adozona.hu
BH+ 2014.1.34
BH+ 2014.1.34
A felszámoló kártérítési felelőssége kifogásként nem, hanem csak külön perben bírálható el [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. §, 54. §, 56. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2007. április 24-én benyújtott kérelemre az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2007. augusztus 9-ei kezdő időponttal elrendelte, felszámolóként az A. Rt.-t jelölve ki.
A felszámoló 2011. június 30-án nyújtotta be a 2011. március 11-ei fordulónapra készített zárómérleget, majd azt módosította. A zárómérleg, illetve annak módosított változata ellen a hitelező nyújtott be kifogást arra hivatkozva, hogy a kiadások között szerepeltet a felszámoló 758 127 Ft összeget, melyet követelésként is...
BH+ 2014.1.34 A felszámoló kártérítési felelőssége kifogásként nem, hanem csak külön perben bírálható el [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. §, 54. §, 56. §].
A 2007. április 24-én benyújtott kérelemre az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2007. augusztus 9-ei kezdő időponttal elrendelte, felszámolóként az A. Rt.-t jelölve ki.A felszámoló 2011. június 30-án nyújtotta be a 2011. március 11-ei fordulónapra készített zárómérleget, majd azt módosította. A zárómérleg, illetve annak módosított változata ellen a hitelező nyújtott be kifogást arra hivatkozva, hogy a kiadások között szerepeltet a felszámoló 758 127 Ft összeget, melyet követelésként is kimutat. Ez a követelés a felszámoló szervezet korábbi alkalmazottjával, B. A.-val szemben áll fenn, melynek alapjául az szolgál, hogy a volt alkalmazott bűncselekményt megvalósító, jogellenes magatartásával ilyen összegű kárt okozott az adósnak. A hitelező álláspontja szerint az alkalmazottja károkozásáért az adóssal és hitelezőivel szemben a felszámoló szervezet felel, ezért ennek az összegnek a kiadások között szerepeltetése jogszabálysértő. Kérte kötelezni a felszámolót a kimutatott összeg megtérítésére az adós részére, valamint arra, hogy a pénzeszközt a hitelezők között ossza fel.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Állította, hogy amikor tudomására jutott volt alkalmazottjának a tevékenysége, ellene büntetőeljárást kezdeményezett és egyidejűleg polgári jogi igényt is előterjesztett. A pénz jogosulatlan felvételét B. A. több alkalommal írásban elismerte, és vállalta, hogy az okozott kárt megtéríti. Álláspontja szerint nem a felszámolási eljárás, hanem külön per tárgya lehet, hogy a felszámoló tartozik-e kártérítési felelősséggel az alkalmazottja tartozásáért. A B. A. szemben követelésként kimutatott 758 127 Ft-nak a zárómérlegben a kiadások közötti szerepeltetése nem jogszabálysértő.
Hivatkozott arra is, hogy a kifogást előterjesztő hitelező egyébként a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt hitelező, így követelése a felszámolási eljárás keretében nem kerül kielégítésre, ezért kára sem keletkezik a felszámoló által előterjesztett vagyonfelosztási javaslat alapján.
Az elsőfokú bíróság kötelezte a felszámoló szervezetet, hogy 758 127 Ft-ot a végzés jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a felszámolási vagyonba fizessen vissza, és a zárómérleget a végzés jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül úgy nyújtsa be, hogy az a B. A.-val szemben fennálló követelést ne tartalmazza. Végzésének indokolásában hivatkozott arra, hogy a Cstv. 56. § (1) bekezdése szerint bármelyik hitelező kifogásolhatja a zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat.
Kifejtette, hogy akár munkaviszonyban, akár megbízási jogviszonyban látta el B. A. a felszámoló asszisztensi feladatokat, jóhiszemű harmadik személlyel szemben a megbízójának, illetve a munkáltatójának kell helyt állnia. A felszámolási eljárás során a felszámoló feladata a vagyon megőrzése, így harmadik személy hitelezőkkel szemben a felszámoló felel az adós vagyonában beállott értékcsökkenésért. Ezért kötelezte a felszámolót az összeg felszámolási vagyonba történő visszafizetésére.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a hitelező kifogását érdemi vizsgálat nélkül elutasította és mellőzte a felszámoló kötelezését arra: "a zárómérleget a végzés jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül úgy nyújtsa be, hogy az a B. A.-val szemben fennálló követelést ne tartalmazza". Kötelezte a kifogást előterjesztőt, hogy fizessen meg a felszámolónak 15 napon belül 33 200 Ft másodfokú eljárási költséget.
