megállapítani.
Az alapul szolgáló tényállás releváns, a szakértő által is megerősített eleme az, hogy - mint arra a felperes is hivatkozott felülvizsgálati kérelmében - "nem lehet beazonosítani, hogy ténylegesen mi is történt". A kifizetés lekönyvelésén túl egyetlen további számviteli bizonylat sem kapcsolható a 2008. július 2-ai kifizetéshez. Az alperest az Art. 97. § (6) bekezdés szerint terhelő tényállás feltárási kötelezettség megállt azon - részletes vizsgálaton alapuló - következtetésnél, hogy ehhez a kifizetéshez a felperesnél egyetlen-, a felperes működési körébe tartozó jogcímet alátámasztó bizonylat sem rendelhető hozzá, még a 2009. évi könyvviteli események célvizsgálatával sem. Mivel azonban bizonyítást nyert mind a kifizetése ténye, mind a pénzkezelést végzők személye, az egyéb okiratok hiányából az alperesnek le kellett vonni az egyetlen okszerű adójogi következtetést: a kifizetés az ügyvezetőknél eredményezett jövedelmet. Az elsőfokú bíróság helytállóan rendelkezett akkor, amikor elutasította a felperes keresetét.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.551/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Becker Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Becker Tibor) által képviselt D. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (korábbi elnevezése szerint: Sz. Kft.) felperesnek a dr. Szinyéri Éva jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék 28.K.20.460/2011/22. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 24. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Tatabányai Törvényszék 28.K.20.460/2011/22. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100 000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 178 400 (százhetvennyolcezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperesnél 2008. július 2-án 5 000 000 forint pénztári kiadást rögzítettek, amelyhez nem tartozik gazdasági eseményre vonatkozó bizonylat. A felperes 2008. december 31-ei pénzleltára azonos a főkönyvi záróegyenlegével, és megegyezik az 5 000 000 forint pénztári kiadással csökkentett összeggel. A 2008. decemberi főkönyv nem tartalmaz 5 000 0000 forint tagi hitel kifizetésre vonatkozó adatokat.Az elsőfokú adóhatóság a 2007-2008. évekre folytatott ellenőrzést a felperesnél. Egyebek mellett megállapították, hogy mivel a pénzkezelési szabályzat szerint az ügyvezető a pénzkezeléssel megbízott személy, a kifizetést 50-50%-ban meg kellett osztani a két ügyvezető között, akiknél - minden adójógi jogkövetkezménnyel - összevonandó jövedelem keletkezett.
A 2009. év célvizsgálata szerint a felperes 2009. augusztus 25-én az Előleg számlán lekönyvelt 5 000 000 forintot, és a 449 számlán az Alapítókkal szembeni hosszú lejáratú kötelezettségét is csökkentette 2008. december 31-i visszafizetésre hivatkozva ezzel az összeggel. Valójában azonban a pénztárban nem történt befizetés, és a 449 számla 2008. év végi záróegyenlege szerint sem történt visszafizetés.
Az elsőfokú határozat összesen 1 783 773 forint, különböző adónemekben fennálló, adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, mely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Rögzítette, hogy az ügyvezetőknél jelentkező jövedelem miatt keletkezett nem a felperes által befizetendő, adóhiánynak minősülő adókülönbözet is, amely után azonban az adóbírság, a késedelmi pótlék és a mulasztási bírság megfizetése a felperest terheli.
Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolásában kiemelte, hogy 2008. július 2-án a felperes bankszámlájára nem a pénztárból, hanem a Sz.-G. Kft-től történt befizetés. A pénztári kifizetésnek nincs alapbizonylata, és amennyiben a felperes által hivatkozott adminisztrációs hiba következett volna be, úgy annak, a kettős könyvvitel logikájából fakadóan az év végi leltározáskor ki kellett volna tűnni.
A felperes az ügyvezetők részére megállapított kifizetés tekintetében kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát. Előadta, az ügyvezetők esetében tagi hitel visszafizetésére került sor, de ténylegesen 2008. december 31-én. Ennek fedezete az M. Kft. 2008. december 31-i beolvadása volt, amikor is megnőtt a pénztár összege. A 2008. július 2-ai könyvelés adminisztrációs tévedés volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes indítványára igazságügyi adó- és könyvszakértői bizonyítást folytatott le. A szakvéleményt az elsőfokú bíróság aggálytalannak tekintette, ítéletének alapjául elfogadta. Erre tekintettel a jogerős ítélet elutasította a felperes keresetét.