A Cstv.-ben található kifogások (Cstv. 51. § és 56. §) összevetése kapcsán megállapította, hogy a bíróság az elbírálás során a következő döntést hozhatja: a kifogásnak helyt ad, vagy azt elutasítja. A hitelező kifogása kétféle igényt tartalmazott: sérelmezte a felszámolónak azt az intézkedését, hogy kiadásként - illetve harmadik személlyel szembeni követelésként - tartotta nyilván az azt összeget, amelyet a felszámolóbiztos asszisztense az adós vagyonából elsikkasztott, mert ezzel a felszámoló az adós vagyonát jogosulatlanul csökkentette. Kérte ennek megállapítását, valamint jogorvoslatként azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót az említett összegnek a felszámolási vagyonba történő visszafizetésére.
A másodfokú bíróság elfogadta a felszámoló álláspontját arra vonatkozóan, hogy az adós vagyonában mutatkozó vagyonhiány a hitelezők szempontjából kárként jelentkezik. A felszámolási eljárásban az adóssal szemben csak olyan kárigények érvényesítésére van mód, amelyeket az adós okozott. A felszámoló által végzett vagyonőrzés miatt keletkezett kár nem tekinthető az adós által okozott kárnak. Abban pedig töretlen a felszámolási eljárásokban kialakult bírósági gyakorlat, hogy a Cstv. 54. §-a alapján a felszámolóval szemben csak perben lehet a kárigényt érvényesíteni.
A felszámoló bíróság tehát nem állapíthatja meg a felszámolónak a felszámolási vagyon őrzésével összefüggésben elkövetett jogszabálysértésen alapuló kártérítési felelősségét. Álláspontja szerint ebből következően a hitelező kifogása alapján a felszámolási eljárásban nem, hanem csak az ellene indított peres eljárásban lehet elbírálni azt, hogy a felszámoló kártérítési felelőssége fennáll-e. A kifogás alapján indult eljárásban tehát nem volt jogszabályi lehetőség arra, hogy a bíróság a felszámolót a saját vagyona terhére a felszámolási vagyonba való befizetésre kötelezze.
Nem változtat ezen az sem, hogy a Legfelsőbb Bíróság 3/2010. (X. 15.) Polgári jogegységi határozata szerint nincs akadálya annak, hogy az arra jogosultak kifogást terjesszenek elő a teljesítési segéd jogosulatlanul történt igénybe vétele folytán felmerült kiadásnak a felszámolási költségek között történő jogszabálysértő elszámolása miatt, s a kifogás megalapozottsága esetén a bíróság az intézkedést megsemmisítve kötelezheti a felszámolót a kiadás mellőzésére, és annak a felszámolási vagyonba történő visszafizetésére.
Ez a lehetőség ugyanis kifejezetten a szükségtelen kiadásoknak a felszámolási költségek köréből való mellőzésére, és a visszafizetésének elrendelésére vonatkozik, és csak a közbenső vagy zárómérlegek jóváhagyhatóságával, illetve a felszámolási költségek kiegyenlítésével összefüggésben alkalmazható.
Adott esetben azonban nem a felszámoló által felszámolási költség jogellenes kifizetéséről, hanem a felszámoló alkalmazottjának (megbízottjának) az adós vagyoncsökkenését eredményező jogellenes magatartásáról volt szó, amelyről az nem állapítható meg, hogy a felszámoló jogalap nélküli gazdagodását eredményezte. Azt pedig, hogy a felszámoló alkalmazottja (megbízottja) okozott-e kárt jogellenes magatartásával a hitelezőnek, és hogy a kár megtérítéséért a felszámoló felelősséggel tartozik-e, nem a felszámolási eljárásban, hanem perben vizsgálható és állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a hitelező kifogását érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a felszámoló által benyújtott záróanyaggal kapcsolatos eljárása során lesz lehetősége arra, hogy a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot hivatalból is ellenőrizze abból a szempontból, hogy a felszámoló valóban tévesen szerepeltette-e az adósnak B. A.-val szembeni követelését.
A jogerős végzéssel szemben a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát, illetve a hatályon kívül helyezés mellett a másodfokú bíróság új határozat hozatalára való kötelezését, valamint kérte a felszámolót eljárási költsége megfizetésére kötelezni. Állította a Cstv. 48. § (3) bekezdésének megsértését.
Elsőként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem határozta meg a visszafizetés jogcímét, azt a felszámoló is csupán vélelmezte fellebbezésében (kár).
Álláspontja szerint a felszámoló a vele munkaviszonyban vagy megbízási viszonyban számára okozott kárt érvényesítheti B. A.-val szemben, azonban ez nem az adós követelése a károkozó asszisztenssel szemben.
Kifejtette, a Cstv. 48. § (3) bekezdése alapján a bíróság nincs elzárva attól, hogy a felszámoló birtokába került adósi vagyontárgy nem megfelelő őrzéséből eredő mulasztás folytán a felszámolót kötelezze a felszámolási eljáráson belül arra, hogy a kérdéses pénzeszközt, vagyontárgyat szolgáltassa vissza az adós vagyonába. A visszafizetés alapja a Cstv. 48. § (3) bekezdés első tagmondata.
A felosztás, illetve engedményezés feltétele, hogy a felszámolás alatt álló adósnak álljon fenn követelése valakivel szemben. Jelen esetben az adósnak a felszámolóval szemben áll fenn követelése, és a felszámolónak van B. A.-val szemben igénye. Az adós és B. A. között nincs jogviszony, nincs tehát olyan követelés, amely a hitelezők kielégítésére szolgálhatna.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Hivatkozva eseti döntésekre kifejtette, hogy helytálló a másodfokú bíróság döntése, mely szerint kártérítési igényt a Cstv. 54. §-a alapján a felszámolóval szemben csak külön perben lehet érvényesíteni. A Cstv. 48. § (3) bekezdése megszegése esetén a Cstv. 54. §-ában foglaltak az irányadók. Mindezek alapján tehát a hitelező kifogásának helyt adó végzésben a felszámoló nem kötelezhető a B. A.-val szembeni követelésként kimutatott pénzeszköz felszámolási vagyonba történő visszafizetésére, és a vagyonfelosztási javaslat módosítására, mert ha ez az összeg kár, akkor arra a Cstv. 54. §-ában foglaltak az irányadók.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A felszámoló társaság az adós vagyonának kezelésére felhatalmazott szakértő, akit e feladatának elvégzéséért a felszámolói díj illeti meg. Az adós és a bíróság által kijelölt felszámoló társaság között áll fenn a jogviszony, és a felszámoló által alkalmazott (megbízott) személyek tevékenységéért az adós (és így a hitelezők) felé a felszámoló tartozik felelősséggel. Helytállóan hivatkozott tehát arra a hitelező, hogy az adós és a felszámolói asszisztens között nem állt fenn jogviszony, ezért tévesen állította be a felszámoló az asszisztenssel szembeni igényt az adós vagyonába követelésként, az ugyanis a felszámoló követelése az asszisztenssel szemben.
A felszámolónak a felszámolás során felmerülő költségeket az adós vagyonából kell kiegyenlítenie, amennyiben azok az adós felszámolása érdekében keletkeztek. Ha a felszámoló olyan kiadást számol el felszámolási költségként, amelyik nem az adós felszámolása érdekében keletkezett, azzal az adósnak - és így közvetve a hitelezőknek - kárt okoz, s amennyiben emiatt egy hitelező kielégítése meghiúsul, az a hitelező kártérítési igényt érvényesíthet erre hivatkozással a felszámolóval szemben.
Jelen esetben a felszámoló kiadásként (költségként) tüntette fel az általa alkalmazott (megbízott) asszisztens jogellenes tevékenysége következtében az adósnál felmerült kár összegét (mintegy az adós vagyonából kifizetett összeget).
A Kúria egyetért a másodfokú bíróság által kifejtettekkel abban, hogy a felszámolási eljárásban a Cstv. 54. §-a alapján kártérítésre a felszámoló nem kötelezhető. Az a hitelező, aki a vagyoncsökkenés hiányában kielégítéshez juthatott volna az adós vagyonából, kártérítés megfizetése iránt indíthat pert a felszámolóval szemben, és a peres eljárásban kötelezhető a felszámoló a követelt összeg megfizetésére.