A szakértői vélemény alapján megállapította, hogy 2008. július hónapban könyveltek ki a pénztárból 5 000 000 forintot. A szakértői vélemény megerősítette, hogy a felperes könyvelése több hibát is tartalmazott, ugyanakkor ez a per tárgyát képező 5 000 000 forintos kifizetés tárgyában irreleváns. Az, hogy általában téves a könyvelés, nem igazolja, hogy a konkrét kifizetésé is téves. Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az alperes ezzel kapcsolatos tényállás feltárási kötelezettségének eleget tett. A 2008. július 2-ai 5 000 000 forintos kifizetés tekintetében pontosan nem lehet tudni, ténylegesen mi is történt, azonban az ügy egyéb körülményei, a bizonyítási eljárás során feltárt tények és a szakértői vélemény megállapítása együttesen azt támasztják alá, hogy a kifizetés ebben az időpontban megtörtént, szemben a felperes állításával, miszerint csak decemberben vált lehetségessé. Az ügy körülményei nem teljes mértékben tisztázottak, ugyanakkor a kérdéses kifizetés meg nem történtét a felperes igazolni nem tudta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, 252. § (2) bekezdését, valamint az adózós rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (6) bekezdését.
Ismételten arra hivatkozott, hogy 2008. július 2-án nem történt tényleges pénztári kiadás, a tagi hitelállomány kimutathatóan 2008. december 31-én csökkent. A főkönyvi számlán a pénztári kiadás téves dátummal került feltüntetésre, az alperesi megállapítást az igazságügyi szakértői vélemény nem támasztotta alá. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt ténylegesen nem vonta értékelési körébe, másként nem jutott volna arra a következtetésre, hogy a kérdéses 5 000 000 forint nem tagi kölcsön visszafizetése, hanem ügyvezetői jövedelem volt. Nem vette megfelelően figyelembe azt a szakértői megállapítást, miszerint "nem lehet beazonosítani, hogy ténylegesen mi is történt". Az Art. 97. § (6) bekezdésére figyelemmel pedig a nem bizonyított tény nem értékelhető az adózó terhére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mivel álláspontja az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem okszerűtlenül mérlegelte, és a megállapított tényállás sem iratellenes. Hangsúlyozta, hogy ha valóban tagi hitel visszafizetéséről lett volna szó, akkor az alapítókkal (tulajdonosokkal) szemben fennálló tartozás ezzel az összeggel csökkent volna.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002/490. KGD 2002/262.]. A felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 206. § (1) bekezdésének, 252. § (2) bekezdésének és az Art. 97. § (6) bekezdésének sérelmére alapította.
A felülvizsgálati kérelem Pp. 252. § (2) bekezdésre való hivatkozását a Kúria nem tudta az elsőfokú bíróság által megvalósítható jogszabálysértésként értelmezni, mivel az a másodfokú bíróság által meghozandó határozatra vonatkozik: a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - végzéssel hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges a tárgyalás megismétlése, illetőleg kiegészítése.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen rögzítette a történeti tényállást, ismertette az adóigazgatási eljárás megállapításait, a felperes keresetét, az igazságügyi szakértői vélemény megállapításait.
A jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően tartalmazza a bizonyítékok egybevetését, összességükben való értékelését. Az elsőfokú bíróság megjelölte, hogy a szakvéleményt aggálytalannak tekinti, az abban felárt tényeket összevetette az alperest terhelő bizonyítási kötelezettséggel, és ebből vont le következtetéseket. Az elsőfokú bíróságnak a jogerős ítéletben megjelenő belső meggyőződése logikus, okfejtése közérthető, a részletekre kiterjedő. Ez okból a Pp. 206. § (1) bekezdésének sérelmét nem lehetett megállapítani.
Az alapul szolgáló tényállás releváns, a szakértő által is megerősített eleme az, hogy - mint arra a felperes is hivatkozott felülvizsgálati kérelmében - "nem lehet beazonosítani, hogy ténylegesen mi is történt". A kifizetés lekönyvelésén túl egyetlen további számviteli bizonylat sem kapcsolható a 2008. július 2-ai kifizetéshez. Az alperest az Art. 97. § (6) bekezdés szerint terhelő tényállás feltárási kötelezettség megállt azon - részletes vizsgálaton alapuló - következtetésnél, hogy ehhez a kifizetéshez a felperesnél egyetlen-, a felperes működési körébe tartozó jogcímet alátámasztó bizonylat sem rendelhető hozzá, még a 2009. évi könyvviteli események célvizsgálatával sem. Mivel azonban bizonyítást nyert mind a kifizetése ténye, mind a pénzkezelést végzők személye, az egyéb okiratok hiányából az alperesnek le kellett vonni az egyetlen okszerű adójogi következtetést: a kifizetés az ügyvezetőknél eredményezett jövedelmet. Az elsőfokú bíróság helytállóan rendelkezett akkor, amikor elutasította a felperes keresetét.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
Budapest, 2013. június 27.
Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria, Kfv.I.35.551/2012.)