A fenti indokokra tekintettel a Kúria a Pp.</a> 275. (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.328/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Nyíregyházi Törvényszéken 13.Fpkh.15-11-000105 számon folyó eljárásban a Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.III.30.170/2012/3. számú jogerős végzése ellen a hitelező által 16. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
végzést:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.A le nem rótt 30 000 (Harmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A 2007. április 24-én benyújtott kérelemre az adós felszámolását az elsőfokú bíróság a 6.Fpk.15-07-000491 számú eljárásban 2007. augusztus 9-ei kezdő időponttal elrendelte, felszámolóként az A. Rt-t jelölve ki.A felszámoló 2011. június 30-án nyújtotta be a 2011. március 11-ei fordulónapra készített zárómérleget, majd azt módosította. A zárómérleg, illetve annak módosított változata ellen a hitelező nyújtott be kifogást arra hivatkozva, hogy a kiadások között szerepeltet a felszámoló 758 127 Ft összeget, melyet követelésként is kimutat. Ez a követelés a felszámoló szervezet korábbi alkalmazottjával, B. A.-val szemben áll fenn, melynek alapjául az szolgál, hogy a volt alkalmazott bűncselekményt megvalósító, jogellenes magatartásával ilyen összegű kárt okozott az adósnak. A hitelező álláspontja szerint az alkalmazottja károkozásáért az adóssal és hitelezőivel szemben a felszámoló szervezet felel, ezért ezen összegnek a kiadások között szerepeltetése jogszabálysértő. Kérte kötelezni a felszámolót a kimutatott összeg megtérítésére az adós részére, valamint arra, hogy a pénzeszközt a hitelezők között ossza fel.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Állította, hogy amikor tudomására jutott volt alkalmazottjának a tevékenysége, ellene büntetőeljárást kezdeményezett és egyidejűleg polgári jogi igényt is előterjesztett. A pénz jogosulatlan felvételét B. A. több alkalommal írásban elismerte, és vállalta, hogy az okozott kárt megtéríti. Álláspontja szerint nem a felszámolási eljárás, hanem külön per tárgya lehet, hogy a felszámoló tartozik-e kártérítési felelősséggel az alkalmazottja tartozásáért. A B. A. szemben követelésként kimutatott 758 127 Ft-nak a zárómérlegben a kiadások közötti szerepeltetése nem jogszabálysértő.
Hivatkozott arra is, hogy a kifogást előterjesztő hitelező egyébként a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt hitelező, így követelése a felszámolási eljárás keretében nem kerül kielégítésre, ezért kára sem keletkezik a felszámoló által előterjesztett vagyonfelosztási javaslat alapján.
Az elsőfokú bíróság kötelezte a felszámoló szervezetet, hogy 758 127 Ft-ot a végzés jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a felszámolási vagyonba fizessen vissza, és a zárómérleget a végzés jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül úgy nyújtsa be, hogy az a B. A.-val szemben fennálló követelést ne tartalmazza. Végzésének indokolásában hivatkozott arra, hogy a Cstv. 56. § (1) bekezdése szerint bármelyik hitelező kifogásolhatja a zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat.
Kifejtette, hogy akár munkaviszonyban, akár megbízási jogviszonyban látta el B. A. a felszámoló asszisztensi feladatokat, jóhiszemű harmadik személlyel szemben a megbízójának, illetve a munkáltatójának kell helyt állnia. A felszámolási eljárás során a felszámoló feladata a vagyon megőrzése, így harmadik személy hitelezőkkel szemben a felszámoló felel az adós vagyonában beállott értékcsökkenésért. Ezért kötelezte a felszámolót az összeg felszámolási vagyonba történő visszafizetésére.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a hitelező kifogását érdemi vizsgálat nélkül elutasította és mellőzte a felszámoló kötelezését arra: "a zárómérleget a végzés jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül úgy nyújtsa be, hogy az a B. A.-val szemben fennálló követelést ne tartalmazza". Kötelezte a kifogást előterjesztőt, hogy fizessen meg a felszámolónak 15 napon belül 33 200 Ft másodfokú eljárási költséget.
A Cstv.-ben található kifogások (Cstv. 51. § és 56. §) összevetése kapcsán megállapította, hogy a bíróság az elbírálás során a következő döntést hozhatja: a kifogásnak helyt ad, vagy azt elutasítja. A hitelező kifogása kétféle igényt tartalmazott: sérelmezte a felszámolónak azt az intézkedését, hogy kiadásként - illetve harmadik személlyel szembeni követelésként - tartotta nyilván az azt összeget, amelyet a felszámolóbiztos asszisztense az adós vagyonából elsikkasztott, mert ezzel a felszámoló az adós vagyonát jogosulatlanul csökkentette. Kérte ennek megállapítását, valamint jogorvoslatként azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót az említett összegnek a felszámolási vagyonba történő visszafizetésére.
A másodfokú bíróság elfogadta a felszámoló álláspontját arra vonatkozóan, hogy az adós vagyonában mutatkozó vagyonhiány a hitelezők szempontjából kárként jelentkezik. A felszámolási eljárásban az adóssal szemben csak olyan kárigények érvényesítésére van mód, amelyeket az adós okozott. A felszámoló által végzett vagyonőrzés miatt keletkezett kár nem tekinthető az adós által okozott kárnak. Abban pedig töretlen a felszámolási eljárásokban kialakult bírósági gyakorlat, hogy a Cstv. 54. §-a alapján a felszámolóval szemben csak perben lehet a kárigényt érvényesíteni.
A felszámoló bíróság tehát nem állapíthatja meg a felszámolónak a felszámolási vagyon őrzésével összefüggésben elkövetett jogszabálysértésen alapuló kártérítési felelősségét. Álláspontja szerint ebből következően a hitelező kifogása alapján a felszámolási eljárásban nem, hanem csak az ellene indított peres eljárásban lehet elbírálni azt, hogy a felszámoló kártérítési felelőssége fennáll-e. A kifogás alapján indult eljárásban tehát nem volt jogszabályi lehetőség arra, hogy a bíróság a felszámolót a saját vagyona terhére a felszámolási vagyonba való befizetésre kötelezze.
Nem változtat ezen az sem, hogy a Legfelsőbb Bíróság 3/2010. (X. 15.) Polgári jogegységi határozata szerint nincs akadálya annak, hogy az arra jogosultak kifogást terjesszenek elő a teljesítési segéd jogosulatlanul történt igénybe vétele folytán felmerült kiadásnak a felszámolási költségek között történő jogszabálysértő elszámolása miatt, s a kifogás megalapozottsága esetén a bíróság az intézkedést megsemmisítve kötelezheti a felszámolót a kiadás mellőzésére, és annak a felszámolási vagyonba történő visszafizetésére.
Ez a lehetőség ugyanis kifejezetten a szükségtelen kiadásoknak a felszámolási költségek köréből való mellőzésére, és a visszafizetésének elrendelésére vonatkozik, és csak a közbenső vagy zárómérlegek jóváhagyhatóságával, illetve a felszámolási költségek kiegyenlítésével összefüggésben alkalmazható.
Adott esetben azonban nem a felszámoló által felszámolási költség jogellenes kifizetéséről, hanem a felszámoló alkalmazottjának (megbízottjának) az adós vagyoncsökkenését eredményező jogellenes magatartásáról volt szó, amelyről az nem állapítható meg, hogy a felszámoló jogalap nélküli gazdagodását eredményezte. Azt pedig, hogy a felszámoló alkalmazottja (megbízottja) okozott-e kárt jogellenes magatartásával a hitelezőnek, és hogy a kár megtérítéséért a felszámoló felelősséggel tartozik-e, nem a felszámolási eljárásban, hanem perben vizsgálható és állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a hitelező kifogását érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak a felszámoló által benyújtott záróanyaggal kapcsolatos eljárása során lesz lehetősége arra, hogy a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot hivatalból is ellenőrizze abból a szempontból, hogy a felszámoló valóban tévesen szerepeltette-e az adósnak B. A.-val szembeni követelését.
A jogerős végzéssel szemben a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát, illetve a hatályon kívül helyezés mellett a másodfokú bíróság új határozat hozatalára való kötelezését, valamint kérte a felszámolót eljárási költsége megfizetésére kötelezni. Állította a Cstv. 48. § (3) bekezdésének megsértését.
Elsőként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem határozta meg a visszafizetés jogcímét, azt a felszámoló is csupán vélelmezte fellebbezésében (kár).
Álláspontja szerint a felszámoló a vele munkaviszonyban vagy megbízási viszonyban számára okozott kárt érvényesítheti B. A.-val szemben, azonban ez nem az adós követelése a károkozó asszisztenssel szemben.
Kifejtette, a Cstv. 48. § (3) bekezdése alapján a bíróság nincs elzárva attól, hogy a felszámoló birtokába került adósi vagyontárgy nem megfelelő őrzéséből eredő mulasztás folytán a felszámolót kötelezze a felszámolási eljáráson belül arra, hogy a kérdéses pénzeszközt, vagyontárgyat szolgáltassa vissza az adós vagyonába. A visszafizetés alapja a Cstv. 48. § (3) bekezdés első tagmondata.
A felosztás, illetve engedményezés feltétele, hogy a felszámolás alatt álló adósnak álljon fenn követelése valakivel szemben. Jelen esetben az adósnak a felszámolóval szemben áll fenn követelése, és a felszámolónak van B. A.-val szemben igénye. Az adós és B. A. között nincs jogviszony, nincs tehát olyan követelés, amely a hitelezők kielégítésére szolgálhatna.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Hivatkozva eseti döntésekre kifejtette, hogy helytálló a másodfokú bíróság döntése, mely szerint kártérítési igényt a Cstv. 54. §-a alapján a felszámolóval szemben csak külön perben lehet érvényesíteni. A Cstv. 48. § (3) bekezdése megszegése esetén a Cstv. 54. §-ában foglaltak az irányadók. Mindezek alapján tehát a hitelező kifogásának helyt adó végzésben a felszámoló nem kötelezhető a B. A.-val szembeni követelésként kimutatott pénzeszköz felszámolási vagyonba történő visszafizetésére, és a vagyonfelosztási javaslat módosítására, mert ha ez az összeg kár, akkor arra a Cstv. 54. §-ában foglaltak az irányadók.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A felszámoló társaság az adós vagyonának kezelésére felhatalmazott szakértő, akit e feladatának elvégzéséért a felszámolói díj illeti meg. Az adós és a bíróság által kijelölt felszámoló társaság között áll fenn a jogviszony, és a felszámoló által alkalmazott (megbízott) személyek tevékenységéért az adós (és így a hitelezők) felé a felszámoló tartozik felelősséggel. Helytállóan hivatkozott tehát arra a hitelező, hogy az adós és a felszámolói asszisztens között nem állt fenn jogviszony, ezért tévesen állította be a felszámoló az asszisztenssel szembeni igényt az adós vagyonába követelésként, az ugyanis a felszámoló követelése az asszisztenssel szemben.
A felszámolónak a felszámolás során felmerülő költségeket az adós vagyonából kell kiegyenlítenie, amennyiben azok az adós felszámolása érdekében keletkeztek. Ha a felszámoló olyan kiadást számol el felszámolási költségként, amelyik nem az adós felszámolása érdekében keletkezett, azzal az adósnak - és így közvetve a hitelezőknek - kárt okoz, s amennyiben emiatt egy hitelező kielégítése meghiúsul, az a hitelező kártérítési igényt érvényesíthet erre hivatkozással a felszámolóval szemben.
Jelen esetben a felszámoló kiadásként (költségként) tüntette fel az általa alkalmazott (megbízott) asszisztens jogellenes tevékenysége következtében az adósnál felmerült kár összegét (mintegy az adós vagyonából kifizetett összeget).
A Kúria egyetért a másodfokú bíróság által kifejtettekkel abban, hogy a felszámolási eljárásban a Cstv. 54.§-a alapján kártérítésre a felszámoló nem kötelezhető. Az a hitelező, aki a vagyoncsökkenés hiányában kielégítéshez juthatott volna az adós vagyonából, kártérítés megfizetése iránt indíthat pert a felszámolóval szemben, és a peres eljárásban kötelezhető a felszámoló a követelt összeg megfizetésére.
A fenti indokokra tekintettel a Kúria a Pp.</a> 275. (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 56. § (1) bekezdése és 6/1986 (VI. 26.) IM rendelet 14. § bekezdése alapján a hitelező illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Budapest, 2013. augusztus 30.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.328/2012.)